A központ.ro-ban megjelent egy másik de ezúttal nagyon érdekes cikk is ami a jövő nyugdíjasoknak mindenképpen ajánlott, és amiért köszönettel, de mi is alább lehozzuk: (Erdélyi Polgár)
2014. május 15. Demeter Attila
Naponta érik meglepetések az embert. No nem mintha ez nem volna az élet természetes velejárója. Meg aztán ez egyre inkább igaz a mai modern konstellációban, ahol állítólag keményen épül az úgynevezett jóléti társadalom. Szóval, bármennyire is jól élünk – bár ezt elég sokan másként érzékeljük – akad bőven bosszúság és értetlenség a földi halandó számára. Az ügyeletes tájékozottak persze kioktatnak, hogy legyünk derűlátóak, és nézzük a pohár félig telt részét, ne az üreset, magyarán az „úgy még sose volt, hogy valahogy ne lett volna” közhelyet szajkózva. És valóban, még az is előfordul, hogy igazuk lehet. Előre kell bocsátanom viszont, hogy amire hivatkozni fogok, távolról sem tartozik a „minden mindegy” kategóriába.
A minap egy pénzügyi témájú tévéműsor kapcsán arra lettem figyelmes, hogy többször is elhangzik az „öngondoskodás” szó. A lényeg abban állt, hogy aki tizenöt-húsz év múlva vonul majd nyugdíjba, annak bizony fel kell készülnie kell arra, hogy nyugdíja komoly értékvesztést szenved, akár 30-50 százalékot is. Magyarán: jogosnak vélt nyugdíja akár felére is csökkenhet. Egy másik variáció szerint, amelyet a hazai sajtó már többször is sejtetni vélt, előfordulhat, hogy a 2030 körül nyugdíjba vonulóknak a jogosan kijáró, „normális” nyugdíj szintjének 20%-os értékével „kecsegtetnek” majd! Ezt egyrészt a társadalom „elöregedése”, a természetes népszaporulat nagy arányú csökkenése magyarázza, és persze, a munkaerő nagy arányú kiáramlása nyugatra, a nagy ígéretek földjére. Tehát teljesen természetesen tudtunkra adják, hogy hiába fizet be egy átlagos állampolgár – mondjuk, 40 év alatt – egy igazán tekintélyes összeget nyugdíj-járulékként (amit különben akár magáncégnél, akár állami vállalatnál dolgozik, be kell fizetnie), annak a pénznek elenyésző, silány töredékét fogja visszakapni, és minden bizonnyal megalázóan alacsony színvonalon kell majd tengetnie kis életét, ha éppen közeli hozzátartozói meg nem szánják (amire, valljuk meg, nem minden szülő számíthat manapság!), vagy szerencsésebb esetben rendszeresen nem támogatják.
És most tessék figyelni, mert jön a „csavar”! Visszatérünk az említett tévéműsorra, ahol pénzügyi szakemberek ajánlanak megoldást erre az igazán kényelmetlen helyzetre. Ha már előre tudod, hogy mi vár rád - és ugye nem szeretnél egy koldus szintjén élni? - akkor hát: tegyél ellene. Mi (mármint a pénzügyi szakemberek) készek vagyunk összeállítani egy „csomagot” (igen, manapság ezt így nevezik), amellyel elindítjuk az „öngondoskodást”, így talán mégsem kopik fel az állad. Természetesen a pénzt szintén „Mi” kezeljük, ugyanis te enyhén szólva nem vagy pénzügyi szakember. Te csak készülj fel egy újabb pénzalap létrehozására, a rendszeres befizetésre, boldog és bőséges időskorod megélése érdekében. Mi pedig vigyázunk az életszínvonaladra, életminőségedre, boldogságodra. Nem hagyunk cserben, hisz érted vagyunk...
Ilyen „kedvező” ajánlat hallatán talán nem kellene annyira szkeptikusnak lennem. Vagy éppen ellenkezőleg? Döntsék el Önök, kedves olvasók!
