2011. június 29., szerda

Kína: igen, vagy nem?

http://www.hirlap.ro/mh/cikk.php?id=38249
A kínai miniszterelnök budapesti látogatását mind Magyarország, mind Kína sikerként értékelte. A keleti kormányfõ egyébként egy 200 fõs gazdasági delegáció élén járt Magyarországon és utána Londonban meg Németországban is. Orbán Viktor magyar miniszterelnök arról beszélt, hogy a Kínával megkötött gazdasági egyezmények biztos pénzügyi alapokra helyezik az adósságállományát radikálisan csökkenteni akaró Magyarországot.
Elemzõk a látogatást kétféle szempontból értékelik. Egyfelõl szemére hányják Orbánéknak, hogy egy kommunista diktatúra képviselõivel bratyiznak, ahol semmibe veszik az emberi jogokat. Másfelõl elismerik, hogy Kína ma a világ egyik vezetõ gazdasági hatalma, amelyet nem sújtott a gazdasági válság az elmúlt években sem, ellenkezõleg: szédületes gazdasági növekedést produkál évrõl évre. Kínának nem volt más lehetõsége a felemelkedésre, mint a munka. Ennek meg is van az eredménye, hiszen szemünkkel láthatjuk: amit ma az üzletekben az élelmiszereken kívül vásárolni lehet, annak legalább 80 százaléka Kínában készül (ide értve a neves nyugati márkák alatt futó árukat is, hiszen azokat is a Távol-Keleten gyártatják). Mindezek következtében Kína hatalmas bevételekre tesz szert, óriási pénztartalékai vannak, s ma már kínai kézben van az ugyancsak igen eladósodott Egyesült Államok állampapírjainak nagyobbik része. Ez a hatalmas tõke pedig keresi a lehetõségeket, hogy hova és mibe is ruházzon be. Ezért készségesen „segít“ a gazdaságilag bajba jutott államoknak, aminek viszont nyilvánvalóan ára van.
Arra is rámutatnak az elemzõk, hogy Kína nagyhatalmi politikája igen diszkréten, ám annál hatékonyabban valósul meg. Nem akar csendõrködni a világon, még a szûkebb környezetében sem, s noha a világ legnagyobb és atomfegyverekkel is felszerelt hadseregével rendelkezik, azt kizárólag a határain belül vetné be, ha kellene. A gazdasági ésszerûség vezérli lépéseit, aminek következtében Észak-Afrikában és az arab világban hatalmas beruházásokat eszközölt. Ott van ugyanis az olaj, amibõl a statisztikák szerint máris többre van szüksége, mint Amerikának.
Gazdasági elemzõk azonban arra is figyelmeztetnek, hogy amennyiben valami gikszer következik be a kínai gazdaságban, annak sokkal súlyosabb következményei lesznek, mint eddig bármilyen csõdnek, éppen azért, mert a fél világot Kína látja el áruval és immár tõkével is.
Veres István