Alig, hogy elhelyezkedett Árpád apánk honfoglaló népe 896 körül, az akkor még gyéren lakott Kárpátmedencében, már 907-ben Lajos német császár százezer fős hadseregével két oszlopban a Duna két oldalán megindul a magyarok ellen azzal a célkitűzéssel, hogy „Ugros eliminandos esse – a magyarok megsemmisítendők!” Árpád és negyvenezer fős serege azonban a Pozsony melletti kétnapos csatában megsemmisítette az agresszorokat. A csatában Árpádnak két fia elesett, maga pedig halálos sebet kapott.
A csatát megnyertük ugyan akkor, de a magyarság kiirtásának elve változatlanul megmaradt mind e mai napig! Mi pedig harcoltunk tatárral, törökkel némettel, orosszal, és csatákat vesztve, rabságba hajtva is lázadtunk, felkeltünk, elbuktunk, újra felálltunk – és Isten segítségével mind e mai napig megmaradtunk!
Igazak a Szózat szavai: „...És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán. ...”
A csatát megnyertük ugyan akkor, de a magyarság kiirtásának elve változatlanul megmaradt mind e mai napig! Mi pedig harcoltunk tatárral, törökkel némettel, orosszal, és csatákat vesztve, rabságba hajtva is lázadtunk, felkeltünk, elbuktunk, újra felálltunk – és Isten segítségével mind e mai napig megmaradtunk!
Igazak a Szózat szavai: „...És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán. ...”
Megmaradtunk még Trianon után is, bár az 1920 június 4.-én ránk erőszakolt békediktátumnak célja is a magyarság végső pusztulása volt. Kitervelői megvoltak győződve, hogy az egyharmadára csonkított trianoni Magyarország életképtelen lesz és olyan hamar elpusztul mint az az emberi test melyről levágták két kezét és két lábát, melyek nélkül a tehetetlen törzs-test elpusztul mert életképtelené tették! Azt is várták, hogy az anyaországtól elszakított három és félmilliós magyarság rövidesen elfog pusztulni az ellenséges érzületű, más fajú, más nyelvű, nagyobbrészt más vallású és idegen kultúrájú népek uralma alatt, akik keblén nőttek fel s hálából ellene fordultak. Ezek aztán akiket lehetett elűztek, másokat kisemmiztek, a magyart másodrendű lénynek tekintették, s úgy is bántak velük. Elég itt megemlítenünk az 1920-s évek úgynevezett földreformját, majd az 1945 utáni Maniu Gárda bosszúját vagy a Benes dekrétumokat mely a magyarságot kollektív háborús bűnösséggel sújtotta és a Vajdaságban véghezvitt tömeggyilkosságokat, valamint a Kárpátaljáról „malenkij robotra” elhurcolt ötvenezer magyart, akiknek többsége soha nem tért haza. Az idegen uralom alá került részeken 1920-ban kb. 1:1- volt a magyarok és más népek aránya, ami mára több mint 5 az 1- re változott az új honfoglalók javára.
Ma, az Európai Unió idején a régi magyarpusztító módszereket ugyan már nem lehet nyíltan alkalmazni; s ma már nem lehet a magyarokat a „határon áthajtani”. De még mindig élnek és működnek az üldözésnek finomabb eszközei, mint amilyen a csendes beolvasztás módszere ami ma is hatékony eszköze a magyarság eltüntetésére, éppen úgy mint a magyar nyelv használatát korlátozó nyelvtörvények; vagy a magyar gyermekeknek idegen iskolákba való járatása; és a magyar állampolgárság felvételének büntetése mint Szlovákiában és Ukrajnában, s a területi autonómia megtagadása mindenütt!
Trianonról eddig már sokan sok mindent elmondtak. Mégis ideje felidézni, kik is voltak azok a politikailag hatalmas figurák akik a trianoni diktátumot megfogalmazták és meghozták, ránk kényszerítették s így nemzetünk sírásói lettek.
Négyen voltak az Entente – a Szövetségesek – részéről a békecsinálók: Woodrow Wilson amerikai elnök aki 14 pontos béketervével, melyben népszavazásos békét hirdetett, nagyban hozzájárult a Központi Hatalmak fegyverszüneti kéréséhez 1918 novemberében. Nagy terveiből csupán egy enervált Népszövetség felállítása valósult meg. A vitatott területek vonatkozásában az ígért népszavazásból azonban semmi sem lett. Ezt felismerve a Wilson elnök aztán sértődötten hazahajózott Amerikába. Lloyd George brit és V.E. Orlando olasz miniszterelnököket főleg a gyarmati kérdések érdekelték: mit tudnak megszerezni a német gyarmatokból, s török uralta területekből. George Clemenceau francia miniszterelnök – a „Tigris”, az Amerikát is megjárt orvos, újságíró és politikus volt az aki uralta a Párizs melletti Versaillesben tartott békekonferenciákat, így a Trianonit is. Clemenceaut nem érdekelte az igazságos béke megteremtése, a bosszú mellett történelmi lehetőséget látott az Európa feletti francia hegemónia megteremtésére. Ezért határozott célja volt Németországot elhordozhatatlan békefeltételekkel sújtani, gyarmatait elvenni, s Keletről olyan államokkal bekeríteni melyek francia befolyás alatt állnak. Ehhez pedig az Osztrák-Magyar monarchiát szét kellett trancsírozni, nemzetiségeinek államiságot adni s francia-barát s magyarellenes szövetségbe a Kis-Antantba tömöríteni! Így jött létre Csehszlovákia, Nagyrománia, és a Szlovén-Szerb-Horvát Királyság, vagyis Jugoszlávia. Ausztriát csupán az örökös tartományaitól fosztották meg és a kis Dél Tiroltól, ami ma már autonóm terület! Magyarországnak mivel nem voltak tartományai melyeket elvehettek volna, magát a történelmi Magyarországot kellett feldarabolni: területének 2/3- át, magyarságának 1/3-át elszakítva. Kár, hogy Clemenceau nem érhette meg tervei összeomlását, amikor 20 év múlva Szlovákia és Románia valamint Horvátország német szövetségesként lépett a II. Világháborúba.
Hogy miért vetették el Wilson elnök népszavazási tervét, amelyben bízva tették le a fegyvert a Központi Hatalmak? Erre ad hiteles választ André Tardieu, háromszoros francia miniszterelnök, a La paix című könyvében: „Azért nem lehetett a magyaroktól elszakított Felvidéken népszavazást tartani, mert akkor nem jött volna létre Csehszlovákia a lakosság ellenszavazata következtében". Ezt húzza alá Thomas G. Masaryk, Csehszlovákia első elnöke aki Trianoni békediktátumra ezt mondta: „Nekünk választanunk kellett Csehoszlovákia és a népszavazás között”. Ebben benne van: ha a megígért wilsoni népszavazás lett volna az elszakított részeken: Felvidéken, Erdélyben és a Vajdaságban Magyarország Trianon méretű csonkítása sohasem történhetett volna meg.
Azt még meglehetne érteni, hogy a nemzetiségek önállóságra törekedtek, azt viszont nem, hogy miért adtak idegen uralom alá színmagyar részeket? Trianonban azért adtak színtiszta magyar területeket az új államoknak, hogy azok majd erős szövetségesei lehessenek Franciaországnak! Clemenceau pedig azt hitte az utódállamok épp olyan gyorsan és hathatósan fogják felszámolni-beolvasztani a magyar kisebbséget mint ahogyan azt Franciaország tette saját kisebbségeivel! Az elmúlt 91 év bizonyítja, hogy az utódállamok torkán az elébük áldozatul dobott magyarság falatja megakadt – azt sem lenyelni, sem kivetni nem tudják! Ezt nemcsak a szóban forgó felek sínylik meg, hanem egész Európa!
Mi pedig megalapozottan reméljük, hogy az utódállamoknak soha nem is fog sikerülni az áldozatul vetett magyar tömböket lenyelni és megemészteni! Az utódállamok semmilyen politikával, praktikával, üldözéssel, kizsákmányolással, vagy szép szóval mindeddig nem tudták az őshonos magyar kisebbséget beolvasztani. Igaz, meggyengültek, de még mindig többmilliónyian vannak! És a jövő e megtizedelt magnak kedvez! Dicsőség ezért a magyarok Istenének, hála az üldözött, megalázott, kigúnyolt elszakított magyarság mindeddig való kitartásának ősei rögéhez, magyarságához való ragaszkodásának, annak a győztes hitnek, hogy azokat akiket Isten magyarnak teremtett mindenáron ragaszkodnak az isteni rendeltetésükhöz, s hitet, hazát, nemzetet, anyanyelvet és kultúrát el nem árul – mert amiben született abban megmarad, ha törik, ha szakad, s abban is hal meg éppúgy mint ősei!
Trianonban, és az azt megerősítő Párizsiban, 1947-ben, a magyar nemzetet kollektíven büntették! Ma is e kollektív büntetés alatt vagyunk! Ez úgy az egyedi embernek mint nemzetnek természeti jogaival s ezenfelül az Isten által adott, tehát isteni jogok teljes semmibevételével hozattak. Mindezen nem segít sem erőszakos elfojtás, sem szőnyeg alá söprés, sem semmiféle megkerülés, sem tudatos semmibevevés, de még nevelés sem. Mivel ez ellentmond minden emberjogi törvénynek – réginek és újnak. De ellent mond az isteni törvénynek is, melyről Pál apostol így ír: „(Isten), aki az egész emberi nemzettséget egy vérből teremtette...meghatározván...lakásuknak határait” (Apostolok cselekedete 17: 26). Ha a dölyfös emberi akarat ebbe beleavatkozik, s azt önkényesen és kíméletlenül megmerészeli változtatni – annak hordoznia kell ennek minden átkos következményét!
Minden magyar nemzedéknek meg kell harcolnia a maga harcát megmaradásáért. Ezt sokkal nehezebb körülmények között megtették apáink, nagyapáink s ősatyáink! Most ezen a mai nemzedéken a sor: küzdjön demokratikus eszközökkel megmaradásáért, éljen jogaival, s merje vállalni magyarságát még a közeledő népszámláláskor is!
Mert magyarnak lenni mindig kiállást jelentett, az Istentől rendelt sors mellett, a nemzetünkhöz való ragaszkodás és őseink életéhez méltó életünkkel!
Trianonra való helyes válaszunk ma is az, ami mindig is volt: merjünk azok lenni akiknek teremtettünk, akik vagyunk s akik mindig is leszünk: magyarok!
Erre segítsen minket és minden magyart a történelem mindenható Ura és Istene Trianon 91.-ik gyászos évfordulóján! Edmonton, 2011. június 4.
Dr. Pungur József
