MTI, 2013. augusztus 7.
Százhúsz évvel ezelőtt, 1893. augusztus 6-án avatta fel I. György görög király és Olga királyné a Türr István és Gerster Béla által tervezett Korinthoszi-csatornát, amely végre átjárást biztosított az Égei-tenger és a Jón-tenger között.
A csatorna építésének megkezdése a Néró római császár által 67-ben elvégeztetett első munkálatok óta halasztódott, míg végül 1867-ben a görög kormány jóváhagyta az elképzelést. 1881. május 18-án a Korinthoszi-földszoroson (Iszthmosz) keresztül ásandó csatorna létesítésére és üzemben tartására 99 évre Türr István kapott engedélyt. Türr a tervek elkészítésével Gerster Bélát bízta meg, aki a terep felmérése után a földszoros átvágására a római mérnökök által kijelölt nyomvonalat tartotta a legalkalmasabbnak.
„Gerster Béla tanítványa és barátja volt Türr Istvánnak, aki zseninek tartotta az ifjú mérnököt. Nem véletlen, hogy a Panama-csatorna terveinek előkészítéséhez is az akkor 36 éves Gerstert kérte fel, aki oly mértékben rászolgált a bizalomra, hogy alig hat évvel később ő lett a Korinthoszi-csatorna építésének főmérnöke” – méltatta a szakember munkásságát Miszlay Zsolt, a Történelemportál magazin főszerkesztő-helyettese az MTI-nek.
A történész kifejtette, hogy a magyar mérnök a Korinthoszi-csatorna építésénél az akkor legmodernebbnek számító, úgynevezett angol bevágási technológiát alkalmazta, és bár egy 1869-es nemzetközi megállapodás szerint a csatorna nem lehetett volna 42 méternél keskenyebb, végül 22 méteres fenékszélességben állapodtak meg. A kivitelezés 30 millió frankos tőkéjét egy francia részvénytársaság biztosította.
Az Iszthmosz északnyugat-délkeleti irányú átvágását 1882. május 5-én kezdték meg, a földmunkák jelentős részét már gépekkel végezték, a szállítást – Gerster elképzelései szerint – ipari vasúttal oldották meg. A 80 méterrel a tengerszint fölé emelkedő, kemény kőzetben mély bevágást készítettek, az ebből mélyített aknákat a föld alatt vágatokkal kötötték össze, így növelték tovább a nyolcvan fokos, majdnem függőleges, V alakú bevágást. A munkálatok során mintegy 11 millió köbméter földet termeltek ki, 1200 tonna lőport és 450 tonna dinamitot használtak el, a csatorna fölött vasúti és közúti hidat építettek, bejáratai előtt hullámgáttal ellátott kikötőt létesítettek. A csatornát nem zárták le zsilipekkel, a két végponton a közúti forgalom úgynevezett merülőhidakon át zajlik, amelyek a csatornán át közlekedő hajók érkezésekor egyszerűen alábuknak. A munka irányításában még négy magyar mérnök – Kauser István, Nyári László, Pulszky Garibaldi és Stéghmüller István – vett részt, a csatornát ők fejezték be, mert a csőd miatt leállt építkezés folytatását Gerster már nem várta meg, hazautazott, hogy vasutat építsen Magyarországon.
„Gerster Béla jelentősége óriási, hiszen már fiatalon szinte világhírű mérnöknek számított” – fejtette ki Miszlay Zsolt. A két csatorna munkálatai után számos vasútvonal tervezésében vett részt, valamint a nevéhez fűződik még a Ferenc-csatorna építése, 1880–1881-ben pedig megtervezte a Vukovár–Szabács-i és a felsőkulpai hajózócsatornák nyomvonalát is. „Gerster Béláról sajnálatosan keveset tudunk, mert a róla szóló iratanyagok eltűntek. Hagyatékának kutatása jelenleg is folyamatban van.” Miszlay Zsolt elmondta, hogy tervben van a mérnök életéről és munkásságáról részletesen beszámoló életrajzi könyv is.
Gerster Béla Kassán született 1850. október 20-án, iskoláit szülővárosában kezdte, de a műegyetemet már Bécsben végezte. Rövid ideig Bécs városánál volt építőmérnök, 1874-től sógora, Kauser István mérnök kiterjedt vállalkozásait vezette. 1876-ban Türr István és a francia Ferdinand de Lesseps oldalán osztálymérnökként részt vett a Panama-csatorna nyomvonalának kitűzésére szervezett nemzetközi expedícióban.
Az expedíció tudományos anyagát feldolgozó jelentésében 1878-ban elsőként tette le voksát a Panama-csatorna megépítése mellett. 1923. augusztus 3-án halt meg.
