2018. január 15.,
Teller Ede, a nagy magyar tudós, ezelőtt 110 évvel, január 15-én született Budapesten.
Ő az utolsó abból a magyar tudós-generációból, akik legtöbbje Amerikában sikerített magának karriert. Egyike a „marslakóknak” nevezett öttagú magyar tudós csoportnak. Az „ötösből” ő távozott el utolsónak az élők világából.
Teller magyar zsidó családban született, 1908-ben Budapesten. Apja, Teller Miksa ügyvédként megkeres annyit, hogy a család anyagi biztonságban él, így Ede taníttatása nem okoz problémát. A középiskolát abban az ún. mintagimnáziumban végezte, amelyet a nagy tudós, Kármán Tódor édesapja alapított. A gimnázium a VIII. kerületben volt, a picinyke Trefort utcában, a Múzeum háta mögött. A fiatal Teller már 14–15 évesen kitűnik kivételes matematikai érzékével. Nem volt ritka, hogy tanáraival is vitába merészelt szállni, ha úgy érezte, hogy igaza van, és ez a vitatkozó szellem végigkísérte egész életén.
A később Amerikába került magyar atomtudósok szintén a század eleji Budapestről indultak meghódítani a világot.
Tellernél Neumann János öt évvel, Wigner Jenő hat évvel volt idősebb, ők mindketten a Fasori Evangélikus Gimnáziumban tanultak. Szilárd Leó volt a legidősebb, ő tíz évvel idősebb Tellernél, ez a korkülönbség a kamaszkorban igen jelentős, később, mikor már együtt dolgoztak az Államokban, ez a pár év nem jelentett akadályt barátságuk előtt. Teller is, mint idősebb társai, a középiskola után Németországba ment tanulni. Amilyen jók voltak abban az időben a magyar középiskolák, annyival jobb volt az egyetemi oktatás a húszas-harmincas évek Németországában, különösen a természettudományi fakultásokon, nem csoda tehát, ha különösen a zsidó származású családok fiai, akiknél nem léteztek anyagi problémák, és otthonról beszélték a német nyelvet, Berlinben, Münchenben vagy Göttingenben jártak egyetemre. Teller, apja kívánságára, először a vegyészetre iratkozott. 1926-ban Karlsruhébe küldték, ahol a világhírű német vegyipar óriása, az IG Farben működött. Itt kellett tovább képeznie magát, viszont természetes, hogy Teller, a számtan szerelmese matematikát is tanult. Akkoriban kezdődött a kvantummechanika iránti érdeklődése, így sikerülhetett szép lassan a kémiából a fizikába átcsúsznia.
Teller a vakációkat általában Budapesten, szüleinél töltötte. Felkereste régi barátait, kirándulni járt, szórakozott.
1928-ban már Münchenben Arnold Sommerfeld előadásait hallgatja. Sommerfeld abban az időben már elismert, nagynevű tanára a fizikának, akinek nagy szerepe volt abban, hogy Einstein 1905-ben megalkotott relativitáselmélete érthető nyelven kerülhetett népszerűsítésre. Ugyancsak Sommerfeld volt az, aki a dán tudós, Niels Bohr kvantumteóriájának jelentőségét felismerte és továbbfejlesztette.
Ebben az időben történik Tellerrel egy villamos baleset, melynek következtében lábfeje majdnem tönkrement. Az operáció és a kezelés után Teller Lipcsében folytatja tanulmányait, ahol Németország talán legfiatalabb professzora, az akkor 27 esztendős Heisenberg tanított.
A német zseni lett a XX. század egyik legjelentősebb atomfizikusa. 1933-ban, 32 évesen megkapta a Nobel-díjat és a háború alatt – 1941-től – ő volt a híres berlini Kaiser Wilhelm Intézet vezetője. A náci idők alatt részt vett az atomenergia-programban, de kutatásainak részletes eredményeit csak a háború után adta közre. Később Adenauer atomtanácsosaként működött. Sok jelentős személy volt és van azon a véleményen, hogy Heisenberg soha nem támogatta az atombomba készítését. Az biztos, hogy a dán Nils Bohrral még 1941-ben kapcsolatba került, Bohr viszont később részt vett a hírhedt Manhattan-programban.
1930-ban Teller ledoktorál, majd Göttingenben kezd dolgozni. A későbbi Nobel-díjas James Franck mellett lesz tanársegéd. Egy magyar, majd az amerikai Rockefeller-ösztöndíjak segítségével olyanok mellett dolgozhat, mint az olasz Fermi és a dán Bohr. Mindkét tudós később részt vesz a Manhattan-programban. Teller nagyon gyorsan tanul, és 27 évesen már olyan nagy tudású, hogy könnyen és gyorsan kerül a legjobb helyekre. Németországban 1933-tól változik a politikai élet, ide már nem lehet a szünidő után visszatérni, így kerül előbb Dániába, majd Londonba és végül Washingtonba.
Teller az orosz Gamovval még Koppenhágában ismerkedik meg, és Gamov szerette volna, ha Teller állandóan mellette dolgozik.
George Gamov csak négy évvel idősebb Tellernél, Odesszából emigrált Nyugatra, hogy végül az amerikaiaknak dolgozzon. A csillagok, s így a Nap energiájával is foglalkozott. Ősrobbanás elméletét kezdetben megmosolyogták a csillagászati összejöveteleken, de későbbi eredményeit már kezdték komolyan venni. Gamov 1935-ben hívta Tellert Washingtonba és együttműködésük eredménye lett az ún. termonukleáris reakciók elmélete, mely a napenergia lényegét magyarázza és alkalmazását – kvázi – lehozza Földünkre.
1939 elején, a Teller- és Gamov-szervezte Elméleti Fizika Konferencián a dán Nils Bohr bejelentette a németek nagy felfedezését. Otto Hahn és Friedrich Strassmann 1938 utolsó negyedében felfedezték az atomhasadás titkát, és ezzel minden tudós előtt világos lesz, hogy új korszak kezdődik a fizika történetében.
A többi már politika, és több mint hat évtized távlatában már történelem.
Szilárd Leó mikor felkeresi Einsteint Long Island-i nyaralójában, Teller Ede az autó vezetője, Szilárd ugyanis a reaktorokhoz és egyéb kényes dolgokhoz elég jól értett, autót viszont nem vezetett. Egy levél, amit Einstein aláírt és Roosevelt elnök elolvasott, indította el a Manhattan-programot. Vezetője az amerikai fizikus, Robert Oppenheimer volt. Teller is évekig dolgozott a Program keretében, és már 1942 nyarán felvetette a gondolatot, hogy termonukleáris alapon esetleg egy „szuperbombát” – a hidrogénbombát – lehetne előállítani.
1945-ben a németek kapitulációja után, a nyár folyamán felrobbantották az első kísérleti atombombát, és augusztusban a pokol zúdult két védtelen japán városra. Hogy Japánra miért dobták le a két bombát, ez máig rejtély maradt és vita tárgyát képezi. Az valószínű, hogy a tudósok legnagyobb része tiltakozott a bomba alkalmazása ellen. Teller Ede később, magyarországi látogatásai során sokat beszélt erről a kérdésről és azt fejtegette, hogy a két bomba ledobása teljesen felesleges volt, hiszen a japán császár már elszánta volt magát a fegyverszünet megkötésére.
Közvetlenül a háború befejezése után, talán erkölcsi meggondolásból, tudósok nagy csoportja távolodott el az atomfizikától. A hidrogénbomba fejlesztési programja is szünetelt, talán az oroszoknak a negyvenes évek végén felgyorsított atomfegyver-kísérletei késztették az amerikaiakat újabb versengésre. Truman elnök utasítására ismét elindult a termonukleáris kutatás.
Teller 1949-tól vezette a Los Alamos-ii laboratóriumot, ahol az első hidrogénbomba elkészült. Az biztos, hogy őt tekintik a hidrogénbomba atyjának, és az is valószínű, hogy ez a fantasztikusan nagy pusztító erejű fegyver lehetett a hidegháború éveiben a két szuperhatalom fékezője, hogy ne bonyolódjanak fegyveres konfliktusba. Reagan elnök ún. „csillagháborús” stratégiájú elképzelésének kidolgozásában is részt vett Teller, ilyen értelemben a XX. századi világpolitika befolyásolásában aktív része volt. Hogy ezek az utóbbi évtizedekben kialakult világpolitikai változások mennyire befolyásolják majd az emberiség életét, azt még nem tudjuk kiszámítani, de reméljük, hogy az atomenergia felhasználása életünk megjavítására és nem elpusztítására szolgál majd.
Teller Ede életműve oly hatalmas, hogy egy ilyen rövid dolgozat keretében csak „dióhéjban” beszélhetünk a nagy tudósról. A kommunizmus éveiben természetesen nem jöhetett Magyarországra, gondolom, nem is kívánkozott, de az egész ország örömére, a 90-es évek után állandó vendég lett itthon, szemmel követte a tudományos, kulturális és a politikai életet is. A Magyar Tudományos Akadémia mindjárt az első szabad évben, 1990-ben tiszteletbeli tagjává választotta, ezt követte 1991-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem, ahol díszdoktorrá avatták. 1997-ben a Magyarság Hírnevéért kitüntetést kapta meg, 2001-ben megkapta – az ismét kiosztásra került – Corvin-láncot. Amerikai kitüntetéseit nehéz mind felsorolni. Kapott többek között Albert Einstein- és Enrico Fermi-díjakat, a Nemzeti Tudományos Érdemrendet, nemrégen pedig megkapta a legmagasabb amerikai kitüntetést, az Elnöki Szabadság Érdemrendet.
Úgy tűnik, hogy Teller, aki jó magyar, de jó zsidó is volt, amerikainak sem érezte rosszul magát. Haladószellemű, a fejlődésben, elsősorban a tudományban rendíthetetlenül bizakodó ember volt, egy olyan század egyik főszereplője, ahol a dolgok szkizofrén módon alakultak, hiszen egyik oldalon a hihetetlen fejlődés, másikon az ember ember általi könyörtelen pusztítása...
Hollai Hehs Ottó
A fenti írás, Hollai Hehs Ottó 2004-ben megjelent, „Szent Istvántól Polgár Juditig” ( A magyat szellem 101 kiválósága) című könyvében olvasható
