Újra a NUTS2-es régiószintű autonom Székelyföldről

Nemrég került a kezembe a Bácsfainé Dr. Hévizi Józsa az Erdélyi Szövetség elnökének a cikke : "Arányosított önkormányzatot szórványban, vegyes népességű településeken, területi autonómiát többségben!" 

A cikknek egy alcimet is adamelybe ott az autonómia specialista  "A világ etnikai konfliktusainak feloldása - a kollektív joggyakorlat fokozataival". Majd igy folytatja: "Szent István óta a Magyar Királyságban a kisebbségek anyanyelvhasználatának, identitásának megőrzésének különböző módjai alakultak ki, Svájcot leszámítva, Európában egyedülállóan. Ezek az autonómiatípusok a szentkorona-tanba beépülve századokon át biztosították a magyar királyságban a nemzetiségek (mai szóval a kisebbségek) békés együttélését. Ezek az egyházi és területi autonómia, és a városokban kialakult arányos önkormányzati rendszer. Ez utóbbi modernségét bizonyítja, hogy az északír nagypénteki megállapodás egyik sarokköve ezen az elvre épül. Ezt a szórványban élők számára nyújthat megoldást napjainkban, a Helyi önkormányzatok európai chartájára alapulva! A Magyar Királyságba átöröklődött a törzsi társadalomból a mellérendelő szervezési elv, amely elv a magyar nyelv szerkezetében is meghatározó. Már a korai Árpád-kortól lehetőség nyílt kollektív jogok gyakorlására a területi autonómia keretei között"

Minket erdélyieket a cikknek az a része érint, ahol a regionális autonómia (subsidiaritás elve az államfelépítésben). Erről igy ir a cikkében a Hévizi Józsa:

"A területi autonómia különféle változatainak megvalósulása Magyarországon (horvát bánság, jász-kun kerületek, székely székek, szász egyetem, felvidéki bányavárosok szövetsége stb.) lehetőséget nyújtott a különböző jogállású társadalmi csoportoknak saját önigazgatásuk megszervezésére, az etnikai csoportok regionális szintű szerveződésére, érdekeik érvényesítésére, identitásuk több száz éven keresztüli megőrzésére, anyanyelvű irodalom, kultúra kifejlesztésére az Árpád-kortól. Míg Európa centralizál és beolvaszt, nálunk egyfajta – a lovasnomád törzsszövetségekre visszavezethetően – mellérendelő viszony alakul ki az együtt települő székely, palóc, majd később a horvát, kun, szász népcsoportokkal. 

Az anyaországi példák fesorolása után a cikkíró igy folytatja: "Az Európai Unió keretei között önálló NUTS 2 régióként is működhetnének ezek az összefüggő, magyarok lakta területek akár a Felvidék déli magyarok által tömbben lakott részére, vagy a Délvidékre vagy a Székelyföldre vonatkozóan!"

Ezután olvashatjuk azt, amire több akalommal is hivatkoztunk, de  mindegyre visszautasátásban volt részünk az alább nyilatkozó részéről is: "Izsák Balázs ezt így összegzi: „ Az Európai Parlament és Tanács1059/2003/EK számú, a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról szóló rendelete előírja, hogy ezeket a régiókat a gazdasági, társadalmi, történelmi, kulturális és környezeti körülmények figyelembevételével kell létrehozni. Ennek megfelelően lett önálló NUTS 2 régió Dél-Tirol, Valle d’Aosta, Friuli-Venezia Giulia, Korzika, Szardínia, Katalónia, Baszkföld, Galícia, Frízföld, Bretagne.

Románia az egyetlen Európai ország, amely figyelmen kívül hagyta ezeket a rendkívül fontos kritériumokat, és belekényszerítette a 75%-ban magyar többségű Székelyföldet egy olyan régióba, ahol székely-magyar közösség részaránya kevesebb 30%-nál. Ha ez a tartomány közigazgatási hatásköröket is kap, akkor ezzel Románia megsérti a Kisebbségi Keretegyezménybe és a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartájába foglalt kötelezettségeit.”

Ezeket olvasva már kezd kialakulni, hogy mirét is voltnk annyiszor kritizálva és visszautasitva, pedig jelek szerint végig nekünk volt igazunk! Horváth Zoltán
Szerk megjegyzés:

Az Erdélyi Polgár szerkesztőségi gárdája mindvégig kiállt a NUTS2-es régiószintű autonóm Székelyföld létrehozása mellett, úgy is mint egy kezdeti és járható út amire a cikkíró is felhivta a figyelmet, lásd a https://erdelyipolgar.blogspot.ro/search?q=NUTS2

https://erdelyipolgar.blogspot.ro/2017/05/szekelyfold-regio-es-fejlesztesi-tervek.html
https://erdelyipolgar.blogspot.ro/2016/11/megegyszer-regios-nuts-normakrol.html
http://erdelyipolgar.blogspot.ro/2014/10/nuts-rol-megegyszer-illetve-az-azt.html
http://erdelyipolgar.blogspot.ro/2014/10/europaban-leteznek-nuts-2-kategorias.html
http://erdelyipolgar.blogspot.ro/2014/09/a-bizottsag-jelentese-az-europai.html
http://erdelyipolgar.blogspot.ro/2014/09/nuts-vagy-nem-nuts.html
http://erdelyipolgar.blogspot.ro/2014/06/cifra-kalotaszeg-egyik-gyongyszeme.html

A cikkíró egy tanulmányt is közzétett az általa vezetett Erdélyi Szövetség weblapjába, ahol a következőket szögezte le:  

http://erdelyi-szovetseg.hupont.hu/4/dr-hevizi-jozsa-aranyositott-onkormanyzatot-szorvanyban

A XIX. századi nyelvhasználattal kapcsolatos törvények – a rendszerváltás után a határon túli kutatásokkal is bővülő szakirodalom és a korabeli európai párhuzamok ismeretében – nem gátolták a nemzetiségeink anyanyelvhasználatát, és nem tekinthetőek asszimilálóknak: A magyarság száma 60 év alatt 26%-ról 34%-ra emelkedett Erdélyben 1910-ig. Katus László kutatásai szerint az asszimiláció természetes és spontán folyamat volt. Itt az idő, hogy kimondjuk; hazánkban az európai gyakorlattal ellenkezőleg nem volt erőszakos asszimilációs nemzetiségi politika – 1914 előtt a nemzetiségek 20%-ka sem beszélte a magyar államnyelvet. Összehasonlításul: 70 év alatt (1910-től) a kisebbségben élő magyarság száma felére fogyatkozott 1920 után.

A nemzetiségekkel való ellentéteink forrása tehát nem az volt, hogy egyáltalán nem használhatták anyanyelvüket, hanem az oktatás állami ellenőrzés alá vonásában, az államnyelv oktatásának kötelező bevezetésében a korábbi teljes egyházi-kulturális autonómiájuk (kollektív jogaik) sérelmét látták, miközben a szerbek, románok, és részben a szlovákok a horvátokéhoz hasonló mértékű területi autonómiára törekedtek. Ezt a helyzetet tudta kihasználni az I. Világháború előtt - az Osztrák-Magyar Monarchia felosztására törekedő Franciaország és Oroszország, ahol viszont a kisebbségek egyáltalán nem részesültek kollektív jogokban!

Az önkormányzatokban, a hivatalokban a fentiekben bemutatott arányosítás mai formái és az egyházi-kulturális autonómia nemzetközi szintéren való elfogadtatása a szórványban élő őshonos kisebbségek érdekképviselete számára az első lépés lehet a megmaradáshoz vezető úton.

Gazdasági, szociális érvek, amelyek a többségi államot az autonómia megadására késztetik:

A családok – értékeket, hagyományokat, viselkedési mintákat közvetítve - a helyi közösség szilárd erkölcsi pilléreként és kulturális szervező erejeként működő anyanyelvű egyházszervezeteken, helyi közösségeken keresztül illeszkednek az állam egészéhez. A kutatások megerősítik, hogy a nyelvi-kulturális, vallási identitást és ezzel együtt a szilárd erkölcsi értékrendszert közvetítő csoportokból kiszoruló egyének pszihikai és szociális problémák tömkelegével küszködnek; körükben a beilleszkedési zavarok, a gazdasági, életmódbeli hátrányok, rosszabb iskolai eredmények, munkanélküliség, alkoholizmus, öngyilkosságok, a bűnözés az átlagosnál magasabb számban jelentkeznek növelve az állam szociális terheit az e célra létrehozott külön intézmények által.

A teljes autonómia felé vezető fokozatos lépések – sürgető állami feladatok:

- Állandóan frissíteni kell a nemzetközi jog kollektív jogokra irányuló keretegyezményeit, szerződéseket, ajánlások gyűjteményét, kollektív jogok alkotmányba és törvényekbe foglalt változatait amit Csapó József magánkiadásban tett meg, s azóta nincs állandó frissítése!

- A jogászhallgatók egyetemi oktatásába külön be kell vezetni a kisebbségi jog oktatását elméleti és gyakorlati oldalról. (Barki Mária Éva asszony, Ermacora professzor tanítványa lehet az egyike azoknak, akik a gyakorlati megvalósítást taníthatnák.)

- A magyar kormánynak hathatósan kell támogatnia az egyházi jogra ( a II. Vatikáni zsinat határozataira) hivatkozva a pápánál az önálló szlovákiai magyar katolikus egyházmegye és az önálló csángó katolikus egyházmegye létesítését.

- A létében fenyegetett felvidéki magyarság helyzetének javítása érdekében hivatkozni kell a németországi alkotmányos és törvényi megoldásra az északi szlávok, a szorbok esetében, magyar dualizmuskori állami egyháztámogatás összegszerűségére a románokat, szerbeket, szlovákokat illetően. Forszírozni kell állandóan a környező országok kormányainál, hogy azonos módon támogassa a különféle egyházakat. (Tőkés László szokta számba venni, hogy ezernél is több ortodox templomot építettek már Romániában, míg a magyar egyházak nem kapnak adófizetésüknek arányában egyenlő támogatást!)

- Tanulmányoztatni kell az északír nagypénteki szerződés gyakorlati eredményességét a szórványban élő magyarság megmentése céljából.

- Arányosított önkormányzatokért kell küzdeni és kutatni a magyarság részvételét, helyzetét az önkormányzatokban, a finanszírozás ellentmondásait.

- Szorgalmazni kell, hogy a nyelvtörvények anyanyelv használatára való jog érdekében biztosítsák a hivatalokban a magyar és más kisebbségek nyelvét ismerő tisztviselőket, jegyzőt (mint tettük mi a dualizmus korában).

- Be kell venni a kisebbségkutatást végző állami intézmények programjába a fentiekben ismertettek statisztikai figyelését, elemzését is!

- Hangoztatni kell a nemzetközi politikai életben, hogy Magyarország a tömbben élő kisebbségeinek az olyan európai modellek biztosítását kívánja, mint amilyen a skót vagy a dél-tiroli autonómia szerkezete; ami Európában kikísérletezünk a népek békés együttélésére jó lehet Európán kívül is!

- Szorgalmazni kell a politikának az etnikai alapú régiók (NUTS-2) kialakítását a Kárpát-medencében a tömbmagyarság lakta területeken Dél-Tirol, Valle d’Aosta, Friuli-Venezia Giulia, Korzika, Szardínia, Katalónia, Baszkföld, Galícia, Frízföld, Bretagne mintájára európai uniós mintájára! 

- A brit kétoldalú államközi miniszteriális szervezetek működési modelljét alapul véve, folyamatosan meg kell vitatni az elemzések eredményeit, az Európai unió alapelveivel; a diszkrimináció és a szubszidiaritás elvével ütköző intézkedéseket!

- Tiltakozni kell nemzetközi fórumokon, és gazdasági vagy más ellenintézkedéseket tenni a meglévő kulturális autonómia további szűkítése ellen (marosvásári, kolozsvári egyetem, kárpátaljai pedagógiai főiskola stb.)