Múlt hónap elején már említettem, hogy az év elsõ felében több panaszt is benyújtottam a Diszkriminációellenes Országos Tanácshoz, de azokra mindössze egy olyan választ kaptam, hogy az anyanyelvemet csak a helyi hatóságok viszonylatában használhatom, s felszólítanak, hogy a panaszokat nyújtsam be újra, a Tanács mûködését szabályozó 144/2008-as rendelet elõírásainak megfelelõen. Tanulmányoztam a szóban forgó szabályzatot, majd az abban rögzített formai szabályok szerint újrafogalmaztam a beadványaimat, majd újból elküldtem azokat. Természetesen magyar nyelven, mert se a szabályzat, se más jogszabály nem írja elõ, hogy eme intézményhez csak román nyelven szabad fordulni. Pár hét elteltével érkezett ez a válasz:
Nyilvánvaló módon az válasz aláírója is érzi a helyzet fonákságát, hisz kerülgeti a forró kását, azt nem írja le, hogy a panaszt román nyelven kel benyújtani, csak azt ismétli meg, hogy õk egy központi hatóság, illetve azt a sajátos és igencsak korlátozó jogértelmezésüket, hogy az anyanyelvemet csak a helyi hatóságok viszonylatában használhatom (ugyanis az alkotmány azt mondja ki csak, hogy ha adott településen jelentõs létszámban élnek kisebbségiek, akkor a helyi hatóságok viszonylatában használhatják az anyanyelvüket, de azt se ott, se máshol nem írja, hogy máshol más nem használhatom, ezt a bukaresti hivatalnok teszi hozzá, a saját kútfejébõl), majd ismét felkér, hogy a panaszomat a 144/2008-as rendelet elõírásainak megfelelõen nyújtsam be.
Mit volt mit tennem, elõvettem az alkotmányt meg egyéb jogszabályokat, s immár ékes román nyelven válaszoltam nekik (lásd alább), majd a rend kedvéért írtam egy nyílt levelet (szintén alább) a Tanács igazgatójának, aki – minõ szégyen nemzetünkre nézve – magyar ember.
Itt állunk most, a fejleményekrõl természetesen be fogok számolni. Egy biztos: immár kézzelfogható bizonyíték van arra nézve, hogy Romániában maga a Diszkriminációellenes Országos Tanács diszkriminál. Ez pedig minõsíthetetlen.
*
Cãtre
Consiliul Naþional Pentru Combaterea Discriminãrii
În atenția: Daniel Drãguț, șef Serviciu Asistenþã Colegiul Director
Stimate domn!
Ca rãspuns la adresa 5252 din 7 august anul curent, țin sã vã atrag atenția asupra unor aspecte de care nu ați ținut cont la formularea adresei menþionate.
1. Articolul 120, aliniat 2 din Constituție stipuleazã un drept al persoanelor care aparțin unei minoritãți naționale, si ca atare nu poate fi folosit în nici un caz ca argument pentru a restrânge dreptul de a-mi folosi limba maternã în relația cu CNCD. Parcurgând toatã Constituția se poate constata, cã nu existã nici o prevedere care sã-mi îngrãdeascã acest drept.
2. Mai mult decât atât, Articolul 128 sunã asa:
Folosirea limbii materne si a interpretului în justitie
(1) Procedura judiciara se desfasoara în limba româna.
(2) Cetatenii români apartinând minoritatilor nationale au dreptul sa se exprime în limba materna în fata instantelor de judecata, în conditiile legii organice.
(3) Modalitatile de exercitare a dreptului prevazut la alineatul (2), inclusiv prin folosirea de interpreti sau traduceri, se vor stabili astfel încât sa nu împiedice buna administrare a justitiei si sa nu implice cheltuieli suplimentare pentru cei interesati.
Dat fiind caracterul CNCD, respectiv modul lui de functionare, este foarte clar, cã aceasta face parte din sistemul justitiei. Interpretând Constitutia corect, în mod pozitiv, în favoarea cetãteanului, acest articol este o bazã legalã care-mi permite în mod expres sã mã adresez CDCD în limba mea maternã. Faptul cã momentan nu existã legea organicã care sã reglementeze acest aspect este o omisiune a parlamentului, care timp de 10 ani nu a luat în dezbatere si nu a aprobat legea respectivã, cu toate cã conform Constitutie ar fi trebuit sã facã acest lucru. În acest sens atrag atentia dvs. asupra articolului 73 din Constitutie:
Categorii de legi
(1) Parlamentul adopta legi constitutionale, legi organice si legi ordinare.
(2) Legile constitutionale sunt cele de revizuire a Constitutiei.
(3) Prin lege organica se reglementeaza:
…
r) statutul minoritatilor nationale din România;
…
Dacã parlamentul ar fi adoptat Statutul minoritãtilor nationale, acela ar reglementa în detaliu aspectele legate de folosirea limbi materne în viata publicã. În lipsa acestui statut, într-un stat de drep (si se presupune cã România face parte din aceastã categorie) trebuie avut în vedere articolul 128 (mai sus citat) din Constitutie, respectiv trebuie urmat principiul, cã este permis tot, cea ce nu este interzis de lege.
3. Mai mult decât atât, Ordonanta 137/2000 prevede în mod expres chiar în Articolul 1:
Art. 1. – (1) În România, stat de drept, democratic si social, demnitatea omului, drepturile si libertatile cetatenilor, libera dezvoltare a personalitatii umane reprezinta valori supreme si sunt garantate de lege.
(2) Principiul egalitatii între cetateni, al excluderii privilegiilor si discriminarii sunt garantate în special în exercitarea urmatoarelor drepturi:
a) dreptul la un tratament egal în fata instantelor judecatoresti si a oricarui alt organ jurisdictional;
…
Este fãrã de tãgadã, cã CNCD se încadreazã în categoria “alt organ jurisdictional”, care trebuie sã acorde un tratament egal fiecãrui cetãtean, indiferent de exemplu de limba lui maternã. În acest sens tin sã vã atrag atentia si asupra Articolului 2 din aceasi Ordonantã:
Art. 2. – (1) Potrivit prezentei ordonante, prin discriminare se întelege orice deosebire, excludere, restrictie sau preferinta, pe baza de rasa, nationalitate, etnie, limba, religie, categorie sociala, convingeri, sex, orientare sexuala, vârsta, handicap, boala cronica necontagioasa, infectare HIV, apartenenta la o categorie defavorizata, precum si orice alt criteriu care are ca scop sau efect restrângerea, înlaturarea recunoasterii, folosintei sau exercitarii, în conditii de egalitate, a drepturilor omului si a libertatilor fundamentale sau a drepturilor recunoscute de lege, în domeniul politic, economic, social si cultural sau în orice alte domenii ale vietii publice.
(2) Dispozitia de a discrimina persoanele pe oricare dintre temeiurile prevazute la alin. (1) este considerata discriminare în întelesul prezentei ordonante.
(3) Sunt discriminatorii, potrivit prezentei ordonante, prevederile, criteriile sau practicile aparent neutre care dezavantajeaza anumite persoane, pe baza criteriilor prevazute la alin. (1), fata de alte persoane, în afara cazului în care aceste prevederi, criterii sau practici sunt justificate obiectiv de un scop legitim, iar metodele de atingere a acelui scop sunt adecvate si necesare.
Cea ce dvs. ati comis când mi-ati solicitat sã mã adresez CNCD în limba românã se încadreazã perfect în cele descrise în aliniatul (1), coroborat cu aliniatul (3), deoarece cerinta ca fiecare persoanã sã se adreseze în aceasi limbã (limba românã) CNCD este una aparent neutrã, dar care mã dezavantajeazã pe baza unui criteriu prevãzut la aliniatul (1), si anume limba maternã.
În consecintã ne aflãm în situatia incredibilã, cã însusi CNCD mã discrimineazã, fapt pentru care ar trebui sã sesizez CNCD.
Dat fiind caracterul multietnic al statului român, ar fi de asteptat, sã aveti în structura CNCD persoane care sã înteleagã limba minoritãtilor nationale traditionale, care locuiesc pe teritoriul României. Dacã însã nu aveti colegi care sã înteleagã limba maghiarã, o sã gãsiti cu sigurantã traducãtor autorizat în Bucuresti. Tot cea ce vã solicit este sã renuntati la tergiversarea solutionãrii celor douã probleme sesizate în data de 15 si 18 07 2013, respectiv sã respectati termenul legal de 90 zile. Tin sã accentuez, cã ambele sesizãri au fost formulate în concordantã strictã cu prevederile Art. 11 din Ordinul 144/2008.
Gheorgheni, la 19 08 2013
Árus Zsolt
*
Nyílt levél Asztalos Csabának,
az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnökének
Tisztelt uram!
Az elmúlt hónapban két olyan esetet jeleztem az ön által vezetett intézménynek, amikor megítélésem szerint állami tisztségviselõk és intézmények megsértették a 137/2000-es Kormányrendelet elõírásait, mely jogszabály szigorúan tilt mindenféle hátrányos megkülönböztetést. Legnagyobb meglepetésemre a beadványaimra egy közös választ kaptam, amiben egyrészt kioktatnak, hogy az anyanyelvemet csak a helyi hatóságokkal folytatott kommunikációban használhatom, másrészt felszólítanak, hogy a beadványokat nyújtsam be újra, román nyelven. Erre a levélre írott válaszomat a mai napon postáztam az intézmény címére, de azon túlmenõen fontosnak tartom a nyilvánosság elõtt is elmondani a következõket:
Az alkotmány 128. cikkelye világosan kimondja, hogy az igazságszolgáltatásban is használhatom az anyanyelvemet. Az ön által vezetett tanács nyilvánvaló módon igazságszolgáltatási feladatokat lát el, hisz egy jogszabály betartását ellenõrzi, ezzel kapcsolatosan kivizsgálásokat végez és a jogszabályt megsértõkre büntetéseket ró ki.
Az alkotmány 73. cikkelye értelmében a parlamentnek kötelessége lenne sarkalatos törvény formájában elfogadni a nemzeti kisebbségek statútumát. Ebben a statútumban kellene szabályozni többek közt a nyelvhasználat kérdését is, legalább olyan szinten, ahogy az a szocializmus éveiben elfogadott, majd 1989 után hatályon kívül helyett statútumban szerepelt. Sajnálatos, hogy errõl a kötelezettségrõl az elmúlt tíz évben senki nem beszélt, de legalább olyan sajnálatos az, hogy az ön által vezetett intézmény munkatársai látszólag nem is tudnak errõl a kötelezettségrõl és nem tesznek lépéseket azért, hogy a parlament mihamarabb pótolja ezt a mulasztást.
Az önök intézményének létrehozását is elrendelõ 137/2000-es Kormányrendelet már az elsõ cikkelyben kifejti, hogy Romániában tilos bármiféle hátrányos megkülönböztetés, többek közt az anyanyelv alapján és garantál az állampolgárok egyenlõ elbírálása a bíróságok és minden más igazságszolgáltató szerv elõtt. Felháborító, hogy ezeket az elõírásokat pontosan az az intézmény sérti meg, amelyik azok betartásáért felel. Amikor engem arra szólítanak fel, hogy a panaszomat román nyelven fogalmazzam meg, akkor gyakorlatilag az történik, hogy a Diszkriminációellenes Tanács diszkriminál. Ilyesmi egy jogállamban elképzelhetetlen.
Ez az eset is ékes példája annak, hogy Románia távolról sem jogállam, illetve annak, hogy léteznek ugyan a kor követelményeinek megfelelõ jogszabályok, de azokat még maga az állam sem tartja be. Ami számomra különleges jelentõséggel bír az az, hogy ezen állapotok fenntartásában, a demokrácia-deficit palástolásában egy magyar ember játszik kulcs-szerepet. Véleményem szerint ez az egész magyar nemzetre nézve sértõ, s mint ilyen elfogadhatatlan, fõleg ha azt is szem elõtt tartjuk, hogy ezen jogsértõ állapotnak a szenvedõ alanyai elsõsorban a hazai kisebbségek, köztük magyar emberek. Úgy gondolom, hogy önnek két választása van: vagy gondoskodik arról, hogy az ön által vezetett intézmény szigorúan tartsa be a 137/2000-es Kormányrendelet elõírásait és azonnal hagyjon fel mindenféle diszkriminációval, vagy ha erre nem képes, akkor lemond.
Gyergyószentmiklós, 2013.VIII.19.
Árus Zsolt
