Az elmúlt 21 évben számtalan esetben láthattuk-hallhattuk azt, hogy RMDSZ-es vezetők, tisztségviselők kioktatnak valakit, hogy nem a pálya széléről kell kiabálni, hanem ott kell lenni a parlamentben meg a kormányban, s képviselni, tárgyalni, „elintézni”.
Különösen sok ilyen kritika érte a Székely Nemzeti Tanácsot, hogy még bár be sincs jegyezve, egy „baráti társaság”, valamiféle bélyeggyűjtő klub, amelyik csak nagyokat nyilatkozik, de azzal semmit nem ér el, mert azzal semmit nem lehet elérni. (Ehhez képest ma már mindenki Székelyföld autonómiájáról beszél, több tíz önkormányzat hivatalos népszavazást írt ki, középületek garmadáján leng Székelyföld zászlaja, vezető RMDSZ-es politikusok nyilatkoznak a sajtónak úgy, hogy a háttérben ki van függesztve Székelyföld térképe stb. – de most nem ez a téma.)
Ezek után kicsit meglepődve figyeltem az elmúlt napokban a sajtót, ahol sorra jelentek meg azok a nyilatkozatok, miszerint az RMDSZ ilyen-olyan szervezetei, szerveződései meg partnerei nem értenek egyet az államelnök által javasolt közigazgatási átszervezéssel.
Naná, hogy nem értenek egyet (még csak az hiányozna), de én meg nem értem, hogy mire jók ezek a nyilatkozatok? Hát nem ott vannak a parlamentben meg a kormányban? Nem bukik meg a kormány abban a pillanatban, hogy az RMDSZ kilép belőle?
Akkor meg minek pazarolni az energiát nyilatkozatokra? Meg akarják hatni a népet? Ha ezt akarják, akkor tárgyaljanak keményen ott Bukarestben, s érjék el, hogy a parlament fogadja el a magyar közösség számára fontos autonómia-statútumokat, majd úgy szervezzék át a közigazgatást, ahogy számunkra a legmegfelelőbb.
Ha ezt elérték, imádni fogják őket az emberek. Ha ellenben ezeket bár meg se próbálják, akkor ne számítsanak semmi jóra a jövőben.
Ha nem lesz jövő ilyenkor autonóm Székelyföld, s annak ellenére az RMDSZ még mindig kormányon lesz, akkor megérdemlik azt, hogy a választók alaposan megbüntessék őket. Árus Zsolt
