Balatongyörök egy község Zala megyében, a Keszthelyi járásban. Rákóczi Ferenc szobra a Parti sétány végénél, a Horgász utca és a Böngyör utca találkozásánál áll a 2003. év óta, amikor a Rákóczi Szabadságharc kezdetének 300. évfordulója alkalmából koszorúzó- és szoboravató ünnepségekkel emlékeztek meg országszerte. Harmath Ferenc 1953-ban született Szegeden. Kisbéren járt általános iskolába, a gimnáziumi tanulmányait Pannonhalmán és a piaristáknál végezte. A Képzőművészeti egyetemre nem vették fel. 1971-től a Magyar Állami Operaháznál díszletfestőként dolgozott, 2005-től a Pesti Magyar Színházban. Festőművész, akinek remek képeit, grafikáját is láttam magángyűjteményben. Eddigi kiállításainak helyszínei: Budapest, Kisbér, Balatongyörök, Sopron, Balatonboglár.
A homokkőből készült alkotás kitűnően tükrözi a Vezérlő Fejedelem személyiségét meghatározó lelki-szellemi és történelmi kiválasztottságának lényegét. Első látásra azt éreztem, mintha Rákóczi Ferenc egyik fohásza lenne anyagba örökítve:
„Isten, ki engem a semmiből megteremtve a te gazdaságod munkájának elvégzésében ilyen kimagasló fokra emeltél a földön, segíts meg, hogy semmit se tegyek magamért, akinek érted kell élnem és dolgoznom.
Fiúisten, ki leszálltál a földre, hogy az Atya munkáját beteljesítsd, végezd ezt el bennem is, hogy amit segítségeddel megteszek általad és benned, az ő dicséretére és dicsőségére szolgáljon.
Szentlélek Isten, a megfoghatatlan Szentháromság egysége, irányíts, kormányozz, világosíts meg engem, hogy mindazt illően megtegyem a földön, amit az Atyával és Fiúval egységben elhatároztál a mennyben.”
A fejszobor jobb oldalán a Rákóczi család hármashalomból, napkorongból, kardot tartó turulmadárból építkező címere felett indul, és a címer alatt a folytatódik a CUM DEO PRO PATRIA ET LIBERTATE zászlófelirat, ami magyarul: Istennel a hazáért és a szabadságért! Baloldalon II. Rákóczi Ferenc álló téglalap elrendezésű árpádsávos lovassági zászlóját mutatja a rovásírásunk betűvel és számaival ékesített felület, amelyről leolvasható: MAGYAROK UTOLSÓ LUGALJA, 1703 – 2003 és 1703 – 1711.
A hitelesség és saját történelmi műveltségünk hiányosságainak okán az Encyclopaedia Hugarica lexikonból idézem: „A fejedelem a hadszervezés terén igen nehéz feladat előtt állott, hiszen Mátyás király óta nem szerepelt önálló magyar hadsereg a magyar hadtörténet színpadán. II. Rákóczi Ferenc szervező tehetségének egyik kimagasló bizonyítéka az, hogy egyéniségével, tiszteletet és tekintélyt parancsoló fellépésével egységessé tudta tenni azt a hadsereget, amely rendkívül szövevényes hadszervezetével, a különleges magyar viszonyokból eredő és semmiféle más hadsereggel össze nem hasonlítható sajátosságaival példa nélkül áll a történelemben.
A sereg összetételében mindig két külön rész állapítható meg: a fegyelmezett és egységesen kiképzett reguláris katonaság, valamint a mezei hadak, amelyek harcértéke (fegyelme, fölszerelése) nem volt egyöntetű. A hadsereg zömét az utóbbiak alkották. Voltak azonban olyan mezei lovasezredek (Ocskay, Béri Balogh, Ebeczky vezetésével), amelyek vitézségben, ügyességben vetekedtek a reguláris lovasság jó ezredeivel.
Rákóczi nem tudott teljes egységességet elérni a hadsereg felszerelésében és fölruházásában, de az udvari hadak néhány ezrede már a szabadságharc közepétől kezdve szabályszerűen volt öltöztetve és fölszerelve. A posztót külföldről szállították: Lengyelországból, Törökországból. A hadak és a felszerelés fizetésére a Fejedelem mérhetetlen uradalmainak jövedelmét áldozta, közel 1 400 000 holdat. Az egyenruhák készítésénél az akkori kor kívánalmai szerint nem a célszerűség volt a mérvadó, hanem hogy az ezredek minél díszesebben öltözzenek. Különösen a tiszti ruhák voltak a pompakedvelő magyar emberek természetének megfelelően díszesek. A hadsereg minden katonájának süvegén, kalpagján Rákóczi címre volt „Pro Libertate” felírással. Fekete kócsagtollas forgót és tigrisbőrkacagányt csak a Fejedelem és Bercsényi Miklós gróf viselt. A tábornokok és ezredesek párduckacagányban jártak, a többi tiszt farkasbőrkacagányt viselt. A rendfokozati jelvényeket a süveg peremén viselték. A vezénylő tábornokok megkülönböztető jelzése az arany buzogány volt.”
Simonné Schuck Mária Magdolna
