Románia és a romániai magyarság: hol a határ?

http://kitekinto.hu/karpat-medence/2011/06/04/romania_es_a_romaniai_magyarsag_hol_a_hatar/#komment
ZSÁR VIRÁG   2011. június 4.,

A román és romániai magyarság közötti vita erőteljes felélénkülése nemcsak megszínezte, de meg is terhelte az eddig meglehetősen rendezettnek tűnő kapcsolatot. A vita több apró részletből áll össze, amelyek akár a román és magyar állam közötti kapcsolatok romlását is maguk után vonhatják.

Eseménydúsnak mondhatjuk az elmúlt hetet az erdélyi-romániai hírek terén - még ha nem is pozitív értelemben. Érezhető, hogy tabukat döntögetünk, de kérdés, hogy jó-e az időzítés és az eszközkészlet?

Hányatott sorsú Mátyás-szobor

Vegyük először górcső alá az eddig magyar-magyar macska-egér játék tárgyává vált kolozsvári Mátyás-szobor kálváriáját. A hét elején került ki a kolozsvári önkormányzat jóvoltából egy felirat a román és magyar állam együttműködése során felújított köztéri szoboregyüttesre Nicolae Iorga román történésznek Mátyás királyról mondott egyik vitatott idézete: „A csatában győzedelmes volt, csak saját nemzetétől szenvedett vereséget Moldvabányán, amikor a győzhetetlen Moldva ellen indult". 

Kattintson és nézegessen képeket Kolozsvárról!

Az Erdély.ma szerint először 1932-ben került fel a szoborra ez az idézet, amelyet 1940-ben Észak-Erdélynek Magyarországhoz kerülése után eltávolítottak, majd Gheorghe Funar nacionalista volt kolozsvári polgármester helyeztette el ismét a táblát a szobor talapzatára 1992-ben törvénytelenül.

Bár a kolozsvári önkormányzat állítása szerint ez alkalommal jogosan helyezték el a feliratot, Kelemen Hunor, Románia kultuszminisztere egyelőre vitatja ezt az állítást. 

Jó szándékkal és némi humorral megáldott kolozsváriak hirdették meg válaszul a virág elhelyezésének akcióját a fent említett feliratra. Órákon belül a helyszínen volt Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete, akit azonban a tábla őrzésére kirendelt rendőr (!!!) figyelmeztetett, hogy a feliratra nem teheti csokrát. 

Mindeközben a másik oldal sem maradt tétlen: egy román férfi még kedden piros-sárga-kék szalagot ragasztott a szoborra, amelyen arról lehet olvasni, , miként „győzte le Ştefan cel Mare Magyarország Királyát” – írja a Krónika. A köztisztasági vállalat alkalmazottai azonban ezt két piros-fehér-zöld szalagos koszorúval együtt eltávolították. 

Visszatérve a bukaresti magyar nagykövethez, Füzes Oszkár a napokban tárgyalt a román külügyminisztériummal, ahol ígéretet kapott a román kormánytól a tábla kihelyezésének körülményeire vonatkozó vizsgálat lefolytatására. Mindeközben azonban többen felemelték hangjukat az ellen, hogy magyarok, illetve Magyarország kíván Románia és Kolozsvár belügyeibe beavatkozni. 

Székelyföld Brüsszelben

Az összeütközés másik ürügyét Székelyföld a minap Brüsszelben megnyílt képviseleteszolgáltatta. A tiltakozók érvelése a következőkön alapul: először is Székelyföld  szerintük nem létező entitás, ami így, ezen a néven nem tarthat fenn képviseletet; másodsorban pedig az iroda a Magyar Régiók Házában nyílt meg, ami a román-magyar kapcsolatoknak egyáltalán nem tehet jót – olvashatjuk a Háromszék.ro oldalon. Bár a román külügyminisztérium kérte, hogy Magyarország – úgyszólván – határolódjon el a kezdeményezéstől, a megnyitón a három erdélyi EP képviselőn kívül Semjén Zsolt miniszterelnök helyettes, és még néhány néppárti képviselő is tiszteletét tette.

Immár Brüsszelben is népszerűsítik Székelyföldet

A román ellenzék ezért otthon egyenesen Tőkés László román állampolgárságának megvonására buzdított, valamint levelet írt Jerzy Buzeknek, az Európai Parlament elnökének, illetve José Manuel Barroso-nak, az Európai Bizottság elnökének abból a célból, hogy ne ismerjék el Székelyföld brüsszeli képviseletét. 

Mindeközben fontos észrevenni, hogy míg az iroda a térség turizmusának és gazdaságának fellendítése érdekében jött létre, a román ellenzék könnyen politikai tőkét tudott kovácsolni belőle: elérte, hogy Teodor Basescu román elnök és Emil Boc miniszterelnök maguk is elhatárolódjanak a kezdeményezéstől, éket verve ezáltal a jelenlegi koalíciós partnerek közé. 

Mindez pedig a kérdés radikalizálódásához is vezethet. „Székelyföld létezik akkor is, ha nincs a román állam által elismerve. Ott él 600 ezer magyar, akiknek a vérében van az autonómia” – ezt üzente Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke Crin Antonescu-nak, a Nemzeti Liberális Párt elnökének. Antal Árpád elmondta, rendkívüli módon zavarta ez a hisztéria, amelyet a román pártok keltettek a Brüsszelben megnyitott székelyföldi iroda kapcsán – számol be az Erdély.ma.

Porosodó kisebbségi törvény

A következményeket előre még nem láthatjuk, az RMDSZ radikalizálódása, amire Crin Antonescu hívta fel a figyelmet, azonban ténylegesen említésre méltó. Pedig nem mondható, hogy teljesen bebetonozva érezheti magát a Szövetség, hiszen a kisebbségi törvény kérdése sem tisztázott még.

A koalíciót veszélyeztetheti továbbá a szerdán, a szenátusban elfogadott törvény a romániai közterek elnevezéséről. Eszerint ugyanis a jövőben egy kormánybizottság feladata lesz megvizsgálni minden módosítást. 

Bár a koalíciós megállapodás és Kelemen Hunor szerint még a parlament nyári szünete előtt szavazásra kell, hogy kerüljön az immár több, mint hat a törvényhozás különböző bizottságainak fiókjaiban porosodó törvény, a helyzet jelenlegi állása korántsem garantálja a tervezet osztatlan sikerét. 

Az RMDSZ elnöke szerint a törvényjavaslatot már nem szükséges vitára bocsátani, hiszen már minden képviselőnek volt alkalma megismernie a tartalmát. Mivel plenáris vitára nincs szükség, a felelősségvállalással történő elfogadtatás lehet az egyetlen célszerű megoldás. Egyelőre nincs vita a koalíciós partnerek között a törvénytervezet tárgyában, az elfogadtatás módját azonban nem mindenki látja ugyanígy – olvashatjuk a Háromszék.ro-n. 

Kérdés mindössze, hogy a fentebb ismertetett viták mennyire nyomják rá a bélyegüket a kisebbségi törvényre. Félő, hogy jobban, mint azt súlyuknál fogva ténylegesen megérdemelnék. Márpedig az RMDSZ rendíthetetlennek tűnik: a törvény el nem fogadása esetén a koalícióban történő részvételét nem fogja folytatni. Vagy ez is csak egy kísérlet a radikális szavazók megtartására?

A tévés csillagok között most már egy kézdiszéki csillagocska is ragyog - László Attila a neve

Annak ellenére hogy a zsűri két ponttal kevesebbre becsülte és az Appril Project nevű revü-csapatot tartotta biztos győzőnek - a sok ezer székely szavazattal - az alig nyolcosztályos fiatal tehetség, a László Attila lett az új Csillag! Így Kézdiszék gazdagabb lett és  a kézdivásárhelyiek számára fontos, hogy megmutatták az összefogással megmásíthatják a jövőt is.  Remélhető, hogy a kis csillag majd tart egy köszönő előadást mindazok számára akik őt segítették.

http://kakukk.ro/index.php?option=com_content&task=view&id=15864&Itemid=2

László Attila nyerte a Csillag Születik adását

2011. június 04.

Két hónap után a végéhez érkezett a Csillag Születik 3. adása. A döntőbe Krizbai Teca, Szabó Ádám, László Attila és az Appril Project mérkőzött meg.
Kemény este volt ez a Csillag Születik döntős versenyzőinek, és úgy gondolom, hogy a nézőknek is, hiszen a négy versenyző annyira jó volt, hogy nehéz közülük választani. 

A tehetségkutató négy döntőse első közben sztárokkal lépett színpadra, majd következtek a szóló produkciók, amelyekben ismét megmutathatták tehetségüket. 

László Attila Máté Péter dalával indult a versenybe, a zsűrinek pedig annyira megtetszett a kézdivásárhelyi fiatal énekes, hogy azonnal beválasztotta a döntőbe. 

Attila szerénységével és ízes magyarságával mindig meghódította a nézők és a zsűri szívét, szombat este pedig sikerült neki megnyernie az RTL Klub tehetségkutató műsorát is. 

Az erdélyi tehetség alig hitte el, ami vele történik, amikor jelképesen megkapta a győzelemmel járó ajándékokat. 

Jó szomszédság magyar erény?

http://www.szabadfold.hu/cikk?29743=29743&cikk_oldal=0 2011. június 04.

Francia mintára szomszédünnepet tartottak múlt hét szombaton Magyarországon. A több mint tíz éve Párizsból indult kezdeményezéshez idén már 38 ország csatlakozott. Célja, hogy az egymáshoz közel lakó emberek kimozduljanak elszigeteltségükből és megismerkedjenek.

Géza bácsi és Lujza néni az utca két végén és két oldalán lakik, a két ház között feszül az utca információs tengelye. Géza bácsi polgárőr, rendszeresen részt vesz a városrész dolgaiban, legyen szó vagyonvédelemről vagy utcabálszervezésről, de persze egy-egy bográcsozásra is bármikor hajlandó. Lujza néni dundi, nyugdíjas óvónő, aki vigyorogva kerékpározik az utcán, és bármikor hajlandó megállni egy kis beszélgetésre. A stabilitást biztosító harmadik kerék Hajnika, az asszisztens, aki alkalomadtán Mikulásnak is beöltözik, és körbejár az utcában, szaloncukrot potyogtatva, röhögtetve a nyugdíjasokat. Rajtuk kívül vannak azok az utcában, akik maguk nem kezdeményeznek semmit, de értékelik és viszonozzák a kedves gesztusokat, törekszenek arra, hogy a jó viszony megmaradjon. Végül vannak azok, akik úgy gondolják, nem kell különösebben zavartatni magukat attól, hogy a közelükben mások is laknak; a szomszédsággal ápolt jó kapcsolatot már nem tekintik társadalmi kötelezettségnek, egyszerűen próbálnak olyan magas kerítést építeni, amekkorát bírnak. Aztán ha átmászik rajta a szomszéd kutyája, és megeszi a pörkölthúst, a reklamációt lehet azzal kezdeni, hogy jó napot kívánok, én vagyok a szomszéd.

Talán ez utóbbiaknak szólna a francia mintára idén először Magyarországon is megrendezett szomszédünnep. A kilencvenes évek végén Párizs tizenhetedik kerületében egy Atanase Perifan nevű képviselő által elindított programsorozatot az a felismerés ihlette, hogy az emberek egyre inkább bezárkóznak, és így a szomszédok létét egyre inkább teherként élik meg. Pedig ha felfedeznék, hogy a szomszéd is ember, talán még hasznát is vehetnék, mint a főkönyvelő Géza bácsinak, aki tudja, miként kell nehéz tárgyakat mozgatni két ember és egy gurtni segítségével, utána pedig egy hideg sör mellett derűsen kvaterkázni. No, persze a dologhoz hozzátartozik az is, hogy ha a főkönyvelő – ami ritkaság – ért a metszéshez, akkor legközelebb már nem farolhat ki Géza bácsi kérése elől, hogy mutassa meg, mit csináljon a gyümölcsfájával. A közös metszést pedig újfent sörözés követi, miközben a főkönyvelő értékes információkkal gazdagodhat a polgárőrök, a nyugdíjas óvónők, illetve valamennyi utcabeli életének apró-cseprő dolgairól. Ezzel is erősítve a helyi közösségeket, ahogy a nagykönyvben meg van írva.

Tegyük hozzá, hogy Franciaországban a szomszédünnepet nagyvárosi környezetre találták ki, ahol a külvárosi panelokban rengeteg, egymástól idegenkedő náció keveredik. A rendezvény sikeresnek bizonyult – a galloknál lassan mindenre van külön nap, a frankofóniától a film-színház-muzsikáig –, már az első évben tízezren vettek rajta részt, a második évben az egész országra kiterjesztették. 2003-ban elsőként Belgium vette át az ötletet, majd egyre több országban terjedt el a rendezvény, Törökországtól Kanadáig.
Magyarországon a Hungarofest Nonprofit Kft. igyekezett megindítani a folyamatot: a sikeres tavalyi pécsi próbaüzem után most országosan arra biztatták a népeket, hogy szervezzenek mindenféle összeröffenést az utcájukban, közvetlen lakókörnyezetükben. Mindehhez néhány apróságot tudtak központilag hozzáadni: legelőször is tanácsokat, hogyan hívjuk össze a szomszédságot. Azután plakátokat, amelyeket már csak ki kellett nyomtatni, és elhelyezni a megfelelően frekventált helyekre, így értesítve az érdekelteket a rendezvényről. Végül a szervezők a saját rendezvényüket regisztráltathatták a honlapon.
Igyekeztünk kerülni azokat az összeröffenéseket, amelyeket az önkormányzat vagy általunk régóta ismert, aktív civil szervezet hozott létre: valódi, egymással ismerkedő szomszédokat akartunk látni. Ilyen rendezvényt a vizsgált területen nem sikerült felfedezni. Sok helyről már előre megkaptuk azt a választ, hogy a szomszédság nem volt vevő a kezdeményezésre, így érdeklődés hiányában az ünnep elmarad. Ezért végül mégis „ráfanyalodtunk” az önkormányzati hepajokra, amelyekkel semmi bajunk nem volt, azonkívül, hogy a szokásos sémát követték: a hivatal szervez, a családok kivonulnak, leülnek együtt a sörpadra, isznak valamit, esznek valamit, oszt hazamennek.
Persze ki tudja, időközben hány Géza bácsi ült össze a szomszéd főkönyvelővel. Hiszen az ilyesmit vajmi ritkán regisztrálják.

Körkép
Gyulán a szomszédünnepet a gyulavári kastély parkjában tartották. Igazi településrészi majálisba botlottunk, ügyes gimnazista amatőr zenekarokkal, rövidnadrágban söröző polgármesterrel. Lehetett nézni tűzoltóautót belülről, voltak kézműves foglalkozások, koncertek meg közös padfestés. Az egyik szervező, Petróczki Gábor, a polgármesteri hivatal kommunikációs munkatársa elmondta: szinte mindent önkéntes felajánlásból kaptak, az ételt, a hangosítást, a zenekarokat, a színpadot, a sörpadokat, vagyis szinte nullából sikerült kihozni az egész ünnepet. Mi úgy láttuk, hogy a hangulat kitűnő volt – de az emberek konokul jöttek-mentek, eszükbe sem jutott megismerkedni a szomszéddal…
Bordányban szintén az önkormányzat szervezte rá a szokásos családi napra a szomszédünnepet; itt a szokásos majálison kívül közös virágültetéssel lehetett szórakozni. Az alpolgármester Kis-Patik Péter is megerősítette a már kialakult sejtésünket: az emberek a legjobb esetben akkor mozdulnak meg, ha valaki megszervezi nekik a murit. Bár azt is hozzátette: nem tudni, hányan mentek át szombaton a szomszédba, ápolni a jó kapcsolatokat. Tanács Gábor

Semjén Zsolt: többé ne lehessen egy erdélyi magyart lerománozni

http://erdely.ma/magyarorszag.php?id=92900

Az idén mintegy tizenegyezer diák utazhat külhoni magyarlakta területekre tanulmányi kirándulásra a Határtalanul! program keretében – mondta Semjén Zsolt szombaton a fővárosban, amikor a program nyitányaként Felvidékre tartó diákokat indítottak útnak a budai Várból.

A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes kiemelte: a Határtalanul! program lényege, hogy ne érettségizzen le egyetlen fiatal sem úgy Magyarországon, hogy nem volt intézményes formában legalább egyszer határon túli magyarok között. Az a cél, hogy ez fordítva is így legyen; személyes barátságok szövődjenek, és soha többet ne lehessen azt mondani egy erdélyi magyarnak Budapesten, hogy turista, és ne lehessen lerománozni – hangsúlyozta.
Semjén Zsolt felidézve az egy évvel ezelőtt, a nemzeti összetartozásról hozott törvényt, úgy fogalmazott: ez a jogszabály nyitotta meg a nemzeti önbecsülésnek és a történelemmel való szembenézésnek az útját, ami a magyarság jövőjét jelenti; szembenézett a trianoni katasztrófa okaival, a külső és belső magyarellenességgel. A nemzeti összetartozásról szóló törvénnyel megtették a legfontosabb lépést, amelyet Trianon katasztrófájának orvoslására meg lehetett tenni, és kiterjesztették a magyar állampolgárságot a világon bárhol élő magyarra.

Kovászna megyei PSD: Bocnak ki kellett volna rúgnia az RMDSZ-t

 http://www.nyugatijelen.com/kronika/bocnak_ki_kellett_volna_rugnia_az_rmdsz_t.php

Péntek, 2011. június 03., 21.30

Horia Grama képviselő, a PSD Kovászna megyei szervezetének elnöke szerint Emil Boc kormányfőnek „ki kellett volna rúgnia a kormányból az RMDSZ-t”, mivel a Székelyföldi képviselet brüsszeli megnyitása és az autonómia-igény révén a szövetség semmibe veszi a román népet és az államot. Horia Grama képviselő, a Szociáldemokrata Párt (PSD) Kovászna megyei elnöke pénteki sajtótájékoztatóján, Székelyföld brüsszeli képviseleti irodájának megnyitásáról beszélt, hangsúlyozva: az RMDSZ képviselői kettős nyelvezetet használnak, egyet mondanak Bukarestben, mást Brüsszelben vagy Magyarországon. „Bukarestben az RMDSZ azzal a porhintéssel próbálkozik, hogy csak földrajzi, turisztikai térségről van szó, itt viszont egész nap azt állítják, autonómiát, különleges státust akarnak”, mondta Grama. Szerinte törvénytelen Kovászna Megye Tanácsának határozata a brüsszeli iroda létrehozásáról, mivel nem tartozik az intézmény törvényes hatáskörébe az iroda megnyitása. Horia Grama szerint a román hatóságoknak a Számvevőszéket is értesíteniük kellene az ügyben, hogy a hatóság szankciót rójon ki a szerinte törvénytelen képviselet megnyitása miatt. „Az iroda megnyitása révén az RMDSZ ismét semmibe veszi a román államot és a román népet, főként mivel az irodának a Magyar Régiók Háza ad otthont. (…) Nem tudom, miért tolerálja továbbra is a Demokrata Liberális Párt az RMDSZ azon törekvését, hogy etnikai alapú autonómiával rendelkező területként hozzák létre Székelyföldet. A román állam és a román nép megsértése egyre gyakoribb, és nem értjük, mit keres a kormányban egy olyan alakulat, amely időről időre támogatja ezeket a törekvéseket”, fejtette ki a Szociáldemokrata Párt (PSD) képviselője. Grama szerint a román hatóságok reakciója a brüsszeli iroda megnyitására nagyon gyenge és megkésett volt, szerinte sokkal határozottabb álláspontra lett volna szükség. „Mindenekelőtt nincs, amit keresnie egy ilyen képviseletnek a Magyar Régiók Házában. (…) Emil Boc miniszterelnöknek ki kellett volna rúgnia az RMDSZ-t a kormányból. Koalíciós partnereik, és nem tisztelik a román államot. Kérdem én, melyek az RMDSZ képviselőinek valós érdekeik a kormányban?”, magyarázta Grama. Székelyföld képviseleti irodáját szerdán nyitották meg hivatalosan Brüsszelben, az eseményen részt vett Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese is. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke szerint az iroda megnyitását a Kovászna és a Hargita megyei önkormányzat kezdeményezte, de Maros megyei érdekeit is képviseli majd, a cél, hogy európai projektek révén hozzájáruljanak a térségben lakók életszínvonalának emelkedéséhez. Traian Băsescu államfő szerdán kijelentette: Székelyföld brüsszeli képviseletének megnyitása nem jár politikai következményekkel, de az alkotmány és a románság semmibe vételének minősül.  (Mediafax)

Megjegyzés

Mindenkinek, aki nem érti mit is jelent egy brüsszeli képviseleti iroda ajánljuk, hogy nézzen bele a Kolozs megyei tanács weblapjába mert ott láthatja, hogy az állam pénzén - sok éven át - már volt brüsszeli képviseleti irodája ennek a megyének! Most hogy ingyen - nem az állam pénzén - kapott egy másik megye tanácsa irodahelységet miért nem jó? (Erdélyi Polgár)

Bodza

http://blog.erdely.ma/ottholtanya/2011/06/03/bodza/

Már javában tart a bodzaszezon, de nekem csak most jutott eszembe, hogy elmeséljem, micsoda kavarodás van errefelé a bodzáról.

Kétféle bodza nő nálunk, az egyik, amelyiknek szoktuk szedni a virágát, meg én nyár végén a bogyóját (erre majd visszatérek), a másik pedig egy nagyranőtt virághoz hasonlít, nem olyan cserje,mint az előbbi. Itt úgy tartják, hogy a kicsi, a nagy lehullott bogyóiból nőtt ki, és mindkettő borzalmasan mérgező.

Az igazság az, hogy két különböz növényről van szó.

A “rossz” bodza, a sambucus ebulus, avagy gyalogbodza. Megoszlanak a vélemények arról, hogy halálos méreg-e vagy csak hánytató- hashajtó. Az biztos, hogy nagyon csúnya, taszító, látszik rajta, hogy ártalmas. A kapunk mellett elég sok van, és amikor a falánk Joli kecske lelegelte, akkor pár percen belül elkezdett hányni. És azt is tapasztaltuk, hogy ha túl sokat esznek a kecskék belőle, akkor rossz ízű a tejük. Ugyanezt mondják azok a szomszédaink is, akiknek tehenük, birkájuk van.

A “jó” bodza, a sambucus nigra (vagy festőbodza) az, amelyiknek a virágát szoktuk gyűjteni. Ennek a bogyója is fogyasztható, de csak feldolgozva, pl. lekvárnak, szörpnek elkészítve, mert nyersen erős hánytató, hashajtó hatású. Nagyon sok vas van benne, ezért érdemes C vitaminnal együtt fogyasztani (pl. alma, csipkebogyó) , mert így tud legjobban hasznosulni a vas. A vérszegénységet hamar gyógyítja, főleg céklával kombinálva. Ha kúraszerűen isszuk, érdemes valami bélmozgatót beépíteni az étrendbe, pl. teljes kiőrlésű gabonát, mert vastartalma miatt hasfogó hatású. Hasmenés esetén nagyon jó!

Ne feledkezzünk meg a bodza izzasztó hatásáról, ugyanis én tegnap megfeledkeztem róla…

Kaptunk egy liter bodzaszörpöt, amit én egy óra alatt szépen benyakaltam. Aztán szakadt rólam a víz, pedig este 10 óra volt, nem értettem. Apósom itt üldögélt, kérdezte, hogy mi van az üvegben?: Mondom, bodzaszörp. Ja, abból ő nem iszik. Kis korában rengeteget ivott, és úgy megizzasztotta, hogy elment tőle a kedve. 

Akkor esett le, hogy tényleg, a bodza kiváló izzasztó, meghűléskor nagyon hasznos. Annál már csak a fűzfakéreg jobb, de azt acetilszalicilsav tartalma miatt gyerekeknek, kismamáknak, veseköveseknek nem ajánlott inni. Jó lenne még meghűlésre, izzasztónak a hársfa is, de az meg szívdobogtató, az sem jó gyerekeknek, szívbetegeknek, magas vérnyomásosoknak. Ezért szeretem a bodzát.

Idén először sikerült úgy megszárítanom a bodzavirágot, ahogy a “nagy könyvben” (Rápóti-Romváry-féle, szerintem mindenkinek megvan otthon,csak nem tud róla, úgy, mint a Dr. Spoke gyereknevelési könyve. Az is minden valamirevaló magyar háztartásban megvan  meg van írva. Szép fehér maradt. Jók ezek az apró örömök 

A demokrácia újabb csúcsa

http://blog.erdely.ma/arus_zsolt/2011/05/25/a-demokracia-ujabb-csucsa/

2011. május 25., Árus Zsolt

Ma tartotta rendes havi ülését Hargita megye képviselõtestülete. Az ülés a helyszín szempontjából is (ugyanis májusban az eddigi években is hosszú ülés volt, ami már elõzõ nap megkezdõdik a tulipános frakciónak, történik mindez Szárhegyen), meg s lefolyás szempontjából is rendes volt (ami azt jelenti, hogy az elnök leszegi a fejét, hogy ne vegye észre, ha valaki jelentkezik, s lóhalálában szalad végig a napirenden). Akkor meg miért pazarolom az idõt és energiát a beszámolóra, kérdezheti az olvasó. Nos, ennek legalább két oka volt. Egyrészt volt a napirenden pár érdekes téma, ezekre azonban idõ hiányában majd késõbb térek vissz. Másrészt történt egy olyan dolog, ami már magában is említésre méltó (s amirõl ama Murphy-mondás jut eszembe, hogy mindennek van határa, de mi azt megkerüljük).

Mint köztudott, pár hónapja a egészségügyi minisztérium belátta, hogy túl nagy tehet neki az összes kórház, átadta hát azok nagy részét az önkormányzatoknak. Azóta az ülések újabb visszatérõ motívummal gazdagodtak: a kórházak vezetõtanácsának a kinevezése immár sokadszor volt napirenden. (Azt talán mondanom sem kell, hogy ha a vezetõtanács összetétele havonta változik, akkor ott biztos komoly, elõrelátó, távlatokba tervezõ munka zajlik, a betegek nagy örömére.) Egyik ilyen tervezet kapcsán mondta elnökünk azt a történelemkönyvekbe kívánkozó, korszakalkotó mondatot, hogy kéri, hogy a kiosztott szavazólapon szereplõ nevek mellett mindenki az “igen” rovatokat jelölje meg. A gyengébbek kedvéért még egyszer: titkos szavazással kell kijelölni a vezetõtanács összetételét, s az elnök értékes útmutatást adott arra nézve, hogy milyen szavazást vár el. Nem az RMDSZ frakciótól (õk ugyanis felszólítás nélkül is tudják, mi a dolguk), hanem mindenkitõl.

Még szerencse, hogy a lovagteremben a plafont igen masszív gerendák tartják, így az nem tudott leszakadni.

Ezek után az már senkit sem lep meg (gondolom), hogy az elnök azzal zárta be az ülést, hogy felkérte a házigazdát, hogy hívja meg a testületet ebédre.

Mese az egyszeri fiúkról

http://blog.erdely.ma/arus_zsolt/2011/05/15/mese-az-egyszeri-fiukrol/

2011. május 15., Árus Zsolt

(akik hoztak is meg nem is)

Múlt hónap közepén rendkívüli ülésre gyûlt össze Hargita megye képviselõtestülete. A napirendet, illetve a megvitatandó határozat-tervezeteket ezúttal a megszokottól eltérõen nem az utolsó pillanatban kaptuk meg, ilyen szempontból is rendkívüli volt az ülés. Ekkor fordult elõ ugyanis elsõ alkalommal, hogy mindezeket az ülés megkezdése után küldték szét. (Az elnök igazán kreatív alkat, mindig kész meglepetéseket szerezni. Igaz, hogy kellemes meglepetésre jómagam egyre sem emlékszem.) Ennek ellenére a szóban ismertetettek alapján a polgári frakció minden jelen levõ tagja megszavazta azokat az elõterjesztéseket, miszerint több megyei út hosszabb-rövidebb szakaszát átadjuk a fejlesztési minisztérium ügykezelésébe, mert az fel fogja ezeket javítatni. (Nem mellékes részlet, a késõbbiekben kiderül, hogy miért.)

Az ülés elején az elnök hosszan ecsetelte, hogy ez milyen nagyszerû dolog lesz, lám, milyen fontos kormányon lenni, s hogy a tulipános funkcionáriusok hada Bukarestben éjt nappá téve küzd a székelyföldi állami beruházások megvalósulásáért. Jómagam akkor két dolgot mondtam el:

1. Hibás az egész felállás, nem azért kellene küzdeni, hogy az innen elvitt pénznek egy részét ide fektessék vissza, hanem azért, hogy a pénzt el se vigyék innen. Ez a rendszert nevezzük autonómiának.

2. Amíg ez a rendszer van érvényben, azért figyeljenek oda, hogy valóban magyar és ne RMDSZ érdekeket képviseljenek, illetve ne akadályozzák azt, hogy a polgári vezetésû településeken fejlesztések történjenek. Példaként hoztam fel a gyergyószentmiklósi víz- és csatornahálózat felújítását és fejlesztését, amirõl például olyan információkat kaptam, hogy helyi és megye RMDSZ vezetõk azért lobbiztak a megyébe látogató miniszternél, hogy még bár egy évig húzzák el valahogy a munkálatok megkezdését.

Az elnök természetesen határozottan visszautasította a “hamis vádakat” (csoda lett volna, ha beismeri), s azzal vágott vissza, hogy a város vezetõi nem is pályáznak, azért nincsenek Szentmiklóson jelentõs beruházások. Lám, lehetõség van helyi utak felújítására pályázni Bukarestben, de a támogatásra kerülõ települések listáján Gyergyószentmiklós nem szerepel, mert nem is kért ilyen támogatást.

Aztán eltelt mintegy három hét, s egy este megjelent a tévé képernyõjén a tulipános új hullám egyik oszlopos tagja, s könnyekig hatotta a nézõket azzal, hogy elmesélte: ugyan a város nem kért ilyen támogatást, de õk, akik életüket és vérüket eddig is meg ez után is csak a közösségért áldozzák, erõfeszítést nem kímélve elintézték, hogy mégis több városi utat javítsanak fel állami pénzbõl. Reményét fejezte ki ugyanakkor, hogy a városi önkormányzat ezt nem fogja megakadályozni azzal, hogy a szóban forgó utakat nem adja át a minisztérium kezelésébe a munkálatok idejére.

Miután magamhoz tértem a meghatottságból, gondolkozni kezdtem: vajon lehetséges az, hogy épp így mûködjenek a dolgok Bukarestben? Azt még el tudom képzelni, hogy a döntések meghozatalakor a politikusoknak van nagy szavuk, de egy ilyen útjavítási program esetében azért csak kell létezzen egy terv, amiben szerepel az, hogy az út milyen hosszú és széles, milyen állapotban van, milyen munkálatokat kell rajta elvégezni, s ez mennyibe kerül, hisz a döntés végsõ soron pénzrõl szól, tehát a kormányhatározatba bele kell kerüljön, hogy az állam ennyi meg ennyi pénzt ad ezen út javítására. Ha tehát odamegy az RMDSZ küldöttsége, visz egy fél bárányt az illetékes miniszternek, s azt kéri, hogy tegyék be a programba a város bizonyos útjait, akkor a válasz csak olyan formában lehet pozitív, hogy rendben, hozzátok a terveket s a munkálatok költségvetését, s intézkedünk. S akkor vajon ezek a derék jó emberek zsebbe nyúltak, s elkészítették az utak javításának a terveit? Vajon?

Talán segít megoldani a talányt ha tudjuk, hogy a város ezeket a terveket már rég elkészített, s jó idõben be is nyújtotta az illetékes minisztériumba, kérve, hogy kerüljenek be a szóban forgó útjavítási programba.

No de akkor mirõl beszél a két “lelkes fiatal politikus”? Egy lehetséges változat erre a történetre eképpen hangzik:

A minisztérium meghirdette az útjavítási programot. Erre a város vezetõi levették a polcról az idõben elkészített terveket, s benyújtották a pályázatukat Bukarestben. Hallva ezt a megye tulipános elnöke (érdemes megnézni: mindig viseli a tulipános jelvényt) rögvest beszaladt Bukarestbe, s addig verte az asztalt, míg a város pályázatát elutasították. Azzal hazajött, s a már említett ülésen megrótta a várost, hogy lám, nem fog kapni ebbõl a támogatásból, mert nem volt képes pályázni. Hallották ezt a város vezetõi is, irány tehát Bukarest, s csodák csodájára sikerül meggyõzniük a minisztériumi illetékeseket, hogy az elutasított pályázatot mégis fogadják el. Mikor ezt meghallotta a megyei elnök, dúlt-fúlt mérgében, mint Hófehérke gonosz mostohája, s meg sem állt Bukarestig, ahol ismét verni kezdte az asztalt, hogy márpedig a város pályázata nem és nem nyerhet. Valami csoda folytán azonban a bukaresti illetékesek ezúttal nem hajtottak fejet neki. Hazatért tehát lógó orral, dolgavégezetlen. Idehaza összehívta a válság-tanácsot, hogy most aztán mitévõk legyenek, mert úgy néz ki, hogy az útjavítást nem sikerül megakadályozni. Sok alacsony IQ-ju plakátragasztó van ugyan a tanácsosi testületben, de került egy, aki megtalálta a megoldást: ki kell állni, s elmondani, hogy az a csúf fenyõfás polgármester ugyan semmit sem tett, de mi helyette is küzdöttünk, s meg is lett az eredmény: útjavítás lesz a városban. A szót tett követte, s megjelent a helyi tévében a mosolygós hírnök, aki közölte a néppel a jó hírt.

Ha valaki neveket és konkrétabb adatokat akar hallani, tõlem ilyet ne várjon. Elégedjen meg azzal, hogy ebben az országban (szinte) minden lehetséges, s jó esély van arra, hogy ez a történet pontosan így esett meg.

Böjte Csaba is ember

http://blog.erdely.ma/aczeldora/2011/01/24/bojte-csaba-is-ember/
2011. január 24., aczeldora

Bálban. Mivel a tombola összege a Déva Szent Ferenc Alapítvány számlájára megy, meghívták Böjte Csabát is, hogy lássa a nép a csodát.

Kávéért mentem ki a bárhoz. Az előtérben ott állt Csaba testvér, várta, hogy a ruhamegőrzőből adják ki a kabátját. Odamentem bemutatni neki Pétert, hiszen még kicsi pocakom volt, amikor találkoztunk. A szemei fáradtak, de szeretetteljesen beszélt, kérdezett. Egyszercsak a semmiből ott terem egy bácsi. Csaba testvér felé fordul és ekszkuzálná magát, hogy akkor ő most hazamenne, ha nem haragszanak meg. - Jaj, Tisztelendő úr, de hát fel akartuk köszönteni! - Igazán nem szükséges, köszönöm a kedvességüket. - Ne tessék még menni! - Tényleg elnézést kérek, de mennem kell. - Na jó, akkor tessék várni.

Azzal a bácsi elment, Csaba testvér elvette a kabátját és kiment az ajtón. A tömegől kivált 4-5 ember, akik virágokkal és ajándéktasakokkal futtak Böjte Csaba után, közben kiabálva, hogy Csaba testvér, Csaba testvér, várjon.

Eszembe jutott a Parfüm című film vége: tiszta szeretetből szétszedik a zseni hősünket, mert mindenki magának akarja. Vajon mikor aludt Csaba testvér végig egy éjszakát?

Erdély.má-ban olvastuk

Sógor Csaba, a szövetség európai parlamenti képviselője az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) burgenlandi kongresszusán a romániai kisebbségi helyzetről számolt be. A képviselő a június 1-4. között tartott eseményre országjelentést készített, melyben bemutatta a romániai kisebbségi jogérvényesítés legfontosabb állomásait. Véleménye szerint a legnehezebb a többség meggyőzése volt arról, hogy a kisebbség tagjai lojális állampolgárok, ezért is bizonyult mérföldkőnek a Szövetség részvétele a bukaresti kormányzásban, ahol nagyon kényes egyensúlyt kell tartania. Folyamatosan egyeztetnie kell és kompromisszumokat kötni, gyakran népszerűtlen intézkedések mellett kiállni, ami szavazatvesztéssel járt. – Még nagyon sok tennivalónk van a többség mentalitásának megváltoztatásában, de a meglévő jogok érvényesítésben és a törvények alkalmazásában is. Bár támogatjuk és szorgalmazzuk a decentralizációt, kiderült, hogy a szubszidiaritás gyakran akadálya a kétnyelvűségnek, az oktatási intézmények önállósításának – mondta Sógor Csaba.
A romániai többség óvakodik attól, hogy hosszú távra garantálja a különböző jogszabályokban lévő kisebbségi jogokat; nem akarja a kisebbségi törvényt támogatni. Ezzel gyakorlatilag kényszerhelyzetbe hozza az szövetséget, mert a szövetségnek támogatnia kell a kormányon lévő pártokat, különben a kisebbségi vívmányok sérülnének. – Látnunk kell, hogy az oktatási törvénybe foglalt jogok, nacionalista politikusok nyomására rövid idő alatt veszélybe kerülhetnek – érvelt az erdélyi magyar képviselő, aki szerint az igazi európai multikulturalizmus azt jelentené, hogy nem csak a kisebbség tanulja meg a többség nyelvét, hanem a többség is elsajátítja a mellette élő népek nyelvét, megismeri kultúráját.
A képviselő úgy véli, hogy Európa sem akar a kisebbségi jogokkal kapcsolatban döntést hozni. Jó példa erre, hogy 2009-ben az Európai Parlamentben nem sikerült elfogadtatni egy kisebbségvédelmi véleménytervezetet, mert a legnagyobb politikai csoportok, a szociáldemokraták és a néppártiak nem támogatták. – A harcot azonban nem szabad feladni – fogalmazott Sógor Csaba, hozzátéve, hogy a kisebbségi politikusok feladata, hogy meggyőzzék a többséget terveikről, de közben arra is figyelniük kell, hogy egyes kisebbségek ne adják fel a békés eszközöket. A romániai magyarság politikai síkon érvényesíti követeléseit. Nálunk a politikus a mikrofont választja, esetleg az utcai tüntetésekét, de nem fog erőszakos módszerekhez folyamodni – hangsúlyozta az EP-képviselő.

Sógor Csaba véleménye szerint a civil szervezetek nagyon fontos szerepet játszanak a kisebbségi közösségek jogköveteléseinek megfogalmazásában, kiegészítik a szakpolitikák és intézmények tevékenységét. Európai szinten a kisebbségpolitikában az egyik legfontosabb szerep a FUEN-é – hangsúlyozta Sógor Csaba, köszönetet mondva a nyitottságért, amellyel a szervezet az RMDSZ által javasolt kisebbségi tematikájú európai polgári kezdeményezést fogadta.
A FUEN kongresszusa Kismartonban, június 3-án délután, a politikai közgyűléssel folytatódik, amelynek napirendjére kerül a kisebbségi keretszabályozás megalkotása érdekében indított európai polgári kezdeményezés témája.

Részünkről "no comment" , de közreadjuk az erdély.ma olvasói hozzászólásokat, mert ezekből sok minden kiderül :

toducz endre írta (2011-06-04 08:20:19)

Kedves Figyelő, Sógor a kisebbség. Szerintem a szerintem időnként állandóan szerintem. Ő a kerékben futó mókus az ermán.

Figyelő írta (2011-06-04 01:57:50)

Sógor, drága Mük nem kissebségek vagyunk hanem Őshonosak, Államalapitó nép! Europában ha kissebségről tetszik beszélni nekik rögtön a muzulmán és más bevándorlókra gondolnak. Ameddig a gyermeket nem nevezi meg a nevén, kár a benzinért

szerintem írta (2011-06-03 21:01:43)

Sógor Csaba nagyhangú ürességtől kongó szólamokat szajkóz messze elrugaszkodva az aktuális romániai valóságtól.

Örülnünk kéne annak hogy a románokkal első fázisban el tudnánk fogadtatni azt hogy a székely autonómia nem ellenük szól hanem az országot sokszínűvé teszi és számukra is előnnyel jár.

Sógor Csaba elfeledkezik arról hogy a román nemzetet megalkotó nemzetpolitika arra tanította őket hogy Románia homogén-egynemzetű állam. Hogyan akarja ezt megváltoztatni az emberek fejében Sógor Csaba?

Egy beszéddel, amivel Nyugat-Európában tart?

Felelőtlenül bánik velünk, mint ahogy azt a Szövetségiek általában tette az utóbbi húsz év alatt.

Egyszerű politikai szlogen, amivel politikai tőkét szeretne kovácsolni a Szövetségnek az elkövetkező választásokon.

A mi hátunkon persze, mint mindig... 

Csak nehogy ráfizessünk!

Móky írta (2011-06-03 17:59:18)

Erről a néhai nagybajúcu nagyapám jut az eszembe, aki sosem tanult meg románul. Amikor románul szóltak hozzá mindig azt mondta: - Tanulj meg magyarul fiam, mert én itthon vagyok, te jöttél ide. Oszt, ha tudni akarsz valamit úgy kérdezz, hogy értsem.

Magyarországot lerombolták – nem háború, hanem békediktátum által!

http://erdely.ma/publicisztika.php?id=92880&cim=magyarorsz%C3%A1got_lerombolt%C3%A1k_nem_h%C3%A1bor%C3%BA_hanem_b%C3%A9kedikt%C3%A1tum_%C3%A1ltal

Alig, hogy elhelyezkedett Árpád apánk honfoglaló népe 896 körül, az akkor még gyéren lakott Kárpátmedencében, már 907-ben Lajos német császár százezer fős hadseregével két oszlopban a Duna két oldalán megindul a magyarok ellen azzal a célkitűzéssel, hogy „Ugros eliminandos esse – a magyarok megsemmisítendők!” Árpád és negyvenezer fős serege azonban a Pozsony melletti kétnapos csatában megsemmisítette az agresszorokat. A csatában Árpádnak két fia elesett, maga pedig halálos sebet kapott. 
A csatát megnyertük ugyan akkor, de a magyarság kiirtásának elve változatlanul megmaradt mind e mai napig! Mi pedig harcoltunk tatárral, törökkel némettel, orosszal, és csatákat vesztve, rabságba hajtva is lázadtunk, felkeltünk, elbuktunk, újra felálltunk – és Isten segítségével mind e mai napig megmaradtunk! 
Igazak a Szózat szavai: „...És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán. ...”

Megmaradtunk még Trianon után is, bár az 1920 június 4.-én ránk erőszakolt békediktátumnak célja is a magyarság végső pusztulása volt. Kitervelői megvoltak győződve, hogy az egyharmadára csonkított trianoni Magyarország életképtelen lesz és olyan hamar elpusztul mint az az emberi test melyről levágták két kezét és két lábát, melyek nélkül a tehetetlen törzs-test elpusztul mert életképtelené tették! Azt is várták, hogy az anyaországtól elszakított három és félmilliós magyarság rövidesen elfog pusztulni az ellenséges érzületű, más fajú, más nyelvű, nagyobbrészt más vallású és idegen kultúrájú népek uralma alatt, akik keblén nőttek fel s hálából ellene fordultak. Ezek aztán akiket lehetett elűztek, másokat kisemmiztek, a magyart másodrendű lénynek tekintették, s úgy is bántak velük. Elég itt megemlítenünk az 1920-s évek úgynevezett földreformját, majd az 1945 utáni Maniu Gárda bosszúját vagy a Benes dekrétumokat mely a magyarságot kollektív háborús bűnösséggel sújtotta és a Vajdaságban véghezvitt tömeggyilkosságokat, valamint a Kárpátaljáról „malenkij robotra” elhurcolt ötvenezer magyart, akiknek többsége soha nem tért haza. Az idegen uralom alá került részeken 1920-ban kb. 1:1- volt a magyarok és más népek aránya, ami mára több mint 5 az 1- re változott az új honfoglalók javára. 

Ma, az Európai Unió idején a régi magyarpusztító módszereket ugyan már nem lehet nyíltan alkalmazni; s ma már nem lehet a magyarokat a „határon áthajtani”. De még mindig élnek és működnek az üldözésnek finomabb eszközei, mint amilyen a csendes beolvasztás módszere ami ma is hatékony eszköze a magyarság eltüntetésére, éppen úgy mint a magyar nyelv használatát korlátozó nyelvtörvények; vagy a magyar gyermekeknek idegen iskolákba való járatása; és a magyar állampolgárság felvételének büntetése mint Szlovákiában és Ukrajnában, s a területi autonómia megtagadása mindenütt!

Trianonról eddig már sokan sok mindent elmondtak. Mégis ideje felidézni, kik is voltak azok a politikailag hatalmas figurák akik a trianoni diktátumot megfogalmazták és meghozták, ránk kényszerítették s így nemzetünk sírásói lettek. 

Négyen voltak az Entente – a Szövetségesek – részéről a békecsinálók: Woodrow Wilson amerikai elnök aki 14 pontos béketervével, melyben népszavazásos békét hirdetett, nagyban hozzájárult a Központi Hatalmak fegyverszüneti kéréséhez 1918 novemberében. Nagy terveiből csupán egy enervált Népszövetség felállítása valósult meg. A vitatott területek vonatkozásában az ígért népszavazásból azonban semmi sem lett. Ezt felismerve a Wilson elnök aztán sértődötten hazahajózott Amerikába. Lloyd George brit és V.E. Orlando olasz miniszterelnököket főleg a gyarmati kérdések érdekelték: mit tudnak megszerezni a német gyarmatokból, s török uralta területekből. George Clemenceau francia miniszterelnök – a „Tigris”, az Amerikát is megjárt orvos, újságíró és politikus volt az aki uralta a Párizs melletti Versaillesben tartott békekonferenciákat, így a Trianonit is. Clemenceaut nem érdekelte az igazságos béke megteremtése, a bosszú mellett történelmi lehetőséget látott az Európa feletti francia hegemónia megteremtésére. Ezért határozott célja volt Németországot elhordozhatatlan békefeltételekkel sújtani, gyarmatait elvenni, s Keletről olyan államokkal bekeríteni melyek francia befolyás alatt állnak. Ehhez pedig az Osztrák-Magyar monarchiát szét kellett trancsírozni, nemzetiségeinek államiságot adni s francia-barát s magyarellenes szövetségbe a Kis-Antantba tömöríteni! Így jött létre Csehszlovákia, Nagyrománia, és a Szlovén-Szerb-Horvát Királyság, vagyis Jugoszlávia. Ausztriát csupán az örökös tartományaitól fosztották meg és a kis Dél Tiroltól, ami ma már autonóm terület! Magyarországnak mivel nem voltak tartományai melyeket elvehettek volna, magát a történelmi Magyarországot kellett feldarabolni: területének 2/3- át, magyarságának 1/3-át elszakítva. Kár, hogy Clemenceau nem érhette meg tervei összeomlását, amikor 20 év múlva Szlovákia és Románia valamint Horvátország német szövetségesként lépett a II. Világháborúba. 

Hogy miért vetették el Wilson elnök népszavazási tervét, amelyben bízva tették le a fegyvert a Központi Hatalmak? Erre ad hiteles választ André Tardieu, háromszoros francia miniszterelnök, a La paix című könyvében: „Azért nem lehetett a magyaroktól elszakított Felvidéken népszavazást tartani, mert akkor nem jött volna létre Csehszlovákia a lakosság ellenszavazata következtében". Ezt húzza alá Thomas G. Masaryk, Csehszlovákia első elnöke aki Trianoni békediktátumra ezt mondta: „Nekünk választanunk kellett Csehoszlovákia és a népszavazás között”. Ebben benne van: ha a megígért wilsoni népszavazás lett volna az elszakított részeken: Felvidéken, Erdélyben és a Vajdaságban Magyarország Trianon méretű csonkítása sohasem történhetett volna meg. 

Azt még meglehetne érteni, hogy a nemzetiségek önállóságra törekedtek, azt viszont nem, hogy miért adtak idegen uralom alá színmagyar részeket? Trianonban azért adtak színtiszta magyar területeket az új államoknak, hogy azok majd erős szövetségesei lehessenek Franciaországnak! Clemenceau pedig azt hitte az utódállamok épp olyan gyorsan és hathatósan fogják felszámolni-beolvasztani a magyar kisebbséget mint ahogyan azt Franciaország tette saját kisebbségeivel! Az elmúlt 91 év bizonyítja, hogy az utódállamok torkán az elébük áldozatul dobott magyarság falatja megakadt – azt sem lenyelni, sem kivetni nem tudják! Ezt nemcsak a szóban forgó felek sínylik meg, hanem egész Európa! 

Mi pedig megalapozottan reméljük, hogy az utódállamoknak soha nem is fog sikerülni az áldozatul vetett magyar tömböket lenyelni és megemészteni! Az utódállamok semmilyen politikával, praktikával, üldözéssel, kizsákmányolással, vagy szép szóval mindeddig nem tudták az őshonos magyar kisebbséget beolvasztani. Igaz, meggyengültek, de még mindig többmilliónyian vannak! És a jövő e megtizedelt magnak kedvez! Dicsőség ezért a magyarok Istenének, hála az üldözött, megalázott, kigúnyolt elszakított magyarság mindeddig való kitartásának ősei rögéhez, magyarságához való ragaszkodásának, annak a győztes hitnek, hogy azokat akiket Isten magyarnak teremtett mindenáron ragaszkodnak az isteni rendeltetésükhöz, s hitet, hazát, nemzetet, anyanyelvet és kultúrát el nem árul – mert amiben született abban megmarad, ha törik, ha szakad, s abban is hal meg éppúgy mint ősei!

Trianonban, és az azt megerősítő Párizsiban, 1947-ben, a magyar nemzetet kollektíven büntették! Ma is e kollektív büntetés alatt vagyunk! Ez úgy az egyedi embernek mint nemzetnek természeti jogaival s ezenfelül az Isten által adott, tehát isteni jogok teljes semmibevételével hozattak. Mindezen nem segít sem erőszakos elfojtás, sem szőnyeg alá söprés, sem semmiféle megkerülés, sem tudatos semmibevevés, de még nevelés sem. Mivel ez ellentmond minden emberjogi törvénynek – réginek és újnak. De ellent mond az isteni törvénynek is, melyről Pál apostol így ír: „(Isten), aki az egész emberi nemzettséget egy vérből teremtette...meghatározván...lakásuknak határait” (Apostolok cselekedete 17: 26). Ha a dölyfös emberi akarat ebbe beleavatkozik, s azt önkényesen és kíméletlenül megmerészeli változtatni – annak hordoznia kell ennek minden átkos következményét! 

Minden magyar nemzedéknek meg kell harcolnia a maga harcát megmaradásáért. Ezt sokkal nehezebb körülmények között megtették apáink, nagyapáink s ősatyáink! Most ezen a mai nemzedéken a sor: küzdjön demokratikus eszközökkel megmaradásáért, éljen jogaival, s merje vállalni magyarságát még a közeledő népszámláláskor is!

Mert magyarnak lenni mindig kiállást jelentett, az Istentől rendelt sors mellett, a nemzetünkhöz való ragaszkodás és őseink életéhez méltó életünkkel!

Trianonra való helyes válaszunk ma is az, ami mindig is volt: merjünk azok lenni akiknek teremtettünk, akik vagyunk s akik mindig is leszünk: magyarok!

Erre segítsen minket és minden magyart a történelem mindenható Ura és Istene Trianon 91.-ik gyászos évfordulóján! Edmonton, 2011. június 4. 

Dr. Pungur József

Akadályozzák a kétnyelvű iskolai feliratok kifüggesztését

http://erdely.ma/hatranyban.php?id=92862&cim=akadalyozzak_a_ketnyelvu_iskolai_feliratok_kifuggeszteset

Nyílt levéllel és több ezer aláírással ellátott petícióval fordultak a magyar szülők Marosvásárhely elöljáróihoz az iskolák kétnyelvű homlokzati tábláinak kifüggesztését követelve. A Civil Elkötelezettség Mozgalom által felkarolt ügyet több éves lobbitevékenység után sem sikerült a tényleges megvalósításig vinni. Úgy tűnik, sem a tíz éve érvényben lévő 215-ös törvény, sem a február 8-án megszavazott önkormányzati testületi döntés nem elég garancia nyelvi jogaink érvényesítésére.
Sokévi meddő nyomásgyakorlás után a február 8-i önkormányzati testületi ülésen meghozott döntést sokan kézzelfogható eredménynek és gyors cselekvést maga után vonó tettnek könyvelték el. Úgy gondolták, a Peti András RMDSZ-es képviselő által felkarolt kérésük, a polgármester hangzatos és sokat ígérő szavai ezúttal valós eredményt szülnek. A határozattervezet megvitatása jó alkalom volt mind a PD-L, mind az RMDSZ számára a hangzatos kampányfelszólalásokra, az eredmény pedig egy konkrétumokat teljesen mellőző, ily módon felesleges határozat. Bár kezdetben március 31-i határidőt rebesgettek, melyet a média is felkapott, a megszavazott határozat híján van bármiféle konkrétumnak, az iskolák pedig mind a mai napig kétnyelvű cégérek nélkül állnak.
Figyelmetlenség vagy politikai szemfényvesztés?

A 215-ös helyi közigazgatási törvény értelmében a tanintézmények kétnyelvű tábláinak kihelyezése a polgármesteri hivatal kötelessége. A tétlenség és a kérések folyamatos hárítása után a magyar gyerekek szülei erre vonatkozó önkormányzati határozatot kértek. „A határozattal lehetőség nyílt, hogy pénzalapot különítsenek el a táblákra, hiszen eddig ennek hiányára hivatkoztak. Amennyiben a megszavazott változatban szerepelne egy határidő és konkretizálták volna, hogy mit is értenek kétnyelvűség alatt, lenne amire támaszkodjunk, ezennel azonban megszűnt minden jogilag járható út. A magyar tanácsosok eljátszották azt is, ami lehetett volna. Mikor lehetőség nyílt arra, hogy végre a politikai kampányszövegeket cselekvésre váltsák, egy butaságon csúszik el az egész. Tényleg ennyire figyelmetlenek a tanácsosaink vagy pedig valamilyen politikai húzás volt az egész, egy szemfényvesztés, amivel befoghatják szánkat? Én adtam a voksomat, és sok ezer magyar ember adta a voksát, nem nekünk kell futnunk a tanácsosok után, hogy végre tegyenek valamit, hiszen ők általunk és érettünk kerültek abba a pozícióba, ahol vannak. Az RMDSZ színeiben a mi érdekeinket hivatottak védeni és képviselni, erre tettek esküt” – mondja Csíky Csengele, a magyar szülők nevében megfogalmazott nyílt levél szerzője.

Bár az újabb kudarc után nehéz megtalálni az irányt, hiszen a jogilag járható utak mindenike zsákutcának bizonyult, a szülők ezúttal a probléma minél szélesebb körű tudatosítására, a közfigyelem felhívására törekednek. 

„Húsvét közeledtével, keresztény ember lévén, hiszek a csodákban és a megváltásban, de hiszek a cselekvő erőben és az emberi tisztaságban. Sajnos a nálunk érvényben levő törvények erejében nem hiszek, ismét bebizonyosodott, az csupán papírforma. Keressük az utat, a jogi formát, a civil megmozdulásokra való lehetőségeket. Jelen pillanatban egy utcai performanszban gondolkodunk, amivel fel tudjuk kelteni a lakosság figyelmét, a média híján megpróbálunk hangot adni követeléseinknek” – beszél további terveikről Csíky Csengele.

A polgármester jóindulatán múlna? 

Csegzi Sándor alpolgármester megkeresésünkre úgy nyilatkozott, Marosvásárhelyen a kétnyelvűség megvalósulása nem csupán gesztus kérdése, hanem kötelesség, de aminek tényleges végrehajtását csak a polgármesternek van joga elindítani. „A tárgyalások során március 31-i határidő szerepelt, és számomra kérdés, hogy ez miért nem maradt benne a határozatban. Egyébként ez egy fölösleges lépés, jelzésértékű viszont a polgármester felé, hogy elvárjuk tőle a cselekedetet, másfelől Marosvásárhely polgárai felé, hogy foglalkozunk ezzel a kérdéssel. Zártabb körben már sokszor próbáltunk tárgyalni, és politikai egyeztetés szintjén lépni ebben az ügyben, de még mindig azt a választ kapjuk, hogy nem jött el a pillanat. Én azt hiszem, Marosvásárhely polgárai, románok és magyarok egyaránt el tudnák viselni a kétnyelvűséget. Nem hiszem, hogy négy évvel az Unióhoz való csatlakozás után a tolerancia minimális megnyilvánulásainak nem tudunk helyet és időt adni. Ezt nem választási kampányhúzásként, nem pontszerzési akcióként kell kezelni, hanem benne kellene legyen a tudatunkban, a gondolkodásunkban, hiszen már rég eljött ennek a pillanata” – véli Csegzi.

Kérdésünkre, miként látja a kivitelezés lehetőségét, az alpolgármester nem tudott konkrét választ adni. Mint elmondta, nem beszélhetünk anyagi teherről, hiszen jelentéktelen összegről van szó, amit akár az iskolafeljavításra szánt alapokból is fedezni lehet. „Aláírási joga viszont egyedül a polgármesternek van, ő az, aki aláírhatja ezen táblák megrendelését, és bármi más kifizetést, amit a költségvetésből kell fedezni. Ezért nem rendelhetem meg én ezeket a táblákat, és ezért várjuk a polgármestertől ezt a lépést, ami nem csupán gesztus, hanem ma már kötelessége is”.

Kirakat-törvények mellett jogérvényesítés nélkül

Az ügyet kezdetektől felkaroló és ennek fontosságát tudatosító szervezet, a Civil Elkötelezettség Mozgalom 2010 novemberében az Országos Diszkriminációellenes Tanács elé terjesztette ez irányú panaszát, de onnan sem jött még semmiféle visszajelzés. Szigeti Enikő, a CEMO igazgatója sajnálatosnak, ám mindenképp tanulságosnak véli a helyzetet. „Ez az eset világosan mutatja, hogy milyen ellenállással találkozunk, hogy semmiféle állami szerv nem biztosít garanciát, gyakorlatilag a magyar közösség jogérvényesítését senki nem vállalja magára, a magyar érdekképviselet sem. Az állam irányában megtehető lépéslehetőségeket kimerítettük, amiből az látszik, hogy ezek nem azért lettek megalkotva, hogy alkalmazzák is őket. A tíz év alatt, mióta létezik a helyi közigazgatási törvény, nem igazán voltak ilyen akciók, amelyek felszínre hozták volna a szándékok teljes hiányát. Azért fontosak ezek a küzdelmek, még ha meddők is, mert egyre több ember láthatja, hogy kirakat-törvényeink vannak, és egyre több ember kezd elgondolkodni, hogy milyen esélyei vannak magyarként ebben a régióban” – mutat rá az eredménytelenség „hasznára” Szigeti. 

Az egykori 12-es és 13-as számú általános iskolának – jelenleg Nicolae Bălcescu Gimnázium – vezetőségi tanácsi határozata van, melyben megengedték a kétnyelvű táblák kifüggesztését. Az aligazgató két éve jár a magyar tanácsosokhoz, ám folyamatos ellenállásba ütközött. A határozat meghozatala után két iskolaigazgató is azonnal reagált, és kérte a polgármesteri hivataltól a kétnyelvű táblát, de a kérvény ismét elvesztődni látszik a bürokrácia útvesztőiben. 

Balogh Erzsébet 

www.kozpont.ro

Felhívás

http://www.polgaripart.ro/belfoldi-hirek/felhivas.html

Emlékezve az igazságtalan, a magyar nemzetet szétdaraboló és tagjait idegen államok fennhatósága alá kényszerítő, 1920. június 4.-én aláírt trianoni békediktátumra, a Magyar Polgári Párt  elnöksége felkéri az erdélyi magyar közélet minden szereplőjét, hogy méltóképpen emlékezzék meg a XX. század legnagyobb magyar tragédiájáról, amely mérhetetlen szenvedést és küzdelmet rótt a magyar nemzet minden egyes tagjára.

Ugyanakkor, az erdélyi magyarság megmaradását, minden irányú gyarapodását és fejlődését  szavatoló különböző autonómia-formák elkötelezett híveiként és harcosaiként, elégtétellel ünnepeljük  meg a Trianon traumáját enyhítő Nemzeti Összetartozás Napját is, amely idén június negyedikén tölti be egy éves évfordulóját. 

A Magyar Polgári Párt a nemzeti összetartozást  a mindennapok gyakorlataként megélve, méltóságteljes megemlékezést és lelkiekben felemelő ünneplést kíván mindenkinek! 

a Magyar Polgári Párt elnöksége

Székelyudvarhely, 2011. június 1.

Meghívó Hollóavatásra

53.000

Meg van egy újabb ezres, de nem ez a fontos, hanem az, hogy ez a szám alig két nap alatt gyűlt össze.

Köszönjük minden kedves olvasónak! (Erdélyi Polgár)

Kövér: Kiváló együttműködési fórum a visegrádi csoport

http://www.hirtv.hu/belfold/?article_hid=380985&_voteadmin_site=1201

2011-06-03 19:36 

Kövér László szerint Budapest és Prága egyaránt úgy véli, hogy a visegrádi csoport kiváló együttműködési fórum, s nagyon fontos szerepe van abban, hogy a négy közép-európai ország összehangoltan tudjon fellépni érdekeiért az Európai Unió keretében is.

„Tulajdonképpen arról beszélgettünk, hogy a visegrádi négyek (V4) koordinációs együttműködése nagyon fontos szerepet tölt be az európai uniós tevékenységünkben is, s egyben egy kiváló együttműködési lehetőség arra, hogy fellépéseinket összehangoljuk” – jelentette ki az Országgyűlés elnöke pénteken Prágában, amikor az MTI tudósítója arról érdeklődött, miről tárgyalt Petr Necas cseh miniszterelnökkel. Konkrét példaként azt a segítséget említette, amit a csehek nyújtottak a magyaroknak a most záruló EU-elnökség idején, illetve amit a lengyeleknek is nyújtani fognak a lengyel EU-elnökség idején az év második felében.

A visegrádi csoportot Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia alkotja. Cseh közlés szerint a megbeszélés témáit a cseh–magyar kétoldalú kapcsolatok, a V4-ek soron következő cseh elnökségének prioritásai és az időszerű európai kérdések jelentették. A találkozón Kövér felvetette, hogy a magyar fél szeretne egy Esterházy János-emléktáblát elhelyezni a Motoli köztemetőben, ahol a kommunizmus áldozatainak közös sírjában a mártírhalált halt egykori csehszlovákiai magyar politikus hamvai is vannak. A magyar parlamenti elnök szerint van bizonyos előrelépés az ügyben. A témát Bohuslav Svoboda prágai főpolgármesternek is megemlítette, aki jelezte: támogatni tudná az ügyet. 

Kövér, aki az Országgyűlés küldöttsége élén kétnapos hivatalos látogatást tett Csehországban, pénteki programja végén megkoszorúzta a Motoli köztemetőben lévő emlékhelyet. A látogatás első napján, csütörtökön az Országgyűlés elnöke részt vett a Magyarország új alaptörvénye című szemináriumon, amelyet a cseh képviselőház alkotmányügyi és jogi bizottsága rendezett. A szakszeminárium résztvevői jónak, demokratikusnak és az európai értékekkel teljes összhangban lévőnek minősítették az új magyar alkotmányt. 

Kövér fontosnak és hasznosnak minősítette kétnapos prágai látogatását, egyebek között azért is, mert a két ország parlamenti elnökei legutóbb 2003-ban találkoztak hivatalosan. „Nagy szükség volt ennek a parlamenti kapcsolatnak a megerősítésére is, hiszen a két ország viszonya nagyon jó” – szögezte le a magyar házelnök. 

Az Országgyűlés elnöke prágai tartózkodása idején rövid beszélgetést folytatott Rákóczi Annával, a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége elnökével, valamint Kocsis Lászlóval, az Együttélés politikai mozgalom magyar tagozatának vezetőjével. Kövér László kedvezően értékelte, hogy a csehországi magyarok fontosnak tartják a folyamatos kapcsolattartást Magyarországgal, holott döntően a Felvidékről származnak. Szerinte érdemes lenne átgondolni, hogy lehetne intenzívebbé tenni a személyes kapcsolatokat is. 

„Nyilvánvaló, hogy ez is egy olyan veszélyeztetett közösség – már a lélekszámából fakadóan is (Csehországban mintegy 15 ezer magyar él) – amelyik nagyon könnyen eltűnhet. Erre a színfoltra azonban nemcsak nekünk, magyarországi magyaroknak van szükségünk, hanem talán a cseheknek is, úgyhogy támogatást kell nyújtani nekik” – szögezte le az Országgyűlés elnöke. (da) MTI

Turisztikai útvonal lesz Máramaros és Bukovina között

http://www.nagybanya.ro/reszletes-cikkid-10123.htm

	2011-06-03

Közel egymillió lejt költenek arra az idegenforgalmi tervre, amely a Máramarost Bukovinával összekötõ turisztikai útvonal feltérképezését, kijelölését és népszerûsítését célozza meg. A programot az Idegenforgalommal Foglalkozók Szakmai Egyesület indította útjára, az errõl szóló szerzõdést már a szaktárca képviselõje is ellátta kézjegyével.

A kezdeményezõk célja az, hogy záros határidõn belül legalább 3%-kal növeljék a térségbe látogató turisták arányát. A terv életbeültetésére 12 hónap áll rendelkezésre. Ez idõ alatt kell olyan népszerûsítõ kampányt folytatni, hogy a térségbe ellátogató turisták száma érzékelhetõen növekedjen. 

A program által felkarolt idegenforgalmi útvonal Szatmárnémetibõl indul, Nagybánya, Máramarossziget, Felsõvisó, Borsa, Jakabfalva, Campulung Moldovenesc és Suceava érintésével Rãdãution ér véget. A turistáknak alkalmuk nyílik megismerkedni nem csak az idegenforgalmi tengely mentén található történelmi, kulturális nevezetességekkel és természeti kincsekkel, hanem a jelentõsebb üdülõtelepekkel is. 

Ezzel a két, turisták által már ismert és kedvelt országrész közötti, eddig idegenforgalmi szempontból kevésbé kiaknázott nevezetességek is vonzóbbakká tehetõk az ide látogatók számára.  (Kolozsvári rádió)

Nem áll le a felnőttképzés

http://www.refradio.eu/index.php/hir/mutat/i/10953

2011. 06. 03

Csak felfüggesztette, nem leállította a Nemzetgazdasági Minisztérium a felnőttképzési és a hátrányos helyzetűek foglalkoztatását ösztönző uniós programokat. Pusztán a képzési programok támogatásának átmeneti felfüggesztéséről és nem befagyasztásáról van szó a Nemzetgazdasági Minisztérium közleménye szerint - írja a Magyar Nemzet. A minisztérium a hirszerzo.hu cikkére reagálva adta ki a közleményt, miszerint a foglakoztatáspolitikai államtitkár leállította a tervezett felnőttlépzést és felfüggesztette a hátrányos helyzetűek foglalkoztatását ösztönző uniós programokat. Az NGM közölte: a támogatások felfüggesztésére azért volt szükség, hogy a forrásokat a július 1-jén induló közmunkaprogram céljainak megfelelően lehessen felhasználni. A tárca a jövőben nagyobb hangsúlyt fektet mejd a kis-és közepes vállalkozások bértámogatására és a munkábajárás segítésére - olvasható a pénteki Magyar Nemzetben.www.karpatinfo.net

Kétnapos fesztivált szerveznek Domahidán

http://www.hirlap.ro/mh/cikk.php?id=37802

Vidámságtól lesz hangos a hétvége mindkét napja Domahidán, ugyanis ma és holnap is fesztivált szerveznek a település futballpályáján. Az elsõ napot a Közös tevékenységek a határmenti kulturális együttmûködés érdekében címû európai uniós EMPI-pályázat keretében szervezik meg. A helyi sportpályán több településrõl érkezõ néptáncegyüttesek szórakoztatják majd az egybegyûlteket. Többek között fellép a nagykárolyi Rekettye, a mezõteremi német néptánccsoport, a domahidi Kraszna Közösségi Egyesület Tánccsoportja, emellett több megyei település szerepel majd magyar, román és német néptáncokkal és -dalokkal. A rendezvényre külföldi vendégek is érkeznek, így a nagyközönség felvidéki, kárpátaljai és magyarországi csoportok fellépését is megtekintheti. A programok délben kezdõdnek, a legkisebbeket játszóházba várják, az összejövetelt pedig este fél 10-tõl szabadtéri bál zárja.  Június 5-én, vasárnap ismét megrendezik Domahida napját, amely hagyományosan a Kukoricafesztivál nevet viseli. Az ünnepi rendezvényt reggel 10-kor nemzetközi bográcsfõzõ verseny nyitja, amelyet a különbözõ nemzetiségek néptánccsoportjainak fellépése követ. Láthatjuk többek között a nagymajtényi Gemeinsam tánccsoportot, a szatmárnémeti Bartók Béla Hagyományõrzõ Kulturális Egyesületet, a Szatmári Nemzetiségek Népi Együttesét, de hallgathatunk sváb fúvószenekart, valamint a nagykárolyi és szatmárnémeti fiatalok többféle táncstílust adnak elõ. A vasárnapi programoknak is vannak magyarországi fellépõi, ugyanis Nagyecsedrõl hagyományõrzõ egyesület érkezik, kora este pedig Jenny, Sipos F. Tamás (Exotic) és a Nelson együttes koncertezik, este pedig szabadtéri bált rendeznek

Elmarad a 140 éves vasútvonal ünneplése

Elmarad a Debrecen-Érmihályfalva-Nagykároly vasútszakasz átadásának 140. évfordulójának ünneplése. Georgescu Bogdan, a nagykárolyi Kulturális Központ igazgatója elmondta lapunknak, hogy a tervek szerint egy emléktáblát szerettek volna elhelyezni a nagykárolyi vasútállomáson a jeles esemény megemlékezéseként. Az illetékes minisztérium a kért engedélyt nem adta meg, ezért nem kerülhetett sor a megemlékezésre, viszont a június 5-re tervezett kiállítást, amelyen Lõrincz Tibor szatmárnémeti vasúti mérnök gyûjteménye lett volna látható, június 26-ra tették át a szervezõk, és amelynek helyszíne a nagykárolyi színház elõterében lesz. Ami pedig az emléktáblát illeti, amelyet nem helyezhettek el a nagykárolyi vasútállomáson a szervezõk, egy késõbbi idõpontban és megfelelõ helyen fogják elhelyezni, mondta Georgescu Bogdan. A Debrecen-Érmihályfalva-Nagykároly vasútszakaszt, amely a Debrecen-Szatmárnémeti-Királyháza-Máramarossziget fõvonalnak volt a része, 1871 június 5-én adták át, hossza 70 kilométer. v. s.

Falumúzeum Börvelyben

http://www.hirlap.ro/mh/cikk.php?id=37777&apparition=2011-06-03

A börvelyi Pro Vila Berve Hagyományõrzõ és Kulturális Egyesület szombaton, a börvelyi futballpályán gyereknapot rendez. Az eseményen, akárcsak a legtöbb ilyen alkalomkor, gyerekvetélkedõk, ügyességi, valamint mûveltségi játékokban mérhetik össze a tudásukat a falu gyerekei. A gyereknap egy közös, játékos bemelegítõvel kezdõdik tizenkét órakor, amelyet a vetélkedõk követnek, többek között váltójátékok, bográcsfõzõ verseny, valamint járdarajzolás az óvodásoknak. A játékok közben könnyûzenei elõadásra kerül sor a nagykárolyi Lõrincz Szilveszter és felesége, Lõrincz Tünde elõadásában. A gyereknapot követõen, körülbelül délután négykor falumúzeum megnyitására kerül sor a „Falusi“ óvoda egyik helyiségében. A múzeum néprajzi tárgyak, népmûvészeti és írott dokumentumok gyûjteményébõl áll. A szervezõk minden érdeklõdõt szeretettel várnak, börvelyieket és más helyrõl érkezõket egyaránt.

Semjén Zsolt: a nemzet közjogi egyesítésével erősödik a magyar identitástudat

http://erdely.ma/magyarorszag.php?id=92874

Az ország és a nemzet közjogi egyesítésével erősödik a magyar identitástudat, és megállítható a határon túli nemzetrészek asszimilációja – jelentette ki a nemzeti összetartozás napja alkalmából a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes.

Eddig kilencvenezren igényelték a magyar állampolgárságot, ami napi nyolcszáz kérelmet jelent – közölte Semjén Zsolt. Úgy fogalmazott:

– Katarzissal adják be az emberek az állampolgársági kérelmet. A diplomácia erőfeszítéseinek megfelelően az is látható, hogy sokkal jobb most a körülöttünk lévő országokkal való viszony. A legnagyobb tettet hajtottuk végre, a nemzetet közjogi értelemben is egyesítettük.Kossuth Rádió 

Pénzt terem a tövisfa!

http://www.szabadfold.hu/gazdanet/penzt_terem_a_tovisfa

Szőke Ferenc kísérlete már sokkal több, mint biztató. Félhektáros kökényültetvénye az idén fordul termőre.

Európában a kökény az egyik legelterjedtebb vadon termő gyümölcs, a sarkkör kivételével gyakorlatilag az egész földrészünkön ismert. Illetve csak papíron, mert a fejlettnek mondott Nyugat-Európában például szinte teljesen kiirtották az intenzív mezőgazdálkodással. Nálunk is erősen visszaszorulóban van, nagyon kevés az olyan gazda, aki becsüli. A népi elnevezései is mutatják, hogy nem tartozik a szántóvetők kedvencei közé, mondják tövisfának, boronafának, ekeakadálynak is.

Pedig a kökényt azon kevés növényeink között tartják számon, amelynek szinte minden porcikája hasznosítható. A levele, a kérge, a virága kiváló teaalapanyag, a gyümölcse pedig nyersen és feldolgozva egyaránt értékes. Lehet belőle készíteni lekvárt, befőttet, pálinkát, aszalványt – de korántsem csupán élvezeti értéke miatt fontos. Már az eleink is ismerték a gyógyhatását. Tudták például, hogy a virága roboráló, vérnyomáscsökkentő, vízhajtó, a terméséről pedig azt, hogy erősítő, méregtelenítő, zsírégető, nagyszerűen gyógyítja a bélhurutot, antioxidáns hatása pedig rendkívül magas.

– A táplálkozástudományi kutatások fejlődésével a beltartalmi értékek vizsgálata is előtérbe került, s ezek szinte mindenben megerősítették a népi gyógyászat tapasztalatait – mondja Szőke Ferenc, a lövőpetri kertészmérnök, miközben a kökényültetvény felé autózunk.

Egy régi, még a téeszidőkből származó almáskertbe érünk, itt rendezkedett be a házigazdánk. Kihúzgálta a fákat, s elültette a csemetéket. Három éve történt mindez, a fél­hektáros ültetvényre nincs más szó: lenyűgöző. A kökényt mindenki ismeri, tudja, hogy milyen nehezen nő, s áthatolhatatlan bozótot alkot. Itt viszont három-négy méteres fákat látunk, a laikus nyolc-tíz éves szilvafáknak nézné őket. A termés is hasonló, csak itt nem egyesével-kettesével ülnek az ágakon a szemek, hanem szabályos fürtökben lógnak.

– Hosszú út vezetett idáig – avat be a kezdetekbe Szőke Ferenc. – Tíz-tizenkét éve kezdtem komolyabban foglalkozni a kökénnyel, s azt a kezdetektől tudtam, ha intenzív termesztésben gondolkozom, akkor meg kell keresni a legjobb fákat, s azokról szaporító­anyagot szedni. Így aztán nyakamba vettem a Kárpát-medencét. Éveken át kóboroltam a Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben, végül Kassától Munkácson át Temesvárig harminc klónt, változatot gyűjtöttem össze, s szaporítottam. Egy debreceni faiskolában mi­ra­bo­lánba, vadszilvaalanyba oltottuk, aztán az oltványokat ide telepítettük. Az idén már szüretelhetünk.

Pontosabban már tavaly is előszüretelhettek. A termés egy részéből kísérleti jelleggel a tyukodi konzervgyárban befőtt készült, tanúsíthatom, elsőrangú csemege – kereskedelmi forgalomban viszont még nem kapható. A termés másik részét a Budapesti Corvinus Egyetemen és a Debreceni Orvostudományi Egyetemen vizsgáztatják, valószínűsíthető a gyógyhatás bejelentése.

A nagyüzemi termesztés bevezetése azonban még odébb van. Még legalább két év, míg kiválogatják a legjobb változatokat, s újabb két év, míg azokat vírustalanítják. Aztán indulhat a szaporítás, a telepítés. A tapasztalatok szerint a jól megválasztott kökény annyit terem, mint a meggy, de kétszer többet kap érte a gazda. S szinte biztos, hogy nem lesz gondja az értékesítéssel. Európában ugyanis még sehol sincsenek kökényültetvények.  Balogh Géza

Péntekig lehet pályázni a Határtalanul! tanulmányi kirándulás programra

http://www.polgaripart.ro/belfoldi-hirek/pentekig-lehet-palyazni-a-hatartalanul-tanulmanyi-kirandulas-programra.html

2011 május 31., kedd

Péntekig lehet pályázni a Határtalanul! tanulmányi kirándulási programra. Az Apáczai Közalapítvány előző évi utakat összegző kötete szerint a leghosszabb tanulmányi kirándulások Erdélybe irányultak, míg a helyszíneket tekintve Kolozsvár volt a legnépszerűbb.

A közalapítvány 2009-ben indította útnak a Határtalanul! programot azzal a céllal, hogy magyarországi fiatalok tanulmányi utakon keresztül ismerhessék meg a határon túli magyar lakta területeket, valamint az utazások során személyes találkozások és kapcsolatok jöhessenek létre a külhoni magyar közösség tagjaival. A tanulmányutakat és együttműködéséket célzó két pályázati felhívás 2009 novemberében jelent meg.

A Csete Örs, a közalapítvány igazgatója által szerkesztett, a tapasztalatokat összegző, MTI-hez eljuttatott kötet szerint az első csoportok 2010. május 1-én indultak útnak, és október 28-án érkeztek vissza Magyarországra. A pilot program keretében összesen 177 utazás valósult meg, ezek 68,3 százaléka volt tanulmányút, a többi az együttműködések alprogram részeként jött létre. Az utazásokon összesen 5.771 diák és 672 kísérőtanár vett részt.

A tanulmányutak legjellemzőbb útvonala a csillagtúra volt, az utazások közel kilenctizede ilyen volt.

A tanulmányutak 62,81 százaléka Erdélybe, 18,18 százaléka Felvidékre, 11,57 százaléka Délvidékre, míg 7,44 százaléka Kárpátaljára irányult. Az összes erdélyi út 82 százaléka Székelyföldre vezetett, ezt követi a Partium 6,3 százalékkal, majd a Szilágyság/Mezőség és végül Dél-Erdély. Kárpátalján a kisebb távolságok miatt nincsenek ilyen különbségek, az utazók majdnem mindegyike végigjárta a nagyobb kárpátaljai településeket, tett kirándulást a Vereckei-hágóra. Délvidéken két kisebb terület kapott jelentőséget az utazásoknál, az utak több, mint felének a határ menti terület volt a logisztikai központja, de vezettek utak a Dél-Bánságba, illetve Belgrád vonalától lejjebb is. A Felvidékre irányuló utak központja jobbára a magyar etnikai terület határait követte.

A tanulmányutak keretében 1.386 kulturális és szakmai tevékenységet valósítottak meg a diákok, előbbiek közül a legjellemzőbb olyan műemlékek, különösen templomok látogatása volt, amelyek valamilyen módon kapcsolódtak a magyarsághoz. Gyakori volt a múzeumlátogatás is, és sok programba építették be emlékhelyek megtekintését, megemlékezésekkel összekötve. Helyszín tekintetében a legnépszerűbb célpont Kolozsvár volt, ahol a Hunyadiakhoz valamilyen módon kapcsolódó műemlékeket - például Mátyás szülőházát, a Szent Mihály templomot, a Mátyás király emlékművet, valamint a Szent György-szobrot - tekintették meg a legnagyobb számban. A megemlékezések terén például Farkaslakán a Tamási Áron emlékhely megkoszorúzása került az első helyre.

A szakmai programok elsősorban külhoni, részben vagy egészben magyar tannyelvű szakképző iskoláknál tett látogatásokat, valamint a diákok tanult szakmájához kapcsolódó üzemek, vállalkozások megtekintését jelentette. 

A 177 útra összesen 200,12 millió forintot fizettek ki.

A mostani pályázat keretében a magyarországi közoktatási intézményekben 7. évfolyamon tanuló diákok Románia, Szlovákia, Szerbia vagy Ukrajna magyarlakta területeire irányuló 2011. szeptember 1. és 2012. június 30. között megvalósuló tanulmányi kirándulása kaphat támogatást. Egy pályázat keretében legkevesebb 20 diák és 2 kísérő és legfeljebb 80 diák és 8 kísérő egyszeri utazásához kérhető támogatás. Az egy pályázat keretében elnyerhető összeg legfeljebb 33 ezer forint diákonként vissza nem térítendő támogatás. A felhíváson az utazási és a szállásköltséget támogatják.

További információkat a www.apalap.hu oldalon találhatnak az érdeklődők. — mti