2013.06.04. 23:54 Anonymus Gesta Hungarorum
Általában vannak bizonyos sztereotípiák az emberekben a közösségükről vagy nemzetükről, aztán eléggé meglepődnek, ha egy kutatás teljesen más eredményt hoz ki. A magyar társadalom magáról alkotott képmása alapján mi a nyugati kultúrához közel állónak gondoljuk magunkat, nyitottnak és a régi hagyományok őrzőjének. Ehhez képest egy pár éve elvégzett tudományos kutatás szerint (Tárki, 2009) - amely azt vizsgálta a World Values Survey keretén belül, hogy az egyes társadalmakban milyen az együttműködést szabályozó normarendszer tartalma (az értékrendszert inkább tradicionális tekintély vagy inkább világi-racionális tekintély uralja) és ereje (a társadalom működését mennyire szervezik/hatják át vallási, családi és nemzeti kötelékek) - a magyar értékszerkezetet kevésbé jellemzi a tekintélyelv és a hagyományos közösségek ereje, mint a hasonló fejlettségű más társadalmakét és sok tekintetben egy a nyugati keresztény kultúrkör szélén, egy zárt, magába forduló társadalomként jellemezhető. Ezek alapján a magyar gondolkodásmód a nyugati kultúra magjától távol, az ortodox kultúrához közel helyezkedik el és közelebb áll az olyan országokhoz, mint Bulgária, Moldova, Ukrajna vagy akár Oroszország, mint Szlovénia vagy a nyugat európai országok nagy többsége. E megrendítő tény után nézzük meg egy kicsit alaposabban, milyen a magyar emberek hozzáállása bizonyos kérdésekben. A válasz megrendítő, de egyben magyarázatot szolgál a mostani magyarországi állapotokra is.
Ugyan sokan értetlenkedve szemlélik az aktuális politikai berendezkedést és nem értik, hogyan következhetett mindez be, addig a válasz roppant egyszerű - a jelenlegi politikai kultúrát maga a társadalmi hozzáállása hozta létre, hiszen a többségi magyar társadalom ilyen politikai elitre vágyik. Orbán Viktor éppen azért annyira népszerű, mert a többségi társadalom értékrendjét testesíti meg. Ebben beletartozhat akár még a mutyizás, a korrupció, valamint a mindennapi életünket meghatározó erős állam, élén egy teljhatalmú vezérrel. Ezen megállapítások első hallásra talán meghökkentőnek tűnnek, de ha megnézzük a társadalmi kutatások eredményeit, akkor kénytelenek vagyunk felismerni, hogy a magyar társadalom többségében nagyon torz értékrend alakult ki, ami megmagyarázza, hogy az újkori demokráciánk miért tart a kisiklás felé
Kevés olyan politikatudományi elmélet született az elmúlt években, amely akkora visszhangot váltott volna ki a közvéleményben, mint Ronald Inglehart chicagói professzor értékelmélete. A teória lényege, hogy kérdőíves kutatások alapján egy-egy ország elhelyezhető egy koordinátarendszerben, amelynek vízszintes tengelyét a nyitott/zárt gondolkodás, a függőlegeset pedig a tradicionális/racionális (vallásos/nem vallásos) világkép jelenti. A kérdőíves kutatások többek között az alábbiakra kérdeznek rá:
Tradicionális-vallásos / világi-racionális gondolkodással kapcsolatos főbb kérdések
Vallásosság (mennyire tarja fontosnak életében a vallást?)
Hazaszeretet (mennyire büszke saját nemzetiségére? )
Tekintélytisztelet (mennyire tartaná jó dolognak, ha növekedne a tekintély tisztelete?)
Engedelmesség (engedelmességre vagy önállóságra nevelné gyermekét?)
Családközpontúság (mennyire tartja elfogadhatatlannak a válást?)
Zárt gondolkodás / nyitott gondolkodást felderítő főbb kérdések
Szabadság (fontosnak tartják-e a szólásszabadság védelmét és a kormánydöntésekbe való beleszólást?)
Érdekérvényesítés (írtak-e már alá petíciót? )
Tolerancia (mennyire megengedők a homoszexualitással kapcsolatban?)
Önállóság (mennyire érzik úgy, hogy sorsukat képesek befolyásolni?)
Bizalom (mennyire bíznak az emberekben?)
Eddig öt hullámban végezték el a fenti kutatást több ország bevonásával a World Values Survey (Nemzetközi Összehasonlító Értékvizsgálat) szervezésében, melynek elnöke éppen Ronald Inglehart:
1. hullám 1981-1984 között 20 ország részvételével
2. hullám 1989-1993 között 42 ország részvételével
3. hullám 1994-1998 között 52 ország részvételével
4. hullám 1999-2004 között 67 ország részvételével
5. hullám 2005-2008 között 54 ország részvételével
6. hullám 2010-2013 (folyamatban van)
Magyarország mind az öt hullámban részt vett, és a legutolsó vizsgálat eredménye a lenti ábrán látható (piros nyíl). A berajzolt zöld szaggatott körvonalban olyan posztkommunista országok vannak, mint Oroszország, Bulgária, Moldova, Ukrajna és a "testvéri" Lengyelország. Ez az országcsoport leegyszerűsítve csak abban különbözik az iszlám országoktól, hogy kevésbé vallásos, viszont ugyanolyan zárt társadalom. A nyugati országok ellenben (sötétkék körvonal) láthatóan sokkal nyitottabbak és kevésbé vallásosak (élen Svédországgal). A kutatások szerint Magyarországra leginkább az jellemző, hogy nem fontos a szabadság, az érdekérvényesítés és az önállóság, nincs tolerancia a mássággal szemben és nincs közbizalom sem. Sajnos ezt még nem is lehet az "elmúlt nyolcévre" fogni, mert a korábbi kutatásokban (1.-4. hullámban) is közel hasonló eredmények születtek.
Magyarország a nyugati kulturától távol, az ortodox kultura reprezentásai között (Forrás: Tárki, 2009)
Miközben a más emberek iránti bizalom mértéke tekintetében a magyar a nyugati és a posztszocialista társadalmak között helyezkedik el, az intézményi bizalom tekintetében egész Európában, ezen belül a volt keleti blokk országai között is sereghajtók közé tartozunk. Rendkívül alacsony a politikai intézmények iránti bizalom, ami viszont szöges ellentétben van azzal az elvárással, hogy az állam oldja meg a problémáink többségét. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy egy fiktív (nem létező) intézményben (lásd a lenti ábrán a "Nemzeti Közpénzügyi Hatóság") a magyar emberek jobban megbíznak, mint a magyar jogrendszerben, szakszervezetekben, magyar sajtóban, országgyűlésben, politikusokban és a kormányban (a lenti ábrán a magasabb pontszám nagyobb fokú bizalmat jelöl egy 0-10-es skála mentén).
Intézmények és közszereplők iránti bizalom Magyarországon 2009-ben (Forrás: Tárki)
A közbizalom állapotát jellemzi, hogy pontosan azokkal a foglalkozásokkal szemben drámaian alacsony az átlagember bizalma, akikben pedig nagyon fontos lenne bíznunk: a parlamenti képviselőkkel szemben (akikre a sorsunkat meghatározó döntéseket ruházzuk át), a bankárokkal szemben (akikre a pénzünket bíznánk - már feltéve ha van megtakarításunk), valamint az újságírókkal szemben (akiktől pedig a hiteles tájékoztatást várhatnánk el). A megkérdezettek szerint csak minden második emberben lehet megbízni, másképp fogalmazva az ország népességének fele megbízhatatlan a magyarok többsége szerint. Ez a fajta bizalmatlanság odáig fajul, hogy a "magyarok kétharmada úgy gondolja, hogy ő ugyan tisztességes, de a többiek nem" (Tárki). Erre a talált pénztárca kérdésköre világít rá: a magyarok 65% szerint ő nem tenné zsebre az utcán talált pénztárcát, miközben szerinte a többiek igen, és csak 20% gondolta úgy, hogy mások sem tennék zsebre (a maradék 15% szerint ő és mások is zsebre tennék).
A magyar közvélemény nemzetközi összehasonlításban is megengedőbb a normaszegő viselkedésekkel szemben, mint például a környező országoké és ez nem sokat változott az elmúlt évtizedben sem. Így például a magyarok 42% bocsánatos bűnnek tartja azadóelkerülés céljából be nem vallott teljes jövedelmet (adócsalás), ez az arány Lengyelországban 30%, Csehországban csak 18%. A Tárki kutatása szerint a magyar lakosság által bevallott mindennapi korrupciós gyakorlat alatta marad annak, mint amit általában másokkal kapcsolatosan feltételeznek. Erre jön még rá az a széleskörű közvélekedés (több, mint 80%), hogy Magyarországon tisztességes úton nem lehet érvényesülni és a megkérdezettek között nagyon kevesen vannak azok (kevesebb, mint 20%), akik szerint ma mindenkinek egyenlő esélye lenne az érvényesülésre. Az már csak hab a tortán, hogy "az Európai Unió országai között Magyarországon a legalacsonyabb azoknak az aránya, akik szerint a végzettség fontos, miközben a legmagasabb azoké, akik szerint az érvényesülés titka az, ha az ember jó családba születik" (Tárki).
