Megjelent a Népújság napilapban 2010 ápr.16
Nem a romániai gyermekek érdekeit szolgálja az új iskolaszerkezet, amely a kormány által jóváhagyott közoktatási törvénytervezetben szerepel.
A három hétig tartó közvita ellenére a tervezetben megmaradt az óvodai nagycsoportok megszüntetése és felkészítő osztállyá alakítása, valamint a kötelező kilencedik osztálynak az általános iskolai oktatáshoz történő csatolása.
A tárcavezető szívügyének nevezte az első középiskolai tanulmányi évnek az általános iskolához való csatolását, amikor a gyermekek a családban maradva végezhetik el a kötelező osztályokat, amely után munkát vállalhatnak. Ezen túl a tárcavezető így látja megoldhatónak azt a régi gondot is, amely szerint 206.117 nyolcadik osztályt végzett diákból 23.067 nem tanul tovább. Az elképzelést akár meghatónak is tarthatja az, aki nincs tisztában a romániai valósággal. Pontosabban azzal, hogy a nyolcadik osztályt befejező tanulók között van egy csoport, elsősorban a vidéki iskolák évfolyamainak 20-50 százalékát alkotó roma fiatalok köréből, akiket semmilyen módszerrel, még a törvényben szereplő szerződéssel sem fognak az iskolában tartani. Egy másik hányada a gyermekeknek, akik városi környezetben a kisegítő oktatásban vennének részt, már hat-hetedik osztálytól képtelenek elsajátítani a kötelező ismereteket. E két kategória miatt a tehetséges fiatalok egy évet kell olyan környezetben töltsenek, ami abban a korban, amikor a legkíváncsibbak arra, hogy megnyíljon előttük a világ, valóságos merényletet jelent ellenük. Ha arra gondolunk, hogy a középiskola szellemisége mellett milyen ösztönző hatással van rájuk az új közösség, amelybe bekerülnek, el lehet képzelni, mitől fosztják meg őket. A középiskolai tanárok szerint az értelmes vidéki diákoknak szükségük van a négy középiskolai évre, hogy társaik mellé minden szempontból felzárkózzanak, a három év viszont kevés lesz. Ahelyett, hogy a kibontakozás, a szárnyalás lehetőségét biztosítanánk a tanulni vágyó kamaszoknak, „visszabutítjuk” őket, s azzal, hogy az egy évet olyan osztálytársak között kell tölteniük, akiknek szenvedés az iskola, sokaknak elmegy a kedve a továbbtanulástól.
A középiskolák megcsonkítása pedig a pedagógusok egynegyedének az elbocsátásával jár. Bár mindenütt vannak tanerők, akiktől szeretnének megszabadulni, a veszteséget, ha kiderül, hogy a kísérlet nem jár eredménnyel, nehéz lesz pótolni.
Kétségtelen, hogy lesznek vidéki szülők, akik megtalálják a kiskaput és gyermeküket már kezdettől a városi iskolákba járatják, ahol szaporodhat az osztályok száma, ami a vidéki iskolák még gyorsabb leépüléséhez vezethet. Tagadhatatlan, hogy Romániának is be kell vezetnie az unióban kötelező tízosztályos oktatást, de nem a gyermekek rovására. A parlamenti vita még változtathat a helyzeten, ha az érintettek is hangosabban megszólalnak. Bodolai Gyöngyi
A három hétig tartó közvita ellenére a tervezetben megmaradt az óvodai nagycsoportok megszüntetése és felkészítő osztállyá alakítása, valamint a kötelező kilencedik osztálynak az általános iskolai oktatáshoz történő csatolása.
A tárcavezető szívügyének nevezte az első középiskolai tanulmányi évnek az általános iskolához való csatolását, amikor a gyermekek a családban maradva végezhetik el a kötelező osztályokat, amely után munkát vállalhatnak. Ezen túl a tárcavezető így látja megoldhatónak azt a régi gondot is, amely szerint 206.117 nyolcadik osztályt végzett diákból 23.067 nem tanul tovább. Az elképzelést akár meghatónak is tarthatja az, aki nincs tisztában a romániai valósággal. Pontosabban azzal, hogy a nyolcadik osztályt befejező tanulók között van egy csoport, elsősorban a vidéki iskolák évfolyamainak 20-50 százalékát alkotó roma fiatalok köréből, akiket semmilyen módszerrel, még a törvényben szereplő szerződéssel sem fognak az iskolában tartani. Egy másik hányada a gyermekeknek, akik városi környezetben a kisegítő oktatásban vennének részt, már hat-hetedik osztálytól képtelenek elsajátítani a kötelező ismereteket. E két kategória miatt a tehetséges fiatalok egy évet kell olyan környezetben töltsenek, ami abban a korban, amikor a legkíváncsibbak arra, hogy megnyíljon előttük a világ, valóságos merényletet jelent ellenük. Ha arra gondolunk, hogy a középiskola szellemisége mellett milyen ösztönző hatással van rájuk az új közösség, amelybe bekerülnek, el lehet képzelni, mitől fosztják meg őket. A középiskolai tanárok szerint az értelmes vidéki diákoknak szükségük van a négy középiskolai évre, hogy társaik mellé minden szempontból felzárkózzanak, a három év viszont kevés lesz. Ahelyett, hogy a kibontakozás, a szárnyalás lehetőségét biztosítanánk a tanulni vágyó kamaszoknak, „visszabutítjuk” őket, s azzal, hogy az egy évet olyan osztálytársak között kell tölteniük, akiknek szenvedés az iskola, sokaknak elmegy a kedve a továbbtanulástól.
A középiskolák megcsonkítása pedig a pedagógusok egynegyedének az elbocsátásával jár. Bár mindenütt vannak tanerők, akiktől szeretnének megszabadulni, a veszteséget, ha kiderül, hogy a kísérlet nem jár eredménnyel, nehéz lesz pótolni.
Kétségtelen, hogy lesznek vidéki szülők, akik megtalálják a kiskaput és gyermeküket már kezdettől a városi iskolákba járatják, ahol szaporodhat az osztályok száma, ami a vidéki iskolák még gyorsabb leépüléséhez vezethet. Tagadhatatlan, hogy Romániának is be kell vezetnie az unióban kötelező tízosztályos oktatást, de nem a gyermekek rovására. A parlamenti vita még változtathat a helyzeten, ha az érintettek is hangosabban megszólalnak. Bodolai Gyöngyi
