2020. április 29.,
Miután Klaus Ionopotchivanoc Iohannis beszédéből szomorúan tudtuk meg, hogy ha Viorica Dăncilára szavaztunk volna a legutóbbi elnökválasztáson, Erdély már nem tartozna Romániához, mert a szociáldemokraták összecsomagolva átdobták volna a pandémia miatt lezárt román–magyar határon, továbbá hogy az egykori szebeni polgármester úgy véli, Székelyföld, és benne a valaha volt szász polgárváros, azonos teljes Erdéllyel – mi másért sugallná, hogy a székely autonómiatervezet Erdély elszakításáról szól? –, küldhetünk neki egy írott üzenetet, mondhatni dedikációt.
Nem, nem azt, amire gondolnak.
Pontosan egy hét múlva jár le annak az aláírásgyűjtésnek a határideje, amelynek célja, hogy Székelyföldet csatolják Brüsszelhez Európa sajátos területi-regionális közösségei közvetlenül is igényelhessenek támogatást az EU kohéziós alapjaitól. Vagyis, a mi esetünkben, Székelyföld ne csak Bukaresten keresztül juthasson európai pénzekhez – ez persze leegyszerűsítése a kérdésnek, de nagyjából ez a lényeg. Pontosabban: hogy az Európai Bizottság egyáltalán foglalkozzon a kérdéssel.
Ez ugyan közigazgatási autonómiát nem jelentene – abban a román állam az illetékes, nem Brüsszel –, de financiálisan mindenképp növelné a székely megyék mozgásterét, ami máris egy lépés az áhított autonómia felé, és mint ilyen, alkalmas arra, hogy idegállapotba hozza Iohannis államelnököt.
Hogy miért fontos az SZNT által indított európai polgári kezdeményezés, mik a céljai és lehetséges következményei, korábbi összeállításunkban foglalkoztunk, amelyben megszólaltattuk Bakk Miklós politológust, egyetemi oktatót, a kezdeményezés egyik kidolgozóját, illetve Pesty Lászlót, az aláírásgyűjtés kampányfőnökét.
Ahhoz, hogy a régiók egyenlőségéért indított kezdeményezés az Európai Unió „kormánya”, a Bizottság asztalára kerüljön, egymillió aláírást kell összegyűjteni hét különböző uniós tagállamból május 6-ig. Nincs mit szépíteni, a kezdeményezés szénája elég rosszul áll, tudtunkkal eddig három tagállamban – Románia, Magyarország, Szlovákia – sikerült teljesíteni a „kvótát”, és még több százezer aláírás hiányzik a millióból. Úgyhogy igazi versenyfutás ez az idővel – és a koronavírus-járvánnyal.
Mindez annak ellenére, hogy a kezdeményezés mögött példátlanul széles egységfront állt össze a magyar politikai és szellemi életben, tekintet nélkül párthovatartozásra, ideológiai különbségekre, világnézetre.
A webes kampány – mivel a járványhelyzet gyakorlatilag ellehetetlenítette az offline aláírásgyűjtést – az utóbbi hetekben új online felületet és arculatot kapott: a nemzeti régiós kezdeményezést most itt, az ÍRDALÁ.HU honlapon lehet szignálni.
DO IT FOR IOHANNIS!
JEAN ST'AY
Agyrém: Iohannis habzó szájú ámokfutása után meglebegtették az ostromállapot bevezetését
2020. április 29., szerda 14:00
Itt ülök Erdély közepén, a sütőben készül az ebéd, koronajárvány van, kijárási tilalom, emberek százezrei váltak (minimum átmenetileg) munkanélkülivé, az amúgy is Déva várára emlékeztető közoktatási rendszer gyakorlatilag leállt, a (még) nem kivándorolt orvosi személyzet levegő után kapkod a szétcseszett gyógyászati infrastruktúrában folytatott kezelési tohuvabohu közepette, közben az illetékes politikusok egyre többet ígérnek a román népnek, de egyre kevesebbet tudnak adni, mert a román gazdaság dübörög, basszus…
És akkor előáll a felelősnek nevezett és a választásokra gyúró román kormány legnagyobb barátja, az erdélyi, kisebbségi (szász), állítólag liberális, állítólag toleráns, állítólag Európa-párti államelnök, a legégetőbb problémával. Hogy jaj, a magyarok viszik Erdélyt! Mégpedig olyan stílusban, hogy a vérnackó nagyromániás pártvezér, Corneliu Vadim Tudor azóta is felállva tapsol a sírjában.
És mintha mindez nem lenne elég, már érkezik is egy villámelemzés – egész pontosan az egyik legnagyobb román hírügynökség címoldalán, ahogy kell – amely nem többet és nem kevesebbet állít, mint ezt: az is elképzelhető, hogy május 15. után, amikor megszűnik a szükségállapot,
bevezetik az ostromállapotot.
Értik? Ostromállapot! A miheztartás végett, az ostromállapot olyan politikai, katonai, gazdasági és társadalmi intézkedések együttese, amely egy olyan helyzetben lép életbe, amikor az ország (értsd, Románia) szuverenitása, függetlensége, egysége vagy területi integritása ellen történik beavatkozás.
Na és milyen beavatkozásról van szó? Hát, hogy a magyarok elveszik Erdélyt. Tehát szó sincs székely autonómia-tervezetről. Iohannis pont oda tért vissza, ahonnan a magukat demokratának meg toleránsnak meg européernek nevező románok nagy nehezen elmozdultak, legalábbis látszólag.
És ki a beavatkozás értelmi szerzője? Hát persze, elsősorban Orbán Viktor magyar miniszterelnök (és illiberális rezsimje), akinek a nackóromán vérvízió szerint már rég fáj a foga a Trianon után elvesztett magyar területekre. Aztán a PSD, amely a magyar Sátánnal is paktumot köt, csak hogy visszakerüljön a hatalom bársonyos székébe. Végül pedig az RMDSZ, amely Orbán Viktorék afféle távirányított zombija.
Na és akkor állj. Én – a magam naivitásában, itt, Erdély közepén, a készülő ebéd mellett – nem hiszem el, hogy egy járvány közben elbaszkurált parlamenti procedúrától pár óra alatt eljuthatunk az ostromállapot emlegetéséig. Itt vagy mindenki megbolondult (ami nem valószínű, mert az őrültség bizonyos értelemben kegyelmi állapot, egyes kultúrákban például nem ölték meg az őrülteket, akkor sem, ha ellenség volt, mert úgy tekintettek rájuk, mint akiket megszállt az isten), vagy nagyon is jól megszervezett, surmó politikai kampányjátszma zajlik éppen. Tessék, lehet választani.
