Regionális szórvány találkozó Nagyenyeden

Négy megye – Fehér és Beszterce, Hunyad és Szeben – RMDSZ-es képviselői találkoztak Nagyenyeden a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban.

Megjelent a Szabadság napilapban 2010 ápr.02
Ez tulajdonképpen a második ilyen jellegű tanácskozást az elsőt Bihar megyében tartották. A rendezvény kisebb késéssel kezdődött, annak ellenére, hogy Takács Csaba ügyvezető elnök szerint Nagyenyed mindenkinek közel van. Ezt rövidesen bebizonyította a tanácskozás szelleme is, hiszen négy magyar szempontból hasonló sorsú és helyzetű megye képviselete jött el, akik sikereikkel, próbálkozásaikkal, nehézségeikkel valóban közel kerültek egymáshoz. Takács Csaba, aki büszke arra, hogy nagyenyedi véndiák, elhozta fiatal munkatársait – Kovács Péter ügyvezető alelnököt és Bodor Lászlót, MIÉRT-elnököt – is. Ugyanakkor részt vett a tanácskozáson Winkler Gyula európai parlamenti képviselő, Besztercéről a megyei elnök hiányában Szakács Bálint jött el, aki szintén Nagyenyeden végezte a tanulmányait, itt kezdte az újságírói pályafutását, s jelenleg helyi lapot szerkeszt Besztercén.

Takács Csaba ügyvezető elnök bevezetőjében a szervezetépítésre, pontosabban az újjáépítésre helyezte a hangsúlyt, ami az elmúlt években hiányzott. Kiderült: négy év kormányzás után 200 000 szavazatot vesztett a szövetség. Ennek ismeretében kell újra alkotni a szervezet alappilléreit, mondta az RMDSZ ügyvezető elnöke, aki a közösségépítést tartja az első számú prioritásnak. „Számításba kell azonban venni a mai realitásokat, hogy időközben megjelent a magyar és a többségi pártok konkurenciája. Erős szervezetekre van tehát szükségünk, mert az elkövetkező két évben, pénz sem lehet, ha munka sincs” – hangoztatta Takács Csaba.

Kovács Péter alelnök pontosította azokat a teendőket, amelyekkel a szervezetépítést meg lehet valósítani két évvel a választások előtt. Winkler Gyula szerencsésnek tartotta a tanácskozás megszervezését, és hasonló regionális csoportosítást javasolt a községek szintjén is, ahol hasonló gondokkal küzdenek. Véleménye szerint először ezeknek a településéknek a felmérését kell elvégezni, meg kell tartani a tisztújításokat, és tartalommal kell feltölteni a székházak tevékenységét. Foglalkozni kell a tanácsosok és a polgármesterek felkészítésével is, hogy hozzáértő emberek irányítsák falvaink életét, vélekedett.

A megyei elnökök és ügyvezető elnökök érdekes példákat közöltek szervezeteik munkájáról, gondjairól. Különösen gazdagnak bizonyult Kerekes Hajnal, Fehér megyei ügyvezető elnök beszámolója és Kováts Krisztián elnök hozzászólása, ami azt igazolta, hogy a Fehér megyei magyar embereket immár hagyományossá vált rendezvényekkel mozgósítják és kapcsolják össze egy hasznos közösségi életbe. A beszélgetés során kiderült: a többi megyében is hasonló próbálkozások, megvalósítások és gondok vannak. Szóba került a sajtó kérdése és szerepe is, mint például a Szabadság napilap jelenléte Fehér megyében.

Megjegyzés

Úgy tűnik a szövetségi vezetőség megértette, hogy az az 200.000 szavazó, akiket az elmúlt években "elveszített"-nek könyvelhetnek el, valamiért nem érzi, hogy őket reprezentálják.

Az is elhangzott ezen a találkozón, hogy "számításba kell azonban venni a mai realitásokat, hogy időközben megjelent a magyar és a többségi pártok konkurenciája. Erős szervezetekre van tehát szükségünk, mert az elkövetkező két évben, pénz sem lehet, ha munka sincs" 

Ide kapcsolódik, hogy a régi-új ügyvezető elnök érzi, hogy a konkurenciával kell majd kiegyezzenek, ha nem erősítenek... De hát mivel akarná ezt elérni? Felmérésekkel, tisztújításokkal  és a székházakban tevékenységekkel kellene számolni. Egy pillanatra sem akarják a sajtót kiengedni a kezükből, értsd más szervezetet (főleg politikait) továbbra sem szabad "beengeni" a sajtó hasábjaira!

Meglepő volt viszont az a felfedezés, hogy szükség van a polgármesterek és a tanácsosok felkészítésére azért, hogy felkészűlt egyének vezessék a falvainkat... Vajon miért, eddig tudatlanok vezették?

Valószínű, ha csak arra gondolunk, hogy majdnem két éves késést tudhatunk be a kistérségi csoportosulásokat illetően! Még a tömbmagyar székelységnél is mind a mai napig nem lettek a kistérségek minden téren hivatalosítva, bejegyezve. Sokuknál pedig nincs kialakítva a gelyi fejlesztési terv vagy stratégia?Nincsenek elkészítve tartalék pályázatok, nem alkalmaztak megfelelő szakembereket(pályázatíró, környezeti felelős,stb). Nincsenek megkötve az előszerződések a magasabb képesítésű intézményekkel, stb.

Igy az egyes szorványban élő magyarajkú polgármesterek és tanácsosok még most sem értik mit is kellene erőltetniük a tanácsi űléseken.

Helyi Fejlesztési Terv vagy Stratégia sokuk számára olyan mintha a Holdról szólnánk.

A Helyi Akció Csoportokba (GAL-ok) pedig eddig szinte senki sem jelentkezett be, akik valamilyen formában ezáltal pályázati alapokhoz tudnának jutni! 

Érdekes, hogy a szövetségiek révén nagyon sok olyan magán kezdeményezés alakult ki, amelyek eddig is sok pénzt tudtak megszerezni, de egy pillanatra sem akarják az információkat kiadni!

Szinte minden megyében találni olyan magán céget, amelyik ezen a téren "jól tájékozott", de nekik nem érdekük a vidékfejlesztés támogatása! Azzal még "megbarátkozhatunk", hogy ezek a cégek pénzért csinálják meg a fejlesztési terveket, de csak úgy tudjuk elfogadni, hogy ezt úgy tegyék mint, aki a népközösségünk tagja és segítsék azt is, akinek nincs elég ideje, pénze vagy tudománya. Úgy is jól járnának!

Ami a dr. Szász Pál nevét viselő intézményt illeti, meg kell jegyeznünk, hogy a szászpáli szellem nem nagyon hatotta át a megszólalókat, mert közülük egyik sem akart együttműködést keresni!

Az együttműködés elhanyagolása pedig annál rosszabb, minél jobban "lefele csúszik" a szövetségi szekér, mert annál nehezebb lessz majd "igazi" szövetségest találni.

Mikor megemlítjűk a Szász Pál szellemét, emlékeztetjük a kedves olvasót, hogy egy olyan emberről van szó, aki a királyság legnehezebb éveiben úgy épített fel egy országos szervezetet, hogy több éven át lemondott a jövedelmeiről(lévén nagybírtokos) a gazdaegyesületete (EMGE) javára, hiszen tudta ha népnek van akkor neki is akad... (Erdélyi Polgár)

A mezőségi csoda

megjelent a Szabadság napilapban 2010 ápr. 3.

„A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.

A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle”

Hamvas Béla

Örömmel olvasom a jó hírt: Kallós Zoltán néprajzkutatót kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével. Bizonyára Zoli bácsit is meghatotta a tény: ráfigyeltek. Vajon van-e fogalmuk az értékelőknek arról, hogy Zoli bácsi a nap minden órájában kitüntetések sorozatát tudhatja magáénak?! Az általa létrehozott és a nevét viselő alapítvány által felkarolt, nyugodtan állíthatom: megmentett szegénysorsú mezőségi gyerekek mosolyát, szeretetét.

A Hamvas idézet így folytatódik: ...„Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz...Most eredj és élj, mert a világ a tied!”

Ezt a felelősséget érezhette, amikor visszaszerzett szülői örökségét felajánlotta az alapítványnak, hogy megteremtse egy szórványkollégium alapjait Válaszúton. Lelkes, megbízható munkatársakat talált, akikkel együtt valóra váltották az álmot. Pályázat révén elnyerték az Apáczai Közalapítvány támogatását.

Márai Sándor írta: „Vigyázz arra, hogy ne mulaszd el a pillanatot, amely csak a te pillanatod, műved kivitelének végzetszerűen kijelölt időszaka.”

Élt a pillanat adta lehetőséggel. Miről is tanúskodik az eltelt időszak?

A Kallós Alapítványt 1992-ben jegyezték be. 1999-től, az iskola indításától kollégiumként működött. Négy gyerekkel kezdték a magyar nyelvű oktatást 25 év szünet után. A válaszúti I-VIII. osztályos iskola magyar tagozatán ma 50 iskolás és 33 óvodás tanul. Gyermekeiket Kolozs megye 24 településéről ingáztatják. Intézményük vezeti be a magyar oktatási rendszerbe ezen szórványtelepülések magyar gyermekeit. Minden gyerek családi helyzetét ismerik. Rengeteget foglalkoznak velük. Zoli bácsival együtt gyönyörűbbnél gyönyörűbb népdalokat énekelnek. Sőt, népdalok, népmesék, népszokások gyűjtésére is buzdítják őket. A szorgalmasak díjakat is kapnak.

Az elmúlt tíz évben támogatásukkal 73 tanuló végezte el a negyedik osztályt. Ők Szamosújváron, illetve Kolozsváron folytatják tanulmányaikat. A Szamosújváron tanuló gyermekeik az ötödik osztály első félévét nyolcason felüli általános médiával zárták.

Kezdeményezték a keresztszülő programot is, már 10 keresztszülőjük van. A keresztszülők általában követik a gyereket a választott tanintézményben.

A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége már az első pillanattól kezdve erkölcsi támogatást nyújtott a szórványkollégium létrehozásához, hiszen ritkán adódik ilyen lehetőség, hogy legyen egy lelkes csapat, s hogy rendszerben lehessen gondolkodni. A program folytatását ugyanis a közelben, Szamosújváron, a Téka Alapítvány keretében már 2002-től működő kollégium biztosítja. Itt a válaszútiak és a tóvidéki, belső-mezőségi magyar gyerekek folytathatják tanulmányaikat anyanyelven a gimnáziumi és líceumi tagozaton. Itt is van 13 keresztszülő. Fontos megemlíteni, hogy a két szórvány oktatási központ tanulói kizárólag olyan településekről származnak, amelyeken nincs lehetőség magyar nyelvű oktatást biztosítani, azaz a szamosháti és tóvidéki közösségekből.

Ugyancsak örömmel tölt el, hogy most a Téka Alapítvány igazgatója – Balázs Bécsi Attila – megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét. Ő is felismerte a sürgető pillanatot. Életet lehelt a nagy múltú örmény városba. Táncház mozgalma messzi földön híressé tette.

Hadd számoljak be ez alkalommal gyerekeik tanulmányi eredményeiről. A gimnáziumi tagozat 49 tanulója közül félévkor 16-nak az általánosa 8–9 között, 17 tanulóé pedig 9–10 között van.

Kiemelkedő tanulmányi eredmények: Horváth Edera 9,88 (Mezőkeszű, VI. osztály), Enyedi Réka 9,88 (Bonchida, VII. osztály), Topai Kinga 9,72 (Magyarfodorháza, VII. osztály),Vígh Sándor 9,64 (Feketelak, VI. osztály).

A 31 líceumi tanuló eredményei: 4 tanuló 7–8 közötti, 17 tanuló 8–9 közötti, 10 tanuló 9–10 közötti általánost ért el az első félévben. A legjobbak: Cheta Andrea 9,63 (Búza, XII.), Rusu Tímea 9,52 (Szépkenyerűszentmárton XI.), Enyedi Róbert 9,50 (Bonchida XI.).

A felsorolásból is látható, hogy ismét itt a sürgető pillanat. Zoli bácsinak Kolozsváron is van lakása... Az intézmény felelősnek érzi magát minden jó eredményt elért szegénysorsú „gyemekéért”. A lakás nagy részét kollégiummá alakíttatják, hogy a közköltséget is vállalva, az alapítvány ingyen lakhatást biztosítson a tanulmányaikat folytatni vágyó ifjaknak.

Kallós Zoltán igazi tanítómesterként tüzet gyújtott, olyan tüzet, amelyet nem oltani, hanem táplálni kell, amelynek lángnyelvei sokak életét bevilágítják, s remélhetőleg bele-bele kapnak majd olyan emberek szívébe, akiknek van/volna osztani valójuk. Hamvas Béla szavaival: „Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ tied. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod.”

E lelkes csapat ismét köveket mozgat, szabadon álmodik, s már épül is Szamosújváron az új iskola: a Mezőségi Magyar Iskolaközpont. Azok otthona lesz, akik lakhelyükön nem tanulhatnak magyar nyelven. Remélem sokan indulnak majd innen hódító útra a tudás világába. De azt is kívánom, hogy tehetségüket szülőföldjük felvirágoztatására fordítsák majd-Szőcs Judit RMPSZ alelnök, a Gál Kelemen Oktatási Központ vezetője

Megjegyzés

Természtesen mi is gratulálunk Kallós Zoltán néprajzkutatónak, akit a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntettek ki! Mi is csak örvendeni tudunk ha ilyen magas kitüntetésekkel értékelik munkáját!

Azonban a cikkíró meglepett hiszen  nem akarja a valóságot észrevenni! A mindenki Zoli bácsija már rég a figyelem központjába van és igenis értékelik úgy a néprajzi kutatásait mint az általa elindított szorvány kollégiumot is mert ha nem így lenne akkor nem tudott volna annak fenntartásáért magyarhonba sok helyen pályázni és pénzt szerezni és tette ezt sok esetben a pedagógusszövetség "erkölcsi"segítsége nélkül is.

Számunkra azonban nagyon meglepő volt ahogyan a cikkíró éppen most "fedezte" fel újra, hogy létezik ez az intézmény... Automatikusan feltevődik miért éppen most szól a RMPSZ alelnőke? Esetleg rászóltak, hogy nincs ezután támogatás a  a Gál Kelemen Oktatási Központ részére? Elmélkedünk, hiszen nem érthető, hogy mikor volt "igazmondó" akkor a tantestetületi káderek gyűlésén vagy most, amikor leírja, hogy milyen magas az ilyen intézményben végző diákok átlagosa?

Ugyancsak meglepő, hogy az általunk felajánlott segitség helyett a szövetségiek "malmára hajtja a vizet" azzal, hogy éppen most jelenteti meg ezt a cikket, amikor a Kolozs megyei magyarajkú tanfelügyelőségiek a szorványkollégiumok általánosításáért olyan ádáz harcot vívnak ellenünk, a MPP szakemberi gárdája ellen!

A probléma azonban sokkal sokrétűbb, mert éppen egy olyan ember hasonlik meg önmagával, aki annyi éven keresztűl az erdélyi pedagógusok magasszintű képviseletében olyan sok munkát őlt bele! Emiatt gondolható, hogy nem igazán sajátakarat hajtotta a cikkírót!

De ha már itt tartunk el kell gondolkodni, hogy miért jó és miért nem az, hogy most írja cikkét a GKOK vezetője? 

Szégyen, hogy éppen nem a RMPSZ, hanem egy néprajzkutató az, aki ezt a szorványkollégiumot megalkotta és működtette, mert  amaz csak erkölcsi támogatását biztosította a Zoli bácsinknak. Nem hinném, hogy Zoli bácsink azt hinné, hogy végre felfigyeltek rá... 

Személyesen ismerem az egész történetét a szorványkolégiumnak és emlékszem azokra a "zörejekre" amelyek sok alkalommal felhangzottak ellene. Több alkalommal is résztvehettem a válaszúti csendes iskolaépítésben támogatások által, de úgy is mint az ott megtartott oktatások vagy mint az ott felállított szorványtáborok révén.

Igy nagyon meglepett a cikk, hiszen nagyon  reklámízt éreztem benne annyira, hogy a Zoli bácsi által megérdemelt kitüntetést úgy értem meg, hogy örömömbe űröm keveredett. Ismerve a megalkotók kemény munkáját, amely sok esetben kirekesztett és nem odavalónak itéltek meg éppen azok akik ma a tanfelügyelőségen dolgozok közül szégyentelenűl el akarják orozni a Zoli bácsi érdemeit!

Kolozs megyében több olyan zóna létezik, amelyben a magyarajkúak iskoláztatási körülményei alapvetően különböznek! Ezért sem érthető a magyarajkú tanfelügyelőségiek csökönyössége, hogy ne mondjuk butasága, mert a nem tömbmagyarságú zónákból külön lehet választani legkevesebb három-négy olyan tájegységet, amelyik közül csak a válaszúti az, ahol a szorványkollégiumnak már bizonyítottan helye van! A többire még nem vagy most nem szabad egy ilyen "köntöst" ráhúzni!

A Kallós Alapítványnak a kollégiuma életképes lehet sok ideig, de ezt a típusút nem lenne szabad, a nádasmenti vagy az aranyosmenti területekre alkalmazni, mert nem az a terület dinamikája, elsősorban a vidékfejlesztési szempontokat figyelembe véve sem!

Ezeken a területeken most a magyarajkúak számára a kistérségi fejlesztéseket kell figyelembe venni ahol az iskola megléte életfontosságú! Ezért érthetetlen a tanfelügyelőségiek tájékozotlansága miatti visszafejlesztési tevékenység amely olyan sok embert és diákot fog majd megszegényíteni a tudásban (iskolanélkülivé tenni). 

A kalotaszegiek szorványkolégiumának sincs nagy fontossága, ha azt nem a MPP által kidolgozott vidékfejlesztési stratégiára építik, mert önmagába olyan iskolaközpont jönne létre ahová 30-40 km-es távolságból kellene a diákságot odaszállítani!  

A Téka Alapitvány által épülő szamosújvári Mezőségi Magyar Iskolaközpont pedig egyenesen a már jól bevállt Zoli bácsi által létrehozottal versenyzik, ami érthetetlennek vélhető, még akkor is ha abban esetleg az ott tanuló diákok tanítását folytatná. Ide is csak ajánlani tudjuk a MPP stratégiát!

A cikkíró mindegyre Hamvas idézetekkel tűzdeli tele cikkét, egy pillanatra sem gondol arra, hogy az "idegen"-ek tűnhet, de arra sem gondol, hogy Ő is kellett volna éljen a "pillanat"-tal már akkor amikor a RMPSZ vezetőségébe került s ne hagyja magát megalázatni! (Erdélyi Polgár)      

"Csak valóságos közösségeknek vannak igazi ünnepeik”

Beszélgetés Papp Kincses Emese író-publicistával
Megjelent a Szabadság napilapban
	Nem az ünnepek „értéktelenedtek el”, csak az ünneplés formája változott meg mostanra, ami tulajdonképpen természetes, véli Papp Kincses Emese író, zeneszerző, politikus és tudományos kutató, az irodalomtudományok doktora és a Magyar Tudományos Akadémia Köztestületének tagja. Publicisztikák, novellák és regények megírása mellett az ő nevéhez fűződik a Role együttessel közösen színre vitt Ne késsetek, harangok, Szent Erzsébet legendája és Székely Golgota című rockzenei előadások megrendezése is. A magyarság érdekében tett szolgálatáért 2007 decemberében Julianus-díjjal kitüntetett Papp Kincses Emesét eképpen laudálta Bajna György újságíró: „Lázadt és lázad a közömbösség, a lélektelenség ellen. Tiltakozott és tiltakozik a tunyaság és a gyávaság ellen. Következetes maradt népe mindenkori hű szolgálatához, ahhoz az ügyhöz, amivel a szülői házban tarisznyálták fel”. Jelenleg a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai karának oktatója, megyei önkormányzati képviselő, számos konferencia szervezője és résztvevője. A húsvét napjaink emberének életében betöltött szerepéről, hagyomány és modernség viszonyáról kérdeztük. – Napjainkban, a modern kor embere számára a keresztény ünnepek mintha kissé elértéktelenedtek volna. Hogyan látja, rohanó világunkban miként éli meg az emberek többsége a húsvétot, a feltámadás és a remény ünnepét? – A keresztény ünnepek mély és igaz tartalma a hívő emberek számára a mai globalizálódó, elidegenedő világban is megmaradt. De a nem vallásos emberek is képesek békésen és méltóságteljesen ünnepelni a karácsonyt, és – bár kevesebben –, a húsvétot is. Nem az ünnepek „értéktelenednek el”, csak az ünneplés formája változik, és ez természetes. A vallásos ünnepeknek lelki üzenetük van: a karácsony főleg az érzelmekre hat, a szeretet ünnepe, amelyből mindenki meg tud ragadni valamit. A húsvét titkainak átéléséhez azonban tudatos keresztény hívői hozzáállás szükséges. Ez az érzelmi-akarati tevékenység leszűkíti az ünneplők körét, elsősorban városon. Kétségtelen persze, hogy csak valóságos emberi közösségeknek vannak igazi ünnepeik. Csak ezek a kis- és nagyobb közösségek, csak a bennük egymásra utalt egyének képesek az év bizonyos napjait kivételesen felszabadulttá, örömtelivé emelni, vagy megadni nekik az emelkedettségnek, méltóságteljességnek azt a légkörét, ami az igazi ünnepek sajátja. A húsvét Jézus feltámadásának keresztény ünnepe, de a maga szép folklorisztikus köntösében a pirostojástól a locsolásig, a víz tisztító hatalmának hitével soha nem vetkőzte le tavasz-ünnep jellegét. És én örömmel látom, hogy ilyenkor megtelnek a templomok, megkondulnak a harangok, és százak vonulnak égő gyertyával a körmenetben. Székelyföldön nem haltak ki a húsvéthoz, mint a tavasz, az újjáéledés, újjászületés, termékenység ünnepéhez kötődő népszokások sem (határkerülés, kikerülés). Az ünnepi rítus fontos része a felkészülés: nagypénteki böjt, tojások festése, kalácssütés, húsvéti kosarakban a hagyományos ételek felszentelése, templomba menés, az ünnep: maga a mise és világi folytatásaként a közös, családi ebéd. – Mi a helyzet az ünnepkörhöz kötődő szimbólumokkal? Mintha mostanra átértékelődtek volna... – A húsvéti ünnepkörhöz kötődő szimbólumok – legyenek azok vallásosak (Golgota, kereszt) vagy népiek, világiak (bárány, barka, tojás, fészek, nyúl, csibe) –, nem üres tárgyak ma sem, bár jelképi, mögöttes jelentéstartalmukra nem gondolnak a modern kor emberei. A nagyvárosokban élő emberek számára a húsvéthoz kötődő rítusok jelenthetnek lelki élményt napjainkban is. Ezért szomorú az, ha a locsoló gyerekek ma már nem piros tojást, hanem pénzt várnak és kapnak is a kis versikéért és a „szagos vízért”. – Milyen szemléletváltásra van szükség, hogy még inkább megérezzük és átérezzük az ünnep lényegét? – Egyéni és közösségi szinten tudatosítani kell azt, ami minden ünnep legfontosabb sajátossága: az emberi közösségek ünnepi magatartásukkal mintegy artikulálják életüket, kiemelik és kollektív emlékezetben rögzítik mindannak a jelentőségét, amit a korábban véghezvitt cselekedetekből fontosnak, értékesnek és megőrzendőnek, “szentnek” minősítenek. Ilyenkor sikerül jelenné változtatni a múltat és a jövőt is: az ünnepi lét különös és szokatlan intenzitásának egyik forrása, hogy legtöbbször egyszerre válik átélhetővé mindhárom dimenzió. – Miként lehet ennek kapcsán úgy teret engedni a modernizációnak, hogy közben ne veszítsük el az értékeinket? – A hagyomány és modernizáció nem egymást kirekesztő, hanem kiegészítő fogalmak. A szűken értelmezett gazdasági-technikai modernizációval szemben én a kultúra által megszabott gazdasági és társadalmi haladás koncepciójában hiszek, amely nemcsak az alapvetően fontos javak és szolgáltatások (információhoz való hozzáférés) lehetőségét, hanem azt is jelenti, hogy a hagyományos értékekre építve a teljesebb, értékesebb életet lehessen választani. Az értékmegőrzésnek, megtartó hagyományainknak természetes tere az iskola, a család, az egyház, minden kis- és nagyobb közösség (egyesület, alapítvány, közművelődési csoportok, együttesek), ahol az egyén az együvé tartozás közösségi élményét megélheti. Az ünnep: az ember maga alkotta ereje a felejtés veszedelme, a történelmileg felhalmozott tapasztalatok elvesztése ellen. Az ünnepek univerzális vonása éppen az, hogy minden társadalom értékrendszerében magasabban helyezkednek el a köznapoknál. Szükségünk van az ünnepekre, hogy a köznapok egyhangúsága után közösségünk tagjaként megálljunk, hogy egész lényünkkel odaforduljunk egy bensőséges, felszabadult eseményhez, amit lelkünkbe befogadva megújulunk és gazdagabbak leszünk. – Korábban úgy nyilatkozott: tárgyi és szellemi kulturális erőforrások kincsesházát örököltük, amelynek a következő generációk számára való átörökítése mindannyiunk kötelessége. Megfelelő módon teszünk ennek érdekében ilyenkor, húsvét táján? – A magyar kultúra értékeinek és megtartó hagyományainknak a megőrzése, gazdagítása és továbbadása nem “ünnepi”, húsvéti, hanem hétköznapi, „időtlen” feladat, nemes kötelesség minden magyar számára, aki e kultúra részese, nem csak a tanítóé, a lelkészé, hanem a gyermekének népdalt dúdoló édesanyáé is. A fiatalokat mindig is meg kellett szólítani, ez nem a mai új kor kihívása. Az ünnepek, így a húsvét is, a történelmi hagyaték, a hagyományok átörökítésének, bensővé tételének kivételes közösségi aktusai. Az emberek ilyenkor erőt gyűjtenek, bizonyítva és átélve összetartozásukat. Ferencz Zsolt

Újabb könyvadomány - Egeres

A Kolozs megyei MPP elnőksége révén újabb könyvadománya került a cimzettekhez.

Most az egeresi iskolások számára volt átadva Simon Csaba országos alelnök, megyei ügyvezető elnök komoly segitséget kapott a kisiskolásoktól, akik nagy örömmel hordták be a könyvtárba a könyveket tartalmazó csomagokat.

Az iskolaigazgatósága, a meleg fogadtatás láttán, újabb kéréssel fordult a MPP vezetősége felé. 

Kit érdekel az oktatási törvény?

Megjelent az Erdély Ma-ban a Háromszék nyomán [ 2010. április 01., 08:15 ]

 Az első felháborodást — amúgy jogosan — az váltotta ki, hogy mindössze két hétre szűkítették az oktatási törvénytervezet közvitáját. A minisztérium honlapján ugyan a jogszabályban előírt harmincnapos intervallum szerepelt, de az érintettek pontosan tudták, hogy mindössze két hét az élet. Nagyon kevés, és nem csak azért, mert a jogszabály pontosan a dupláját írja elő.
Mi férhet két hét közvitába? A tájékozódás és egy kitárgyaló összejövetel biztosan. Ehhez képest Háromszéken akadtak iskolák, ahol talán vitanagyszünetet sem tartottak a témáról az oktatói közösség tagjai. Erről árulkodtak a nagyra kerekített szemek és a kínos pedagógusi, sőt, iskolaigazgatói beismerések, miszerint legfeljebb hallottak valamiféle újabb tervezetről. És a kényszerű vallomást rögtön követte az „úgysem hallgatnak meg bennünket" típusú önigazoló mentegetőzés, amit a haszontalanság, a kiszolgáltatottság évtizedek alatt bebetonozott tudata táplál.
A kimondottan szülői szempontok megjelenítése érdekében tető alá hozott vitafórumra Sepsiszentgyörgy hétezres szülői közössé­géből alig hetven ember gyűlt össze. Tíz talán akadt is közöttük, aki előzetesen legalább átfutotta a törvénytervezet szövegét, a többi tárgyismeret hiányában vagy bénán hallgatott, vagy megszólalásaik csak ritkán haladták meg a szülői értekezletek rövidlátó témafelvetését. Sütött belőlük a kishitűség, az „úgysem lehet megcsinálni" érzése. Az iskolaszékek harmadrésznyi szereposztására is rákerült a bélyeg: nem fog működni, mert sem a szülők, sem pedig az önkormányzatok képviselői nem érnek majd rá. Talán ha fizetnének érte — fogalmazódott meg óvatosan.
Tanulságos lenne megtudni, vajon hány módosító javaslat született a hazai oktatási törvénytervezet ügyében. Nem mintha a mennyiség lenne az elsődleges, de nem is elhanyagolható, mert fokmérője lehet a civil odafigyelésnek, a közéleti aktivitásnak. Romániának mindenképpen új oktatási törvénye lesz, értékelhető és elítélendő új elemekkel, finanszírozható vagy éppen működésképtelen elemekkel. Amikor majd a törvény visszásságai miatt verjük az asztalt, szívesen az otthon maradók emlékezetébe idézem a közvita-periódusban tapasztalt fájdalmas közéleti bénultságot. Azt az állapotot, amikor az óriási többség újra elszalasztotta közös ügyeink alakítása, a civil felelősségvállalás lehetőségét. Önrendelkezési helyzetgyakorlat helyett ültek és bámultak, mint a moziban. Csinta Samu 

Megjegyzés.

A cikkirója egy olyan problémát vett fel, amelyik nagyon fontos a népközösségünk számára, hiszen a megmaradásunk is ettől függhet, de sajnos a 20 éve fennálló politikának sikerült az agyakat "átmosnia"! Igy lépten-nyomon azzal  az állásponttal lehet találkozni, hogy sajnos nincs mit csináljon az egyszerű ember, elfelejve, hogy négyévenként Ő tőle is függ a saját sorsát ki fogja "(el)irányitani"!

Az immár húsz év távlatából látható, hogy nem azok érdemesek a voksukra akik eddig is ott ücsörögtek, mindegy hogy mit mondanak, számon kell kérni tőlük mindazt amit eddig igértek de nem tették meg, hiszen most már a félidőn túl vagyunk, és mindegyre csak azt tapasztaljuk, hogy a szövetségiekre kiosztott "szerepkörökben", a "kiskatonák" módjára végrehajtanak minden amit a kormányon levők mellett eltelt időszakban kértek tőlük. Mivel ezek bevezetésével csak rosszabb lett a többségiek inkább a szövetségiekre haragusznak. A szövetségiek "belementek" egy olyan szerepkörbe ami nem szolgálhatja a népközösségünk javát!

A cikkben felmerül a tájékoztatás hiánya,de hát kinek lenne érdekében, hogy az újra kormányon levő  szövetségiek helyett  vegye a fáradságot és bemutatja a rossz oldalát a törvénytervezetnek.

Sajnos a sajtó nem engedi be a kritikai véleményeket, még ha azok éptitó jellegűek lennének akkor sem. (Erdélyi Polgár)

Tiszta beszéd!

Tőkés László hivatalos állásfoglalása a válásával kapcsolatosan 

megjelent az Erdély Ma-ban[ 2010. március 30., 11:20 ]

A Magyar Távirati Irodának a válásával kapcsolatos érdeklődése nyomán Tőkés László a következőket közölte írásban:

A válásomra vonatkozó kérdésükre válaszképpen a következőket tartom szükségesnek közölni: 

- Minekutána a tavaly decemberben feleségem elhagyott, és otthonunkból elköltözött, egy héttel ezelőtt beadta a válópert. Mivel ezen a helyzeten nem tudtam változtatni, döntését kénytelen vagyok tudomásul venni és tiszteletben tartani. Család- és gyermekszerető emberként életem legnagyobb próbatételeként és válságaként élem meg a történteket. Mivel a nyilvánvaló politikai ártó szándéktól, illetve a bulvársajtótól védeni akarom magunkat, továbbá drága gyermekeimet is óvni szeretném, az ügy további részleteibe nem avatom be a nyilvánosságot. Munkámnak és hivatásomnak a továbbiakban is megpróbálok töretlenül eleget tenni.Budapest, 2010. március 29. Tőkés László EP-képviselő

Kolozs megye után Maros megyében is találtak egy "fantom" iskolaépületet...

Két iskola, egy falu, nulla gyerek

Megjelent az Impulzus nyomán az Erdély Ma-ban [ 2010. március 31., 10:20 ] [409]

A Maros megyei Várhegyen elkészült a második iskola, de teljesen üresen áll. Románia a lehetőségek hazája: miközben a gazdasági válság és a tanügyi reform következtében a legtöbb faluban iskolákat vonnak össze és munkahelyek szűnnek meg, addig egy Maros megyei faluban elkészült az új iskola épülete. A gond csak az, hogy tanuló egy szál sincs benne.

Az új iskola építését két évvel ezelőtt kezdték el, a cél pedig az volt, hogy majd átvegye a régi épület szerepét. Az építmény el is készült és jelenleg teljesen üresen és kihasználatlanul áll, mivel a 635 lakosú falu (ennek 40%-a magyar) diákságát alkotó 15 tanuló a községközpont Marosszentanna tanügyi intézményeit látogatja.

A dolog érdekessége, hogy a község jelenlegi polgármestere két évvel ezelőtt tanácsi minőségében hagyta jóvá a tervet. Ennek ellenére azt állítja, ő nem is tudott az új épületről: „Nem tudom, hogy iskolának épült-e, ez csak egy lehetséges felhasználási mód. Az, hogy szentannai tanácsos voltam, még nem jelenti azt, hogy mindenről tudnom kellett, ami a községben történt. Nem is tudtam sem az épületről, sem a céljáról", szól Ráduly György polgármester elképesztő magyarázata.

A jól tájékozott és felelősségteljes polgármester a realitatea.net portálnak elmondta, ő csak arra emlékszik, hogy két évvel ezelőtt a községi tanács jóváhagyta, hogy a polgármesteri hivatal 20.000 lejt különítsen el az épület tetőszerkezetének megépítésére. Az építkezés további költségeit állítólag egy alapítvány fedezte, már amennyiben hinni lehet a polgármester úr memóriájának.

A dolog érdekessége, hogy a Maros Megyei Tanfelügyelőségen sem tudnak az új iskola megépülésének okáról vagy annak rendeltetéséről. A kérdés már csak, hogy az ügy az X-Aktákra vagy a Nemzeti Korrupcióellenes Ügynökségre tartozik. Azért van egy sejtésünk...

Megjegyzés.

Úgy néz ki, hogy "tervezett" formában voltak egyes iskolaépületek felújítva, mert a sajtósok a Kolozs után Maros megyében is felfedeztek egy olyan iskolaépületet amely más "rendeltetésre" vár mint, amiért rendbetették...

Ugye milyen leleményes a fekete-ipar?  (Erdélyi Polgár)

Sajtóhírek európarlamenterünkről

Szekusok keverik szerelmi kalandokba Tőkés Lászlót
Megjelent a Manna.ro-ban 2010-02-23 14:04:29

Cáfolta Tőkés László sajtófőnöke a Cancan című román bulvárlap azon értesülését, miszerint az európai képviselőt elhagyta volna a felesége előbbi állítólagos szerelmi kalandjai miatt, illetve azért, mert erőszakosan viselkedett volna vele szemben. A Cancan kedden közzétett cikkében azt állítja, maga Tőkés László vallotta be hétvégi marosvásárhelyi tartózkodásakor, hogy felesége elhagyta, és hogy ő ennek cseppet sem örül. Az értesülés, úgy tűnik, más sajtóorgánumhoz eddig nem jutott el. A bulvárlap konkrét hivatkozás nélküli „korábbi sajtóhírekre” alapozva állítja, hogy Tőkés Lászlót egyenesen Casanovaként emlegetnék lelkész kollégái. Demeter Szilárd sajtófőnök a Mannának elmondta, számítottak rá, amikor nyilvánosságra hozták a szekus-listát, hogy „valamilyen úton-módon visszaütnek a leleplezettek. És mivel ezen szocializálódtak, hát ilyen aljas eszközöket vetnek be”. Mivel Tőkés László EP-képviselő szeretné megvédeni a magánéletét, gyermekeit és feleségét, a továbbiakban nem fog reagálni a román bulvárlapokban megjelenő rosszindulatú pletykákra, közölte a sajtófőnök. Mint Demeter elmondta, nem ez volt az első bosszú a leleplezés miatt: „más diverziós eszközökkel is élnek, például rossz magyarsággal megírt elektronikus leveleket köröztetnek egy temesvári lelkész nevében, amelyben megint pénzlenyúlással vádolnak (ez, mondhatni, két évtizedes «vád»)”.  Illusztrációként elküldte az említett e-mail szövegét: „Tudomására kell hozzam egy sulyos helyzetett; szóval ez már több a soknál hogy egy magyar engem vádoljon. Internet cikkekben, a decemberi tüntetés "kudarcért"!! Személyesen, nagyon elegedve voltam ahogy a magyarség kijött felvonulni. Igaz hogy úgy tünik Tőkés az egyetlen elégededtlen volna, de ez már nem számmit sokat. Mi tudjuk a püspök nem igen mérlegeli a szavait és tobbet beszél a kelletenél - érintetlennek érzi magát. Másrészröl, a Magyarországi előirányozot pénz szervezési célal, nem jutott hozzam. Kérdezék meg Toró Tibort a ki kezébe került. Az is világos hogy emlitett összegek igazolásért szükséges olyan bűnbakot elűhozni mint engem. Istennek imádkozok kis felvilágositást kapjanak.”

Válik Tőkés László?
Megjelent az Udvarhelyi Hiradó-ban  Forrás: Mediafax Írta: Szasza

Az europarlamenti képviselő ellen felesége benyújtotta a válópert, hűtlenséggel vádolva őt. A Királyhágómelléki református püspök felesége, Tőkés Edit válópert nyújtott be a nagyváradi bíróságon, melyben hűtlenséggel vádolja férjét. Válóperi kérésében az asszony számtalan kalanddal gyanúsítja Tőkés Lászlót, elmondása szerint erről kollégái is tudtak, szükség esetén pedig bizonyítani is tudja ezeket szerelmes levelekkel, SMS-ekkel és egyéb jegyzetekkel. A nő állítása szerint 25 éves házasságuk során szellemi trauma és terror áldozata volt, férjének abszurd szokásai voltak, mint például, hogy írásban kommunikált családjával.

„Olyan helyzet állt elő, hogy velem és a gyerekekkel is hivatalos levélben kommunikált. Körülbelül 200 levelet küldött, valamint volt egy napló is, melybe hozzánk intézett kérdéseit jegyezte fel. Nekünk kötelességünk volt felírni minden egyes kiadásunkat, csatolva a számlákat és pénztárjegyeket” – írja válóperi kérelmében Tőkés Edit. Ugyanitt megjegyzi, férje nem volt hajlandó vele mutatkozni barátai körében, valamint semmilyen vacsorán, vagy egyéb eseményen sem. „Nem hívott meg az általa rendezett budapesti magán vacsorákra és bulikra, ahol viszont szívesen látta a barátait és kollégáit, ellenben velem sosem mutatkozott ismerősei előtt” – állítja a feleség, aki a válás mellett kéri lánykori nevének (Joó) visszavételét is. Ugyanekkor követeli Tőkés Lászlótól a gyerektartás fizetését is, kérése szerint a püspöknek jövedelme egyharmadát kellene két, diákkorú gyermeke taníttatására fordítania. A Mediafax hírügynökség megkereste Tőkés Lászlót az ügyben, ám ő nem volt hajlandó nyilatkozni az intimitás jogára hivatkozva. A képviselő szeretné tiszteletben tartani a család szentségét, ezért nem kívánja kommentálni a történteket.

Válókeresetet adott be Tőkés László felesége

Megjeent a manna.ro/mediafax 2010-03-29 13:09:31

Válókeresetet adott be a nagyváradi törvényszéken Tőkés László európai parlamenti képviselő felesége, írja a Mediafax hírügynökség. A keresetben Tőkés neje hűtlenséggel vádolja férjét, és azt szeretné elérni, ha a válást kizárólag férje hibájából mondanák ki. Tőkés Edith a beadványban azt állítja, a volt püspök "számos kalandjainak némelyikéről kollégái is tudtak, mert nem törekedtek diszkrécióra". Hozzátette, hogy amennyiben szükséges, bizonyítani is tudja állításait tanúkkal, SMS-ekkel, szerelmes levelekkel. Emellett a politikus felesége úgy véli, 25 évnyi házasságuk során férje pszichikailag terrorizálta. "Addig az abszurdumig jutott, hogy hivatalosan küldött levelekben kommunikált velem és a gyerekekkel, mintegy kétszáz levélben és egy naplón keresztül, amelyben leírta a nekünk szánt kérdéseit. Kötelezően el kellett számolnunk minden kiadással csatolt nyugtákkal, a tejről, gyűmölcsről, vízszámláról, stb" - áll Tőkés Edith keresetében. A feleség azt is megemlíti, hogy Tőkés elutasította, hogy vele jelenjen meg nyilvánosan, barátai között, vacsorákon vagy fogadásokon. Beadványában kéri, hogy viselhesse ezután leánykori nevét, és az EP-képviselő jövedelmének egyharmadát azon két gyermekük eltartására, akik még nem fejezték be tanulmányaikat. A házaspárnak három gyermeke van. A Mediafax megkeresésére Tőkés László elutasította, hogy a válásról nyilatkozzon a magánélethez való jogra és a család szentségére hivatkozva. A válóper első tárgyalási fordulóját május 12-én tartják.

Tőkés László élete legnagyobb próbatétele a válás

mti 2010-03-29 16:32:34

Élete legnagyobb próbatételeként éli meg Tőkés László európai parlamenti képviselő azt, hogy felesége válókeresetet nyújtott be - ezt maga a politikus nyilatkozta hétfőn az MTI-nek. A politikus az MTI kérdésére válaszolva elmondta, hogy felesége egy héttel ezelőtt adta be a válópert, miután tavaly decemberben elhagyta őt, és otthonukból elköltözött. "Mivel ezen a helyzeten nem tudtam változtatni, döntését kénytelen vagyok tudomásul venni és tiszteletben tartani" - mondta Tőkés László. A Mediafax román hírügynökség hétfőn közölte, hogy Tőkés Edith, az EP-képviselő felesége hűtlenséggel vádolja férjét válókeresetében, amit a nagyváradi bírósághoz nyújtott be. Rámutatott: család- és gyermekszerető emberként élete legnagyobb próbatételeként és válságaként éli meg a történteket. Leszögezte: az ügy további részleteibe nem avatja be a nyilvánosságot, mivel családját óvni akarja a nyilvánvaló politikai ártószándéktól, valamint a bulvársajtótól.

A politikus hozzátette, hogy munkájának és hivatásának a továbbiakban is megpróbál töretlenül eleget tenni.

Tőkés Edith szerint férje többször is megcsalta, emellett azt állítja a nagyváradi bírósághoz benyújtott keresetben, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) volt püspöke huszonöt éves házasságuk alatt "terrorizálta" őt, és "lelki sérüléseket" okozott neki. A Tőkés házaspárnak három gyermeke van.

Elindította a válópert Tőkés László felesége

2010-3-30 01:19

Tőkés László európai parlamenti képviselő felesége beadta a válókeresetet a nagyváradi törvényszéken, arra kéri a bíróságot kizárólag a férje hibájából mondja ki a válást: hűtlenséggel vádolja őt. Tőkés Edit egyebek mellette számos kalanddal vádolja férjét, ezek közül többről állítólag férje kollégái is tudtak, mert nem is próbálta titkolni őket. Tőkés László élete egyik legnagyobb válásgaként értékelte a felesége által kezdeményezett válópert, és azt szeretné, ha az ügy a nagy nyilvánosság előtt zajlana. A válóper első tárgyalását május 12-re tűzte ki a nagyváradi törvényszék - tájékoztat a Mediafax. (hírszerk., Sz.B.)

Megjegyzés

Nem a legszerencsésebb időpontban röppent fel a hír: Válik az európarlamenterünk felesége. Egész cikkáradat indult el, ki kárörvendve, ki sajnálattal, de a végeredmény az ami az MTI tudósításból is kiderül: "nagy próbatétele életének csúcsán levő embernek a válás".

Az utóbbi időben sajnos sok olyan jel volt, amelyik arról figyelmeztetett, hogy az európarlamenterünk elrugaszkodóban van a valóságtól. Állandóan a mások rendezésével, rendreutasításával, megleckéztetésével foglalkozni lehet, de az is meglehet, hogy onnan is jöhet ellenlépés vagy váratlan "támadás" , ahonnan másképpen az ember nem is számítana rá! (Jelen esetben a család illetve a hitvesi ágy mellől.)

Sajnálatos, hogy ilyen formán sikeres volt azok "munkálkodása", akik az expüspököt semlegesíteni akarták, de Ő sem volt közömbös a hátsóajtók nyitogatása terén, hiszen az MPP bihari testülete mellett rendre igyekezett "elkeríteni" mindazokat, akik esetleg kiálltak az első MPP elnök mellett.

Eddig még soha sem magyarázta meg tettét: miért lett pártnélküli EU-s parlamenter és miért állt össze a szövetségiekkel? Annak ellenére, hogy szinte minden MPP tag bekötött szemmel hit Neki miért hagyta el Őket? Politikai inditékai is lehettek, de el kellett volna mondania...

Ha őszintén elmondja tetteinek mi volt az indítéka, akkor ma is az MPP tagok ott állnának mellette! Ha nem mindenáron a saját-, és a közakarat összemosását keresi, ma nem kerűlt volna ebbe a helyzetbe. 

De, Ő is csak egy ember. Az ember pedig gyarló, ritkán ismeri el, hogy hibázik. Nem igen érti meg az utóbbi időben azt, hogy: "a másik ember is ember" (még ha az, egy nő is). Az ember felebaráti megbocsátása azok erénye, akik üdvözülnek.  Az élettársi szeretet pedig minden embertársunk kötelessége is.

A Családok a társadalom építőköveiként tovább vihetik a nemzetet, a népközösségünket. Sajnálattal kell tudomásul vegyük, hogy ezentúl egy családdal kevesebb lessz.

Egy ilyen dráma viszont senkit sem hatalmazhat fel arra, hogy a MPP belügyeibe beleavatkozzon, mert az Élet megyen tovább!  (Erdélyi Polgár)  

Tisztújító közgyűlés az Erdélyi Múzeum-Egyesületnél

Sipos Gábor, az új elnök, bízik a kollektív munkában

Szombaton a hagyományoknak megfelelően a Protestáns Teológiai Intézet patinás dísztermében tartották meg az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) rendes évi közgyűlését, amelyen kiértékelték a 2009-es esztendő munkáját, vázolták az idei tennivalókat, és – az alapszabályzat értelmében – új elnökséget választottak, ugyanakkor lecserélték a választmány egyharmadát. A fennállásának százötvenedik évfordulóját tavaly megünnepelt intézmény a romániai magyar tudományos élet meghatározója kíván maradni, és ennek érdekében akar több hangsúlyt fektetni munkájában a fiatalok bevonására, a műszaki haladás elmélyítésére. A hazai és magyarországi felszólalók szerint folytatni kell a kiváló kutatási és képzési eredményeket, amelyben fontos szerepet játszanak a Magyar Tudományos Akadémiához fűződő kapcsolatok, de nem szabad elhanyagolni a román és a nemzetközi tudományossággal való együttműködést sem.

Köszöntőbeszédében Görömbei András, a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának elnöke aktuális feladatnak nevezte a határtalanítás jegyében zajló tudományos együttműködést a nemzetrészek között, mivel az Európai Unió nem oldotta meg a magyarság közös gondjait. Görömbei szerint az EME bámulatos eredményeket produkált, és az erdélyi magyar tudományosságban megvan a folytonosságra való törekvés.

Szabó Vilmos magyar külügyi államtitkár a nemzeti célt, a Kárpát-medencei magyarság határmódosítás nélküli egyesítését említette, valamint azt, hogy az EU-n belül sem felhőtlen a viszony minden szomszéddal (pl. a szlovák kormány magyarellenes kampánya). Szilágyi Mátyás magyar főkonzul szerint az erdélyi magyarság jogos igénye folytatni gróf Mikó Imre szellemi hagyatékát, és ezért az EME a legjelentősebb mértékben rászolgál a magyarországi támogatásra.

Megnyitójában Egyed Ákos EME-elnök kiemelte a tavaly Budapesten és Kolozsváron lezajlott jubileumi emlékünnepséget, amikor az EME értékmentő, értékteremtő, és a jövőbe is tekintő munkáját vették számba. Az elnök szerint a választott vezetőség teljesítette feladatát. Beindult az elektronikus adattároló, célul tűzték ki a szélesebb közönség megszólítását, felismerték, hogy elengedhetetlen a kommunikáció a tudományos műhelyek és ágazatok között.

Bitay Enikő főtitkári jelentéséből kitűnt, hogy eredményei alapján az EME-t a nemzetközi kutatóintézetek 282-es mezőnyében a 130. helyre rangsorolták. A közgyűlés elfogadta a költségvetési, ellenőri és jogtanácsosi beszámolókat, a 2010-es munkatervet, valamint az alapszabály két paragrafusának módosítását: az EME kutatóintézetet tart fenn; a kutatóintézet vezetője elnökségi tag. A hozzászólások során Garda Dezső, a gyergyószentmiklósi fiókegyesület vezetője a vidéki egyesületrészek mozgásterének megnövelését siettette.

A közgyűlés tiszteletbeli taggá választotta dr. Balla Árpád székelyudvarhelyi főorvost (laudációt mondott Péter Mihály), és alapító tagjává fogadta dr. Széman Pétert, a szilágysomlyói fiókegyesület elnökét. Még a 150 jubileum jegyében gróf Mikó Imre emlékérmet adományoztak az EME-vel együttműködött több tucat személynek (köztük az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár szerkesztőgárdájának és a Szabadság tudósítójának is). Monoki István, a Gróf Mikó Imre Alapítvány elnöke, az Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatója két Mikó Imre-díjat adott át: Fehér Jánosnak a Teleki Mihály udvartartási naplója című munkájáért, és Dáné Veronkának a Torda vármegye jegyzőkönyvei forráskiadvány megjelentetéséért.

Ezután következett a mandátumát letöltött elnökség helyébe lépő új testület megválasztása. Az eredmény: elnök – Sipos Gábor, főtitkár – Bitay Enikő, alelnökök – Gyenge Csaba, Gyéresi Ápád, Kovács András, Péntek János, ellenőr – Somai József, jogtanácsos – Bányai József. És kicserélődött a választmány egyharmada.

Sipos Gábor, az új elnök, Jakó Zsigmond, Benkő Samu és Egyed Ákos utódjaként, zárszavában azt hangsúlyozta, hogy nincs szükség gyökeres programváltozásra. Ő az EME-ben a következő négy évre kollektív munkát képzel el, nem múltba fordulással, hanem a jövőre szóló hangolódással.ÖRDÖG I. BÉLA
Megjegyzés

A Kolozs megyei valamint a kolozsvári MPP elnöksége ezúton is kiván eredményekben gazdag tevékenységet az EME újonnan megválasztot elnökségének!  

Magyar sportemberek: Tasnádi István súlyemelő életútja

Megjelent a Szabadság-ban 2010. március 30. 

Tasnádi Moszkvában az első ötkarikás megmérettetésen

Tasnádi István 1953. március 21-én született a Kolozs megyei Szék községben. Hatodik osztályos korában a jobb megélhetés érdekében családjával Kolozsvárra költözött. Széken pajtásai már kiskorában rettegtek faluszerte elismert erejétől, a figyelemreméltó testi adottságokkal megáldott gyerek pedig Kolozsváron is kamatoztatni szerette volna erejét és szorgalmát. Nehéz körülmények között nőtt fel, ezért mindig is buzgott benne a bizonyítási vágy. Ennek és sportszeretetének köszönhetően már az általános iskolában kipróbálta magát kézilabdában, később pedig ökölvívásban, a szakiskolában. Ekkor úgy tűnt, tizenhét évesen megtalálta a végső állomást, végül fél év után ismét sportágat váltott, ezúttal utoljára…

A Kolozsvári Jövő/Viitorul Sportiskola 1971-ben súlyemelő szakosztályt indított, Voicu Alexandru edző pedig már korábban kiszemelte magának Tasnádi Istvánt a szakiskolában. Miután szülei is beleegyeztek, a diák azonnal áttért a súlyemelésre. Teremhiány miatt kezdetben több tanintézményben edzettek, nem rendelkeztek megfelelő felszereléssel sem, idővel azonban a sportiskola saját termet és felszerelést biztosított számukra. A mindennapos gyakorlás mellett elkezdődtek a két-háromhetente megrendezett versenyek.

A szakiskola befejezése után esztergályosként dolgozott a Technofrig gyárban, de közben kitartóan súlyozott is. A versenyzésért olykor bizonyos kockázatokat kellett vállalnia. 1973-ban bekötötte a máskülönben sértetlen vállát, hogy igazolást kapjon a gyárorvostól, s felmentést a munkahelyéről. Csupán így vehetett részt a galaci sportiskolai versenyen, amelyet meg is nyert – szerencséjére munkahelyén nem értesültek erről. Ebben az időszakban gyakran éjjel dolgozott, a következő nap délutánján pedig versenyezett.

A Clujana edzője, a fiatal tehetségre már akkor felfigyelő Javorek István így emlékezett: „… tagbaszakadt, kialakulatlan izomzatú gyerek volt, és a súlyemelési technikája nagyon »sápadt« volt. De ahogyan elnéztem a hatalmas csontjait, már akkor láttam, kitűnő sportolót lehet belőle faragni. Sajnos edzője nem volt hajlandó megengedni az átigazolását hozzám, így nem sokat foglalkoztam vele, pedig nagyon csiklandozta az orromat, hogy a kezem alá kerüljön.”

Tasnádi az 1970-es évek elején nehezen tartotta a lépést még fiatalabb ellenfeleivel is. Fáradságot nem ismerő munkával és kitartással azonban második helyen végzett szakításban az 1973-as országos ifjúsági bajnokságon. Ekkor beindult az éremgyűjtés: ezüsttel kezdődött Konstancán, majd tizenegy év elteltével ugyancsak ezüsttel végződött Los Angelesben…

Az 1973-as sikert hosszabb kitérő követte súlyemelő pályáján, a katonaság Bukarestben. Negyvenöt nap gyakorlat és az eskületétel után elkezdett újra edzeni, és meghaladta korábbi eredményét. Az ígéretes szereplés ellenére a Steaua edzője, Ştefan Achim öt tanítványa közül őt látta a legalkalmatlanabbnak a súlyozásra, és mivel elküldte a csapattól, ezzel egy év katonai szolgálatra kényszerítette.

Küzdelem a nagyhatalmakkal...

Miután 1974 novemberében befejezte a katonaságot, Tasnádi István megújult erővel és elszántan tért haza. Megfelelő anyagi háttér hiányában azonban dolgoznia kellett a Clujana cipőgyár gépészeti osztályán, miközben esti líceumba is járt. 1975 márciusában végül ismét elkezdett súlyozni, ezúttal a Clujanánál Javorek István irányításával, aki végre elkezdhette a már korábban kiszemelt tehetség csiszolását. Tasnádi hamar közeli kapcsolatba került Javorekkel, aki az edzéseken mindig jó hangulatot keltett, és fel tudta oldani a súlyemelők között adódó feszültséget. Csapattársai között olyan jó barátokra talált, mint Antal Ferenc, Máthé Csaba, Kiss Sándor és Kiss István. Később Javorek a következőképpen idézte fel a súlyemelőterem hangulatát és a Tasnádival kapcsolatos emlékeit: „Nagyon »csintalan« is tudott lenni. A teremben mindig osztogattam az úgynevezett »mellport«, a tenyeremet beporoztam magnéziumporral, és a srácoknak a mellére húztam egyet, mert nem dolgoztak erősen vagy csak úgy ajándékból. A gyerekek kérdezték Tasitól (szerk. megj. Tasnáditól) miért adom, ő azt mondta nekik, ettől izmosodik a leggyorsabban a mellük. Kezdetben el is csodálkoztam, miért mind jönnek a kezdő gyerekek naponta akár tíz mellporért is, amíg egyszer észrevettem, hogy Tasi, Kiss Sanyi meg Antal Feri csak úgy kuncognak, amikor a gyerekek hozzám jöttek porért.”

Talán a súlyemelőterem hangulata is segítette Tasnádit a nehéz időszak átvészelésében, amikor a naponta többórás edzés mellett nyolc órát dolgozott és esti líceumba is járt. Két-három héttel az újrakezdés után már annyit emelt, mint a katonaságban, de az első évben elért eredményei alapján csupán félig mentették fel a munka alól. Jelentős eredményeinek köszönhetően néhány hónap után már teljes felmentést kapott, így bár hivatalosan munkásként alkalmazta a Clujana, ideje nagy részét a súlyemelésnek szentelhette. Öt-hat hónappal a súlyozás folytatása után már megszerezte első országos csúcsát szakításban, 1975-ben elért eredményének köszönhetően pedig kiérdemelte a sportmesteri kitüntetést is. 1976-ban megszerezte első bajnoki címét is, ezután következett a nyolc évig tartó sikersorozat.

Folyamatosan javítva az országos csúcsokat, 1976-tól 1984-ig minden évben bajnoki címet nyert. 1976-tól az akkori 350 kg-os összetett országos csúcsot 1984-ig 50 kg-mal túlszárnyalta, úgyhogy szakításban 150 kg-ot 182,5-re, lökésben pedig a 200 kg-ot 217-re emelte.

Sikereinek köszönhetően Tasnádi nem maradhatott ki a felnőtt válogatottból sem, ahova huszonkét éves korában hívták be először. Az akkoriban erős mezőnyt felvonultató Balkán-bajnokságon többször is ezüstérmet akasztottak a nyakába. Nemzetközi hírnevet a bulgáriai Várnában rendezett 1979-es Eb-n szerzett, ahol a nyolcadik helyen végzett. Ebben az évben kirobbanó formában versenyzett, de ekkor érkezett első nagy csalódása is. A súlyemelőknek megtiltották a vb-részvételt Athénban, mivel egy román síkfutó lebukott egy nemzetközi verseny doppingvizsgálatán. 1980-ban már aranyéremért léphetett dobogóra a Duna-kupán, miután a legtöbbet emelt lökésben. A román válogatott, kulcsemberei között Tasnádival az 1980-as években, ha nem is érte utol, de felzárkózott olyan súlyemelő nagyhatalmak mögé, mint az oroszok vagy a bolgárok.

... és a rendszerrel

A válogatottnál Tasnádi István ismét találkozott Ştefan Achim edzővel, aki ekkor már nem hanyagolhatta el a sportolót, miután korábban nem ismerte fel a tehetségét és képességét a jó eredményekre. Bár rohamosan javuló eredményeivel Tasnádi kezdett egyre biztosabb helyet kiharcolni magának a válogatottban, több éven keresztül nem egyezett Achimmal.

A súlyemelés nemcsak megfelelő fizikai felkészülést igényel, a sportolóknak fejben és lelkileg is felkészültnek kell lenniük, a versenyen ugyanis csupán három kísérletük van egy fogásnemben. Mivel minden hiba számít, az edzőnek és tanítványának folyamatosan egyeztetnie kell a megfelelő súly kiválasztását. A válogatottban eltöltött első éveiben Tasnádi edzéseken gyakran elért egy bizonyos eredményt, ezt igyekezett teljesíteni versenyeken is. Bár gyakran átlépte az edzéseken elért eredményt, edzője mégsem bízott meg képességeiben, emiatt gyakori nézeteltérései és vitái származtak Achimmal. Az ankarai Balkán-bajnokságon 1977-ben például az edző szokása szerint nem egyeztetett tanítványával, és meggondolatlan döntése következtében Tasnádi csupán 150 kg-ot szakított. Tasnádi először tiltakozott a döntés ellen, mivel érezte, többre képes, emiatt Achim örökre szóló letiltással fenyegette. A három héttel későbbi országos bajnokságon 150 kg-ot szakított. Néhány nappal később nemzetközi versenyen képviselte ugyancsak a Clujanát Prágában, ahol országos csúcsot ért el, miután 155 kg-ot emelt szakításban. Gyakran nem engedték meg neki, hogy annyit emeljen, amennyire képes, ha többet próbált, felfüggesztéssel fenyegették, azzal vádolva, hogy hazaáruló, nem szolgálja a nemzet érdekét.

Vidéki sportolóként eleve hátrányos helyzetben részesítette a bukaresti sportvezetőség, kisebbségiként pedig annál is több gonddal kellett megküzdenie. Amikor csapatversenyben a magyar válogatottal találkoztak, mindig nagy nyomás alatt versenyzett. Vereség esetén ilyenkor is hazaárulónak nevezték, mivel szerintük szándékosan veszített azért, hogy a magyarországiak jobb eredményt érjenek el. Nemzetközi versenyek előtt a súlyemelőket rendre behívták kihallgatásra, számoljanak be terveikről, és hogyan érzik magukat Romániában. Valójában ki akarták szimatolni, ha esetleg szándékukban áll disszidálni. A magyar sportolókat, köztük Tasnádit is mindig alaposabban kikérdezték és átkutatták, sőt csapattársaitól is érdeklődtek róla.

Ilyen mostoha körülmények között nem csoda, hogy gyakran Kolozsvárott készülődött a válogatott versenyeire is, itthon ugyanis nem érződött annyira a diszkrimináció és kedvezőbb hangulatra talált. Kimagasló eredményeinek köszönhetően egyre nagyobb tekintélyre tett szert, ez pedig jelentősen enyhített a rá nehezedő terhen. Az 1970-es évek végére a válogatott meghatározó tagja lett, nélkülözhetetlenné vált súlycsoportjában. Ekkor már több időt edzett Bukarestben, ahol az erős válogatott társak már jobban ösztönözték felkészülése során.

Háromszor is a moszkvai olimpián

1980-ban Tasnádi István pályafutásának egyik legjelentősebb pillanata közeledett, az olimpiai részvétel Moszkvában. Ekkor azonban bekövetkeztek első súlyosabb sérülési gondjai is. Az Eb-n úgy tűnt, csuklósérülés miatt nem tud szakítani, a magyar válogatott orvosa azonban többször is meginjekciózta, és végül versenyezhetett, de nem ért el jelentős eredményt.

A Brassópojánai edzőtáborozás után, két nappal az olimpiára való utazás előtt a válogatott Bukarestben edzett. Tasnádi ekképp emlékezett vissza: „Felemeltem 100 kg-ot, de a súlyt véletlenül a karotidámra (szerk. megj.: nyaki verőér) ejtettem, nem kaptam levegőt, majd hátraestem, mint a deszka. Edzőm pofozgatott, majd miután visszanyertem eszméletem, kérdezte, tudom-e hol vagyok, erre én: Moszkvában. Másnap, amikor indultunk az olimpiára, a repülőtéren az útlevelet kérték. A súlyemelő szövetség elnöke nem vette ki iratainkat a rendőrségtől, és utasítására azt mondtuk, hogy a Sport és Testnevelés Nemzeti Tanács elnökének a listáján szerepelünk. Felszállás előtt az őrök felszólítására le kellett szállnunk, mivel nem volt útlevelünk. Végül a következő nap utaztunk el Moszkvába, miután a szakszövetségi elnök megszerezte iratainkat. Ezután társaim viccelődve megjegyezték: Tasi, te háromszor is voltál Moszkvában – a szédülés utáni képzeletbeli utazás és a repülőről való visszatérítés után harmadszor végül valóban sikerült kijutni Moszkvába.”SALLAI ANDRÁS LORÁND
A Kolozs megyei valamint a kolozsvári MPP elnöksége - ha kicsit késve is - boldog születésnapot kiván a kiválló kolozsvári sportembernek és mesternek!

Oktatási dilemmák

Megjelet a Szabadság -ban 2010. március 30. Olvasta 382 felhasználó.

Nagy az ellenállás a szakszervezetek részéről. Az érdekvédelmi szervezetek általában hallani sem akarnak a reformokról, hiszen az elmúlt húsz évben a politikum üres fogalommá koptatta ezt a szót, amely alatt mindenki azt ért, amit akar, és amit személyes érdekei megkövetelnek.

A kormány által ismertetett oktatási törvénytervezet önmagában biztos nem hoz megváltást, mint ahogy a tervezet kidolgozói sem képzelhetik magukról, hogy az esetleges kedvező változások kizárólag a saját érdemük. A törvénytervezet ugyanis olyan előírásokat próbál ötvözni, amelyeket más fejlettebb országokban már sikeresen kipróbáltak, például Finnországban, hiszen köztudott, hogy Daniel Funeriu csodálója a skandináv országok oktatási rendszerének, amelyek valóban jól működnek.

A tervezet nagy előrelépést jelent a decentralizáció irányába, hiszen példátlan szabadságot biztosít a tanároknak a tananyag meghatározása szempontjából, és az iskolák működésébe is ezentúl nem a minisztériumot képviselő tanfelügyelőségnek lesz elsősorban beleszólási joga, hanem az iskola tanári és szülői közösségének, ami elvileg sokkal egészségesebb.

Azért mondom, hogy csak elvileg, mert egyelőre minden iskola tanári karának, valamint a szülői és diákközösségnek meg kell tanulnia bánni a szabadsággal. Különben könnyen vezethet anarchiához a decentralizáció, hiszen a felsőoktatásból már tudjuk, hogy az amúgy rendkívül értékes egyetemi autonómia önkényes értelmezése valóságos intézményszörnyetegeket generált. Megerősödtek ugyanis a felsőoktatásban a klikkérdekek, és egyes rektorok úgy viselkedtek, mintha saját tulajdonukról döntenének, és nem egy közintézményről.

Még ha sikerül is elfogadtatni a parlamenttel az oktatási törvénycsomagot, akkor sincs semmi biztosíték arra, hogy az oktatási rendszer alaposan meg fog újulni, hiszen a helyi közösségek közül sokan képtelenek lesznek élni a tervezet által biztosított szabadsággal. A központosított rendszerben szocializálódott tanárok egy része továbbra is központi utasításokra fog várni, és fogalmuk sem lesz, hogy mit kezdhetnek a tananyag 25 százalékának a szabad megválogatása révén biztosította lehetőséggel.

Viszont a minden marad a régiben elv követése sem megoldás, hiszen az oktatás minősége valóban silány. Ezt el nem ismerni gyermetegség, még akkor is, ha kínos beismerni a hibákat. Változásra tehát szükség van, a merev ellenállás helyett pedig sokkal szerencsésebb lenne azon gondolkodni, hogy a változtatás után az oktatás valamennyi szereplőjének hogyan kellene magának, egyénileg megújulnia. A rendszer ugyanis elvégre egyedekből, tanárokból és diákokból áll. BORBÉLY TAMÁS

Megjegyzés.

A cikkíró egy kissé "mellé lépett" a felvetett problémának, mert nem igazán érti, hogy ITT(Romániában) és MOST(2010-ben) nem "reformot" hajt végre a mostani tanügyi miniszter! Egyszerűen a PÉNZMEGTAKARÍTÁS az, ami jeleneleg központi probléma!
Az újnak mondott de réginek tartott tanügyi törvénytervezetben alapos változtatásokat akarnak eszközölni! A tanügyminiszter által annyira "szeretett" skandináv tanügyi törvényekben nincsenek olyan megkötések ami a mostani román tervezetben felterjesztettek.
Csak szemelvényként egy iskola csak akkor kaphat jogiszemélyiséget, ha legkevesebb 300 tanulója van (az eddigi 200 helyett)!
Egy vidéki iskolában a legkevesebb 15 tanulóval indulhat osztály(az eddigi 10 helyett)! Nincs említve, hogy ez a szám "összevont"(I-IV osztályos tanulókból) osztályra is érhető!
Megemelnék az osztályonkénti tanulói-számot és a tanárok részére a heti órák száma min. 40 lesz! Kérdés, hogy az eddigi iskolánkívűli tevékenységeket - ezentúl - kötelezővé lehet-e tenni?

A cikkre visszatérve látható, hogy a cikkíró nem volt soha olyan helyzetbe, hogy egyik napról a másikra alapvetően meg kellene változtatnia stílusát, valaki megmondaná mit szabadna írnia és mit nem, vagy csak azt írhatna, amit egy láthatatlan - nagy távolságban levő - valaki "megsúgna". Mint, ahogy azt sem érti nem a reformok ellen tüntetnek, hanem a helytelenűl elképzelt és alkalmazott törvényi előírásokat megkerülő kormányhatározatoknak az alkalmazása ellen, a "tömbösitésnek" nevezett, de lényegében csak iskolaösszevonásnak látszó tanfelügyelőségi "tevékenységek" ellen, a fizetések "újraszámolásnak" nevezett de lényegében a kasszagéptől vékonyabb zsebbel való távozás ellen, a magyarosztályoknak a felszámolása ellen, stb. 

Ami a felsőoktatásról íródott, még elfogadhatóak, de cikk végén megfogalmazottak már egyenesen sértőek.
Silány, gyermeteg, stb jelzők használata elfogadhatatlan, mert nem tartja be a deontológiai elvek sokaságát. Egy olyan, aki csak helyzet bemutatását tartja fontosnak, mindig arra kell gondolnia, hogy ne általánosítson, soha se sértsen meg egy egész szakmai-, társadalmi réteget, jelen esetben a tanerőit, amelyiket nem engedik, hogy elvégezze a feladatát azaz, hogy tanítson-oktasson! Mert ha, ezt megteszi akkor téved!
Elsősorban azért mert Ő is e silány minőségű oktatást végezte el! Lehet, hogy ő is egy "selejtes" termék lett!

A központosított tanerők mindegyre kell bizonyítsanak, hogy tudnak egyénileg is cselekedni, ezért azt a 25%-os tantervi "szabadságot" igencsak kevesli a szakmai közösség(itt is mellé lépett a cikkírónk) Ami pedig a helyhatóságiakat illeti hasonlóan a szülői részekkel eddig is rendezték azokat a szálákat, amelyeket a minisztérium nem tudott, lásd a osztálypénzeket vagy a polgármesteri alapokat is.

Ami ezt igazolja az a következő mondata:  "Változásra tehát szükség van, a merev ellenállás helyett pedig sokkal szerencsésebb lenne azon gondolkodni, hogy a változtatás után az oktatás valamennyi szereplőjének hogyan kellene magának, egyénileg megújulnia." Ezek után újra igazat kell adnunk a cikkírónak az oktatási rendszer valóban  "egyedekből, tanárokból és diákokból áll" azzal toldanánk meg, hogy idesorolhatók a "végzősök" is! (Erdélyi Polgár)

A nyárádszeredai RMDSZ szerint az MPP feszültséget kelt

Megjelent Népújság nyomán az Erdély Ma-ban[ 2010. március 29., 22:47 ] [135]

A nyárádszeredai RMDSZ-szervezet, a polgármester és alpolgármester a város lakosaihoz szóló közleményt juttatott el szerkesztőségünkbe:

A helyi RMDSZ és a város vezetősége kifejti álláspontját a szombaton 18 órára szervezett nyárádszeredai előadással kapcsolatban: az ortodox terjeszkedés kérdése nemcsak Nyárádszereda ügye, hanem egy szélesebb réteg is állást foglal a kérdésben. Mi is felvállaljuk ennek az ügynek a rendezését, de úgy gondoljuk, hogy a helyi MPP kezdeményezései nem a legmegfelelőbb módszerek erre, inkább csak tovább rontják a hangulatot a közösségben. A kérdésben született tavalyi egyezség óta elcsitult a csatározás, és úgy tűnt, hogy sikerül békés úton rendezni az ortodox templom kérdését. De ha már nem a pópák kopogtatnak a városháza ajtaján, akkor az MPP próbál újabb feszültséget kelteni, amelyet mi felelőtlennek tartunk és elítélünk, annál is inkább, hogy a város polgármestere és alpolgármestere is a szórólapokból értesült a kezdeményezésről, ahelyett hogy a közös megoldások keresésére törekedne a másik fél is.

Megjegyzés.

A szövetségiek számára nem volt fontos, hogy a város vezetése butaságból, esetleg rosszhiszemúen vagy csak az egyezség érdekében megadta a lehetőséget egy templom épitésére. Elfelejtették, azt amikor az udvarhelyiek "megjárták" amikor is aláirtak egy  gyergyói magyar szervezet nevében, hamisan kiállitott , kéréssel a romániai egyház árvaháznak álcázott épületet húzott fel a város területén! Most pedig "csendesiteni" akarja a tagágát is azért szól az MPP-sek felé, azokat hibásnak kimondva! Feszültséget csak fennt a politikai körökben látni, lent csak a  "lenni vagy nem lenni" érvényesül! Példával élve: még a 20-as években Nagyszalontán 9 családnak akkora templomot épitettek, ahová több mint 300-an is belefértek volna! Mára már kicsinek tűnik és újat kell épiteni... (Erdélyi Polgár)  

Túlélte Neptunját az MPP

Megjelent a Reggeli Újság nyomán az Erdély Ma-ban[ 2010. március 26., 11:06 ] [201]

Nagy csoda tanúi lehetünk manapság, kedves, leendő anyósom. És erre büszke is vagyok! Történt ugyanis, hogy a szegénylegényünk megvetette a lábát, s szembeszökött a nagy, rettenetes hétfejű sárkánnyal. Ez alkalommal győzött is. Ez pedig felettébb ritkaság még manapság is.

A napokban immár sokadszorra élcelődött az egyik ismerősöm, hogy ugyanbiza hány szervezete van a nemzeti oldalnak, holott a tagsága majdhogynem ugyanaz. Kedvtelenül oktattam a tudatlant. Jól látja, ám tanakodjon azon is, hogy miért így alakult ez. Pofonegyszerű: azért szervezték egykori RMDSZ-tagok magukat MPSZ-szé, majd MPE-vé, később az MPP-vé és EMNT-vé, mert szegénylegények ők, mi több, konokul nyakaskodnak az olykor emberalakban hatalmaskodó sárkányok ellen. Ám nem könnyű meglátni az erdőben a korhadt fát. S ha hatalomra kerül a gonoszfajzat, egyre önfejűsködőbbnek, makrancoskodóbbnak láttatja a szegénylegényünket. Ekkor az eláll onnét, s megy nagy búsan tovább az útján. De bizakodik a továbbiakban is, s ebbéli állapotában rögvest emberére, pontosabban vérének testére lel. Együtt mennek hát. A sárkány pedig közéjük nyomakodik ismét.

De sokadszorra kevésbé figyel a beste lelke, s mind jobban előtűnik embertelensége. Megnő a feje, többszöröződik, s olyat tesz, amit nem kellene. Megdühödik ilyenkor aztán a szegénylegény, s kiáll. Ez alkalommal a lábát már jól megvetve ekképpen szól: „A párt alapszabályzatával ellentétes, amit Szász elnök akar. Megfellebbezem az országos tanács határozatainak bejegyzését a törvényszéken.” Mivel a lábát jól megvetette, hiába telt-múlt az idő, a sárkány pedig a döntnökéket meg nem vette (nem volt hitele-pénze hozzá), nyert a csatában.

S ez miért is tartozik magára, Mamókám? Mert ilyen szegénylegényféle győzelmekkel érhetjük el, hogy a mindenkori vezetőink nem tehetnek meg akármit. Az MPP most túlélte azt a betegséget, amibe szegénylegényeink korábban belehaltak, a neptunos vírusok miatt. Megyeri Tamás Róbert,

Megjegyés.

Már jó ideje látni, hogy a cikkirónk nem is tudja, hogyan kerüljön újra "előtérbe". Nem ismeri, hogy még nem is olyan rég volt egy magyar ajkú Független Párt, amit a szövetségiek sikeresen "kioltottak". Nem ismeri azt sem, hogy volt egy Kisgazda Párt is, amelyet hosszú, egyezkedés, huza-vona után beolvasztottak ugyancsak a szövetségiek - az "egységben az erő" szlogént használva.

Az "egykori" szövetségiek pedig nem úgy van használva ahogy az a valóságban is megtörtént, mert a netumosok végig a hatalom mellett "ücsörögtek" , végig azt hangoztattva, hogy az amerikai "lobby" akarja, hogy Ök a hatalmon legyenek, többé kevésbé és kisebb-nagyobb sikerrel... Az MPP-ben a "régi" alapszabályra hivatkozók, értsd "ellenzékiek" nem igen ismerik azt amire mindvégig hivatkoztak. Csak a hatalom megszerzése(vagy inkább vissza szerzése) volt számukra a fontos és semmiképpen sem az elvi kérdések mentén haladtak, mindenféle ürügyet kerestek. És még ha úgy állitják , hogy "nyertek" lényegében csak veszitettek!

Ha a "nemzeti" oldalt figyeljük, nem lehet oda nagyon sokakat sorolni, akik az MPP-vel együtt masiroznának. Első sorban azért, mert csak az MPP a hivatalosan bejegyzett-elismert jobboldalinak és kereszténydemokratának elfogadott párt a többi csak szervezkedések. Van amelyik már elnyerte jogi státuszát, van olyan aki több év után sem sikeres, csak külföldről támogatott. Ezért az MPP-nek ebbe a sorrendbe való sorolásánál a cikkiró téved - nem ismeri a valóságot. Az MPP-be sokan vannak, akik nem is biztos, hogy szövetségiek voltak, mert egyszerűen jobboldaliságuk nem egyezhetett meg azokkal, akik csak "ruhát cseréltek". (Erdélyi Polgár)     

Vizitdíj – második bevezetési kísérlet

- "Úgy néz ki, hogy a Cseke miniszter úr nem csihodik meg", hallottam nemrég a buszban, akkor nem értettem csak mikor elolvastam az alábbi cikket:

Megjelent a Reggeli Újság nyomán az Edély ma-ban [ 2010. március 26., 10:55 ] [94]

Véglegesítette az egészségügyi minisztérium az egészségügyi hozzájárulás, az úgynevezett vizitdíj bevezetésének törvényes keretét. Az intézkedést a 2006/95. törvény módosítása tartalmazza, amelynek tervezetét az intézmény közvitára bocsátotta a www.ms.ro honlapon, illetve elküldte véleményezésre a szakmai szervezeteknek, a szakszervezeteknek és a páciensek szövetségeinek. A rendszer jobbítását szolgáló módosító javaslatokat 10 napon belül várják. Ma délelőtt a szaktárca közvitát tart az Országos Közegészségügyi Intézet bukaresti székhelyén.

Az egészségügyi hozzájárulás azt a pénzösszeget a jelenti, amelyet a beteg fizet majd, amikor igénybe vesz valamilyen egészségügyi szolgáltatást. A minisztérium sajtószolgálatának közleménye szerint a hozzájárulás bevezetésétől azt várják, hogy a páciensek a sokkal költségesebb kórházi ellátás helyett gyakrabban vegyék igénybe az alapellátást, továbbá hogy jobban ellenőrizhetővé válik az egészségügyi rendszerben a ténylegesen nyújtott vagy csak (jogtalanul) elszámolt orvosi ellátás. Azt is remélik, hogy a páciensek is „felelősebbek” lesznek, tehát csak azok és csak akkor fordulnak orvoshoz, amikor erre szükség van.

A hozzájárulás tervezett mértéke az egyes szolgáltatásokért: háziorvosi ellátás munkaidőben 5 lej, otthoni vizit 15 lej; szakorvosi vizsgálat 10 lej, rendelési időn túl 20 lej; otthoni mentős vizsgálat 20 lej; rehabilitációs kezelések (gyógytorna, masszázs stb.) 50 lej kúránként, évente 2 kezeléssorozatot véve alapul; egynapos kórházi ellátás 10 lej, hosszabb beutalás 50 lej; laborvizsgálatok 1 lej vizsgálatonként; röntgenvizsgálat 5 lej; CT 25 lej, kontrasztanyaggal 50 lej; mágneses magrezonancia (RMN) 100 lej, kontrasztanyaggal 200 lej; angiográfia 150 lej; szcintigráfia 100 lej.

A fizetés alól mentesülnek az országos egészségügyi programokban (sugár- és kemoterápia, dialízis stb.) részt vevő betegek, valamint díjmentes marad a sürgősségi, baleseti sebészeti ellátás, a krízis-esetek (vese- vagy eperoham stb.) ellátása és például a szülés is. Egy beteg évente legtöbb 600 lejt fizet, ezen az összegen felül mentesül a hozzájárulás befizetése alól.

Több mint 700 millió lej többletbevételre számít az államkassza a hozzájárulás bevezetéséből. A cédulákból befolyó összeg azé, aki az ellátást biztosította: a háziorvosé, illetve a kórházé. A tervezet szerint a páciens a pénzéért a kért szolgáltatás díjának megfelelő értékű értékjegyet kap, amit aztán meg kell őriznie, hogy alkalomadtán igazolnia tudja, már elköltötte az éves 600 lejes „keretét”, s a további egészségügyi ellátásra ingyen jogosult. Az értékjegynek az orvosnál maradó részére rákerül a páciens személyi száma és aláírása.

A minisztériumi közlemény szerint az úgynevezett „vizitdíj” életbe léptetése azok közé a feltételek közé tartozik, amelyeket Románia kormánya tavaly vállalt a Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal kötött hitelszerződésben. A bevezetéséhez törvénymódosítás szükséges, a szaktárca már eljuttatta a javaslat szövegét a két ház szakbizottságaihoz. Ha a törvényhozás jóváhagyja, az intézkedés július elsejétől életbe léphet.

Az ugyancsak Emil Boc által vezetett korábbi, demokrata–szociáldemokrata kormány tavaly júliusban határozott először a vizitdíj bevezetéséről, ám akkor a hatalmas felzúdulás miatt végül lemondott erről. A mostani kormányban a demokrata–liberálisok a partnerre, az RMDSZ-re bízták a súlyos gondokkal küszködő egészségügyi minisztériumot, így tárcavezetőként Cseke Attila volt Bihar megyei szenátorra hárult a hálátlan feladat, hogy lenyomja a lakosság torkán a békát.

Tavaly, még ellenzékben a magyar érdekvédelmi szövetség megyei szervezete aláírásgyűjtést szervezett a vizitdíj bevezetése ellen. Cseke szenátor 2009-ben a parlament őszi ülésszakának kezdetén többek között éppen a vizitdíj bevezetésének terve miatt interpellálta Ioan Bazac akkori tárcavezetőt, választ várva arra a kérdésre, hogy akkor mi értelme fizetni a jövedelem után számított egészségbiztosítási járulékot. Most a Boc vezette koalíciós partner elvárja, hogy az RMDSZ az intézkedés mellett érveljen.

Földes Béla, a tavalyi tiltakozó akció fő szervezője érdeklődésünkre kijelentette: „A vizitdíj bevezetésének nincsenek meg a korrekt alkalmazáshoz szükséges feltételei. A most javasolt pótlólagos fizetés más fogalom, annak a vizitdíj csak esetleg egy része”. A múlt évben is azt kérték – magyarázta –, hogy az egészségbiztosítási pénztár kössön egyéni szerződéseket minden biztosítottal, és a szerződésben tüntessék fel, milyen ellátásra jogosultak. „Ez az első feltétel, és nem halasztható” – nyilatkozta Földes doktor.

Máté Zsófia, Reggeli Újság

Nem akadémikusok, pedagógusok kellenek – Összefognak a szülők

Megjelent ay Erdély Ma-ban a Háromszék nyomán [ 2010. március 29., 07:24 ] [314]

Egy olyan tanítónak, tanárnak, aki képzésekre jár, tudományos dolgozatokat ír, diákjai halomra nyerik a tantárgyversenyeket, több esélye van, hogy megőrizze katedráját, mint aki táborba, erdei iskolába viszi tanítványait, és munkája középpontjában nem a karrier, hanem a gyermek áll — fogalmaz a sepsiszentgyörgyi Váradi József Általános Iskola egyik, szűk körű szülői közössége.

Elégedetlensé­güknek sajtótájékoztatón adtak hangot, amelyen elmondták: nem értenek egyet azzal, hogy a pedagógusok értékelésénél többet nyom a latban a teljesítményüket igazoló papír, mint az, amit a gyakorlatban tesznek a gyermekekért.

Az említett iskolába járó gyerekek szüleinek véleménynyilvánítása amiatt vált időszerűvé, mert a héten megkezdik a leépítésre ítélt tanítók, tanárok tevékenységének értékelését, az elért pontszámok alapján dől el, hogy az azonos szakterületen tanítók közül ki megy, és ki marad. A tanfelügyelőség nem nevesítette azokat, akiknek ősztől nem lesz katedrájuk, hanem közölte a pénzügyi központokkal, hány osztállyal működhetnek jövő tanévtől, azt pedig mindenütt helyileg döntik el, hogy ennek függvé­nyében hány és milyen szakos tanárra van szükség.

Pap Adolf, a Váradi József Általános Iskola szülői közösségének tagja lapunk érdeklődésére elmondta: elégedetlenségüket az váltotta ki, hogy a tervezett leépítés egyik áldozata egy step by step-es tanítónő. De nem csak miatta hívják fel a figyelmet az értékelési rendszer hibáira, hanem mindazokért, akik amiatt nem érnek el magasabb pontszámot, mert a hét minden napján azon munkálkodnak, hogy a tantervekben előírtnál többet, életesebbet adjanak a gyermekeknek. Nem akadémikusokra, hanem pedagógusokra van szükség a katedrán — véli Pap Adolf, aki szülőtársaival együtt vetette papírra panaszait, és beadvánnyal fordult a tanfelügyelőséghez, illetve az oktatási minisztériumhoz, hogy változtassák meg az értékelés kritériumrendszerét. Ugyanakkor kéri a háromszéki szülőket, fogjanak össze, hogy a pedagógusi vénával megáldott tanítókat, tanárokat megtarthassák, a legjobbak ne válhassanak a tömeges elbocsátás áldozataivá. Fekete Réka

Megjegyzés.

Nem tudni mi késztette a cikkírót, hogy ebben a problémában is megszóllaljon, de valahogy leegyszerűsítődik a dolog, hiszen igen is kell a magasképzettségű tanár csak az a baj, hogy maga a "rendszer" nem megfelelő. Ettől természetesen meg lehet szólaltatni általános iskolai igazgatő bácsikat is, de ettől a lényeg nem válltozik: a gyermekeken ne spóroljon az állam, a kormány- egyik sem!

Nem érteni, miért kell értékelés alá venni azok tevékenységét akik 10-20 éve "teljesítettek" a rájuk bízott feladatokat elvégezték.

A RMPSZ-be be kellett volna lépjen mindegyik tanárnak és tanítónak, hogy most legyen hangsúlya a szakmának!  
Azzal, hogy el-, vagy bevégezzük a fentről elindított fejetlen eröltetett tömbösítésnek álcázott iskolacsoportosításokat csak azt érjük el, hogy igazuk lesz azoknak akik egyre csak a "tudományosan" összeállított statisztikai számokkal "játszadoznak"... (Erdélyi Polgár)   

Ponta: Európában nem léteznek etnikai alapú régiók

Megjelent az Erdély Ma-ban a polgarinfo.hu/kronika.ro nyomán [ 2010. március 29., 14:38 ] [78]

Európában nem léteznek etnikai szempontok szerint körülhatárolt régiók, a Szociáldemokrata Párt (PSD) pedig nem támogatja az RMDSZ régióátrajzolási tervezetét – jelentette ki a hétvégén Victor Ponta PSD-elnök.

Európában nem etnikai kritériumok szerint vonják meg a régiók határait – mondta egy szombaton, Buşteni-ban tartott sajtótájékoztatón Victor Ponta. „Európában éppen az az alapelv érvényesül, hogy az etnikai és nemzeti szempontok helyett fejlesztési és kohéziós kritériumokat érvényesüljenek” – fogalmazott a szociáldemokrata pártelnök. Hozzátette: pártja ellenezni fogja az RMDSZ által a romániai régiók határainak átrajzolásával kapcsolatban benyújtott törvénytervezetet, amelyet a szenátus hallgatólagosan elfogadott, és amely a képviselőházhoz került át megvitatásra.

Victor Ponta szerint az RMDSZ diskurzusa az 1950-es időket idézi, ezzel szemben a PSD nem nacionalista, hanem európai diskurzust folytat. Egy nappal korábban a PSD-elnök a kormányzó Demokrata Liberális Párt (PDL) szenátorait tette felelőssé amiatt, hogy az RMDSZ regionalizációs tervezetét vita nélkül, hallgatólagosan fogadta el a szenátus.

Mint arról korábban beszámoltunk, az RMDSZ mintegy egy évvel ezelőtt nyújtott be módosítási javaslatot a szenátusban a fejlesztési régiókról szóló 2004/315-ös törvényhez. A tervezet oly módon alakítaná át a fejlesztési régiókat, hogy Hargita, Kovászna és Maros megye közös régiót alkotna. Mivel a tervezetet a szenátorok nem vitatták meg az előírt határidőn belül, a hatályos törvények értelmében elfogadottnak minősül. A tervezetet esetében a képviselőházé a döntési hatáskör.

Megjegyzés.

Sajnálattal kellett tudomásul vegyük, hogy olyan dolgokba mond vélemény a frissen választott sociáldemokrata elnök úr amihez sajnos nem ért. De meglehet, hogy hiányzott arról a földrajz óráról ahol az európai népességről szólt a tanára... 

A baj inkább az, hogy nem érti, mi is az eurórégiós felosztás lényege! Azzal nem autonómiás törekvés valósul meg, hanem a szóban forgó terület csak az egyike, a fejlesztési zónák közül! 

Egy olyan párt, amelyik "kemény" ellenzéknek tartja magát legalább tájékozódnia kellene mielőtt véleményt mond, mert a vidékfejlesztés terén Románia már így is jó két éves lemaradásban van, köszönhető - első sorban -, a socdemes-demokrataliberális kománynak is!

A vidéken élők sorsával pedig egyetlen politikai tényező sem "játszhat" saját kedve szerint!

Le kéne már mondani arról, hogy állandóan a magyarajkúanak egyfajta országrombolói szerepet osszanak ki.  (Erdélyi Polgár)  

Beregszászi hírek, rendezvények

A Gazdasági és Vidékfejlesztési Szakosztályhoz érkezett meghívást szeretnénk közreadni, hiszen sokan lehetnek - főleg a határmentiek - akiket érdekelhetnek a kárpátaljai rendezvények.

KÁRPÁTALJAI VÁLLALKOZÁSFEJLESZTÉSI KÖZPONT
ЗАКАРПАТСЬКЕ АГЕНТСТВО ПІДТРИМКИ ПІДПРИЄМНИЦТВА

88017 Ungvár, Babuskin tér 5/a., tel.: 00-380-/312/-64-46-61 Tel./fax: 64-37-37,

cherk47@gmail.com, dgy@cdmaua.com

XI. Beregszászi Nemzetközi Borfesztivál

Jellege: az országosan ismert borünnep a Beregszászi Szent Vencel Borrend, a Beregszászi Városi Tanács és a Beregszászi Járási Tanács közös szervezésében kerül lebonyolításra. A fesztiválon minden évben részt vesznek Magyarország számos borvidékének képviselői, de érkeznek borászok Burgenlandból (Ausztria) Szlovéniából, Erdélyből. Ezek a fesztiválok bebizonyították, hogy a Beregszászi Borvidék nélkül nem teljes a Kárpát-medencei borpaletta. Az itt termett Királyleánynak, Olasz rizlingnek, Tramininek, Hárslevelűnek, Zweigeltnek más az íze. Köszönhető ez helyi talajnak és a hagyományos borászati technológiának. A Bakator, a Szerémi zöld fajták e vidéken még megtalálhatók. Másutt már csak a könyvekből ismerik. Az utóbbi években néhány, a Linner Bertalan által nemesített fajtát – Beregi rózsás, Gizella emléke, Beregi áldás stb. sikerült visszahonosítani. A népszerű ukrán vörösbort adó szőlőfajtát, a Golubokot is a fesztivál közvetítésével ismerték meg a magyarországi borászok. A borünnep programja szakmai találkozót és népünnepélyt, borversenyt, a borászati eszközök vásárát, nagyszabású kulturális gálaműsort, bor- , méz- ás sajtkóstolót, ünnepi felvonulást és borlovag-avatást tartalmaz. Időpont: április 16– 18.  Helyszín: Beregszász, Információ: Molnár Henrietta irodavezető,

Beregszászi Turisztikai Információs Iroda  90202 Kárpátalja, Beregszász, Zrínyi u. 25/2.

office@karpataljaturizmus.info, http://www.karpataljaturizmus.info/, 00-380-/3141/-432-70, 00-380-50-55-10-360, 00-380-97-536-94-75, Mob. 0620-5300-274

Tiszaháti húsvét

Jellege: húsvéti népszokások bemutatója, tojásfestő verseny és kiállítás. A népi gyermekjátékok felidézése.

Időpont: Április 6., 10.00 óra (közép-európai idő)

Helyszín: Tiszabökény (Farkasfalva), Tiszaháti Tájmúzeum, Skanzen

Információ: Borbély Ida, a Tiszaháti Tájmúzeum és Péterfalvai Turinform vezetője, 90354 Péterfalva, Rákóczi u 13. mob.: 00-380-98-64-63-888  E-mail: borbelyida@freemail.hu

Hagyományőrző Húsvét

(Dél-Ugocsai hímes tojások bemutatója)

Jellege: Népművészeti kiállítás, kulturális előadások és hagyományőrző húsvéti locsolkodások szokásai felelevenítése céljából szervezett rendezvény. A cél: hagyományaink felelevenítése és megőrzése, turisztikai látnivalók bemutatása. Időpont: április 6., 12.00 óra (közép-európai idő) Helyszín: Öregakli, Kultúrház.

Információ (főszervező): Jáger Katalin, a Dél-Ugocsai Zöld Falusi Turizmus és Agroturizmus elnöke, Nagyszőlősi járás, 90365 Újakli, Sevcsenko u. 42. Tel.:(+ 380) 50-9143144, mob. 0630-6138307.

E-mail: ugocsa.jager@citromail.hu

Novoszelicai ízek fesztiválja

Jellege: ruszin népi gasztronómia, hagyományőrző együttesek lépnek fel, ruszin népművészeti kirakodóvásár.

Időpont: április Helyszín: Novoszelica Információ: 90300 Nagyszőlős, Béke tér 3., Tel./fax: (+ 380) 3143 265-50. Grigora Éva, a Nagyszőlősi Járási Közigazgatási Hivatal Művelődési és Turisztikai Osztály módszerésze ( mobil: (+ 380) 50-215-9464), Bokotej Olga ugyanezen osztály turisztikai főfelügyelője, (mobil: (+ 380) 50-1758933).

Csernanka nacsanka feszivál

Jellege: ruszin népi gasztronómia, hagyományőrző együttesek lépnek fel, ruszin népművészeti kirakodóvásár.

Időpont: április Helyszín: Cserna Információ: 90300 Nagyszőlős, Béke tér 3., Tel./fax: (+ 380) 3143 265-50. Grigora Éva, a Nagyszőlősi Járási Közigazgatási Hivatal Művelődési és Turisztikai Osztály módszerésze ( mobil: (+ 380) 50-215-9464), Bokotej Olga ugyanezen osztály turisztikai főfelügyelője, (mobil: (+ 380) 50-1758933 

Virágvasárnap

Megjelent az Erdély Ma-ban[ 2010. március 28., 10:46 ]

Legyek szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor mezőn járnak,
A virágban gyönyörködjenek
(Reményik Sándor)

Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának napját ünneppé emelte az egyház. A Húsvét előtti vasárnapon már a hetedik századtól pálmaágat szenteltek. Erdélyben a barkaszentelés, pimpószentelés szertartása elengedhetetlen része a virágvasárnapnak. Az első tavaszi virágok egyike, a fűzfabarka megszárítva sok otthonban megbecsült helyen áll a következő húsvétig, esetleg hamvazószerdáig: vannak vidékek, ahol a nagyböjt kezdetén az előző évi virágvasárnapi barkát elégetik, és azzal hamvazkodnak.

Helyenként a szentelt barkát rontás ellen, gyógyításra, mennydörgés, villámlás elhárítására is használták. A megszentelt barka erejére egy idős asszony így emlékezik:

- Azt a szentelt pimpót megtartottuk a következő év húsvétjáig, s avval hevítettek bé az ünnepi kalácsnak. A pimpóból a kép mellé szúrtak több szálat, ami a következő esztendő húsvétjáig ott volt, hogy távol tartsa a villámokat, betegségeket, és újabban a sírokra is szoktunk egy-egy szálat szúrni, s evvel a templomban nyert érdemeket a holtakért ajánljuk fel.

A barkaszentelés mellett a római katolikus templomokban külön szépséget ad az ünnepi szentmisének a virágvasárnapi körmenet és a passió eléneklése. Jézus szenvedéstörténetének és keresztre feszítésének felelevenítése előkészíti a nagyhéti lelkiismeret-vizsgálatot, a magunkba fordulást, hogy Húsvét vasárnapján tiszta lélekkel örvendhessünk a Megváltó feltámadásának.

„Ő mindannyiunk bűnét magára vette" – Passiójáték Csíksomlyón