N y u g a t i J e l e n 2017 dec.7
Az októberben startoló „nemzeti konzultáció” december elsején lezárult. A kormány jelentése szerint több mint kétmillió magyar polgár vett részt a kérdőívek kitöltésében, illetve visszaküldésében. Természetesen ez sikernek számít, nagy tömeget jelent, amely ellenzi a „Soros-tervet”. Nem térek ki a konzultáció körüli vitákra, ez teljesen felesleges, mint maga a migráció körüli vita, amiről rengeteg szó esik, de a lényegről alig.
A magyar média hetek óta Soros György nevétől hangos, a templomokban Krisztus nevét nem hallottuk többször, mint a magyar hírekben Sorosét, akit mi, magyarok „első számú közellenségnek” kiáltottunk ki. A dologban persze lehet, hogy van valami, lehet, hogy az amerikai állampolgár tőzsdeguru veszélyt jelent Európának, de az igazi veszély sokkal mélyebben, és már régen jelen van világunkban, Soros csak egy kicsiny jelenség.
Nos, én sem vagyok Soros-barát, tehát szó sincs védőbeszédről, csak egészen más szemszögből közelítek a problémához. Ne felejtsük el, hogy Soros valamennyire hozzánk tartozik, magyarokhoz, hiszen egy pesti zsidó család gyermeke, üldözték őket, elmenekült, Nyugaton átszellemült, világpolgár lett, tőzsdespekuláns, óriási vagyonát most politikai célokra használja. (Hozzátenném, nincs tisztességes tőzsdespekuláns, mert aki a tőzsdén nyereséget könyvel el, az tudja, hogy valaki, valakik vesztesek maradnak. Tisztességtelen játék, de a világ tűri, mi, emberek is tűrjük, sőt együtt játszunk velük.) Saját bevallása szerint egy adott pillanatban, már ötven fölött, hiányérzete volt: a sok pénz nem boldogította, és úgy érezte, valami hasznosat kellene tenni.
És mi lehet hasznos a Világ számára?
A sokat emlegetett és vitatott nyílt társadalom megvalósítása. A szovjet rendszer bukása, így a hidegháború megszűnése után a mind erősebben terebélyesedő globális világgazdaságot éltető neoliberális eszme átvette – a két nagy háború, és az ezeket követő véres diktatúrák szomorú tapasztalatai után – , egy „nyílt társadalom” megteremtésének politikai ideológiáját.
A nyílt társadalom előharcosai közül a legismertebbek az osztrák Coudenhove-Kalergi gróf, a páneurópai mozgalom megteremtője, a szintén osztrák származású angol filozófus, Karl R. Popper, és végül Soros György, aki napjainkban harcol az új, „nyitott és multikulturális társadalom” megvalósításáért.
Sorosnak már nagyon kevés van hátra, és fanatikusan harcol, hogy még távozása előtt láthasson valamit az új világrend megalakulásából. Ez viszont még – és remélhetőleg – sokat késik. Ezért én inkább sajnálnám az öregurat, mint hogy elátkozzam.
A multikulturális, nyílt, vagy nyitott társadalom megvalósítása utópisztikus, jelenleg nem megvalósítható, ezt mind a szakértők, mind a normálisan gondolkodó politikusok már megállapították.
Azt viszont mindenki látja és tapasztalja, hogy politikai döntésekben, bármilyen szinten is történjenek, a gazdasági szempontok játsszák a főszerepet. Azt is halljuk, már évtizedek óta, hogy a Világot a – főleg a gazdasági válságoktól – csak a globalizáció mentheti meg, ami a nyugati civilizáció- ban jól olajozva működik.
Állíthatjuk, hogy az Európai Unió a világgazdaság legsikerültebb, legfontosabb integrációja, így a globalizáció „modellje”. Egy olyan politikai egységben, ahol egy világgazdasági integráció előkészítése zajlik, nem működhet sem a demokratikus politikai döntéshozatal, sem a nemzetállami szuverenitás. Ebben az egy mondatban benne van a lényeg, és megmagyarázza, hogy bizonyos erőknek miért előnyös egy „nyílt”, ugyanakkor „multikulturális társadalom”.
Ezelőtt 22 évvel, 1995-ben, az amerikai David C. Korten megírta a globalizációellenes erők Bibliáját. A „Tőkés társaságok világuralma” című tanulmány azóta bejárta világot, de sajnos, gyakorlatilag még nem javított a helyzetén. Korten egy később megjelent könyvében („Tőkés társaságok nélküli világ – Élet a kapitalizmus után”) többek között ezt írja: "Az 1980-as években a kapitalizmus győzedelmeskedett a kommunizmus felett. Az 1990-es években pedig maga alá gyűrte a demokráciát és a piacgazdaságot. Azok számára, akik abban a hitben nőttek fel, hogy a kapitalizmus a demokrácia és a piacgazdaság alapja, kellemetlen ébresztőt jelentett annak megtapasztalása, hogy a demokrácia azok kezébe kerül, akik a licitálás során a legtöbbet ígérik, s a piacokat nemzeteknél is hatalmasabb, központi tervezésen alapuló globális társaságok uralják."
Több magyarázatra nincs szükség. Vagy hiszünk azoknak az okosaknak, akik látják az igazságot, és igyekszünk megváltoztatni a világ mai rendjét, vagy jön egy olyan új világ, amit mások másképpen képzelnek el, és akaratukat egyszerűen ránk kényszerítik.
Kortent nem sokan olvassák a Kárpát-medencében, de Európa-szerte sem túlságosan népszerű. De vannak nekünk is okos figyelmeztetőink.
Csath Magda közgazdász 16 évvel ezelőtt, 2001-ben megírta könyvét: „Kiút a globalizációs zsákutcából”. Nos, azóta mind beljebb gyalogoltunk a zsákutcába, a végén már nem is tudunk majd visszafordulni. Mindenről szó esik, csak a lényegről nem.
A „Soros-jelenség” csak átmeneti, még egy rövid idő, és már el is felejtettük. Az alapkérdés viszont marad.
Egész röviden: a világ gazdasági és társadalmi globalizáció- ját le kell állítani, és ezt nem a politika teheti meg, hanem mi, az emberek, a fogyasztók. Érdemes elgondolkozni azon, hogy mit akarunk: egy tartalmatlan fogyasztói társadalom rabjaiként tovább hajszolni a pénzt, és ezzel támogatni a nemzetközi pénzhatalom további basáskodását, vagy egy kicsit vis - szafogottabban a fogyasztást célszerűen, okosan csökkenteni.
Másodszor: az elkövetkező évtizedekben a Föld különböző társadalmai között ma létező óriási életszínvonal-különbségeket csökkenteni kell, mert ha ezt nem tesszük – nagyon sürgősen –, akkor az Afrika felől elinduló, éhínség és vízhiány elől menekülő tömegeket semmiféle hatalom nem állíthatja le.
A feladat nem egyszerű, de megoldható. Ideje felébredni és cselekedni!
HOLLAI HEHS OTTÓ, Németország
