„A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.
A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle”
Hamvas Béla
Örömmel olvasom a jó hírt: Kallós Zoltán néprajzkutatót kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével. Bizonyára Zoli bácsit is meghatotta a tény: ráfigyeltek. Vajon van-e fogalmuk az értékelőknek arról, hogy Zoli bácsi a nap minden órájában kitüntetések sorozatát tudhatja magáénak?! Az általa létrehozott és a nevét viselő alapítvány által felkarolt, nyugodtan állíthatom: megmentett szegénysorsú mezőségi gyerekek mosolyát, szeretetét.
A Hamvas idézet így folytatódik: ...„Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz...Most eredj és élj, mert a világ a tied!”
Ezt a felelősséget érezhette, amikor visszaszerzett szülői örökségét felajánlotta az alapítványnak, hogy megteremtse egy szórványkollégium alapjait Válaszúton. Lelkes, megbízható munkatársakat talált, akikkel együtt valóra váltották az álmot. Pályázat révén elnyerték az Apáczai Közalapítvány támogatását.
Márai Sándor írta: „Vigyázz arra, hogy ne mulaszd el a pillanatot, amely csak a te pillanatod, műved kivitelének végzetszerűen kijelölt időszaka.”
Élt a pillanat adta lehetőséggel. Miről is tanúskodik az eltelt időszak?
A Kallós Alapítványt 1992-ben jegyezték be. 1999-től, az iskola indításától kollégiumként működött. Négy gyerekkel kezdték a magyar nyelvű oktatást 25 év szünet után. A válaszúti I-VIII. osztályos iskola magyar tagozatán ma 50 iskolás és 33 óvodás tanul. Gyermekeiket Kolozs megye 24 településéről ingáztatják. Intézményük vezeti be a magyar oktatási rendszerbe ezen szórványtelepülések magyar gyermekeit. Minden gyerek családi helyzetét ismerik. Rengeteget foglalkoznak velük. Zoli bácsival együtt gyönyörűbbnél gyönyörűbb népdalokat énekelnek. Sőt, népdalok, népmesék, népszokások gyűjtésére is buzdítják őket. A szorgalmasak díjakat is kapnak.
Az elmúlt tíz évben támogatásukkal 73 tanuló végezte el a negyedik osztályt. Ők Szamosújváron, illetve Kolozsváron folytatják tanulmányaikat. A Szamosújváron tanuló gyermekeik az ötödik osztály első félévét nyolcason felüli általános médiával zárták.
Kezdeményezték a keresztszülő programot is, már 10 keresztszülőjük van. A keresztszülők általában követik a gyereket a választott tanintézményben.
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége már az első pillanattól kezdve erkölcsi támogatást nyújtott a szórványkollégium létrehozásához, hiszen ritkán adódik ilyen lehetőség, hogy legyen egy lelkes csapat, s hogy rendszerben lehessen gondolkodni. A program folytatását ugyanis a közelben, Szamosújváron, a Téka Alapítvány keretében már 2002-től működő kollégium biztosítja. Itt a válaszútiak és a tóvidéki, belső-mezőségi magyar gyerekek folytathatják tanulmányaikat anyanyelven a gimnáziumi és líceumi tagozaton. Itt is van 13 keresztszülő. Fontos megemlíteni, hogy a két szórvány oktatási központ tanulói kizárólag olyan településekről származnak, amelyeken nincs lehetőség magyar nyelvű oktatást biztosítani, azaz a szamosháti és tóvidéki közösségekből.
Ugyancsak örömmel tölt el, hogy most a Téka Alapítvány igazgatója – Balázs Bécsi Attila – megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét. Ő is felismerte a sürgető pillanatot. Életet lehelt a nagy múltú örmény városba. Táncház mozgalma messzi földön híressé tette.
Hadd számoljak be ez alkalommal gyerekeik tanulmányi eredményeiről. A gimnáziumi tagozat 49 tanulója közül félévkor 16-nak az általánosa 8–9 között, 17 tanulóé pedig 9–10 között van.
Kiemelkedő tanulmányi eredmények: Horváth Edera 9,88 (Mezőkeszű, VI. osztály), Enyedi Réka 9,88 (Bonchida, VII. osztály), Topai Kinga 9,72 (Magyarfodorháza, VII. osztály),Vígh Sándor 9,64 (Feketelak, VI. osztály).
A 31 líceumi tanuló eredményei: 4 tanuló 7–8 közötti, 17 tanuló 8–9 közötti, 10 tanuló 9–10 közötti általánost ért el az első félévben. A legjobbak: Cheta Andrea 9,63 (Búza, XII.), Rusu Tímea 9,52 (Szépkenyerűszentmárton XI.), Enyedi Róbert 9,50 (Bonchida XI.).
A felsorolásból is látható, hogy ismét itt a sürgető pillanat. Zoli bácsinak Kolozsváron is van lakása... Az intézmény felelősnek érzi magát minden jó eredményt elért szegénysorsú „gyemekéért”. A lakás nagy részét kollégiummá alakíttatják, hogy a közköltséget is vállalva, az alapítvány ingyen lakhatást biztosítson a tanulmányaikat folytatni vágyó ifjaknak.
Kallós Zoltán igazi tanítómesterként tüzet gyújtott, olyan tüzet, amelyet nem oltani, hanem táplálni kell, amelynek lángnyelvei sokak életét bevilágítják, s remélhetőleg bele-bele kapnak majd olyan emberek szívébe, akiknek van/volna osztani valójuk. Hamvas Béla szavaival: „Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ tied. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod.”
E lelkes csapat ismét köveket mozgat, szabadon álmodik, s már épül is Szamosújváron az új iskola: a Mezőségi Magyar Iskolaközpont. Azok otthona lesz, akik lakhelyükön nem tanulhatnak magyar nyelven. Remélem sokan indulnak majd innen hódító útra a tudás világába. De azt is kívánom, hogy tehetségüket szülőföldjük felvirágoztatására fordítsák majd-Szőcs Judit RMPSZ alelnök, a Gál Kelemen Oktatási Központ vezetője
Megjegyzés
Természtesen mi is gratulálunk Kallós Zoltán néprajzkutatónak, akit a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntettek ki! Mi is csak örvendeni tudunk ha ilyen magas kitüntetésekkel értékelik munkáját!
Azonban a cikkíró meglepett hiszen nem akarja a valóságot észrevenni! A mindenki Zoli bácsija már rég a figyelem központjába van és igenis értékelik úgy a néprajzi kutatásait mint az általa elindított szorvány kollégiumot is mert ha nem így lenne akkor nem tudott volna annak fenntartásáért magyarhonba sok helyen pályázni és pénzt szerezni és tette ezt sok esetben a pedagógusszövetség "erkölcsi"segítsége nélkül is.
Számunkra azonban nagyon meglepő volt ahogyan a cikkíró éppen most "fedezte" fel újra, hogy létezik ez az intézmény... Automatikusan feltevődik miért éppen most szól a RMPSZ alelnőke? Esetleg rászóltak, hogy nincs ezután támogatás a a Gál Kelemen Oktatási Központ részére? Elmélkedünk, hiszen nem érthető, hogy mikor volt "igazmondó" akkor a tantestetületi káderek gyűlésén vagy most, amikor leírja, hogy milyen magas az ilyen intézményben végző diákok átlagosa?
Ugyancsak meglepő, hogy az általunk felajánlott segitség helyett a szövetségiek "malmára hajtja a vizet" azzal, hogy éppen most jelenteti meg ezt a cikket, amikor a Kolozs megyei magyarajkú tanfelügyelőségiek a szorványkollégiumok általánosításáért olyan ádáz harcot vívnak ellenünk, a MPP szakemberi gárdája ellen!
A probléma azonban sokkal sokrétűbb, mert éppen egy olyan ember hasonlik meg önmagával, aki annyi éven keresztűl az erdélyi pedagógusok magasszintű képviseletében olyan sok munkát őlt bele! Emiatt gondolható, hogy nem igazán sajátakarat hajtotta a cikkírót!
De ha már itt tartunk el kell gondolkodni, hogy miért jó és miért nem az, hogy most írja cikkét a GKOK vezetője?
Szégyen, hogy éppen nem a RMPSZ, hanem egy néprajzkutató az, aki ezt a szorványkollégiumot megalkotta és működtette, mert amaz csak erkölcsi támogatását biztosította a Zoli bácsinknak. Nem hinném, hogy Zoli bácsink azt hinné, hogy végre felfigyeltek rá...
Személyesen ismerem az egész történetét a szorványkolégiumnak és emlékszem azokra a "zörejekre" amelyek sok alkalommal felhangzottak ellene. Több alkalommal is résztvehettem a válaszúti csendes iskolaépítésben támogatások által, de úgy is mint az ott megtartott oktatások vagy mint az ott felállított szorványtáborok révén.
Igy nagyon meglepett a cikk, hiszen nagyon reklámízt éreztem benne annyira, hogy a Zoli bácsi által megérdemelt kitüntetést úgy értem meg, hogy örömömbe űröm keveredett. Ismerve a megalkotók kemény munkáját, amely sok esetben kirekesztett és nem odavalónak itéltek meg éppen azok akik ma a tanfelügyelőségen dolgozok közül szégyentelenűl el akarják orozni a Zoli bácsi érdemeit!
Kolozs megyében több olyan zóna létezik, amelyben a magyarajkúak iskoláztatási körülményei alapvetően különböznek! Ezért sem érthető a magyarajkú tanfelügyelőségiek csökönyössége, hogy ne mondjuk butasága, mert a nem tömbmagyarságú zónákból külön lehet választani legkevesebb három-négy olyan tájegységet, amelyik közül csak a válaszúti az, ahol a szorványkollégiumnak már bizonyítottan helye van! A többire még nem vagy most nem szabad egy ilyen "köntöst" ráhúzni!
A Kallós Alapítványnak a kollégiuma életképes lehet sok ideig, de ezt a típusút nem lenne szabad, a nádasmenti vagy az aranyosmenti területekre alkalmazni, mert nem az a terület dinamikája, elsősorban a vidékfejlesztési szempontokat figyelembe véve sem!
Ezeken a területeken most a magyarajkúak számára a kistérségi fejlesztéseket kell figyelembe venni ahol az iskola megléte életfontosságú! Ezért érthetetlen a tanfelügyelőségiek tájékozotlansága miatti visszafejlesztési tevékenység amely olyan sok embert és diákot fog majd megszegényíteni a tudásban (iskolanélkülivé tenni).
A kalotaszegiek szorványkolégiumának sincs nagy fontossága, ha azt nem a MPP által kidolgozott vidékfejlesztési stratégiára építik, mert önmagába olyan iskolaközpont jönne létre ahová 30-40 km-es távolságból kellene a diákságot odaszállítani!
A Téka Alapitvány által épülő szamosújvári Mezőségi Magyar Iskolaközpont pedig egyenesen a már jól bevállt Zoli bácsi által létrehozottal versenyzik, ami érthetetlennek vélhető, még akkor is ha abban esetleg az ott tanuló diákok tanítását folytatná. Ide is csak ajánlani tudjuk a MPP stratégiát!
A cikkíró mindegyre Hamvas idézetekkel tűzdeli tele cikkét, egy pillanatra sem gondol arra, hogy az "idegen"-ek tűnhet, de arra sem gondol, hogy Ő is kellett volna éljen a "pillanat"-tal már akkor amikor a RMPSZ vezetőségébe került s ne hagyja magát megalázatni! (Erdélyi Polgár)
