Az Erdővidéki Hírlapból átvett cikk:
Még nem tudni, hogy mihez vezet a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom kézdivásárhelyi elnöke elleni nyomozás. Amit eddig tudunk, azt többé-kevésbé torzítva majdnem mindenki ismeri, vagyis azt, hogy a nyomozók egyenesen az Erdély Romániától való elszakítását és Magyarországhoz való csatolását célzó terrorcselekmények sorába helyezik mind a HVIM, mind a kézdivásárhelyi fiatalember tevékenységét. S hogy a házkutatás során talált és vizsgálat céljából elvitt tárgyak nem egyebek, mint ünnepnapi tortára járó fényszórók, illetve Szilveszterkor országszerte közkézen forgó és majdnem mindenki által szanaszét használt-dobált pukkanó petárdák, illetve a gyanúsított tulajdonát képező számítógépes adathordozók.
Az előállt helyzetre azért több szempontból érdemes odafigyelni. Mindenekelőtt abból a megközelítésből, hogy a nyomozó hatóságok néhány doboznyi petárda és pirotechnikai eszköz láttán éppen ugyanúgy vizionálják Erdély elszakítását és Magyarországhoz való csatolását, vagy legalábbis annak a szándékát, miként az 1956-os magyar forradalom és szabadságharcot követő megtorlás során néhány nemzetiszínű szalag vagy/és vers láttán tették. Elnézést, de párhuzam látható. Ez a fajta hatósági megközelítés azért veszélyes, mert az 1950-es években a legdurvább kommunista diktatúra idején a hatóságok mindenféle másként gondolkodásnak a csírában való elfojtása mentén jártak el, s ezzel egy időben messze a megfélemlítést és a negatív példák statuálását célozták. És azt, hogy minden nemzeti kisebbségi jogorvoslati kísérletet az irredentizmussal és a félremagyarázott nacionalizmussal tegyenek egyenlővé. A mostani hatósági fellépés is azt sugallja, hogy a cél voltaképpen a félelemkeltés, a székelyföldi autonómiatörekvésnek a bűntények kategóriájába való besorolása, de legalábbis ahhoz közelítése. S ezzel együtt olyan közvélekedés kialakítása, miszerint Székelyföldön, pontosabban a székelyföldi magyar lakosság körében létezik a terrorcselekmények lehetőségéig terjedő szembenállás a román nemzeti ünneppel, értelemszerűen a románsággal és a román állammal kapcsolatosan.
Az előállt helyzet ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy nemzeti elvárásaink és törekvéseink eszköztárából ki kell zárni azokat a tényezőket, amelyek lehetőséget adnak a fent vázolt hatósági fellépésnek és hangulatkeltésnek. Mert abban mindenki holtbiztos lehet, hogy a mostani székely-magyar ellenes alaphang akkor is sokáig megmarad, ha a pillanatnyilag zajló nyomozás az őrizetbe vett kézdivásárhelyi fiatalember teljes és egyértelmű ártatlanságát igazolja.
Benkő Levente
