A románok csinálnak Napocából Kolozsvárt?
Megjelent az Erdély Ma-ban [ 2010. április 14., 11:30 ] [240]
Megjelent az Erdély Ma-ban [ 2010. április 14., 11:30 ] [240]
Miközben a magyar helyi tanácsosok a novemberben leadott 11 ponttal tökölnek, a románok átvették a kezdeményezést.A valódi Kolozsvárt már a román értelmiség és sajtó kéri vissza.
Kolozsvár valós identitása visszaállításának egyetlen útja a város valódi – dominánsan magyar – történelmi és épített örökségének, illetve a jelenlegi kétnyelvű, kétkultúrájú életének a hivatalos felvállalása. Ezt mi már rég tudjuk, évek óta kalapáljuk a politikában, a médiában. Többnyire szóban.
Tavaly novemberben, talán soha nem látott román sajtófigyelem közepette, egy bojkottált Főtér-avatás után néhány nappal, végre leadtunk egy részletes 11 pontos kérvényt, amelyben kértük Kolozsvár multkulturalitásának a hivatalos felvállalását. Akkor a polgármester megígérte, hogy a legközelebbi tanácsülésen minden tanácsos mappájában ott lesz a lista, tárgyalni fogják, sőt ő maga fogja felolvasni. Ebből nem lett semmi. Őszintén, nem is vártuk el, hogy legyen.
De elvártuk volna, hogy legalább a mi tanácsosaink olvassák fel. Vagy legalább koalíciós tárgyalások induljanak a pontokról. Elvártuk volna, hogy néha tájékoztatást kapjunk, hogy melyik pontban történt előrelépés, melyikben nehéz a kompromisszum. Helységnévtábla magyarul, műemlék-táblák magyarul, városházi rendezvények és plakátok magyarul is, valami hír? Történt egyáltalán valami?
Máig, április 13-ig pontosan 5 hónap telt el a kérvény leadásától. Számos tanácsülést tartottak azóta, és minden bizonnyal még több koalíciós tárgyalást is. Koalíció? Mit jelent ez a szó a kolozsvári politikában pontosan? De ne csüggedjünk, a dolgok elkezdtek maguktól is alakulni. Illetve pontosítsunk: elkezdtek felvilágosult fiatal román értelmiségiek kampányolni gyakorlatilag a magyarok igényeiért (is). Sorra jelennek meg a román sajtóban értelmesebbnél értelmesebb anyagok arról, hogy tarthatatlanná vált a Funar-Boc-Apostu féle ignoráns nacionalista várospolitika.
Az első ilyen felhívás a kolozsvári rendezvényportál, a Brainwash.ro által elindított, Kolozsvár történelmi címerének visszaállítását kérő petíció volt, amelyet azóta több mint 1000 ember írta alá. A kezdeményezést népszerűsítette szinte a teljes kolozsvári román sajtó, indult Facebook és Twitter felhasználója is. A kezdeményezők ígérete szerint amint eléri a 3000 aláírást, hivatalosan beterjesztik a helyi tanács elé.
A következő, mondhatnám szenzációs cikk az a kolozsvári fiatal liberálisokhoz (TNL) köthető Ghilotina blog bejegyzése volt, amelyben a szokásos cinizmusukkal bombázzák szét az Apostu-féle Európa kulturális fővárosnak jelölés ötletét, mert az híven tükrözi Funar városkép-felfogását: ahol ha lehet, mindent úgy alakítunk, hogy senki észre se vegye, a városnak magyar öröksége (is) van. Kihagyják a fontos műemlékek felét, amit betesznek azt sem hitelesen teszik. A multikulturalitás egy üres szlogen, újra.
A cikk ugyanazt a gondolatot bontja ki, amelyre korábban már ráéreztek a kukkeresek a kolozsvári taxis videóval, és amelyet próbáltam én is a videó kibontásaként írt vitát kavaró román bejegyzésemmel átadni a többségi barátainknak: Kolozsvárnak csak akkor van esélye egy valóban vonzó és egyedi identitást kialakítani, ha azt a valóságra építi, nem egy tudatosan megcsonkított, megszűrt, nacionalizált, ignoráns önképre. Néhány napra rá a Citynews egyik ügyes újságírója továbbvitte a gondolatot, és kipróbálta, milyen az ha valaki magyar turistaként próbálkozik.
Kolozsváron. Természetesen csak magyarul beszélő és angolul makogó magyar turistaként. A kép, ahogy várható volt, lehangoló. A tömegközlekedés nem tud magyarul, de még a városháza magyarként is hirdetett Turisztikai Információs Irodája sem. Bár a városba érkező turisták 80 százaléka magyar, ez a városházát nem érdekli. Inkább pénz sem kell, ha az forint szagú.
Hol vannak még ettől a 11 pontban is szereplő magyar műemlék feliratok, hivatalos magyar turisztikai brosúrák, térképek, városhonlap? Apostu fiókjában, a Hogyan hülyítsük a magyarokat anélkül, hogy adnánk nekik valamit című tanulmány alatt.
A Brainswash.ro frontembere, Lucian Huţanu ma a Twitteren szórta szét azt az 1974-es Államtanácsi rendeletet, amelyben a Cluj mellé biggyesztették Napocát, ezzel is tisztelegve a „román nép e tájakon való régi és folytonos jelenlétének”. Talán erről fog szólni a következő petíciójuk? Aláírom!
Elindult valami a helyi román médiában, amit évekkel ezelőtt csak baráti beszélgetéseken lehetett ritkán hallani. Rájöttek, megérezték, kialakult a kritikus román értelmiségi tömeg, amely már nyíltan vallja, hogy Funar örökségét végérvényesen fel kell számolni.
Uszító táblástól, emlékművestől, címerestől, Napocástól, nacionalizmusostól. A kérdés csak az: a mi képviselőink miért nem ütik megint a vasat, amíg meleg? Ha már úgy tűnik, a saját 11 pontunkat egyelőre elfelejtették, miért nem lehet legalább ráerősíteni a hasonló román kezdeményezésekre? Ezeket a petíciókat, cikkeket a tanácsosaink fel kellene, hogy vállalják, tematizálják, hisz muníciót kapott az ügy, nyilvános támogatást.
Vajon hol tartana Kolozsvár multikulturalitásának ügye, ha több valóban tökös, érdeklődő, aktív, kommunikáló tanácsosunk lenne, ha a helyi városházi koalíciós egyezséget nem vécépapír-tekercsre írták volna? Kitekintő
Kolozsvár valós identitása visszaállításának egyetlen útja a város valódi – dominánsan magyar – történelmi és épített örökségének, illetve a jelenlegi kétnyelvű, kétkultúrájú életének a hivatalos felvállalása. Ezt mi már rég tudjuk, évek óta kalapáljuk a politikában, a médiában. Többnyire szóban.
Tavaly novemberben, talán soha nem látott román sajtófigyelem közepette, egy bojkottált Főtér-avatás után néhány nappal, végre leadtunk egy részletes 11 pontos kérvényt, amelyben kértük Kolozsvár multkulturalitásának a hivatalos felvállalását. Akkor a polgármester megígérte, hogy a legközelebbi tanácsülésen minden tanácsos mappájában ott lesz a lista, tárgyalni fogják, sőt ő maga fogja felolvasni. Ebből nem lett semmi. Őszintén, nem is vártuk el, hogy legyen.
De elvártuk volna, hogy legalább a mi tanácsosaink olvassák fel. Vagy legalább koalíciós tárgyalások induljanak a pontokról. Elvártuk volna, hogy néha tájékoztatást kapjunk, hogy melyik pontban történt előrelépés, melyikben nehéz a kompromisszum. Helységnévtábla magyarul, műemlék-táblák magyarul, városházi rendezvények és plakátok magyarul is, valami hír? Történt egyáltalán valami?
Máig, április 13-ig pontosan 5 hónap telt el a kérvény leadásától. Számos tanácsülést tartottak azóta, és minden bizonnyal még több koalíciós tárgyalást is. Koalíció? Mit jelent ez a szó a kolozsvári politikában pontosan? De ne csüggedjünk, a dolgok elkezdtek maguktól is alakulni. Illetve pontosítsunk: elkezdtek felvilágosult fiatal román értelmiségiek kampányolni gyakorlatilag a magyarok igényeiért (is). Sorra jelennek meg a román sajtóban értelmesebbnél értelmesebb anyagok arról, hogy tarthatatlanná vált a Funar-Boc-Apostu féle ignoráns nacionalista várospolitika.
Az első ilyen felhívás a kolozsvári rendezvényportál, a Brainwash.ro által elindított, Kolozsvár történelmi címerének visszaállítását kérő petíció volt, amelyet azóta több mint 1000 ember írta alá. A kezdeményezést népszerűsítette szinte a teljes kolozsvári román sajtó, indult Facebook és Twitter felhasználója is. A kezdeményezők ígérete szerint amint eléri a 3000 aláírást, hivatalosan beterjesztik a helyi tanács elé.
A következő, mondhatnám szenzációs cikk az a kolozsvári fiatal liberálisokhoz (TNL) köthető Ghilotina blog bejegyzése volt, amelyben a szokásos cinizmusukkal bombázzák szét az Apostu-féle Európa kulturális fővárosnak jelölés ötletét, mert az híven tükrözi Funar városkép-felfogását: ahol ha lehet, mindent úgy alakítunk, hogy senki észre se vegye, a városnak magyar öröksége (is) van. Kihagyják a fontos műemlékek felét, amit betesznek azt sem hitelesen teszik. A multikulturalitás egy üres szlogen, újra.
A cikk ugyanazt a gondolatot bontja ki, amelyre korábban már ráéreztek a kukkeresek a kolozsvári taxis videóval, és amelyet próbáltam én is a videó kibontásaként írt vitát kavaró román bejegyzésemmel átadni a többségi barátainknak: Kolozsvárnak csak akkor van esélye egy valóban vonzó és egyedi identitást kialakítani, ha azt a valóságra építi, nem egy tudatosan megcsonkított, megszűrt, nacionalizált, ignoráns önképre. Néhány napra rá a Citynews egyik ügyes újságírója továbbvitte a gondolatot, és kipróbálta, milyen az ha valaki magyar turistaként próbálkozik.
Kolozsváron. Természetesen csak magyarul beszélő és angolul makogó magyar turistaként. A kép, ahogy várható volt, lehangoló. A tömegközlekedés nem tud magyarul, de még a városháza magyarként is hirdetett Turisztikai Információs Irodája sem. Bár a városba érkező turisták 80 százaléka magyar, ez a városházát nem érdekli. Inkább pénz sem kell, ha az forint szagú.
Hol vannak még ettől a 11 pontban is szereplő magyar műemlék feliratok, hivatalos magyar turisztikai brosúrák, térképek, városhonlap? Apostu fiókjában, a Hogyan hülyítsük a magyarokat anélkül, hogy adnánk nekik valamit című tanulmány alatt.
A Brainswash.ro frontembere, Lucian Huţanu ma a Twitteren szórta szét azt az 1974-es Államtanácsi rendeletet, amelyben a Cluj mellé biggyesztették Napocát, ezzel is tisztelegve a „román nép e tájakon való régi és folytonos jelenlétének”. Talán erről fog szólni a következő petíciójuk? Aláírom!
Elindult valami a helyi román médiában, amit évekkel ezelőtt csak baráti beszélgetéseken lehetett ritkán hallani. Rájöttek, megérezték, kialakult a kritikus román értelmiségi tömeg, amely már nyíltan vallja, hogy Funar örökségét végérvényesen fel kell számolni.
Uszító táblástól, emlékművestől, címerestől, Napocástól, nacionalizmusostól. A kérdés csak az: a mi képviselőink miért nem ütik megint a vasat, amíg meleg? Ha már úgy tűnik, a saját 11 pontunkat egyelőre elfelejtették, miért nem lehet legalább ráerősíteni a hasonló román kezdeményezésekre? Ezeket a petíciókat, cikkeket a tanácsosaink fel kellene, hogy vállalják, tematizálják, hisz muníciót kapott az ügy, nyilvános támogatást.
Vajon hol tartana Kolozsvár multikulturalitásának ügye, ha több valóban tökös, érdeklődő, aktív, kommunikáló tanácsosunk lenne, ha a helyi városházi koalíciós egyezséget nem vécépapír-tekercsre írták volna? Kitekintő
