HollaiHehs Ottó 2022. március 09.,
Egy múltkori írásomra jött egy „kedves” hozzászólás, mely figyelmeztet, hogy politikai írásokhoz, valamivel több kell – mármint az én fejemben –, minimum egy felsőoktatási diploma. Válaszoltam, magyarázkodtam, de most talán igazat is adok neki, azokra kellene hallgatni, akik tényelegesen képzett, tanult, diplomás emberek, ezért volt is ambíciójuk, hogy vállalják egy ország vezetését, pl. az amerikai elnök, Joe Biden a német vezér, Olaf Scholz, a londoni első Boris Jonnson, vagy az ukrán hős, W. Zelenszkij és az agresszor V. Putin és sorolhatnánk. Megbízható, okos vezetők, akik tudják mi a teendő, azért tanultak olyan sokat, hogy mindig a legjobbat tegyék. Most kommentár nélkül, csak a tényekre szorítkozva írom meg jegyzetemet, tehát lássuk: Nagyhatalmak. Mióta világunk szervezett államrendszerben él, kialakultak olyan közös identitású államok – pl. egy uralkodó alá tartozás, közös nyelv, közös vallás – amelyek gazdasági, katonai, politikai erőben a többiek fölé emelkedtek. Ilyenek volt az ókorban Kína (a Mennyei Birodalom), Egyiptom, az Asszír, a Perzsa, a Makedón vagy a Római Birodalom. Modern történelmünk egyik ilyen nagyhatalma a Brit világbirodalom volt, amelyik a világpolitikában és a nemzetközi kapcsolatokban szinte korlátlan vezető szerephez jutott. Az amerikai függetlenségi háború után megalakult Amerikai Egyesült Államok már a XIX. században fokozatosan gyengítette a brit hegemóniát, és az I. majd a II. világháború után véglegesen átvette a britek világhatalmi szerepkörét. A Szovjetunió felemelkedésével már két „szuperhatalomról” beszéltünk, amelyek a hosszú ideig tartó hidegháborús időszakban osztoztak a világ gazdasági, politikai és katonai irányításában. A szovjetek 1991-ben bekövetkezett felbomlása után az ún. kétpólusú világrend helyébe az egypólusú lépett, és egyetlen szuperhatalom maradt, az Egyesült Államok. Kína időközben gazdaságilag és katonailag is megerősödött, és konkurens szuperhatalomként jelentkezett. A Szovjetunió utódjának számító, hatalmas kiterjedésű Oroszország hosszabb gyengélkedés után talpra állt, és természetesen ő is visszaszerezné szuperhatalmi státuszát. A vetélkedés Az utóbbi években a három nagyhatalom vetélkedése, új, nagyon veszélyes fegyverkezési versenyben és a régi és új geopolitikai elképzelések beteljesítésében kezd kibontakozni. Az Egyesült Államok, mint jelenleg egyedüli szuperhatalom, párhuzamosan igyekszik fékezni Ázsiában a kínai, Európában az orosz érdekek érvényesítését. Proxy háború Az erőviszonyok és a lehetőségek felmérése mindig proxy háborúk segítségével történt. Most is ezt látjuk Ukrajnában. Ukrajna Földrajzi fekvése és történelme Oroszországhoz kötik. Az ukrán nép viszolygása engesztelhetetlen ellenszenve az oroszokkal szemben a szomorú történelmi múlt eredménye, de nem igazolja a jelenlegi háborút a két nép között. Az igazi ok máshol keresendő. Geopolitika Csak két példa, két elemző nyilatkozata: Zbigniew K. Brzezinski, a legismertebb amerikai politológus, geostratéga, 1997-ben így nyilatkozott: „Az USA világhatalma Ukrajnán keresztül vezet. Ha Amerika Oroszország hatalmát meg akarja törni, akkor Ukrajnát le kell szakítsa az orosz befolyási szféráról, hogy megakadályozza az eurázsiai nagyhatalom létrejöttét.” Az a Brzezinski mondta ezt, aki az elsők között sürgette a kelet-európai, volt szocialista országok felvételét a NATO-ba, és természetesen Ukrajna NATO-tagságát is kulcsfontosságúnak tartotta. Ilyen értelemben világos lehet az ukrán válság háttere, semmi nem történik véletlenül. Az amerikai Stratfor Intézet (elemző és hírszerző cég) vezetőjének, a Budapesten született, George Friedmannak, három véleménye, az első még 2007-ben A következő 100 év című könyvében olvasható: „A retorikai szempontoktól eltekintve, az Egyesült Államoknak nem fűződik túlnyomó érdeke az eurázsiai békéhez”. Hosszabb távon pedig egyenesen azt valószínűsíti, hogy „az Egyesült Államok és Oroszország közötti ütközéseket egy nagyszabású háború követi majd, amelyet az Egyesült Államok és az eurázsiai nemzetek koalíciója főként a világűrben fog megvívni”. A közelmúltban egy interjúban pedig ezt mondta: „Az első és a második világháborúk, majd a hidegháború idejében is az amerikai külpolitika számára a Németország és Oroszország közötti kapcsolatok alakulása volt igen fontos. E két ország egymással szövetkezve az egyetlen olyan hatalmat képezheti, amely veszélyt jelenthet számunkra. Éppen ezért elsőrendű érdekünk annak biztosítása, hogy ez a szövetség ne jöjjön létre”. A fentiek csak néhány kicsiny példa, annak igazolására, hogy ma mi történik. Kommentálásra nincs szükség, de megszegem szavamat, és mégis volna valami megjegyzésem. Földi világunk harmonikus lehetne, hiszen körülöttünk minden szép: a csodálatos természet, a hegyek, a folyók, a gyönyörű növényzet, az állatvilág csodái, és a legnagyobb csoda, az ember, a bolygó, ahol kedves és szépséges asszonyok és erős férfiak titokzatos kapcsolata biztosítja a faj fennmaradását; az életet! Ennek helyébe mi lépett? Önzés, kapzsiság, hatalomra vágyás, gonosz hatalmak fegyvert gyártanak, hogy egymást elpusztítsuk, piszkos politikai sakkjátszma, ahol játszanak az emberekkel, az egész emberiséggel, és erre a célra, buta és megvásárolható politikusokat használnak. Ideje, hogy visszatérjünk a tiszta, okos paraszti gondolkodáshoz, mert sem az orosz, sem az ukrán, de az amerikai, román vagy magyar paraszt sem akar háborúzni, hanem csak megművelni a földet, hogy legyen kenyér, legyen élet! Viktor Hugó egy versében kérdezte: Hogy tudsz ölni ember, ha a pacsirta énekel?
