2019. 09. 28. M1
A Hajdú-Bihar megyei Létavértes és Álmosd Debrecentől nem messze, az Alföld, a Dél-Nyírség és az Érmelléki löszös hát találkozásánál fekszik. Létavértes Nagyléta és Vértes községek egyesítésével jött létre 1970-ben, és 1996-ban kapott városi jogot. Álmosd pedig a Bocskai-felkelés első csatájának a helyszíne volt.
Az érmelléki löszös talaj eleinte a szőlőtermesztésnek kedvezett, és sokáig nem is telepítettek mást a területen. Később a szőlősgazdák hamar felismerték, hogy a bakator vagy bakar szőlőfajta túlságosan öntörvényű, és bizonytalan a hozama. Bár Nagylétát és a Vértest szőlőskertek ölelték körül hosszú ideig, ma már csak a Mosontában és a Kossuth-kertben lehet ültetvényt találni. A kertben egy 1896-ban épült tájház is megtalálható, a régi pajta épülete pedig
máig őrzi a régmúlt eszközeit.
A Magyarországon egyedülálló vízi vágóhíd története 1904-ben kezdődött. Abban az időben az épület még munkahely, és nem csupán élelmiszeripar-történeti műemlék volt. A vágóhíd az akkor még bővizű Zimberi-patak jobb és bal partja felett helyezkedett el. A vágás során keletkezett apróbb hulladékot mosták bele a vízfolyásba. A vágóhíd ma kiállítóhelyként működik, ahol szinte minden akkori hentes eszköz megtalálható.
Közös emlékek és hagyományok
A közvetlenül a román államhatár mellett, Magyarország keleti peremén elhelyezkedő Nagyléta és Vértes 1970-ben egyesült Létavértes néven. Ma már minden hagyomány és emlék közös kincs a településen. A Rozsnyai István muzeális gyűjtemény például a vidéki Magyarország egyik legjelentősebb néprajzi magángyűjteménye. A Magyar Néprajzi Kiállítóteremben a Kárpát-medence hetven fazekasközpontjának több mint 1000 kerámiája kapott helyett.
A honfoglaló ősök szelleme a Bihari jurta táborban elevenedik meg 21. századi módra. Az állatbőr helyett ma már sátorponyva a vízálló anyag, de a kör alap és a jurta forma továbbra is megegyezik. A tábor közelében található kézműves udvarban a különböző mesterségeket is meg lehet ismerni. A táborlakók kipróbálhatták többek között a korongozást, szövést, fonást és a festést is.
Álmosd térsége szorosan kapcsolódik ahhoz a történelmi eseményhez, amikor a Bocskai vezette sereg 1604. október 15-én legyőzte a császáriakat. Az osztrákok tízezer katonával akarták az innen körülbelül harminc kilométerre található Nagykereki várát földig rombolni.
Ez az első csata alapozta meg a Bocskai-szabadságharcot, amely 1605 végére felszabadította Magyarországot és Erdélyt a Habsburg elnyomás alól.
Körülbelül kétezer ember várta Álmosd és Bihardiószeg között a Nyúzó völgyben Petz ezredes csapatát. A Habsburgok szekereket alkalmaztak saját védelmükre, és körülbelül száz szekérrel egy várfalat alakítottak ki. A hajdúknak azonban sikerült az egyik lőporos kocsit felrobbantaniuk, amely sorozatban a többi kocsit is felrobbantotta, így az osztrákok megfutamodtak. A történelmi eseményeket a helyszínen felállított Bocskai csata emlékműve őrzi. A kőtömbökön a csata jelenetei elevenednek meg.
Álmosdon a település déli határában emlékmű őrzi Bocskai István függetlenségi mozgalmának első győztes helyszínét, ahol hajdúi először voltak sikeresek (Fotó: MTI/Oláh Tibor)
Büszkén őrzik Irinyi János nevét
Létavértes büszkén őrzi a zajtalanul gyúló gyufa feltalálója, Irinyi János nevét. Utcát, iskolát és arborétumot is elneveztek róla. Irinyi János és családja Vértesen élt, a család lakóháza ma óvodaként funkcionál. A mai műtrágyázás alapjai is – amely nélkül elképzelhetetlen a gazdálkodás –, Irinyi Jánosnak köszönhető. Ő volt az, aki foglalkozott azzal, hogy a föld minőségét az istállótrágyán kívül mivel lehet még javítani, de a szikes talajok javítása is ő nevéhez fűződik.
A történelem során volt idő, amikor sok román betelepülő Létavértesen találta meg a számításait. Ez is magyarázata lehet annak, hogy a településen három görög katolikus templom is épült. Az egyiket közülük román templomnak is nevezték.
A nagytemplom egyik ékessége az ikonosztázion, vagy másnéven az „üdvözültek fala”. Az ikonosztáznak fontos szerepe volt a keleti kereszténységben, képes bibliaként is használták, ugyanis az ábrázolások segítségével az analfabéta hívek is tudták olvasni a Bibliát.
Régi épületek a jelenkorban
A magyar–román határtól néhány kilométerre találunk rá arra a településre, ahol a legmagasabb az egy főre jutó múzeumok száma az országban. Álmosd, az alig 1700 főt számláló község olyan régi épületeket is megőrzött a jelennek, mint a középkori fundamentumra emelt református templom, Hajdú-Bihar megye legidősebb, ma is lakóházként funkcionáló épülete, az ország elsők között épült óvodája vagy Mucsi Mihály kovácsműhelye.
Jelentős épület a Kölcsey-kúria is, amely ma már múzeum és zarándokhely, de sokáig Kölcsey Ferenc otthona volt. Az egész országban ez az egyetlen épület, ami a nevéhez fűződve épségben, teljes formájában megmaradt. Kölcsey soha nem szakadt el az álmosdi otthontól, az emlékek szorosan összekötötték az épülettel. Ezek között persze voltak kevésbe szép emlékek is, hiszen Kölcsey sok mindent elveszített gyerekkorában: szülei mellett jobb szemének világát is.
Elkapta a történelem egyik legpusztítóbb betegségének tartott fekete himlőt, és dadusa tanácsára egy szobahőmérsékletűre lehűtött kemencébe bújtatták, hogy a kemence száraz, meleg, zárt tere segítsen a himlőhólyagok kifakadásában. A baleset akkor következett be, amikor Kölcsey kibújt a kemencéből, de a szabad kéményes konyha kéményébe befújt a szél, és egy darab parázs Kölcsey jobb szemébe pattant.
A Himnusz eredeti kézirata itt található
A Himnusz kéziratának másolata (Fotó: MTI/Oláh Tibor)
Több mint harminc költemény született Álmosdon, sőt Kölcsey halála után a Himnusz eredeti kézirata is ide került a rokoni kapcsolatok miatt. Álmosdon élt ugyanis az unokahúga, Kölcsey Klára. Ő volt az, aki a Kölcsey-hagyatékot felkarolta, összegyűjtötte és őrizte. A megőrzött Kölcsey-hagyatékból bőven akad a településen.
