Az alábbi cikk még április folyamán lett készítve, de aktualitásából szinte semmit sem veszített ezért közreadjuk. A megszólaltatott egy személyben a gazdaegyesület elnöke és udvarhelyi tanácsos is:
http://www.erdelyinaplo.ro/?hir=83
http://www.erdelyinaplo.ro/?hir=83
Az Európai Unió közös agrártámogatási stratégiája 2013-ra készül el. A jelenlegi támogatási rendszer vesztesei elsősorban az őstermelők, de azok a nagyobb vállalkozásokba kezdett gazdák sincsenek sokkal jobb helyzetben, akik az elnyert pályázataik önrészét banki kölcsönökkel akarták fedezni. A termelők jelenéről és jövőbeli kilátásairól a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) elnökével, Sebestyén Csabával beszélgettünk, aki az általa irányított szervezet mindennapos gondjairól is beszámolt. – Számunkra pillanatnyilag a 2013 utáni közös agrárpolitika előkészítése a legfontosabb. Nagyon szeretnénk olyan javaslatokat megfogalmazni, amelyek az erdélyi családi kisgazdaságok számára is elérhetővé tennék a támogatásokat, hogy ne vesztesei, hanem nyertesei legyenek az uniós csatlakozásnak. Próbálunk más országok hasonló egyesületeivel, mint legutóbb például a Magyarországi Gazdakörök Országos Szövetségével is megállapodásokat kötni a közös kárpát-medencei agrárstratégia megszerkesztésében, ami a kisebb gazdaságok számára is előnyös lehet. A hazai kapcsolataink nem alakultak túl jól az utóbbi időben: a termelők országos ligájával és szövetségével nézeteltéréseink támadtak, ami miatt az RMGE ki is lépett az egyesületből. A programjuknak két pontjával semmiképp nem tudtunk egyetérteni: egyik a génmódosított fajok termesztésének az engedélyezése, másik a területalapú támogatások feltételeinek a módosítása úgy, hogy csak az öt hektárnál nagyobb földet művelő gazdák részesülhessenek benne. Mivel utóbbi elfogadásával az erdélyi gazdák kilencven százaléka elesne a támogatástól, és semmilyen kompromisszumos megoldásra nem volt akarat a többség részéről, kiléptünk a ligából. – Mindenki tudja, hogy a génmanipulált növények fogyasztása egészségtelen. Komolyan gondolják ezt a román gazdák, és mennyire korlátozzák az uniós szabályok a génkezelt termesztést?– A génmódosított növények termesztése kevesebb munkával-költséggel és nagyobb hozammal jár. Világos, hogy a több ezer vagy tízezer hektáron gazdálkodó román termelő erre adja a voksát. Az EU a tagországokra bízta a génkezelt növények termesztésének engedélyezését. Magyarország például betiltotta ezt a módszert, Románia pedig a gazdák nyomására valószínűleg engedélyezni fogja. – Az EU-s támogatásokon kívül az erdélyi gazdák számíthatnak-e valamilyen segítségre akár a román állam, akár a magyarországi kapcsolataik révén?– Románia uniós csatlakozásával életbe lépett a közösségi támogatási rendszer, és ezen kívül semmilyen segítségre nem jogosultak a gazdák. A nemzeti költségvetésből akkor lehetett volna továbbra is alapokat lehívni, ha 2009-ben más támogatási csomagot nyújt be az ország. Jelenleg tehát csak a terület alapú támogatásra, illetve a szarvasmarha-tenyésztés esetében a nemzeti alapú kiegészítő támogatásra számíthatnak az igénylők. Ezzel párhuzamosan fut az országos vidékfejlesztési terv, amelynek az intézkedéseit folyamatosan indítják. Ilyen a 212-es számú, ahol a farmok bővítésére és korszerűsítésére, mezőgazdasági üzemek létrehozására lehet pályázni. Júniusban válik elérhetővé a félig önellátó gazdaságok támogatását célzó évi személyenként 1500 eurós program, júliustól 10-től 25 ezer eurói terjedően az ifjú gazdák kapnak lehetőséget, ősszel pedig a turisztikai szektor juthat kedvezményekhez. –Első hallásra mindez egyszerűnek tűnik, de hol vannak a buktatók?– A legnagyobb gond a befektetés. A legtöbb esetben, például a farmok létrehozására azért nem tudnak pályázatot benyújtani a kezdeményezők, mert nincs pénzük az önrész kifizetésére. A bankok pedig elfogadhatatlanul magas kamattal kínálnak, vagy egyáltalán nem adnak hitelt ilyen célra. Mivel a mezőgazdasági befektetés az időjárás és egyebek miatt bizonytalan szektor a pénzintézetek számára, létezik egy alapvető bizalmatlanság a bankok és a gazdálkodók között. Az állam által biztosított garancia-alap nem működik, olyan értelemben, hogy a bankok azt nem fogadják el. Több ezer megnyert pályázat áll, vagy el lett utasítva azért, mert a beígért banki támogatás az önrész befizetésekor késett vagy elmaradt.– Szakemberként a jelenlegi gazdasági helyzetben az agrárium melyik területét érzi piacképesnek, vagy milyen termékeket tart „eladhatónak”? – A fogyasztói igények pozitív értelemben vett befolyásolása az EU, a kormány és nem utolsó sorban a gazdák feladata lenne. A szépen becsomagolt külföldi silány termékek helyett vissza kellene csábítani a vásárlókat a minőségi és hazai árukhoz. Ahhoz azonban, hogy a nagyáruházakkal vállalható legyen a verseny, ki kellene építeni egy jól működő elárusítási hálózatot az egészséges falusi termékeknek. Az EU-s támogatással ilyen szempontból éppen ez a gond: magát a termelést akkor is támogatja, ha a gazda nem termel semmit, a piacra jutáshoz azonban szinte semmi segítséget nem nyújt. Az eladható termékek jövőjét megjósolni lehetetlenség. Bár az alapvető élelmiszerek esetében van bizonyos stabilitás, itt is voltak már meglepetések: egy-két ével ezelőtt a tej szinte eladhatatlan volt, most ismét jó piaca van; tavaly a pincében elrohadt burgonyát alig tudták kihordani, az idén pedig hiánycikk és a többszörösére emelkedett az ára. Szerintem egy aranyszabály létezik: aki komolyan gazdálkodik és a piacot is megtalálja magának, az bármelyik ágazatban nyereséges lehet. – Lát-e valamilyen segítő szándékot a román kormány részéről az őstermelők, az egytehenes gazdák irányában?– Aki követi az RMGE tájékoztatóit tudhatja: a jelenlegi kormány mindent elkövet annak érdekében, hogy a kisgazdaságokat megszüntesse. Tavaly óta a tejtermelők esetében a támogatást csak három tehén fölött adják, és itt is úgy megemelték az adót és a többi járulékot, hogy sokan inkább lemondtak róla. Ahol könnyebb volt, ott nehezítettek: az ifi gazdák pályázatába bevonták azt a passzust, miszerint a pályázat kivitelezése során semmit nem lehet változtatni. Eszerint a pályázónak öt évre előre tudnia kell, mit és mennyit termel, s ha ettől eltér akkor visszafizettetik vele támogatás összegét. Szeretnénk ha az erdélyi magyar politikusok is mögénk állnának, hiszen a 2013-as agrárpolitikai stratégia az egész régió szempontjából létfontosságú lehet. – A kisgazdaságokat nem lehetne szövetkezetek, társulások útján megmenteni?– Szerencsére nemcsak az RMGE, hanem Dacian Ciolos EU-biztos is felvetette már, hogy a kis családi gazdaságok számára 2013-ra egy másfajta támogatási rendszert kellene kitalálni, mivel a meglévő források sokak számára elérhetetlenek. Ezt a levest most főzik, és most kellene anyagokkal ízesíteni annak érdekében, hogy számunkra is ehető legyen majd. – Az arányok szemléltetéseképpen: támogatás szempontjából mi a különbség ma egy nyugati és egy erdélyi kisgazda között?– Nyugaton már csak a területalapú támogatás többszöröse a hazainak, de náluk egyéb kedvezmények is vannak, hogy a piaci értékesítés biztosításáról, vagy a technológiai eszközök fényévnyi különbségeiről ne is beszéljünk. Szerintem nem is mennyiségileg kellene versenyképeseknek lenniük az erdélyi magyar gazdáknak, hanem abban, hogy olyan természet közeli gazdasági modelleket alakítsanak ki, amelyek a szociális és kulturális értékeinket, valamint a környezetünket is megőrzik.Jakab Lőrinc
