2011. május 25., Árus Zsolt
Ma tartotta rendes havi ülését Hargita megye képviselõtestülete. Az ülés a helyszín szempontjából is (ugyanis májusban az eddigi években is hosszú ülés volt, ami már elõzõ nap megkezdõdik a tulipános frakciónak, történik mindez Szárhegyen), meg s lefolyás szempontjából is rendes volt (ami azt jelenti, hogy az elnök leszegi a fejét, hogy ne vegye észre, ha valaki jelentkezik, s lóhalálában szalad végig a napirenden). Akkor meg miért pazarolom az idõt és energiát a beszámolóra, kérdezheti az olvasó. Nos, ennek legalább két oka volt. Egyrészt volt a napirenden pár érdekes téma, ezekre azonban idõ hiányában majd késõbb térek vissz. Másrészt történt egy olyan dolog, ami már magában is említésre méltó (s amirõl ama Murphy-mondás jut eszembe, hogy mindennek van határa, de mi azt megkerüljük).
Mint köztudott, pár hónapja a egészségügyi minisztérium belátta, hogy túl nagy tehet neki az összes kórház, átadta hát azok nagy részét az önkormányzatoknak. Azóta az ülések újabb visszatérõ motívummal gazdagodtak: a kórházak vezetõtanácsának a kinevezése immár sokadszor volt napirenden. (Azt talán mondanom sem kell, hogy ha a vezetõtanács összetétele havonta változik, akkor ott biztos komoly, elõrelátó, távlatokba tervezõ munka zajlik, a betegek nagy örömére.) Egyik ilyen tervezet kapcsán mondta elnökünk azt a történelemkönyvekbe kívánkozó, korszakalkotó mondatot, hogy kéri, hogy a kiosztott szavazólapon szereplõ nevek mellett mindenki az “igen” rovatokat jelölje meg. A gyengébbek kedvéért még egyszer: titkos szavazással kell kijelölni a vezetõtanács összetételét, s az elnök értékes útmutatást adott arra nézve, hogy milyen szavazást vár el. Nem az RMDSZ frakciótól (õk ugyanis felszólítás nélkül is tudják, mi a dolguk), hanem mindenkitõl.
Még szerencse, hogy a lovagteremben a plafont igen masszív gerendák tartják, így az nem tudott leszakadni.
Ezek után az már senkit sem lep meg (gondolom), hogy az elnök azzal zárta be az ülést, hogy felkérte a házigazdát, hogy hívja meg a testületet ebédre.
