Megjelent az Erdély Ma-ban[ 2010. április 19., 00:26 ]
Milyen jövőképe lehet az erdélyi magyar fiatalnak, főleg ha szórványban él? Kétségbe kell-e esni a lehangoló demográfiai adatok hallatán? Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekre keresték a választ a hétvégén Aradon, ahol az RMDSZ-szel együttműködő ifjúsági szervezeteket tömörítő Magyar Ifjúsági Értekezlet tartotta idei küldöttgyűlését.
Több mint 200 ifjúsági szervezet 60 küldöttje találkozott a MIÉRT soros ülésén, ahol hang- súlyosan kapott szerepet a szervezetépítés.
- Az ifjúsági szervezetekre jellemző, hogy nagyon rövid időn belül vezetők cserélődnek, és a szervezetépítés egy örökös és állandó munka. 230 tagszervezetünk van Erdély szerte. Folyamatosan azon dolgozunk, hogy azok helyett a szervezetek helyett, amelyek megszűnnek, mellettük jöjjenek létre újak, illetve, amelyek létrejöttek kifejtsék tevékenységüket – nyilatkozta Bodor László, a szervezet elnöke.
Megjegyzés
Írtuk volt, hogy elindult a"Gépezet"ennek igazolása a fenti cikk is, hiszen azt sugallja - elsősorban befele - magának a szövetségi vezetésnek, hogy milyen "széles" tömegek "állnak" mögöttük - másodsorban pedig kifele - el kell terelni a figyelmet, s hogy mennyire így lehetséges, közlünk egy olvasói levelet:
OSZD MEG ÉS URALKODJ: CSILLAGOS TÍZES
Ahogy az erdélyi magyar belpolitikai helyzetet nézzük, legbiztosabb állítás az oszd meg és uralkodj!
Ha már nem egyben van, hála azoknak, akik toporognak egy helyben és sok beszéddel sehova sem vezetnek, akik mindig másokban keresik a hibát, de tenni semmit, csak fékezni bőségesen, az óvatosság nevében, hát nem csoda, hogy a többség megelégelte a helyzetet. Először persze az ellenőrzött szervezet jött létre, a Székely Nemzeti Tanács, igyekezve polarizálni az elégedetlenkedőket a szélsőséges nacionalizmus felé taszítva a közfigyelmet. Ugyanabba a térségbe, ahol a Tusványos mozgalom festői környezetben üdítő hatású volt az elégedetlenségeiket összehordó, gondolkodó egybegyűltekre. Mutatták pedig kifelé, hogy nincs is egyéb mozgalom, csak a kellemetlenkedő Szász Jenő, senki más. Itt ugyanis megakadályozza az az egy valaki az érdekképviseletet.
Biztosan azért is Szász Jenő a hibás, hogy mai napig félkész állapotban van az erdőtörvény, ugyanis alkalmazhatatlan, de jól tejel a hűséges kitermelőknek, ha jó helyen kopogtatnak. No meg kopasszák csak, mert aztán lehet támogatni az erdősítést, valahogy úgy, mint Tamási Áron szerint a Rendes feltámadás-t.
A mezőgazdaság is hasonló helyzetben van, a szövetkezeti törvény első olvasatra tükör-másolata az aranykorszak-beli szakszervezeti szabályzatnak, s csak 2008-ban jelent meg hozzá annyi használati utasítás, hogy hozzá lehet fogni vele dolgozni, addig csak a bürokrácia-szükségből hozott törvények halmazát hízlalta, 12 év kormányzásban való RMDSZ-részvétel után.
A rossz nyelvek vagy a támogatás-vadász civil szervezet-pályáztatási uniós pénz - prédaság jellemezte a gazdaság vajon milyen pályára helyezését, ha a földek jogi helyzetének és aktakezelési költségeinek hazai zsebhez-méretezését sem voltak képesek kieszközölni? Hát mi egyébért marad itthon az ember, ha nem a földért, mindent elvihet, pénzt, aranyat, csak a földet nem, ami örök?
Ezt a hiányt igyekeznek megfogalmazni mindazok, akik itthon akarnak maradni családostól s keresik az utat, az érdekközösséget, az általuk érzékelt, türelmesen kivárt és mégis hiányolt érdekképviseletet.
Ezekből alakult meg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. Amit azóta is minden eszközzel, ha másképp nem megy, törvénymódosítással de a hatalom és a benne részt vevő RMDSZ azóta is igyekszik alámeríteni a köztudatban. Ha másképp nem megy, minimum robbantjuk a Tőkés családot.
Találtak egy kerekasztal-lehetőséget, amire rögtön ráfogták, hogy Tőkés László lepaktált az RMDSZ-szel, pedig csak a kívánságukat fejezték ki nyelvtanilag hibásan: helytelen ige-időt alkalmaztak.
Míg Sógor Csaba szerint helyi szinten kell elkezdeni az autonómia ügyének fejlesztését (értsd: szamárbőgés nem hallszik a mennybe, de a szomszédot biztosan bosszantja, főleg ha az ablaka alatt szólal meg), tehát csak zavargáskeltő hatásának leszünk remélhetőleg csak szemtanúi.
Valamirevaló politikus tudja, hogy az autonómia-törekvéseket legelőször az alkotmányba kell belefoglalni, anélkül nincs jelentős változás egyetlen állam belügyeiben sem, tisztelt honatyáink, akik birják a szavazatainkat, pusztán mert a népszámlálásnál magukat magyarnak vallották, mindjárt az államelnök egyik nyilvános eszmefuttatására hivatkoznak az alkotmány-módosítás elkerülése végett, ahelyett, hogy ha tényleg autonómia-partizánok lennének ezt sürgetnék, de épp ennek ellenkezőjét sürgetik, ugyanis kezd felszáradni a ragasztó, ami a bársonyszéket az ülepükhöz ragasztotta. Inkább igyekeznek olyan törvényeket alkotni, ami a visszaragasztáshoz szükséges, magyarán saját helyzetük stabilizálását is a meghirdetett és jó pénzért költőien körülírt autonómia-törekvés elé helyezik.
Sajnos, Tőkés Lászlót is a sajtó igyekszik a sok lúd disznót győz elve alapján elszigetelni a közemberektől, még euro-parlamenti képviselői honlapjára is csak késve és szűrve érkeznek a bejegyzések, pedig világviszonylatban is nagyon jelentős és fontos helyzetben van, rengeteget tud és tudna tenni a kelet-európai övezet valós uniós csatlakoztatásáért, a térség kiszolgáltatottságának megszüntetéséért.
A semmittevő, üzleti turizmus fedezésében tevékenykedő Romániai Magyar Gazdák Egyesülete civil szervezet, mely érdekképviseletet vállalt a tulajdonukba visszahelyezett erdélyi gazdák föld- és mezőgazdasági ügyeinek intézésében, nemrég hírlevéllel igyekezett felhívni a közfigyelmet a gazdák tűrhetetlen, úgymond alkotmány-ellenes helyzetére, hogy mekkora bürokrácia-halmaz és mennyi pénz kiadás szükséges az esedékes évi támogatások személyes lehívásához, pedig a tájékoztatásban tevékenykedő, Erdélyi Gazda című lapot kiadó szerző a saját tehetetlenségével jogbitorlónak minősül az elnöki posztban. Ugyanis nem az utolsó pillanatban kell elkezdeni a csatát, amikor is már minden eldőlt, hanem aktívan részt kell venni minden lépésben a törvényhozással párhuzamosan, hiszen a mindennapi kenyerükről van szó, az ittlétünk fontosságát bizonyító kenyéradó lehetőségről van szó, nem a nájlon-levesről, ahogy sajtó-berkekben emlegetik a lapot, a többéves cikkekkel, amelyeknek közlését hajlandók támogatni a külön e célra létrehozott állami támogatás-leosztó alapítványok. Ez ugyanis támogatandó, mert a lap a földön semmit sem hoz újat, esetleg eszünkbe jut, hogy hol és melyik esztendőben is olvastuk ugyanezt. Rég halott munkatársak buzgó közlésével lehet korszerű? Vásárlói is csak a kíváncsiak: hátha mégis van benne valami új.
Már nem csak meggyőződésem, hanem égbekiáltó bizonyíték is: a relikvia, a múmia a múzeumba való s a szegény civil szervezet is, amelyiknek ilyen elnök jutott.
Így aztán sajnálatra méltó hogy fentnevezett elnök úr köztisztet tölt be a Magyar Polgári Pártban, ugyanis nem válik dicsőségére az egyetlen józan, mértéktartó erdélyi magyar politikai alakulatnak. Egyedül az MPP tagsága és alapszabályzat szerint megválasztott képviselete állt ki következetesen a magyarul egyértelműen meghirdetett alapeszmék és ennek megfelelő célok mellett. Kibírta a hét fogást, becsülettel megtartotta és újraválasztotta alapító elnökét, igazi demokrácia-leckét nyújtva a fegyelmezetlenkedőknek, akik hajdani, hűtlen kezelt tisztségeikre hivatkozva érvek helyett koholmányokkal erősítették a félretájékoztatást.
A különös szavazócédulát kár elemezni, a letűnt aranykorszakban voltak, aki totál trágárságokat irtak rá, mert úgyis érvénytelenítik. Ez a szavazó is élt a lehetőséggel, hogy bekerüljön a történelembe és igyekezett onnan is borítani az MPP szekerét. Szerencsére vannak még jóérzésű és becsületes emberek s ezeknek még talán időben sikerült egymásra találni.
Ezért minden új politikai tájékoztatás esetében minden jóérzésű és becsületes embernek ajánlom a logikus helyzet-mérlegelést: próbálják meg leválasztani a hatalom-megőrzéshez szükséges érvek halmazát a valós és logikus lehetőségektől.
Példa erre: a köztársasági elnök-választáskor a Székely Nemzeti Tanács a szavazati joggal való élés tüntető megtagadását ajánlotta tagjainak és egész kisebbségünknek, pedig egyedül Băsescu elnök-jelölt ígérte a föld-tulajdonjog akár támogatással is euro-kompetitív aktualizálását, amelyet csak nagyon vékony sávban sikerült a nemzeti televízió TVR1 szeptember 15-i nyilvános adásában eljuttatni a néphez, fődolog időben, amikor is a mezőgazdászok a földeken vannak, nem a képernyő előtt. Ennyit az érdekvédelmi tájékoztatásról, melynek mestere nem válik díszére a mindig minden felülről támadott MPP-nek.
Az óvatosság nem a fékezésben kell kinyilvánuljon, s mikor ilyen nagy csaták - itt betonkeményen érvelő szócsatákra gondolok a föld- és mezőgazdasági uniós normák és hazai feltételek mielőbbi egyeztetésére gondolok, de nem csak a támogatás-leosztási mechanizmus működőképességére, mint fent említett elnök úr - akkor sokkal hatékonyabb lenne egy kevésbé levitézlett, passzívságáról nevezetes, bürokráciában és bürokráciából élő tisztségviselő.
Az MPP felvállalta az erdélyi térségben a magyarság életterének felvirágoztatását. Ez nem működik a hosszútávú gondoskodás elve nélkül, így minél kevesebb kétes elem további megválasztását javasolom a közeljövőben esedékes választásokon a párt minden szintjén.
Együtt az újraalakult, RMDSZ-tagokat is magába foglaló Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal, ahova az ösztönös menekülés a járhatatlan ösvény helyett alternatívát keresők, gondolom, tömörültek, fényes és csillagos tízessel osztályozandó a jól, olajozottan működő alapelv: oszd meg és uralkodj! Divide et impera! Mostantól tőlünk függ, hogy ki kit és meddig képvisel, mert végül is gazdagodott a menü: van végre miben választani. Rajtunk is múlik, hogy merre haladunk. De mostantól ne hirtelenkedjünk és ne hiszékenykedjünk, mert mostanig bőven megfizettük az árát. Turean-né R. Gyöngyi
No comment,
