A magyarhoni választások első fordulója után a győztes Fidesz nem ünnepelt, de a Vörösmarty téri éjszakai spontán összejövetel heve hozzánk, Erdélybe is átsütött. Az intenzív érdeklődés, amely még a romániai belpolitikai eseményekről is elterelte a figyelmet, nemcsak ezekre az órákra volt jellemző.
Az erdélyi magyarság többsége a Fidesz 2002-es kormányzatból való kibillentésének döbbenete után gyorsan felocsúdott, s akik rokoni, baráti, ismeretségi kapcsolataik révén ezer és ezer szállal kötődtek az anyaországhoz nyolc esztendőn át, a legreménytelenebb pillanatokban is hittek abban, hogy vége lesz egyszer a nagy szoci és ballib lakomának, és a nemzetpolitikában visszaköszön az Antall József-i és Orbán Viktor-i időkből az, ami jó.
Be kell ismernünk, hogy ezt a reményt nemcsak az táplálta, hogy a Fidesz ezekben a nehéz időkben is, ellenzéki lehetőségeinek függvényében, magára vállalta az elszakított nemzetrészek képviseletét, hanem az is erősítette hitünket, hogy fokozatosan a végletekig elpimaszodó cinikus magyar kormányok folyamatosan maguk ellen hergelték a határokon kívül élő nemzetrészek magyarjait.
A külmagyarok elidegenedése csak a hatalmat gyakorló és ezzel visszaélő pártokkal való viszonyban volt érzékelhető, a társadalom minden más rétegéhez tartozó közmagyarok erdélyi kapcsolatai eközben pozitív irányba mozdultak el. Tartalommal és érzelmekkel, élettel telítődtek a testvérintézményi, a testvértelepülési és a civil kapcsolatok. A 2005. december 5. miatti szégyen tömegjelenséggé vált. A mostani választásokon szégyenpadra ültetett pártkorifeusoknak észre kellett volna venniük, hogy a kisebbségből fakadó erősebb nemzettudatot milyen mértékben sérti az ostoba turulmadarazás és árpádsávozás, a minálunk az örökös magyar nemzeti értékek közé sorolt Wass Albert, gróf Teleki Pál kitiltása Budapestről.
Utólag elmondhatjuk, hogy a mostan szétoszlott vagy csúfosan megvert hadak politikai intrikáinak köszönhetően született Erdélyben száz és száz turulmadár, ezek a politikai idétlenségek is besegítettek abba, hogy a csíksomlyói, a perkői búcsú, az ezer székely lány ünnepe és általában az erdélyi vonzatú magyar turizmus megélénkülése ennek a nem anyaországhoz méltó ellenséges viselkedésnek köszönhető.
Ez a kiközösítés nemcsak a kormánypártiaknak szólt. Dávid Ibolyának sorozatos köpönyegforgatásai miatt a csíksomlyói búcsú helyett a tápiószentmártoni Attila-dombon kellett energiával feltöltődnie, ami most az akkumulátorából végleg kifogyott. Hiller István művelődési miniszternek az erdélyi fiatalok tüntetése miatt a sepsikilyéni templom freskóinak avatóünnepségére nem volt tanácsos eljönnie. Eörsi Mátyás Kolozsvárról távozott oly módon, mint a napóleoni háborúban a győri vitézek.
Mindeközben a Fidesz és a kereszténydemokraták emberei otthonosan mozogtak nálunk, Tusványos valóságos Fidesz-fórummá vált, a mindenhol szeretettel fogadott nemzeti érzelmű magyarok, mint olykor az emigrációba szorult cseh, lengyel kormányok, itt érezhették az övéik között magukat. És természetesen otthon, ahol mostanig milliókat állítottak maguk mögé, azok közül is, akik a tavaly még bíztak a szocialistákban.
Erdély a magyarság vállalásának barométere volt. A most bukott vagy szétporladt pártok nem érzékelték a higanyszál mozgását, és most a felkelő nap felé fordulva rázzák öklüket. Sylveszter Lajos
Az erdélyi magyarság többsége a Fidesz 2002-es kormányzatból való kibillentésének döbbenete után gyorsan felocsúdott, s akik rokoni, baráti, ismeretségi kapcsolataik révén ezer és ezer szállal kötődtek az anyaországhoz nyolc esztendőn át, a legreménytelenebb pillanatokban is hittek abban, hogy vége lesz egyszer a nagy szoci és ballib lakomának, és a nemzetpolitikában visszaköszön az Antall József-i és Orbán Viktor-i időkből az, ami jó.
Be kell ismernünk, hogy ezt a reményt nemcsak az táplálta, hogy a Fidesz ezekben a nehéz időkben is, ellenzéki lehetőségeinek függvényében, magára vállalta az elszakított nemzetrészek képviseletét, hanem az is erősítette hitünket, hogy fokozatosan a végletekig elpimaszodó cinikus magyar kormányok folyamatosan maguk ellen hergelték a határokon kívül élő nemzetrészek magyarjait.
A külmagyarok elidegenedése csak a hatalmat gyakorló és ezzel visszaélő pártokkal való viszonyban volt érzékelhető, a társadalom minden más rétegéhez tartozó közmagyarok erdélyi kapcsolatai eközben pozitív irányba mozdultak el. Tartalommal és érzelmekkel, élettel telítődtek a testvérintézményi, a testvértelepülési és a civil kapcsolatok. A 2005. december 5. miatti szégyen tömegjelenséggé vált. A mostani választásokon szégyenpadra ültetett pártkorifeusoknak észre kellett volna venniük, hogy a kisebbségből fakadó erősebb nemzettudatot milyen mértékben sérti az ostoba turulmadarazás és árpádsávozás, a minálunk az örökös magyar nemzeti értékek közé sorolt Wass Albert, gróf Teleki Pál kitiltása Budapestről.
Utólag elmondhatjuk, hogy a mostan szétoszlott vagy csúfosan megvert hadak politikai intrikáinak köszönhetően született Erdélyben száz és száz turulmadár, ezek a politikai idétlenségek is besegítettek abba, hogy a csíksomlyói, a perkői búcsú, az ezer székely lány ünnepe és általában az erdélyi vonzatú magyar turizmus megélénkülése ennek a nem anyaországhoz méltó ellenséges viselkedésnek köszönhető.
Ez a kiközösítés nemcsak a kormánypártiaknak szólt. Dávid Ibolyának sorozatos köpönyegforgatásai miatt a csíksomlyói búcsú helyett a tápiószentmártoni Attila-dombon kellett energiával feltöltődnie, ami most az akkumulátorából végleg kifogyott. Hiller István művelődési miniszternek az erdélyi fiatalok tüntetése miatt a sepsikilyéni templom freskóinak avatóünnepségére nem volt tanácsos eljönnie. Eörsi Mátyás Kolozsvárról távozott oly módon, mint a napóleoni háborúban a győri vitézek.
Mindeközben a Fidesz és a kereszténydemokraták emberei otthonosan mozogtak nálunk, Tusványos valóságos Fidesz-fórummá vált, a mindenhol szeretettel fogadott nemzeti érzelmű magyarok, mint olykor az emigrációba szorult cseh, lengyel kormányok, itt érezhették az övéik között magukat. És természetesen otthon, ahol mostanig milliókat állítottak maguk mögé, azok közül is, akik a tavaly még bíztak a szocialistákban.
Erdély a magyarság vállalásának barométere volt. A most bukott vagy szétporladt pártok nem érzékelték a higanyszál mozgását, és most a felkelő nap felé fordulva rázzák öklüket. Sylveszter Lajos
Megjegyzés
A fenti cikk írója higgadt elemzéssel eljut ahhoz a ponthoz, amely Erdély számára is fontos lehet a Megmaradásunkhoz! A megmaradást elősegítve és az iskoláink, templomaink megmentésével is előre vetíthető egy pozitív jövőkép.
A politikai elemzések, a pontos helyzetkép felismerésével mellett, oda kell hasson, hogy a vidékiek ne legyenek ezután is csak választási malacként kezelve. A mostani új helyzetben a külföldről behozható értékek mellett a helyi vidékfejlesztési lehetőségeket is meg kell keresni. Ebbe az irányba lépve a polgári párt kolozsvári szervezete a népközösségünk számára megalakította a Gazdasági és Vidékfejlesztési szakosztályt . Ennek azért is van fontos szerepe, mert eddig sem a szövetségiek sem a most kormányon levők nem tulajdonítottak ennek fontos szerepet.
Annak ellenére, hogy a Csutak-féle eurorégiós változtatások fontosak, jócskán lemaradtak a kistérségi szerveződések. Románia már 2009 december végéig be kellett volna rendeznie a kistérségi tömörüléseket, ahol a Helyi Akció Csoportok (HACS) révén a Helyi Fejlesztési Terveket (HFT) el kellett volna már készíteni. A Helyi Fejlesztési Tervek (HFT) révén a Helyi Fejlesztési Stratégiát (HFS) is kidolgozva, már a helyi közösségek asztalára kellett volna letenni, jóváhagyás véget, de eddig csak itt-ott - ahol a politikai igények(érdekek) is úgy diktálták - voltak beindítva.
Így Romániában a HACS-ok jogi elfogadtatása lemaradt több mint két évvel !
Igaz Székelyföldön valamelyest előbbre vannak e tekintetben, de szórvány ahol a magyar ajkúak zöme van lemaradt...
A HACS-okban azaz a román megfelelője a GAL-okban 75 % -ban a civilek kell szerepeljenek! Ezek jelenléte egy helyi akció csoportban életbe vágóan fontos lehet ha a gazdasági fejlődésre pályázik a Kistérség.
Azonban Románia csak 80 GAL-t akart bejegyeztetni, így csak ennyien pályázhatnak majd érdemben az EU-s alapokra (Leader-alapokra), amelyek előre láthatóan már 2010 szeptemberétől elérhetővé válhatnak a romániai GAL-ok számára is. Eddig összesen 124 GAL volt felállítva ! Ezekből fog kikerülni az a 80 kistérség, amelyek a legtöbb pontot tudták beszerezni. Úgy néz ki, hogy komoly "harc " árán lesznek a "sikeresek" kiválasztva.
Viszont sok helyen sem a polgármesteri hivatalok sem pedig a már megalakult GAL-oknál nem arra törekedtek, hogy minél több egyesület, alapítvány, vállalkozás, szövetkezés, termelői csoport jelentkezzen be, hanem megint csak azt várták, hogy valahonnan "fentről" leszóljanak.
Sok esetben pedig továbbra is a már jól beidegződött "elhallgatás" taktikája volt alkalmazva, mondván akinél van az információ az "helyzet előnybe" van! Más esetben , pedig az információ hiányában nem tettek semmit sem ez irányba!
Ennek következtében a nemzeti listán sok erdélyi GAL ,alig kapta meg azt a pontszámot, amivel még bekerülhetne a legjobb 80 közzé. Inkább a moldovai illetve a főváros közeliek lettek maximális pontszámmal "megajándékozva"...
Talán feltevődhet miért is lett egy politikai színezetű cikk egy kistérségi problémába körítve? Hát egyszerűen csak azért mert hazánkban csak a politikai döntésekkel lehet "előre" haladni! Ezért is fontos, hogy a kormányon levők illetve szórványban gondolkodók - egymást segítve - próbáljanak a külföldi politika felé olyan alternatívát biztosítani, amely révén aztán azok a mostani kormányközi beszélgetések idején meggyőzik vezetőinket, hogy mi is az , amivel a megmaradásunkat megerősíthetik.
Itt olyan kezdeményezésekre is gondolunk, mint amilyent a Kolozs megyei MPP elnöke, a Csép Sándor úr is elindított, pontosabban az Áldás Népesség Egyesület programjairól van szó. Ezek a programok a család illetve a családok számbeli növekedését akarnák elősegíteni. Erre is kérünk segítséget a most kormányra került fideszes vezetőktől. (Erdélyi Polgár)
