http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/59190
„Tudományi fegyvered a kezedből le ne tedd.”
(Apáczai Csere János)
(Apáczai Csere János)
1. Az egykori vicc jut eszébe az embernek, a tanfelügyelőről vagy aktivistáról, aki az iskolában megtudva, hogy eltört a Lehel kürtje, a zsebébe nyúl: „Itt van egy tízes, javítsák meg!”
Lévén szó elsősorban rendkívüli értékről s hagyományról, az „útonálló” ajánlatra anyagi érvelésbe bocsátkozni, pénzügyi alkudozásba kezdeni: több mint balekmutatvány. (Nosza, lesz pénz, s mi besétálunk a kelepcébe!... Máskülönben az alpolgármesteri „hozzáfűzés” a korábbi hiszékenységet és nyilatkozatokat juttatja eszünkbe – gondoljunk a felettesével folytatott, a Sorin Apostu ravasz sakkhúzásait figyelmen kívül hagyó, „biztos” egyeztetés hangsúlyozására, valamint a kolozsvári magyar fiatalok tizenvalahány pontjával egyetértő ígéretekre.) Mint ahogyan a többség lehengerlő erőmutatványait világgá kiáltó siránkozás sem megoldás – a terrort túlélőknek ennyi tapasztalata igazán lehetne –; hosszútávon csakis a tartásnak és kitartásnak, a meg nem alkuvó és -szűnő logikus érvelésnek van esélye. A tudatlansággal, rosszhiszeműséggel, vagy akár a békés Egyesült Európa szabadság és egyenlőség elveit nyíltan semmibe vevőkkel, erejüket fitogtató cinikusokkal szemben egyedüli fegyverünk a megszenvedett igazság, a törvénybe foglalt jog és méltányos /hon/polgári életvitel védelme.
Mit fejez ki ma a Dan Canták – Ceauşescu nemzeti diktatúrájának fenyegetését túlharsogó – fanarióta leckét feledő „hősiesség”-anakronizmusa, agressszív történelem-nem-tudása? Nem lehet Európa színe előtt (s ez rajtunk múlik) valamely átmeneti kormányzásnak vagy minden áron túlélni akaró párt-taktikázásának alkutárgyává tenni egy műalkotást – hol van rá példa: Fadrusz „sárgacsillagával” megmenteni egy műalkotást?
Ehelyett világos, megcáfolhatatlan érveket várunk magas hivatalt betöltő képviseletünktől is.
„A Mátyás-szoborcsoport, mint műalkotás kizárólag úgy teljes, ahogyan azt tervezője elképzelte, illetve ahogy a helyreállításkor a szakemberek a tervet jóváhagyták.” (Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter)
„…nemcsak szavakban, de a tettekben is megnyilvánuló multikulturalizmust is erősíteni szeretnénk a kétoldalú kapcsolatokban. Reméljük, hogy egymás történelmének, kultúrájának, nyelvének, kulturális örökségének tiszteletben tartásával a kincses városban helyre fog állni a tolerancia légköre, oda nem illő, vagy egyenesen a magyar közösséget sértő, történelmi ismertető táblák eltávolításra kerülnek, illetve a városban a magyar feliratok használatbavétele is megtörténik.” (Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul)
„Toleranciáról, humanizmusról, a civilizáció magas fokáról papolnak, miközben az általuk is becsült(?) szobor és reneszánsz uralkodó érdekében csak egy olyan táblaszövegre esküsznek, amely elfogult inzultus, mocskolódás, emlékműtől és művészi alkotástól a legtávolabb álló politikai manőver: oda nem való, bárhol is éljünk, építsünk tartós – nem kétszínű– barátságot, szövetséget a világon.” (L.Cs.)
„Kivonulni a városi és megyei tanácsból, távol maradni a gyűléseket megelőző koalíciós tárgyalásoktól, polgári engedetlenség, élőlánc, tüntetés, flash mob különböző ötletek alapján. Képzelőerőnk segítségével bizonyára sikerül majd megtalálnunk a tiltakozás legeredetibb és legfigyelemfelkeltőbb módszereit.” (K.O.)
(Román szakvélemények:)„Ezen a világon senki sem állít emlékművet egy halott személynek, amely által felidézi az illető elhunyt személy vereségeit, nyomorúságait, botlásait… Elképzelhető, hogy a magyarok Mátyás királya vereséget szenvedett volna a moldvaiak Ştefanjától. De akkor Iorga történész szövegét a Ştefan emlékművénél kellene elhelyezni, amelyet a Baia településbeli moldovaiak költségén és fáradtsága árán emelnének. A kolozsvári emlékmű Mátyásnak és nem Ştefannak állít emléket.” „Érveim tehát az alkotó művészi elgondolása iránti tiszteletre, a műemlék esztétikai értékére (integritás joga, a csonkítások és a „toldások” elkerülésével) és ama zászló kevésbé pozitivista, inkább szimbolikus értelmezésére vonatkoznak; a zászló az adott kontextusban a két sereg Baia-i találkozását követő időpontot örökíti meg, midőn a Ştefan korabeli Moldva Mátyás király vazallus állama volt.” (Ovidiu Pecican)
„Műemlékvédelmi engedélyt csak egy konkrét terv alapján bocsátanak ki.(…) 1992-ben a Gheorghe Funar-adminisztráció a műemlékvédelem engedélye nélkül elhelyezte a kérdéses táblát, a munkálatok törvénytelensége a talapzat 2010-es lebontásáig fennmaradt – összegezte Virgil Pop. A műemlékvédelmi tanácsos egyébként bemutatta Virgil Vătăşianu akadémikusnak az Országos Műemlékvédelmi Bizottsághoz címzett levelét is, amelyet vele gépeltetett le. A román művészettörténész, aki köré, mondhatni, iskola szerveződött, felhívta a bizottság akkori elnöke, Aurelian Triscu figyelmét arra, hogy a Iorga-idézetet tartalmazó táblának nincs mit keresnie a talapzaton, mint ahogyan zászlótartó rudaknak sincs helyük a Főtéren. Állításait Vătăşianu egyszerűen arra a megfontolásra alapozta, hogy egy műalkotásnak a művész által elképzelt állapotban kell maradnia.” (Virgil Pop, a Kolozs Megyei Műemlékvédelmi Igazgatóság főtanácsosa)
Lévén szó elsősorban rendkívüli értékről s hagyományról, az „útonálló” ajánlatra anyagi érvelésbe bocsátkozni, pénzügyi alkudozásba kezdeni: több mint balekmutatvány. (Nosza, lesz pénz, s mi besétálunk a kelepcébe!... Máskülönben az alpolgármesteri „hozzáfűzés” a korábbi hiszékenységet és nyilatkozatokat juttatja eszünkbe – gondoljunk a felettesével folytatott, a Sorin Apostu ravasz sakkhúzásait figyelmen kívül hagyó, „biztos” egyeztetés hangsúlyozására, valamint a kolozsvári magyar fiatalok tizenvalahány pontjával egyetértő ígéretekre.) Mint ahogyan a többség lehengerlő erőmutatványait világgá kiáltó siránkozás sem megoldás – a terrort túlélőknek ennyi tapasztalata igazán lehetne –; hosszútávon csakis a tartásnak és kitartásnak, a meg nem alkuvó és -szűnő logikus érvelésnek van esélye. A tudatlansággal, rosszhiszeműséggel, vagy akár a békés Egyesült Európa szabadság és egyenlőség elveit nyíltan semmibe vevőkkel, erejüket fitogtató cinikusokkal szemben egyedüli fegyverünk a megszenvedett igazság, a törvénybe foglalt jog és méltányos /hon/polgári életvitel védelme.
Mit fejez ki ma a Dan Canták – Ceauşescu nemzeti diktatúrájának fenyegetését túlharsogó – fanarióta leckét feledő „hősiesség”-anakronizmusa, agressszív történelem-nem-tudása? Nem lehet Európa színe előtt (s ez rajtunk múlik) valamely átmeneti kormányzásnak vagy minden áron túlélni akaró párt-taktikázásának alkutárgyává tenni egy műalkotást – hol van rá példa: Fadrusz „sárgacsillagával” megmenteni egy műalkotást?
Ehelyett világos, megcáfolhatatlan érveket várunk magas hivatalt betöltő képviseletünktől is.
L. Cs.
2. (Az alábbi szövegrészek a Szabadság oldalain „hangzottak el”:)„A Mátyás-szoborcsoport, mint műalkotás kizárólag úgy teljes, ahogyan azt tervezője elképzelte, illetve ahogy a helyreállításkor a szakemberek a tervet jóváhagyták.” (Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter)
„…nemcsak szavakban, de a tettekben is megnyilvánuló multikulturalizmust is erősíteni szeretnénk a kétoldalú kapcsolatokban. Reméljük, hogy egymás történelmének, kultúrájának, nyelvének, kulturális örökségének tiszteletben tartásával a kincses városban helyre fog állni a tolerancia légköre, oda nem illő, vagy egyenesen a magyar közösséget sértő, történelmi ismertető táblák eltávolításra kerülnek, illetve a városban a magyar feliratok használatbavétele is megtörténik.” (Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul)
„Toleranciáról, humanizmusról, a civilizáció magas fokáról papolnak, miközben az általuk is becsült(?) szobor és reneszánsz uralkodó érdekében csak egy olyan táblaszövegre esküsznek, amely elfogult inzultus, mocskolódás, emlékműtől és művészi alkotástól a legtávolabb álló politikai manőver: oda nem való, bárhol is éljünk, építsünk tartós – nem kétszínű– barátságot, szövetséget a világon.” (L.Cs.)
„Kivonulni a városi és megyei tanácsból, távol maradni a gyűléseket megelőző koalíciós tárgyalásoktól, polgári engedetlenség, élőlánc, tüntetés, flash mob különböző ötletek alapján. Képzelőerőnk segítségével bizonyára sikerül majd megtalálnunk a tiltakozás legeredetibb és legfigyelemfelkeltőbb módszereit.” (K.O.)
(Román szakvélemények:)„Ezen a világon senki sem állít emlékművet egy halott személynek, amely által felidézi az illető elhunyt személy vereségeit, nyomorúságait, botlásait… Elképzelhető, hogy a magyarok Mátyás királya vereséget szenvedett volna a moldvaiak Ştefanjától. De akkor Iorga történész szövegét a Ştefan emlékművénél kellene elhelyezni, amelyet a Baia településbeli moldovaiak költségén és fáradtsága árán emelnének. A kolozsvári emlékmű Mátyásnak és nem Ştefannak állít emléket.” „Érveim tehát az alkotó művészi elgondolása iránti tiszteletre, a műemlék esztétikai értékére (integritás joga, a csonkítások és a „toldások” elkerülésével) és ama zászló kevésbé pozitivista, inkább szimbolikus értelmezésére vonatkoznak; a zászló az adott kontextusban a két sereg Baia-i találkozását követő időpontot örökíti meg, midőn a Ştefan korabeli Moldva Mátyás király vazallus állama volt.” (Ovidiu Pecican)
„Műemlékvédelmi engedélyt csak egy konkrét terv alapján bocsátanak ki.(…) 1992-ben a Gheorghe Funar-adminisztráció a műemlékvédelem engedélye nélkül elhelyezte a kérdéses táblát, a munkálatok törvénytelensége a talapzat 2010-es lebontásáig fennmaradt – összegezte Virgil Pop. A műemlékvédelmi tanácsos egyébként bemutatta Virgil Vătăşianu akadémikusnak az Országos Műemlékvédelmi Bizottsághoz címzett levelét is, amelyet vele gépeltetett le. A román művészettörténész, aki köré, mondhatni, iskola szerveződött, felhívta a bizottság akkori elnöke, Aurelian Triscu figyelmét arra, hogy a Iorga-idézetet tartalmazó táblának nincs mit keresnie a talapzaton, mint ahogyan zászlótartó rudaknak sincs helyük a Főtéren. Állításait Vătăşianu egyszerűen arra a megfontolásra alapozta, hogy egy műalkotásnak a művész által elképzelt állapotban kell maradnia.” (Virgil Pop, a Kolozs Megyei Műemlékvédelmi Igazgatóság főtanácsosa)
