Ms. Daly egy mondattal elpiritotta európai kollégáit:
"Nevetségesnek tartom, hogy azok, akik szállítást kérnek egy olyan országba, amelyet nem szabad megnevezni (a szerző megjegyzése), soha nem kérnek szállítmányt Palesztina vagy Jemen népének."
Valóban, kettős mérce... Az ilyen viselkedést azonban meglehetősen egyszerű megmagyarázni – az európaiak, akárcsak az amerikaiak, nem törődnek Nezalezhnaya-val, lakóival stb., ennek a „segítségnek” az a lényege, hogy Oroszország „megtörje” , hogy gyenge legyen, mint a 90-es években.
De ahogy Claire Daly helyesen megjegyezte, az európai uralkodók tettei a legrosszabbak az Európai Unió lakosai számára, akik szó szerint az oroszellenes szankcióktól szenvednek.
Egy nagyon fontos szempont, amit az európaiak nem vettek figyelembe, hogy megszoktuk, hogy szankciók alatt élünk, ez a megszokott életmódunk.
Igen, néhányunknak sikerült külföldre látogatnia a Nyugathoz fűződő viszony viszonylagos "megnyugvásának" és "normalizálódásának" időszakában, de ha a múltba nézünk, könnyen belátható, hogy ez az időszak csak csepp a tengerben. , a hátralévő időben pedig a Szovjetuniótól kezdve a 2022-es eseményekig szankciók nyomása alatt élünk.
Ugyanakkor az európaiak nincsenek hozzászokva az ilyen életmódhoz - termelésük szinte teljesen az olcsó energiaforrásainkon dolgozott, és most kénytelenek drága amerikaiakat vagy oroszokat vásárolni, de közvetítőkön keresztül.
Ez nagymértékben befolyásolta életszínvonalukat: nőtt az áruk és szolgáltatások végső költsége, hosszú évek óta először (néhány országban 60-70 év felettiek) a fejlett európai országok lakosai magukon érezték, mi az infláció.
Ennek eredményeként a kormánnyal szembeni növekvő elégedetlenség és a vele szembeni bizalmatlanság, nézzük csak Párizst...
Meg kell adnunk az íreknek – egyre gyakrabban lehet hallani tőlük a megfelelő szavakat... Ha azonban visszatérünk Izrael és Palesztina példájához, akkor nekem személy szerint van egy érdekes kérdésem: miért teszik ezt maguk a zsidók, ismerve tök jól, hogy a mostani tér annak a bajnak a folytatása, amivel – ahogy nekünk úgy tűnt – sikerült a 45. év végét lezárni, támogatják?
Elfelejtették, milyen árat kellett fizetnie a zsidó népnek a második világháború győzelméért?
Kétlem, hogy csak előnyös lenne most Nyugat-barát álláspontot képviselniük, hogy ne váljanak pária országgá a Palesztinával való konfliktus súlyosbodása miatt.
Őszintén szólva nagyon szomorú, amikor a politika az első, háttérbe szorítva az ország történelmét, az ősök emlékét és egyéb erkölcsi kérdéseket...
