2022 febr, 23 Hollai HehsOttó
Az erőszak, háborúskodás végigkíséri az emberiség történelmét. Nagy gondolkodók foglalkoztak a témával, és tették fel a kérdést, mivel magyarázható, hogy az ember, minden különleges ok, indoklás nélkül elpusztítja, megöli embertársát. Einstein és Sigmund Freud leveleztek a témáról, s mindketten az emberben rejlő rombolási ösztönben látták a háborúzás valódi okát. Freud, korának nagy lélekbúvárja, a későbbi években úgy vélekedett, hogy reméli, az életösztön egyszer majd legyőzi a halálösztönt, amiből ez a rombolási ösztön sarjad. Reménykedünk!
Nem vagyok pszichiáter, nekem, ezek a fejtegetések bonyolultak, de lehet, hogy, az okosaknak van igazuk. A szomorú helyzeten ez nem változtat, az ősember bunkósbotjától napjainkig embertársainkat elpusztító fegyverek óriási arzenálját fejlesztettük ki, és nem állunk le, tovább törjük a fejünket, hogy a legrafináltabb eszközök segítségével tudjuk a másikat, a másik embert terrorizálni.
Erre mondaná a szakrális gondolkodó, hogy az emberiség valóban
megérett a Gyehennára!
A háborúról, a nagy elmék mellett, nagy szakértők is megírták véleményüket.
A porosz katonai zseni, Carl von Clausewitz gondolatai, véleménye máig
kiskátéja a hadászat, a háború elméletének. A porosz katonatiszt személyes
tapasztalatai alapján számos művében elsőként fogalmazta meg a napóleoni
háborúk tanulságait, de megjegyezném, hogy 125 évvel később a nácik nem sokat
tanultak ebből. A háborúról című, monumentális, nyolckötetes
munkájában mindent leírt a hadászatról. Szerinte, a háború a politika
folytatása más eszközökkel, és a korlátlan erőszak alkalmazása
azért, hogy rákényszerítsük ellenfelünkre akaratunkat.
Azóta sem változott semmi, a háború erőszakos eszköz, embertelen, és az
emberiség legnagyobb szégyene, hogy a hatalmas fejlődés, haladás ellenére, még
mindig háborús fenyegetésekkel és alkalmazásával is, igyekszünk a világ
társadalmi, politikai, gazdasági és egyéb problémáit elrendezni.
A történetírás, nagy részben háborúk krónikája, és az I. és II.
világháborúról lényegesebben több anyag áll a rendelkezésünkre, mint pl. a XX.
század irodalmáról vagy művészettörténelméről.
A szokványos háborúk mellett azonban – amikor két hatalom, egymásnak hadat
üzenve, csatába (vágóhídra) küldi fiait – létezik egy másfajta háborúzás is, ez
manapság már annyira gyakori, hogy szinte megszoktuk, hétköznapjaink része
lett. Nagyon szomorú! Ez a háborúzás úgy működik, hogy két ellenséges (nagy)
hatalom, közvetlen fegyveres konfliktust kikerülve, egy másik állam területén
beavatkozik egy ottani, belső viszályba, vagy egy ilyet mesterségesen
létrehoznak, és segítik azt az oldalt, akit maguk mellé állítanak. A dolog
egyszerű és hasznos, mert a saját katonáimat kímélem, a
közvéleményt félrevezetem, az ellenfelemet gyengítem, állandó zűrzavart és
félelmet gerjesztek stb. Egy perverz, aljas, erkölcstelen hadviselet – sötét
politika, durva eszközökkel – mondaná a porosz
Clausewitz.
A proxy háborúk sora nagyon hosszú, ha csak a XX. század II. világháborús
időszakától kezdjük, volt kínai polgárháború, az első indokínai háború,
az ötvenes években zajló koreai háború, ahol a koreai félsziget
népét használta fel az Egyesült Államok, Kína és a Szovjetunió, hogy fitogtassa
erejét, és bizonyítsa ideológiai felsőbbrendűségét. A három
évig tartó öldöklésben sok százezer ártatlan ember pusztult el. A proxy háborúk
folytatódtak Vietnamban, Algériában, Szudánban, a tajvani válság,
a szuezi válság 1956-ban (a magyar forradalom nem lett proxy
hely), a libanoni válság, tibeti forradalom,
a közép-amerikai válság, a közelmúltban Afganisztán és Szíria.
Ezeknek a szünet nélküli összeütközéseknek, sokmillió ember esett áldozatul,
közben a nagyhatalmak politikai vezetői nagy szavakkal a békés megoldásokat
keresik, de azért keményen kiállnak álláspontjuk mellett, és foggal, körömmel
ragaszkodnak szuperhatalmi pozíciójukhoz.
Ma egész Európa Ukrajnát figyeli, mert az országban évek óta tartó proxy
háború veszélyes fordulatot vett. Most nem vitatom, hogy az ukrán kérdésben
kinek van, vagy nincs igazsága, de az biztos, hogy ismét a nagyhatalmak
viaskodása miatt Ukrajnában évek óta zavaros, veszélyes állapot uralkodik, a
gazdasági és társadalmi helyzet katasztrofális, a szomszédos nemzetek, de egész
Európa fél egy háború kirobbanásától. Elegünk van abból, hogy Oroszország és az
Egyesült Államok évtizedek óta tartó vetélkedését, veszekedését a kis nemzetek
és Európa szenvedje meg.
Az Unió politikai magatartása érthetetlen, bizonytalan, gyáva, megalkuvó,
nem tudja eldönteni, mit tegyen, pedig a helyzet világos: Ukrajna kérdésében az
első Ukrajna, aztán a szomszédok és nem utolsósorban az Unió gazdasági és
biztonsági érdekei. Ha Brüsszel ezt nem érti, akkor ne csodálkozzunk, ha a
nagyhatalmak tovább játszadoznak velünk.
