2020. ÁPRILIS 3. Sitkei Levente
Mint a cápa, ha abbahagyja az úszást, elpusztul. Mindig előre, tovább, egyetlen pillanatnyi kihagyás nélkül, függetlenül a körülményektől, csak haladjon a karaván. Ez jelenleg az Európai Unió, amely az Európai Bíróság által elmarasztalta Magyarországot, Lengyelországot és Csehországot, amiért nem fogadták el a migránskvótát 2015-ben. Bár igaz, hogy azóta volt egy derekas terrorhullám, az országok ide-oda zárogatják le a határaikat, az unió vezető tisztségviselői pedig közös helikopterezés során állapították meg, hogy egyetlen migráns se jöhet be Európába a törököktől. A bíróság kicsi irodáiból mégiscsak kijött a fontos lélektani pillanatban a verdikt, a három ország nem teljesítette kötelezettségeit. A bíróság indoklásában azt is kiemelte, nem védekezhetünk azzal, hogy maga az eredeti elképzelés működésképtelen.
Pedig pontosan ez derült ki az elmúlt öt évben, hogy az egész ötlet egy önsorsrontó, haszontalan, embertelen mechanizmus, amely veszélyes az országokra nézve, a behajózott tömegekre úgyszintén, semmiféle humánum nincs benne, csak valami gyomorforgató üzlet, amelyben az államok és az államok fölötti brüsszeli hatalom együttműködik a csempészbandákkal. Magyarország erre mondott nemet. Brüsszel pedig erre a nemre háborodott fel, és miközben telnek kontinensszerte a halottasházak, az utcákon katonák figyelik a kevés járókelőt, addig a bíróság odapörkölt egy súlyos kötelezettségszegési ítélettel. Ursula von der Leyen bizottsági elnök, aki maga is ott ült a helikopteren, azon a szép kora tavaszi napon közölte, húsvét után jön az újabb csomag, amely kezeli az illegális migráció ügyét. Hiszen neki valami rejtélyes okból kifolyólag ilyet szabad, nemet mondani, majd igent bólogatni.
Az Európai Bizottság ide süllyedt. Öt évvel ezelőtti, hibásnak bizonyult, használhatatlan struktúra elleni tiltakozást büntet meg a világszerte terjedő fertőzés idején, azt a három országot, amelyeknek egyértelműen igazuk volt a kérdésben. A mai nap kihívásaira egyetlen szót se veszteget, képtelen észrevenni, hogy az élet nem ott virul a brüsszeli palotákban, hanem Lengyelországtól és Bulgáriától Portugáliáig az utcákon, az otthonokban, a kórházakban, a parlamentekben. Nem, nem az Európai Parlamentről van szó, amely ismét elővette tíz éve ismételgetett diktatúramantráját, és a liberálisok, szélsőbaloldaliak, zöldek, szocialisták frakciója arra kérte David Sassoli EP-elnököt, indítson újabb eljárást Magyarország ellen.
Mert valóban, kit érdekel a koronavírus, az ellene vívott küzdelem, az otthonaikban rekedt és közösen egymásra vigyázó magyarok érdeke, a hatékony irányítás és az eddig hatásosnak tűnő védekezés? Mindig van holnap, és arra is készülni kell, újabb eljárást indítani, mert valamely vad fantaszta úgy érzi, diktatúra lett Magyarországon a koronavírus-törvény elfogadásával. Ezt persze online érzi így, repkedtek az e-mailek és izzottak a csoportos chatek, a képviselők rátették kezüket a Sargentini- és a Tavares-jelentésre, és klikkeltek, amely a forradalom elindulását jelezte. Ó igen, feltehetően ott volt a klikkelők között a magyarországi ellenzék Nyugatra szakadt sleppje is, virtuálisan, itthonról, mert itt azért mégiscsak normális életet lehet élni, ebben a rohadt diktatúrában, Brüsszelben, Párizsban és Luxemburgban papír kell az utcán mászkáláshoz.
David Sassoli pedig mérlegel. A firenzei ügyvédember saját városában hasonló a helyzet, mint a régi pestisjárvány idején, csak most már a templomok is zárva tartanak, hiszen 2020 van, nem hisznek Istenben. Igen, David Sassoli is ott volt azon a helikopteren Ursula von der Leyennel.
