Balázsi-Pál Előd - 2017. november 14.
Szubjektív beszámoló a bírósági tárgyalóteremből. Egyszer az életben mindenkinek végig kellene ülnie egy bírósági tárgyalást. Egy ilyen bevezető mondat után sejthetitek, hogy ez egy szubjektív beszámoló lesz, ezért gyorsan, az elején összefoglalom a Horváth Anna perének november 14-i tárgyalásán, a Kolozs Megyei Ítélőtáblánál történteket: -a vád 9 tanúját hallgatták meg -közülük senki nem tanúskodott Horváth Anna vagy Fodor Zsolt vádlottak ellen -feloldották a láthatósági tilalmat Horváth Anna és Antal Annamária, valamint Antal Géza tanúk esetében -a következő tárgyalást, amelyre 13 tanút idéznek be, december 7-re tűzték ki Horváth Annát befolyással való üzérkedéssel vádolja az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA), amely hivatalból indította el az eljárást. Egy titkosszolgálati lehallgatásra alapozva a DNA Kolozs Területi Szolgálata ügyészei tavaly emeltek vádat Kolozsvár alpolgármestere ellen.
A DNA vádiratában bűntársként tüntették fel Fodor Zsolt kolozsvári üzletembert, akit befolyásvásárlással és pénzmosással vádolnak. Mivel a legtöbben csupán amerikai filmekben láttunk bírósági tárgyalást, gyorsan az elején szögezzük le: egy romániai tárgyalás sokkal inkább hasonlít egy román filmre, mint egy amerikaira. Hosszú, vontatott, néha kínunkban felnevetünk közben, de azért mélyen emberi. A díszlet, a világítás, az, hogy nem érted a felét annak, amit a beszélők mondanak, a bíró és mindenki más között érzékeltetett alá-fölérendeltségi viszony, az, hogy a jegyző nem a tanú szavait írja le, hanem amit a bíró kiolvas belőle és lediktál az unott arcok, az esetlen tanúk, és még az is, hogy a bíró az ügyvédet ugrasztja, ugyan küldje már be a következő tanút. És leginkább az az abszurdum lehet nagyon ismerős, amely áthatja az egészet. Nemcsak mi, hanem maguk a tanúk sem értik, mi a búbánatot keresnek itt csak azért, mert megépítették a kisbácsi autóbuszmegálló fedelét, vagy mert megkérdezték Horváth Annától, mit tud arról az épületről, amelyet a lovardájuk mellett húznak fel. És a legabszurdabb, amikor összekeverednek a vallomások, és egy testvérpár egyik tagját arról akarja meggyőzni a bíró, hogy ő bizony adományozott ezer lejt a kampányban, és a korábbi vallomásában ez benne van, miközben ő ezt soha nem mondta.
Ha valami, akkor annyi derült ki a tárgyaláson, hogy a vád tanúi közül sem Horváth Annát, sem Fodor Zsoltot nem tartja bűnösnek semmiben senki. Ilyen szempontból talán Ramona Rușescu vallomása volt a legizgalmasabb, aki az építkezési engedélyek szolgálatánál dolgozik a kolozsvári polgármesteri hivatalban. Ő is azt állítja, hogy Horváth Anna soha nem sürgetett ügyet, csupán érdeklődött arról, hogy bizonyos dossziék hogy állnak, mi hiányzik belőlük. Vallomásából kiderült: a hivatalnál dolgozók közül nagyon sokan érdeklődnek hasonló ügyekben, és ezt természetesnek tartja, hiszen „mindenkinek vannak ismerősei”. De az ilyen típusú érdeklődést ő kizárólag tájékozódásnak tartja nem nyomásgyakorlásnak. Elmondta: az engedélyeztetési folyamat bonyolult és hosszadalmas, sok dokumentumot kell leadni, és a legtöbb dossziét hiányosan nyújtják be.
Az is kiderült, az érdeklődéssel a hivatal alkalmazottai időt és közpénzt spórolnak meg, ugyanis így nem kell postai úton kiértesíteni a kérvényezőket a hiányzó dokumentumokkal kapcsolatban.
A tárgyaláson az anyanyelvhasználati jogból is kaptunk ízelítőt, Antal Géza kérte, hogy magyarul mondhassa el vallomását, a tolmácsra azonban vajmi kevés szükség volt, a bíró meg sem várta, hogy Antal válaszát lefordítsa, már tette is fel a következő kérdést, aztán az is előfordult, hogy a valamit rosszul fordító tolmácsot maga a bíró javította ki, szóval inkább csak bonyolította a harmadik személy a magyarul értő bíró és a románul értő tanú párbeszédét.
Közel hat oldalt jegyzeteltem, de a vallomásoknak a vád szempontjából semmi, de semmi relevanciája nem volt, ezért nincs is értelme részletesen leírni, ki mit mondott a két órás tárgyalás során. A következő december 7-i tárgyaláson már végre a védelem tanúi is szót kapnak, és ha mind a 13 beidézett személy megjelenik, le is jár a tanúk meghallgatása. Ami biztos: az idén nem fog ítélet születni az ügyben.
