2013.08.14. szerző/forrás: webszerk
„A mint alternatív. Vagyis más, rendhagyó. Ahova elvihetjük a kutyánkat (nevezzük Mukinak) és megmutathatjuk mindenkinek. Miért vigyük el? Miért dicsekedjünk vele? Egyszerű a válasz: azért, mert szép, azért, mert a miénk. Muki életünk része, vigasztalónk, és kinn felejtett papucsunk elrablója.
Mukinak nincs standardja, nem kell megfeleljen bizonyos előírásoknak, ő úgy szép, ahogy van, tetszik, tehát szép. Az első magyarfenesi alternatív kutyafesztiválon a felkért zsűritagok nem tesznek különbséget fajkutyák és korcsok között. Minden kutyát, függetlenül eredetétől, saját, kitalált csoportokba sorolunk. A kiskutyákat a kiskutyákkal mérjük össze, a hosszúszőrűeket a hosszúszőrűekkel, a csavargókat a csavargókkal, stb.
A fajtiszta ebekről úgy fogunk említést tenni, mint az ember azon igyekezetének a végtermékeiről, amik, akik arra hivatottak, hogy mindenben a szolgálatában lehessenek. Gondolok itt arra a közel négyszáz fajtára, amik az embert elkísérték a vadászatra, védték, őrizték, egyedüllétében magára nem hagyták. Úgy fogunk eljárni a felvezetett kutyákkal, mintha egy pakli kártyát kevernénk össze. Visszamegyünk a kezdetekhez, és vizsgálni fogjuk külön az egyedeket, és mérlegelni fogjuk, hogy melyik milyen kategóriába sorolható, és milyen kutyafajtának lehetett volna a kiindulópontja. Szóljon tehát ez az alkalom a kutyáról és a gazdájáról, az emberről és a kutyájáról. Gyertek el mind, akik ismeritek őket.
Ezennel köszönet Bartha Ernő művészünknek, aki a szoborparkját a kiállítás szolgálatára bocsátotta. Hadd legyenek a szénaszobrok az esemény védnökei. Bizonyára van lelkük, járjatok nyitott szemmel.”
Madaras Péter
(Megjelent A mi lapunk közösségi újság 2013 augusztusi számában)