A második SZÖN kiváló esély a magyar összefogásra

Az EMNT közleménye a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés tárgyában
Megjelent ay Erdély Ma-ban [ 2010. január 28., 15:12 ] [597]

Kedden, 2010. január 26-án Székelyudvarhelyen a második Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés (SZÖN) megszervezéséről tárgyalt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) küldöttsége – László János régióelnök, valamint Nagy Pál és Papp Előd alelnökök – és az Ideiglenes Házbizottság (IHB) tagjai – Farkas Csaba elnök, valamint Árus Zsolt, Ferencz Csaba, Tulit Attila és Vass Imre.

A találkozón a felek egyetértettek abban, hogy Székelyföld autonómiájának ügye megköveteli az összefogást, vagyis az azonos célok érdekében kifejtett közös és összehangolt cselekvést, ezért együtt törekszenek olyan politikai és szervezési feltételek kialakítására, hogy a második Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen – pártállásától függetlenül – valamennyi székelyföldi választott önkormányzati tisztségviselő részt vehessen.

Ennek érdekében az IHB és az EMNT küldöttségei megállapodtak abban, hogy az IHB által kijelölt személyek az EMNT-küldöttség tagjaiként részt vesznek majd annak a paritásos bizottságnak a munkájában, amely – az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) keretében született megállapodás alapján – mind tartalmi, mind szervezési szempontból előkészíti a márciusi Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés munkálatait

Az EMNT álláspontja továbbra is az, hogy Székelyföld területi autonómiájának kivívásához egyaránt szükség van az Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) parlamenti képviseletének célzott munkájára és a székelyföldi önkormányzatokban szerepet vállaló – az RMDSZ és az Magyar Polgári Párt (MPP) színeiben, vagy akár függetlenként megválasztott – magyar tisztségviselők határozott fellépésére. Ugyanakkor a pártpolitikai kezdeményezések erejét és legitimitását megsokszorozhatja az Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által következetesen megjelenített és képviselt autonómia-igény és az EMNT átfogó nemzetpolitikai programja.

Az EMNT továbbra is várja a magyar pártok – az RMDSZ és az MPP – székelyföldi szervezeteitől: az EMEF soron következő, februári üléséig gyűjtsék össze önkormányzati vezetőik aláírásait az első Nagygyűlésen elfogadott Székely Memorandum támogatására, hogy annak külpolitikai hasznosításának útjából elháruljon az akadály.

Az EMNT-nek meggyőződése, hogy a második Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés csak akkor vihet közelebb a közös cél: a régió területi autonómiájának megvalósításához, ha azt az érdekelt felek közösen szervezik, és ha az nem válik belső hatalmi harcok vagy önlegitimációs kommunikáció eszközévé, hanem egy olyan tanácskozásnak teremt keretet, amely a hagyományos székely munkaszeretetre és becsületre alapozva közös cselekvésre szólít az önrendelkezés érdemi feltételeinek megteremtése érdekében.

Az EMNT Elnöksége erre vonatkozó mandátummal küldi képviselőit az EMEF által létrehozott paritásos munkabizottságba, és hasonló szándékot, kompromisszumkészséget és elkötelezettséget vár el az RMDSZ küldöttségétől is. Nagyvárad, 2010. január 28. Tőkés László elnök, EP-képviselő Toró T. Tibor ügyvezető elnök

.

Megjegyzés. Az EMEF újra csak felveti a Székely Memorandum-nak a magyar pártok általi támogatását, és a helyi vezetők aláirásainak a begyűjtésére sarkal. Sőt még paritásos munkabizottságot is létrehozott! "A régió területi autonomiájának a megvalósításához" a közös szervezést is úgy szeretné, hogy ott a tanácskozások "ne váljanak belső hatalmi harccá vagy önlegitimitációs eszközzé" és  "a hagyományos székely munkaszeretetre és becsületre alapozva közös cselekvésre szólít az önrendelkezés érdemi feltételeinek megteremtése érdekében". Itt azonban meg kell állni, hiszen a mostani EMNT közleményben most először jelenik meg az "egyenlőség-jel" a szövetségiek illetve a MPP az egyik oldalon! "Paritás" szó is első alkalommal lett leírva. Ezzel az MPP választmánya is elismert lett, annak ellenére, hogy pont a bihari polgári pártosok adták törvényre a központi vezetőséget, mert tekintik statutárisnak a tavalyi választásokat és szabályzat módosításokat. 

Remélve, hogy nem elhamarkodott intézkedésról van szó, meggondolás tárgyává kell tenni az eddigi álláspontokat. A szövetségi elnök, már az EMNT- IHB  gyűlés előtt, kijelentette: "az általa vezetett szervezet nem fog résztvállalni" a második Nagygyűlés szervezésében. Ezért a mostani közlemény aláírói is meg kell nézzék kit tekintenek ezután "legitim"-nek...

Szerintünk mindenképen rá kéne szóljanak a bihari polgárisokra, hogy vonják viszza keresetüket és "álljanak be a sorba", mert csak ez esetben remélhetnének egy "legitim" székelyföldi polgári pártot partnerként. Ellenkező esetben elég szinjátékos lesz a dolog, hiszen az EMEF-ben egy még be nem jegyzett-, illetve egy "ilegitim"-nek tartott szervezet is tag lenne.

Természetesen egy összerdélyi egyeztető fórumon mindenki, aki számít, ott kéne, hogy legyen. Mi a civil szervezeteket is partnernek látnánk, de ha az "ernyő-szervezet"-ként működő szövetségi vezetők, nem mernek újabb "kockázatot" vállalni, akkor sokan akik "ernyő" alól remélnek - kapnak anyagi támogatást, nem még fognak elállni a "gazdá"-tól. (Erdélyi Polgár)     

Pályázatok 2010-ben

Mi várható a pályázatok terén 2010-ben?
megjelent  Erdély Ma-ban [ 2010. január 27., 22:08 ]

Gondolatébresztőre vállalkoztunk a 2010-es év pályázati világával kapcsolatban. Arra vállalkoztunk, hogy az elmúlt évek tapasztalata alapján beszélgessünk a jövöről, jelenről, arról, ami egy pályázat leadása és pozitív elbírálása után következik. Már az elején hozzá kell tennünk, hogy a területen való többéves jártasság, szakértői szinten, semmivel sem nyújt jobb hátteret egy ilyen típusú előrejelzésnek, amikor Romániáról van szó.

2009 a masszív ellentmondások éve volt, hiszem míg az ország egyszerre volt pénzügyi és politikai válságban, az önkormányzatok szemrebbenés nélkül adták le pályázataikat az Unióhoz, a civil szervezetek pedig mindenféle hazai és külföldi kormányzati programokhoz. Mindent összevetve, rendületlenül úgy gondoljuk, hogy a pályázás elsősorban jó ötlet és kitartás kérdése, csak utána a pénzé. Általános megállapítás, hogy bár három éve EU-tagok vagyunk, a közösségi alapok kezelésében az ország (beleértve kiírókat, pályázókat) még mindig úgy viselkedik, mintha pár napja foglalkozna csak ilyesmivel.

Mások mondják

Közgazdászok hadai végeztek kutatásokat és írtak tanulmányokat arról, ami várható, annak fényében, ami volt. Lássunk csak néhányat:

Közép – és Kelet Európában végzett egyik felmérés szerint az ebből a régióból származó menedzserek, vállalkozók, cégvezetők szerint könnyű kölcsönt felvenni a bankokból. Romániában a vállalkozóknak 53,8%-a gondolja ezt, ami kis mértékben ugyan, de kérdőjel alá helyezi a gazdasági válságból fakadó helyzet tragikumát. Ami érdekes azonban, hogy ugyanennek a megkérdezett rétegnek csupán 1,2%-a gondolja azt, hogy az Európai Unió forrásait könnyű lehívni.

A megkérdezett emberek származási országai: Szlovákia, Magyarország, Románia, Csehország, Lengyelország, illetve Horvátország, de őt ez a kérdés egyelőre nem érinti. A felmérés csak üzletemberekkel foglakozott és tulajdonképpen az 1,2% még ha megdöbbentően alacsony is, nem kéne igazi meglepetést okozzon annak fényében, ami Romániában történik pl. a vállalkozásokat segítő pályázati kiírások szintjén. Gondolunk itt arra, hogy a programok, amelyek eddig megjelentek, de amelyek tervben vannak véve, azok is, nem a helyi adottságokhoz, hiányokhoz vannak igazítva, hanem inkább a standardizált uniós elvárásokhoz. Ennek fényében elmondható az első előrejelzés, miszerint ez az állapot jottányit sem fog változni, mert érdekes módon a politikusok sem gondolkodnak valósan az Unióban, vagy a Unió által nyújtott fejlesztési lehetőségekben. Ami azt jelenti, hogy törvénykezések szintjén nem valószínű, hogy bármilyen rendelkezés fog születni, ami megkönnyítené például a vállalkozók számára a pályázási folyamatokat.

Egy másik tanulmány szerint, amit a Deloitte állított össze, 2010-ben az uniós források jelentősen emelkedni fognak, pontosabban az adott programon belüli pénzösszegnek egy nagyobb hányada lesz erre az évre kiírva (mert nyilván az Unió nem ad többet), mindezt az infrastrukturális fejlesztések érdekében. A Deloitte Románia pályázatokért felelős szakembere, Radu Kubinschi, azt mondta, hogy 2009-ben 38%-al nőtt a leadott pályázatok száma 2008-hoz képest. Ez egy normális növekedés, előrejelzés formájában fejeznénk ki reményünket, hogy 2010-ben növeljük a szintet legalább 50%-ra. Szerinte a válság meg fogja változtatni 2010-ben a kiírások arányát. Míg 2009-ben az uniós finanszírozások vállalkozókra eső részének 80%-a eszközök beszerzésére irányult és csupán 5% a turizmusra és 15% humán erőforrásra, addig 2010-ben, a válságnak köszönhetően, a vállalkozásokat érintő kiírások 90%-a fogja a humán erőforrás fejlesztést célozni, és 5% körül lesz a határmenti együttműködésre vonatkozó projekteket támogató források kiírása. (forrás: www.bloombiz.ro)

Infrastruktúra, infrastruktúra, de meddig?

A PONT véleménye szerint 2010-ben az infrastrukturális pályázatok megint előnyben lesznek, hiszen az elmúlt három év alatt egyáltalán nem az elvárt mértékben fejlődtünk, tehát az alapszolgáltatásokban (út, víz, gáz stb.) tapasztalható hátrány ledolgozásán kell mindenképpen dolgozni. Mégis, az aktuális kormány meglepetésszerűen nagy érdeklődése az oktatás iránt és a munkanélküliség egyre ijesztőbb méretei talán arra sarkallják majd a Humán Erőforrás Operatív Program Irányító Hatóságát, valamint egyéb, humán erőforrás fejlesztésre és oktatásra fordítható alapok kezelőit, hogy több és elérhetőbb programot hirdessenek meg a romániai munkaerő fejlesztése érdekében. Hátha akkor majd rájövünk, hogy egy jó minőségű út önmagában még nem megoldás semmilyen problémára.

A pályázaton túl...

A 2009-es év egyik legjellemzőbb eredménye, hogy beindult a nyertes pályázatok véghezvitele. Ebben a folyamatban például viszonylag könnyen előfinanszírozáshoz is lehet jutni, ami a gyakorlatban a projekt 15-20%-át teszi ki. Sok esetben azonban a megvalósítás eléggé bürokratikus – rengeteg dokumentumot kell gyártani például időközi vagy végső elszámolásokhoz a projekt megvalósítása során.

2009-re a pályázati határidők dömpingje volt jellemző. 12 hónap leforgása alatt hihetetlen mennyiségű pályázat került leadásra, ami pozitívumnak könyvelhető el. Sok esetben a meghirdetett kereteket akár sokszorosan túlszárnyalva (Regionális Operatív Program esetében utakra vagy a Vidékfejlesztési Alap esetében a 322-es prioritásra, ami infrastruktúra-javítást és fejlesztést támogat, vidéki övezetekben). Azt gondoljuk, hogy ez a trend nem fog változni, nézzük csak a mostanig kiírt pályázatok számát (Román kormány, Magyar kormány, Strukturális Alapok már mind jelentettek meg felhívást).

Csiga-értékelés

A pályázatok sokasága miatt 2010-ben is jellemző lesz az értékelési folyamatok lassúsága. A kiírók az esetleg vállalt eredmény-hirdetési határidőket várhatóan nem teljesítik. Olyan esetek is előfordulnak, hogy egy pályázat leadása után hat hónappal jut el a kiíró oda, hogy helyszíni ellenőrzést végezzen, ami a szerződéskötés előfeltétele. Olyan esetről is tudunk, ahol a tavaly februárban leadott pályázat kapcsán még mindig nem kötött szerződést a nyertes a támogatóval. Az is előfordul, hogy bár a pályázat nyert, várólistán van, mert nem áll rendelkezésre az azelőtt előírt forrás.

A bürökrácia felkészült. Végre!

Szintén 2010 pozitívuma, hogy mostanra az irányító hatóságok, közreműködő szervezetek, egyáltalán a támogató részéről érintett, lebonyolítással foglalkozó személyzet nyitott, kooperál. Ez sokat segít abban, hogy a támogatott ne érezze egyedül magát, kérdéseit bátran feltehesse és a problémás eseteket a támogató és támogatott közösen oldják meg. A végcélt (a forrás elköltését) mindenki szem előtt tartja, senkinek nem érdeke a támogatás visszavonása. Egyébként ezt a PONT azért is tartja logikusnak, mert egy pályázat, egy pályázati rendszer összességében egy széles intézményes együttműködést jelent, ahol a kiírónak pénze van, a pályázónak erre alkalmas projektje, és mindenki a saját részével járul hozzá, hogy a projekt valóban megvalósuljon. Bár sok esetben ezt a szituációt szem elől tévesztik az érintettek.

Mint már említettük, az előlegek folyósítása is viszonylag zökkenőmentesen zajlik. Ez különlegesen az EU-forrásoknál fontos. Míg 2007-ben a pályázati kiírások egyáltalán nem tartalmazták annak a lehetőségét, hogy a pályázó előleget kapjon, mára ez a realitás megváltozott, legtöbb esetben kérhető az előfinanszírozás, és ez szerződéskötés után időben meg is érkezik, így a projektek lebonyolítása elkezdődhet.

„Ahogy nekem tetszik” hatás

2010-ben továbbra is sajátos jelenségként mutatkozhat meg a pályázati szabályok időközi megváltoztatása, ami a változás tárgyától függően jelentéktelen, vagy teljesen megkavaró tényező is lehet. Ehhez fontos hozzátenni, hogy, csakúgy mint egy pályázat esetében, egy-egy kiírásról sem lehet azt mondani, hogy tökéletes, apróbb korrigálások mindig szükségesek, azonban minden korrekciót nyilvánosan is kommunikálni kell a potenciális kedvezményezettek felé. A kiírók nagy része már gyakorolja ezt a kommunikációt, ám az információk csak a specifikus oldalakon jelennek meg, így ajánlatos a pályázónak állandóan figyelni az adott portálokat. 2009-ben is volt példa erre, a PONT meggyőződése, hogy idén is lesz. Éppen ezért a pályázó arról győződjön meg a leadás előtti utolsó pillanatokban is, hogy nem változott időközben valami a szabályokon.

A folyamatos kiírás átka

Sok EU-pályázat esetében a kiírás folyamatos, vagyis nincs adott határidőhöz kötve. Az elv az, hogy a hamarabb beérkező pályázatot hamarabb bírálják el, és ha megkapja az „átmenőt”, vagyis a kötelező minimális pontszámot, akkor támogatást ítélnek meg neki. A csapda abban rejlik, hogy mivel nincs kötött határidő, egy pályázó addig húzza az időt esetleg, míg elfogy a keret. A folyamatos EU-pályázatok esetében, egyébkent, a kiíró köteles nyilvánosan közölni 30 nappal a pályázati kiírás lezárása előtt, hogy le fogja zárni a pályázat-leadási időszakot.

Kicsi, de hm...

Ejtsünk szót kisebb pályázati rendszerekről is, amelyek főleg helyi civil szervezeteket támogatnak. A megyei tanácsok, helyi tanácsok, központi intézmények helyi kirendeltségeinek kiírásai nagyon bürokratikusak, általában törvényi módosítás lenne szükséges ezeket egyszerűsíteni. A PONT is minden évben felhívja a figyelmet a pályázatok egyes aspektusaira, de érdemi változás eddig jóformán soha nem történt. Idén is ez várható. Olyanra gondolunk, hogy ha egy szervezet több évben visszatérően pályázik, minden egyes esetben minden jogi dokumentumot be kell adjon magáról (alapszabályzat, ennek módosításai stb). Emiatt sokan elrettenek a pályázástól, vagy azt mondják, hogy azért a potenciális kis összegért nem érdemes ekkora dokumentációt összeállítani. Mindenképpen szükséges lenne ezeknek a rendszereknek a módosítása és az intézményesítése, a pályázók adatbázisának követése, netán elektronikus pályáztatási rendszer létrehozásával.

Ki is a felkészületlen?

Mindannyian. Bár sok vajat lehet találni a támogatók fején, a pályázók oldalán szintén számba vehetők a hiányok, mulasztások. Önkormányzatoknál, egyéb állami intézményeknél rendszeresen jelentkezik az a gond, hogy az ott dolgozó személyzet nincs szakmailag felkészülve egy-egy komolyabb projekt lebonyolítására. Mindig ott van annak a lehetősége, hogy az intézmény közbeszerzés útján külső lebonyolítót (tanácsadó céget) bízzon meg a menedzsmenttel. Ennek az a hátulütője, hogy ha az alkalmazottak nem kerülnek bele a projekt lebonyolításában és nem jutnak kiegészítő jövedelemhez, akkor egyáltalán nem lesznek abban motiváltak, hogy akár egy gyufaszál elmozdításával segítség a külső menedzsmentet, pedig sokszor olyan származékos feladatokat kell ellátni, amelyeket csak az intézményi alkalmazottak tehetnek meg (jogi osztály, pénzügyi osztály stb).

PO-LI-TI-KA

Ha ismét források szerint vesszük a lehetséges pályázatokat, akkor a következő röntgenkép alakul ki:

Magyarország: Kormányváltás várható, így emiatt arra lehet számítani, hogy egyes bejáratott kiírásokat választás előtt sürgősségi eljárásban hirdetnek meg: Szülőföld Alap, Corvinus ZRT. Mások normál ütemben haladnak majd, a civileket közvetlenül vagy közvetetten érintő Nemzeti Civil Alap és Nemzeti Kulturális Alap szokásos ütemben dolgozik majd.

Románia: a kormányzati források esetében kiszámíthatóságra, normalizálódásra számítunk. Idén nincs választás, ezért minden közintézmény nagyobb hangsúlyt fektethet akár több évre kiterjedő elképzelésre is. Emellett a gazdasági válság is, bár súlyos, mégis kiszámítható.

EU: folyamatosságra számítunk. A legtöbb hír ismételt meghirdetésekről, lebonyolítási problémákról, a szerződtetett versus valóban elköltött forrásokról, közbeszerzési problémákról, és adott esetekben projektek sikeres lebonyolítása révén létrejött létesítményekről, új infrastruktúráról, társadalmi szolgálatásokról szól majd.

A Strukturális Alapok kapcsán egy kevésbé látható háborúra is sor kerül idén: az első három év tapasztalata, és főképpen operatív programonként felhasznált alapok, valamint a pályázók egyes programok iránt tanúsított érdeklődése tükrében forrásújraelosztás várható. Egy példával ábrázolva: ha a Regionális Operatív Program koordinátorai bizonyítani tudják, hogy ha pl. másfélszer annyi forrásuk lenne (a jelenlegi mintegy 4 milliárdhoz képest), akkor is lenne fenntartható projekt, amit támogatni lehetne, míg a Szállítási Operatív Program keretében nem tudnak megfelelően haladni a források nagy projektekre fordításában, akkor esedékes egy forrás-átirányítás a két program között. A döntés egyébként nemcsak tiszta adatok, hanem lobbi, erőviszonyok és kompromisszumok, egyezségek függvénye is.

Az EU központi (brüsszeli) szintjén meghirdetett pályázatok esetében is ismétlődés, folyamatosság várható. A legtöbb közösségi program szintjén legfeljebb apró részletekben változó pályázati kiírásokra számíthatunk.
Veres Tímea, Farkas András, Gál Sándor. PONT
.

Megjegyzés. Mivel ugyanarra a következtetésre jutott az MPP kolozsvári és Kolozs megyei vezetése is közreadjuk a fenti cikket teljes terjedelmében, de fejezetenként visszatérünk rá és hozzátesszük majd a saját meglátásunkat is. Ezek nagy része az Erdélyi Polgár kinyomtatott illetve a weblapos formában is közre lessz adva, az ügy létfontossága miatt is no és ,hogy minél szélesebb körben legyen bemutatva (Erdélyi Polgár)

Vélemény a szavazásokról

Szavazunk

Sikerül-e megőriznie, esetleg megerősítenie önkormányzati jelenlétét az erdélyi magyarságnak? – ez volt számunkra a 2008-as helyhatósági választások tétje. Hogy ez a képviselet milyen arányban RMDSZ-es, és milyen arányban MPP-s? Ez ilyen vonatkozásban másodlagos szempont kellene hogy legyen.

Sajnos mégsem az. Meglehet, Székelyföldön szinte mindegy, hogy a Hargita megyei tanácsot, Borboly Csaba vagy Szász Jenő vezeti. Interetnikus környezetben azonban az RMDSZ-MPP konkurencia akkor is kockázatos 2008-ban, ha sokan úgy érezzük: az erdélyi magyarság megérett a pluralizmusra, minden olyan szervezet, amelyik alternatívát tud felmutatni a jobb sorsra érdemesült magyarság érdekeinek képviseletére, legitim.

A kampány során a legnagyobb kérdést mindvégig az jelentette, hogy a „választás lehetősége”, a Magyar Polgári Párt megjelenése milyen mobilizáló hatással van a szavazókra. Az MPP álláspontja szerint már az EP-választások alkalmával is bebizonyosodott: a verseny, a független jelölt megjelenése jótékony hatással volt a magyar közösségre, hiszen a számok arról tanúskodnak, hogy novemberben olyanok is elmentek szavazni, akik különben otthon maradtak volna. Joggal várható tehát, hogy Székelyföldön, ahol nincs meg az a veszély, hogy a helyi önkormányzatokban csökken a magyar képviselet, az MPP sikeresen mozgósítja szavazótáborát, és fontos pozíciókat szerez meg. Székelyföldön gondot elsősorban a román pártok példátlan összefogása jelent, amely okozhat még meglepetéseket, ez viszont független az MPP jelenlététől. Sajnos megalapozottak azok az aggodalmak is, miszerint ott, ahol a magyarság nincs számbeli fölényben, és ahol létfontosságú bármilyen kis számú önkormányzati jelenlét, az RMDSZ-MPP versengés, a magyarok szétszavazása végleg kioltja ezt.

Novemberben úgy lehetett megbüntetni az RMDSZ-t a Tőkés Lászlóra való átszavazással, hogy annak különösebb következményei nem voltak. Most azonban a tét más: sokan elsősorban azt nézik, hogy személy szerint kik kerülnek a helyi tanácsba, polgármesteri hivatalba, ahol a kisemberek nagy ügyei dőlnek el. Nem egy olyan település akad, ahol a magyar polgármester-jelölt helyett az esélyes románra szavaznak a magyarok, hogy „ne menjen kárba a szavazat”. Nem is az RMDSZ-re, nem is az MPP-re, hanem a demokratákra, liberálisokra, szociáldemokratákra. A jelek szerint ez a helyzet Kolozsváron is: László Attila RMDSZ-es polgármesterjelölt és a helyi, illetve a megyei listára leadott szavazatok közti különbség is elsősorban azzal magyarázható: sok kolozsvári magyar nem etnikai, érzelmi szempontokat figyelembe véve, hanem sokkal pragmatikusabb okokat mérlegelve ütötte a pecsétet nem is elsősorban Emil Bocra, hanem a mindenkori győztesre. Kolozsváron ugyanis ez az első olyan alkalom, amikor nem a „leváltani Funart!” hívószó kényszere alatt voksolt a város magyarsága, hanem elsősorban azt fontolgatva, hogy melyik az a jelölt, aki a legnagyobbat lendíthet a városon. (Különös tekintettel arra, hogy az őszi parlamenti választásokat követően a PD-L-nek jó esélye van kormányt alakítani.)

Ezért volt ábránd az MPP részéről azt remélni, azt hangoztatni, hogy nem az RMDSZ-szavazatokat kívánják elhódítani, hanem elsősorban azokat a voksokat seprik majd be, amelyeket az RMDSZ-ben csalódottak különben román jelöltekre fecsérelnének el. Az a polgár viszont, aki valamiért elfordult a szövetségtől, inkább nem megy el szavazni, semhogy román pártokra voksolna. Azokra pedig, akik román jelöltekre szavaznak, az MPP-retorika szinte biztosan nem hat. Sokkal inkább hatásos lehet az otthon maradókra, ezeknek is a valóban csalódott részére, nem pedig azokra, akik kényelemből, tudatlanságból hosszú évek óta nem élnek szavazati jogukkal. (Az erdélyi magyarság nagy fehér foltja! – Molnos copyright). Ábránd, illúzió volt az is, hogy a Tőkés Lászlóra novemberben leadott szavazatok egy az egyben átszállnak az MPP-re. Hogy ebből hány százalék igaz, az a végleges adatokból derül majd ki. A későn alakult, s ezért is lépéshátrányban levő MPP-nek egyedül ott kínálkozott esélye eredményeket elérni, ahol a helyi viszályokat kihasználva lehetőséget teremtett arra, hogy a komák közti, gyakran személyes jellegű harc politikai síkra terelődjön.

A szavazás megvolt, következhet a számolások, leszámolások időszaka. Az viszont csak rontana az RMDSZ megítélésén, ha valamennyi kudarcát az MPP-re hárítja. Halkan mondjuk a példákat: egy vérszegény RMDSZ-es polgármesteri vagy megyei tanácselnöki kampány, egy kevésbé hiteles jelölt indítása, rossz kommunikációs stratégia csakis a szövetség mulasztása, amihez semmi köze az MPP-nek. Az esetleges RMDSZ-es térvesztés a tömbmagyarság körében pedig sokkal inkább szól arról, hogy a szövetség – ha levonjuk az interetnikus környezetben élő magyarok veszélyérzetén alapuló lojalitását, egységtudatát – sok helyen már nem elég arra, hogy puszta jelenlétével megtartsa szavazóit, nemhogy a lemorzsolódottakat visszaédesgesse. Arra viszont az MPP máris felkészülhet lelkileg, hogy ha esik egy-két városi vagy megyei tanácsi tisztség, teszem azt Kolozsváron, és a megyében, vagy – Isten őrizz! – Tőkés András indítása miatt elúszik az RMDSZ-es Lokodi Emőke Maros megyei tanácselnöki tisztsége, a balhét Szász Jenő és csapata viszi el.

A lapzártakor rendelkezésünkre álló adatokból aligha lehet messzemenő következtetéseket levonni a tegnapi megmérettetés során nyújtott RMDSZ- és MPP-teljesítményről. De bárhogy is alakuljanak a hivatalos eredmények, egy dolgot meg kellene szívlelnie mindkét szervezetnek. Mégpedig Schlett István politológus bölcs intését valamennyi párthoz, amely valahogy így hangzik: „Ne utálkozzatok oly nagyon. Előfordulhat, hogy szeretnetek kell egymást.” Minden jel arra vall ugyanis, hogy a hiányzó szavazatok nem elsősorban a másiknál, hanem a román pártok magabiztos jelöltjeinél keresendők. Székely Kriszta (Szabadság)

Megjegyzés. Nem-nem, még nem kell szavazni menni, még ha úgy néz ki, hogy előrehozott választások is lehetnek az idén.  Meglepődve olvastuk újra ezt a cikket. Egyrészt mert az egyik szövetségi képviselőjelölt blogjában fedeztük fel, másrészt az aktualitása miatt. Székely Kriszta cikjében ott találjuk a kolozsvári szövetségiek összes olyan problémáit, amiért írtóznak az MPP felé közelíteni. Tudott dolog, hogy helyi szinten a pártok - nagyjából - a "szabadkéz" politikájának adnak teret a megyei szervezetek vezetőinek, hiszen sokszor a személyes kapcsolatok fontos probléma megoldásokat eredményeznek. Igy, hogy ha a központi szinten nincs is egyezség, azért a helyi szinten megvan az a minimális kapcsolat (emberi vagy szervezeti), ami a mindenkori hid-szerepét is betöltheti. Mára már ismert az a tény, hogy továbbra is elmaradnak olyan magyarajkú szavazók, akiknek a hozzájárulása nélkül egyik fél sem tudja majd elérni a küszöbértéket. A cikkíró által felvetett veszély, hogy interetnikus környezetben veszélyes lehet az MPP és a szövetségiek számára pedig csak az utóbbi számára az, mert lefelé csak az fog csúszni... Igy az aki, veszíthet kellene meg tegye az első lépést, kinyújtva a jobbját. Meg kell tanulni az együttélés stratégiáját. Konkrét lépések ezután komoly politikai tőkét hozhatnak, hiszen az eddigi tapasztalat már sok esetben megmutatta, csak az marad meg, aki elfogadja a másik embert létezését is. Az is elhangzik,  "hogy minden jel arra vall ugyanis, hogy a hiányzó szavazatok nem elsősorban a másiknál, hanem a román pártok magabiztos jelöltjeinél keresendők" 

Jelzés értékű lehet az ami a cikk végén elhangzott.  Schlett István politológus bölcs intése: „Ne utálkozzatok oly nagyon. Előfordulhat, hogy szeretnetek kell egymást.” 
Ide tartozna az a gondolatmenet is, hogy az EMEF helyi szinteken is alakuljon meg.
Az viszont hibás elképzelés, hogy a magyarajkúak feje felett is el lehet majd intézni a népközösségünk sorsát. A magyarajkúak vezetői számára viszont nem mindegy, hogy meghallgatják vagy csak elhallgattatják. Egy népközösség számára a legfontosabb a fennmaradás, a szellemiség továbbadása. Nem jó és főleg nem hasznos az "éljünk fel mindent, ha lehet még ma!"elv. Erdélyi sorsunk ugyan nehéz, de az egyenes út, a szókimondóság nem elég ahhoz, hogy a sorsunkat jobbá tehessük.    
A politikai vezetőknek a megújulást kell keresniük, mert a tevékenységek kiszélesítésével a reprezentálhatóság is bővül. Másképpen az egész elér egy nívót, és utánna ellaposodik. 
A másik fél "besározás"-ával, csak egy ideig lehet fennmaradni. A pozitiv sajátpélda az, ami meggyőzi majd a választóinkat.

Az MPP-nek van egy nagy előnye, éspedig az alternativa választhatósága. A választók "választhatnak"!
Az ilyen lehetőség, fontos lehet a többi alternativa számára is, hiszen a választó mérlegelheti, hogyan vállik majd jobbra a sorsa.  Azt tapasztalható, hogy választók szempontjából mindegy, hogy milyen ideológia mentén lesz neki jobb sorsa, csak ne legyen rosszabb. Arra viszont figyelnie kell, hogy az lesz, akit választot! Legalábbis négy évig.
Ez persze nem a legjobb, de sajnos a hazai viszonyok nem engedik meg a "visszahívás"-t, - ha nem tette meg a választott azt, amit elvállalt, vagy ha nem azt teszi, ami a köznek is jó, akkor idő lejárta előtt vissza kellene hívni és mást választani helyette. Igy előfordul, hogy 4 évig ott "csücsűl" a parlamentbe vagy a helyi testületbe, anélkül, hogy valami hasznosat is tenne. Mondván erre neki joga(?!?) van mert lette azt a pénzt, ami a törvényes keretekben foglaltatik... A választók sorsa kell - mindenképpen - fontos legyen és nem fordítva! (HZ)

Sajtóhírek

Herta Müller: Romániában kérdéses a demokrácia

(MTI) – Kérdéses dolog a demokrácia Romániában – állította az irodalmi Nobel-díjas Herta Müller egy keddi osztrák lapnak adott interjúban.

A romániai születésű, 1987 óta Németországban élő írónő azt mondta a Der Standardnak: szülőhazájában járva még ma is érzi, hogy megfigyeli a titkosszolgálat.

Tény – mondta Müller –, hogy a rendszerváltás után a kommunista titkosszolgálat, a Securitate embereinek 40 százalékát átvette az új szervezet, az SRI. „Nem ugyanúgy csinálják, mint korábban, halálos fenyegetéseket már nem kapok, de folytatják. A jelek szerint továbbra is érdekük, hogy tudjam: amikor Romániában vagyok, szemmel tartanak” – fogalmazott.

A kérdésre, hogy mit jelent ez az ország demokratikus fejlődése szempontjából, azt felelte: azt jelenti, hogy a demokrácia „kérdéses dolog” Romániában. A korrupció és mindaz, amit az Európai Unió újra meg újra bírál Romániával kapcsolatban, azzal függ össze, hogy a régi rendszerhez tartozó politikai klikkek tagjai továbbra is segítik egymást. A román sajtó a korrupciós ügyek egy részét feltárja, de következmények nélkül, az értelmiséget pedig nem érdekli a diktatórikus múlt feldolgozása és az újra pozícióba került régi káderek figyelése. Mindez az igazságszolgáltatás, illetve „a román Birthler-hatóság” feladata lenne – vélekedett, a rendszerváltás előtti titkosszolgálati szervek irattárát feldolgozó német hivatalra utalva.

Az ismert német szerző korábban egy berlini beszédében elmondta, hogy Romániában élve a diktatúra zaklatásai miatt az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejében. A Der Standardnak elmondta azt is: egy darabig, Nicolae Ceauşescu kommunista diktátor bukásáig Németországban is megfigyelte a Securitate. Akkoriban a német hatóságok figyelmeztették, hogy veszélyben van.

Jeles minősítés a magyar demokráciának

(MTI) – Magyarország továbbra is a stabil demokráciák közé tartozik, tavaly is a legjobb értékelést kapta a politikai, valamint a polgári jogok tiszteletben tartása terén a Freedom House-tól – az amerikai szervezet kedden tette közzé világjelentését.

A washingtoni központú független kutatóintézet Magyarország 2009-es demokráciateljesítményét az előző két évhez hasonlóan a legjobb osztályzattal értékelte mindkét vonatkozásban, a politikai és a polgári jogok tekintetében (az 1-től 7-ig terjedő skálán ez 1-es osztályzatot jelent).

A demokrácia terjedését 1941 óta világszerte támogató nem kormányzati szervezet besorolása szerint Magyarország a vizsgált 194 országból azon 89 közé tartozik, amely szabadnak minősül. Egyelőre csak az államok besorolása ismert, a részletes országjelentéseket, köztük a magyarországi demokrácia helyzetének értékelését csak később, valószínűleg tavasszal teszi közzé a Freedom House.

A világjelentéshez kapcsolódó tanulmány egyetlen vonatkozásban említi Magyarországot, mint amelyet Bulgária és Lettország mellett a közép-kelet-európai régióban a legjobban sújtott a globális gazdasági válság.

Magyarország szomszédai közül Ausztria, Szlovénia és Szlovákia – akárcsak a korábbi években – a legmagasabb osztályzatokat kapta. Románia teljesítménye változatlanul mind a politikai, mind a polgári jogok terén eggyel rosszabb, 2-es értékű volt. Horvátország egy osztályzatot javított a politikai jogokat illetően, így a legjobb, 1-es besorolást kapta, a polgári jogok vonatkozásában 2-es maradt. Szerbia ugyancsak eggyel jobb – a tavalyi 3-as után 2-es – osztályzatot kapott a politikai jogok tekintetében, a polgári jogok területén változatlanul 2-es volt az eredménye. Ukrajna teljesítményét mindkét kategóriában változatlanul 3-asra értékelték.

A Freedom House általánosságban megállapította, hogy tavaly ismét visszaszorulóban volt a világon a szabadság; 2008-hoz képest a nem szabad országok száma 42-ről 47-re növekedett, a részben szabadnak minősülő államok száma pedig 62-ről 58-ra csökkent (a szabad világhoz tartozó államok száma változatlanul 89 volt).

.

Megjegyzés. Figyelve a két hírt látszólag semmi köze sem lenne az egyiknek a másikhoz, de... Mivel az MTI adta közre mind a kettőt és kb. ugyanabban az időben részrehajlást lehet fellelni e két hirrel kapcsolatosan. Viszont a tények valósak.

A romániai helyzet ecsetelésekor az irodalmi Nobel-díjas Herta Müller - aki romániai származású és aki 1987 óta Ausztriában él - tudta mit mond, amikor a demokrácia meglétét megkérdőjelezi.

Az már más kérdés, hogy ez mennyire valós a nemzetközösségi szinten is.

Valami viszont azt tudatja, hogy ezen a szinten is kell valami igazság legyen a dologban, hiszen nem mindegy, hogy továbbra is azt a régi vörösek által hangoztatott szlogént lehet mindegyre felfedezni, hogy "aki, nincs velünk az ellenünk..."

Polgárjogok pedig csak akkor érdekesek, amikor szavazni kell menni.

Mindegyre tapasztalhatjuk sok "kisember" fontos munkálataira hivatkozva "az állam pedig én vagyok" Hiába van a közpénzből fizetve számára inkább a kormány,-  rosszabik esetben a pártaparátus - annyira fontos, hogy elfelejti a hivatalba lényegében szolgálatot tesz, azért kell dolgoznia, hogy jobb-könnyebb legyen annak akiért is létezik az a munkahely.

Amig ezek a személyek ezt nem "hivatás"-nak tekintik, addig valóban el kell gondolkozni, hogy ki veszítette el a másikban a bizalmát. 

Ez a sok "papírgyártó" pedig még több alkalmazottat akar, hogy "a munka volumene" legyen ellátva-elvégezve, de ezek között is sok olyan van, akik pont azt felejtik el, hogy egyáltalán miért is van szükség arra az éppen feleslegesen kiállított igazolásra...
Amikor a 90-években az egyik gazdaember elmondta, hogy azért, hogy felvehessen egy kis összeget közel 14 "adeverinta"-t kellett megszerezzen és ma ugyancsak az a személy 21-et kellene összekeressen.

Az "egyablakos" ügyintézés fogalma sok intézményvezető fejében még csak meg se fordult... a postautalványos kifizetéseket pedig nem kedvelik az amúgyis megterhelt ügyintézők.(HZ)

  

Három hír - két oldala

Sógor Csaba: az autonómia különböző formáinak bevezetéséről Bonnban

megjelent az Erdély Ma[ 2009. december 10., 00:15 ] [520]

Az Európai Néppárt (ENP) idei utolsó, kihelyezett tanulmányi napjaira Bonnban, folyó év december 8-9-én került sor. Az esemény a politikai frakció december 10-i bonni kongresszusát vezeti fel. Az ülés szerdai napirendjén a gazdasági válsághelyzetből való sikeres kilábalást biztosító lehetőségek megvitatása szerepelt, három fő téma részletezésével.

A vitaindító elképzelés szerint a jelenlegi gazdasági krízis kezelésére a jövőben többek között az etikus és stabil elvek alapján működő pénzügyi rendszer megteremtésével, valamint a szociális piacgazdaság működtetésének segítségével kerülhet sor. Az előadók kitértek a tagállamok helyzetének különbözőségére, és egyetértettek abban, hogy az Európai Unió (EU) új tagállamainak fokozottabb politikai és gazdasági integrációs támogatásra van szükségük, a belső szociális kohézió megerősítése végett. Az eseménnyel egy időben zajló Koppenhágai Csúcs fontosságát elemezve, a résztvevők rögzítették azokat az elveket, melyekkel ENP a globális klímaegyezmény megkötésének tervezetét támogatja.

Sógor Csaba erdélyi magyar európai parlamenti képviselő az új tagállamok politikai, gazdasági és szociális integrációjának kérdéskörében szólalt fel. Beszédében kifogásolta azt az egyszerűsítő tendenciát, melynek értelmében hangsúlyosan főleg a gazdasági integrációról szólnak a krízis megfékezését célzó tanácskozások és viták. A képviselő szerint az új tagállamoknak sokat kell még tanulniuk például az uniós támogatások pontos és korrekt módon történő elszámolás etikájával kapcsolatosan is. Másrészt a különböző nyelvtörvények bevezetése helyett az EU soknyelvűségéből fakadó értékek elismertetésének és népszerűsítésének vonatkozásában is akad tennivalójuk bizonyos tagállamoknak. Sógor Csaba azt javasolta, hogy a kollektív bűnösségnek akár csak lábjegyzetben való említése helyett is kollektív jogokat bevezetni, mégpedig az autonómia különböző formáinak segítségével. Erre az egyes régi tagállamok jó példája ösztönző hatással lehet.

Az RMDSZ-es képviselő megállapította, hogy a ENP frakciójának segítenie kell fiatal kereszténydemokrata tagpártjait abban, hogy ezek valóban a keresztény értékrend szellemében politizáljanak és demokrataként viselkedjenek. Sógor Csaba főleg a Romániában lezajlott választásokra utalt, és szemléletes példával élt:

- Ha keresztény (demokrata) házastársként harmadjára is „megnyerem” a válóperem, nekem is el kell gondolkodnom azon, hogy valami nincs rendben az értékrendemmel, mert háromszor maradtam magamra, nem működött az együttélés sem a kereszténydemokrata, sem a liberális, sem a szociál-demokrata „házastárssal". Véleményem szerint a frakciónak, nekünk, tagoknak, segítenünk kell, hogy a fiatal demokráciák, az új tagállamok néppártjai a gyakorlatban is alkalmazhassák azt a keresztény értékrendet, amely pár hónappal ezelőtt Európa-szerte az ENP győzelmét biztosította: a tolerancia, az elfogadás, a kisebbségiek és a gyengék támogatására gondolok.

Ígéret az unió őshonos nemzeti kisebbségeinek

Megjelent az Erdély Ma [ 2010. január 13., 07:55 ] [932]

Sógor Csaba az őshonos nemzeti kisebbségek jogainak biztosításáról kérdezte Brüsszelben az EB alapjogi biztosjelölt asszonyát. Az EP-képviselő szerint sikerült intézményes kötelezettségvállalást elérni a biztosjelölt részéről — olvasható sajtóközleményében.

Sógor Csaba RMDSZ-es EP-képviselő Viviane Reding, a jogérvényesülés, az alapvető jogok és az uniós polgárság kérdésének biztosjelöltjéhez intézett kérdést. A jelölt egyben az Európai Bizottság (EB) egyik alelnöki tisztségének várományosa is, luxemburgi származású, és már két mandátumot töltött EB-biztosi állásban: a kultúra és nevelés, illetve az információ és médiák kérdésének EU-biztosa is volt. Kis ország érdekeinek képviselőjeként maga is egy kisebbségi, kevésbé használatos nyelvet, a luxemburgit beszéli.

Sógor Csaba kifejtette, azt reméli a biztosjelölt asszony szakmai tapasztalata alapján, hogy érzékenységgel fogja kezelni az EU által mindeddig mostohán kezelt kisebbségi problematikát. Viviane Redingtől megkérdezte: „Milyen lépéseket kíván tenni annak érdekében, hogy a Stockholmi Program alapjogokra vonatkozó részével összhangban megszűnjön a diszkrimináció minden formája a hagyományos nemzeti kisebbségi közösségekkel szemben az EU tagállamaiban, és ezáltal az ezen közösségekhez tartozó személyek is teljes jogú európai polgárokként járulhassanak hozzá a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség kialakításához?"

A biztosjelölt asszony válaszában a Lisszaboni Szerződés életbelépésének köszönhető azon új elemekre hivatkozott (a Lisszaboni Szerződés 2., illetve az Alapjogi Charta 21. cikkelye), melyek hathatós intézkedéseket tesznek lehetővé az őshonos nemzeti kisebbségi közösségekhez tartozó személyek jogainak biztosításában. A biztosjelölt asszony elmondta, hogy a Bécsben működő Alapjogi Ügynökség tanulmányainak és elemzéseinek figyelembevételével szándékszik tevékenykedni. Csapatában egy személy feladata teljes munkaidőben és kizárólag a kisebbségi jogok kérdésének kezelése lesz. Viviane Reding megígérte, a hagyományos nemzeti kisebbségek védelmére új rendszereket is próbál majd javasolni.

— Úgy vélem, biztató választ kaptam kérdésemre — összegezte Sógor Csaba a biztosjelölt asszony meghallgatásán elhangzottakat. Konkrét ígéretet nem lehetetlen, de nehéz kicsikarni EB-biztosi meghallgatáson. Őshonos nemzeti kisebbségeink jogainak védelmében sikerült intézményes kötelezettségvállalást elérni a biztosjelölt részéről — vélekedett.

Márton Árpád: Az autonómia ügyében kedvező időszak várható

Megjelent az Erdély ma [ 2010. január 16., 08:30 ] [95]

Előrelépés történhet az autonómia ügyében a következő esztendőkben, két okból is — véli Márton Árpád háromszéki RMDSZ-képviselő. Az autonómia nagyon sok eleme megtalálható a közös kormányprogramban, de a nyilatkozatok szintjén a Demokrata—Liberális Párt programjában is: a decentralizációt és a szubszidiaritást említette példaként, az előbbi a helyi önkormányzatok autonómiájának kiteljesítését jelentené, utóbbi pedig a döntéshozatal minél közelebb hozatalát az állampolgárokhoz.

E kettő az Európai Unió szintjén is alapelv, az európai államok többsége ezek szerint működik — hangsúlyozta a képviselő. Kiemelte azt is, hogy az EU várhatóan a közeljövőben elfogad egy dokumentumot — hogy milyen formában, egyelőre nem tudni —, amely a többségi nemzetek és a történelmi kisebbségek közötti viszonyrendszert szabályozza, megoldást nyújt vitás kérdésekre. Márton Árpád szerint mindezek a bel- és külpolitikai körülmények megkönnyítik és lehetővé teszik, ha nem is az autonómia elérését, de fontos lépések megtételét ennek érdekében

.

Szerk megj. Adott helyzet, hogy mindkét fentemlitett nyilatkozó, ugyanazon szövetség azaz az erdélyi magyar népközösség megválasztott képviselője, mégis - megint - másképpen értelmezik azt, ami helyi esetleg közösségi autonómia.

Leginkább Márton Árpád képviselő úr hozzáállása lephet meg. Ami érdekes, hogy csak most fedezte fel a Demokrata—Liberális Párt programjában: "a decentralizációt és a szubszidiaritást"...

A PD-L eddig is sok mindenben "nyitott"-nak mutatkozott, de nagyon "zárt"-nak látszott. Mindig a körülményekhez igazodóan. Ezt nem lehet nekik felróni, hiszen egyenesen megmondták: ezt lehet ezt pedig nem !

Nem úgy a szocdem, vagy liberálisok esetében, lásd amikor kijelentik, "hogy már pedig nem akarnak kormányt alakítani az udemere"-vel, hogy aztán ugyancsak ők emeljék be ugyanoda a szövetségieket  ...

Visszatérve a Márton úr "magyarázkodásához", székelyként elfogadja a "decentralizációt és a szubszidiaritást olyan fogalmazásban, hogy: az előbbi a helyi önkormányzatok autonómiájának kiteljesítését jelentené, utóbbi pedig a döntéshozatal minél közelebb hozatalát az állampolgárokhoz."

Ide viszont becsúsztat egy sajátos értelmezést : E kettő az Európai Unió szintjén is alapelv, az európai államok többsége ezek szerint működik.

A fenti kijelentés igazságát nem lehet megkérdőjelezni, de hasonlóan mint, ahogy a képviselő úr is mondja - úgy mint a többségiek -, akik mindvégig "összekeverik ezt két dolgot", - persze csak az értelmezések szintjén.  Hasonlóan más esetekhez. A hazai szinten egyféleképpen mondjuk-értelemezzük, azt amit külföldön már elhangzott, az sem baj ha teljesen másképpen! 

Ez azért is érdekes, mert  Sógor Csaba EU-s képviselő szájából - több alkalommal is - elhangzott keresztény(demokrata) szótársítás. Legutóbb, amikor az Európai Néppárt (ENP) dec 9.-i ülésen felszólítja tagtársait, hogy: "az ENP frakciójának segítenie kell fiatal kereszténydemokrata tagpártjait abban, hogy ezek valóban a keresztény értékrend szellemében politizáljanak és demokrataként viselkedjenek" .

Szerintünk, ebből arra is lehetne következtettni, hogy az  szövetségi vezetők által annyira nem kedvelt Magyar Polgári Pártot is! Hiszen a szövetségiekre - mostanság - nem nagyon lehet  rámondani, hogy a kereszténydemokrácia elveit vallanák-pártolnák (lásd a kulturális és kultuszminisztériumnak a szétválasztását, az eddig visszanem szolgáltatott egyházi ingatlanokat, stb...hadd ne soroljuk...  (Erdélyi Polgár)

Csupa csapás az élet – Kapaszkodnak ezek a Markó Béláék, de nehez...

 Megjelent az Erdélyi Ma [ 2010. január 11., 10:46]

Bákóban annyira mentünk volt, hogy meg kellett alakuljon a felsőfokú iskola es. S a tanyittókiképző. Közben tavasszal majdnem készen volt, hogy az ősszel induljon. Nyár közepén csak azt kezdék sunyolni (sugdosni), hogy országot országban nem lehet építeni, s akkor evvel a jelszóval többet nem volt, amit csinálni.

Hanem az ötvenes években s az ötvenegyesben, amikor én Bákóban voltam, annyira voltunk mi, csángók, hogy május elsején felvonultunk, s lozinkáink (jelszavas tábláink) voltak három-négy, hogy éljen május elseje, s mások.

Na most eljött ez az új világ, ez a nyolcvankilenc után való. Most a magyarság egy kicsit esent (ismét) megindult, de a nép elrományosodott. Met Ceausescu idejében a fiatalság felfutott a városokra, s akkor rományul kezdtek beszélleni, a kicsiket kezdték tanyíttani rományul, és mikor a falura visszajőnek, az, amelyik innét kiment, még beszél magyarul, de amelyik ott maradt, az rományul beszél, mert a szomszédja es így szól hezza
Akkor erősödjünk meg. A Magyar Népi Szövetség, na, hogy híjják most? Udemere. (RMDSZ) Többet úgy nem ment. Nem értük el azt a fokot, amit én elértem 1951-ben. Úgyhogy most ezek a vezetőségek irigyebbek. A rományok. Nem es tudunk haladni eléfelé. A tegnapelőtt este hallottam, még azt es hangsúlyozták, amikor az egyik felkőt (felállt) ott a parlamentben, hogy a csángó gyermekeknek mennyit fizet Magyarország, hogy az országot magyarosítsák el? Még oda es felért ez a hangsúly, hogy csángó gyermekek es vannak magyar iskolákban. S akkor láttam meg, hogy az irigység megvan.

Kapaszkodnak ezek a Markó Béláék, de nehez. Nehez, hogy bár odaérjünk, ahol voltunk ötvenkettőben.

Ez lett volna az első esetem, amelyiket játszottam politikai téren, mert ez politika.

Na, a mostani időszakról beszéljek egy keveset. Az iskolák hogy mennek? Az iskolák azóta, hogy a Magyar Népi Szövetség megszűnt volt ötvennégyben, Lészpeden, mert ez volt az utolsó. Többet aztán nem alakult. De közben aztán nyolcvankilenc után esent (ismét) akartak magyar iskolát. Kezdték adni a gyermekeket Csíkszeredába. Négy-öt gyermeket minden évben s leánykákat. Hogy ott járják a hetet s a nyolcat. Közben aztán vannak, akik elébb léptek...    Sylvester Lajos

.

Szerk megj. A fenti cikk szerzője egy "csángó" szájába adta ugyan mondanivalóját, de ez a lényeget nem változtatja: A mostani szövetségi vezetők munkájával nem lehet egyetérteni, sok esetben "a jó politikus húzások" csak magán-, mint inkább közösségiérdeket szolgálnak. Sok eseteben ezek mentén haladnak és a közösséginek nevezett érdek csak lepel. A magánérdek sok esetben fontosabbnak tűnik... A cikkíró megállítja a csángó eszmefuttatását az iskolaproblémánál... Nem éppen érdektelen meggondolásból: A nehéz anyagi helyzet palástja alatt a kormányonlevők,- így a szövetségiek is - most akarják bevezetettni az "iskolatömbösitést"... Megvalósítani a már rég dédelgetett "szorványiskola-projektet"... Azért, hogy "rentábilis"(?!?) legyen az oktatás több faluból egyhelyre kell összpontosítani(?!?) a tanítást... 15.000 közalkamazottal kell csökkenteni a oktatásban résztvevők számát.
Ennyivel kellene leépíteni a tanszemélyzetet!!! Erre kitalálták (ejsze  gyurcsányiaktól vették kölcsön...) a fejkóta-rendszert. 
Ahhoz, hogy egy iskola megmaradhasson minimun 400 tanulója kellene legyen. Igaz a magyariskolák esetében ez a szám csak 300, de akkor is a tanári állások tömkelegét szűnteti majd meg. Arról nem is beszélve, hogy a vidéken élők zöme, már azon gondolkodik, hogy nem adja iskolába gyerekét, mert még pénze sem lesz...
A kormányon levőknek jó, de Nekünk is jó? No és a gyerekeknek jó lesz -e?
Kinek kedvez kocsikáztatni télen-nyáron a tanulmányi eredményekben amúgy is lemaradó vidéki kisiskolásokat? Vidéki oktatás nívóját hogyan növeli meg az ilyen szeretlen,- minden didaktikai előirást nélkülöző - megoldás? Vajon a kormányon levő szövetségiek felmérték-e hogy hány magyarajkú tanár-tanító kell majd otthagyja az állását ?
Magyarországon az ez a fajta "megoldás" olyan sok problémát okozott, hogy az újra felkerülő Fidesz-es kormányalakítók komolyan gondolkoznak egy teljesen más típusú rendszer felállításán. 
Az már előre látható, hogy mennyibe fog kerül a "Szorvány"-nak ezen intézkedések bevezetése. Sokan "átadták" eddig is a többségiek osztályába a gyerekeket, egyrészt mert akkor nagyobb az érvényesülési lehetőség, vagy mert az élet nehézségei, anyagiak hiánya erre kényszeritették!
Ezután viszont olyan nagy méretű lesz az "átállás", hogy még a szövetségiek is nyugodtan elbúcsúzhatnak majd a következő parlamenti jelenléttől!
Erdélyi szinten valószínüleg tartható az iskoláknak a felekezetekhez való "átcsoportosítása", hiszen a kisiskolások zömét a faluban levő hittan-termekben is lehet tanítani. Ezek költségét a falu maga is ki tudja állni, ha az adók - arányosan - helyben maradnának.
Ez egy lehetőség, amelyen Mindenki el kellene gondolkoznia! (Erdélyi Polgár)
  

Markó Béla hátrább lépett !?

Az "Erdély Ma", érdekes cikket közöl. Címe a meglepő:Markó Béla hátrább lépett 
[ 2010. január 13., 07:45 ] [712]

Új vezetőséget választott tegnapi ülésén az RMDSZ szenátusi frakciója. A döntés értelmében Markó Bélát a frakcióvezetői tisztségben a szilágysomlyói Fekete Szabó András váltja. A frakcióvezető-helyettes Gyerkó László lett, amely tisztséget eddig Fekete Szabó András töltötte be. A frakció titkára Bokor Tibor felső-háromszéki szenátor, aki az egészségügyi miniszterré kinevezett Cseke Attilát váltja ebben a funkcióban.(rmdsz.ro alapján)

.

Eddig a híranyag. A szenátusban, a szilágysomlyói Fekete Szabó András, előrelépése-léptetése valóban váratlan lehet, mert eddig a szorványt nem igen részesítette a szövetségi vezetőség figyelemre. A váltásra valószínűleg a Tőkés - Markó találkozó miatt volt szükség. Fekete szenátorsága alatt ugyan nem volt a Szilágyságban "látványos" változás, viszont most már nagyobb súlya lehet majd a gazdasági téren is, hiszen a szövetségiek újra a kormányba kerültek. Erre főleg Szilágysomlyó és környékén lakók számára lehet szükségük, mert abban a régióban a munkanélküliség jóval az átlag feletti. (Meg kell emlitenünk azt is, hogy a Fekete Szabó András még volt "előre léptettve"...)  (HZ)

Új nóta

Néha jól esik szembemenni az árral: miközben mindenki a recesszióról, s az ezzel járó kényszerű karcsúsító intézkedésekről beszél, mi örömmel jelenthetjük be: az ötéves Polgári Élet megújult, húsz oldalasra bővült, új köntöst kapott. Az olvasóbarátabb formátum új tartalmakkal, új rovatokkal gazdagodott, ugyanakkor megőriztük azt, ami a miénk: a jobboldaliságot, a nemzeti elkötelezettséget, a polgáriságot. Öt év után kellett ez a vérfrissítés, amellyel ugyanakkor azt is jelezni akarjuk: itt vagyunk, kérem szépen, s már nemcsak kopogtatunk, hanem döngetünk is – ha úgy szükség –, mondván, mint Virág elvtárs: Ha mi egyszer kinyitjuk a szánkat… Szükség van erre a pofázásra, mert társadalmunk még mindig tele van félelemmel. Hozzánk is begyűrűzött magyarságunk vállalásának szégyene, a véleménynyilvánítástól való rettegés, a bólogatójánoskodás. Ne féljetek! – üzenjük hát eme külcsínileg megújult Polgári Élettel is, azt remélve, hogy példánk, létezésünk erőt ad a székelyföldi polgároknak. Ugyanakkor nem akarunk abba a hibába esni, hogy túlbecsüljük erőnket, szerepünket. Gyönge fegyver a szózat és igazság, mondhatnánk, Jónás prófétát parafrazálva, mint ahogy azzal is tisztában vagyunk, hogy a nyomtatott sajtó szerepe csökkenőben van. De úgy látjuk, az erdélyi magyar társadalom még nem „beérkezett”, megállapodott társadalom, még vajúdó korszakában van. Amíg e vajúdás tart, nekünk mindenképp itt kell lenni, s dolgozni maximális erőbedobással. Mert nem mindegy, hogy milyen lesz ama nagy gyerek, s mi lesz a neve. Nem mindegy, hová, s mivé leszünk… Zsidó Ferenc (megjelent a Polgári Élet - ben)

Hamburgerminiszter

Felháborodás, gúnykacaj, szakmai ellenérvek és a pozitív véleményezés teljes hiánya – röviden így vázolható a “hamburgeradóként” nevezett új sarcforma fogadtatása az ellenzéki pártok és a semleges vagy szintén ellenzéki sajtó részéről. Ha még valaki nem tudná: a gazdasági csődből való kilábalásra továbbra sem az ország költségvetésének valós alapokra helyezését, a hazai kis- és középvállalkozások támogatását, az uniós alapok lehívásának optimalizálását választotta a román kormány…

Ehelyett újra ahhoz az eszközhöz folyamodtak, mely a fanarióta idők óta hagyomány a kis- vagy nagyromán politikusok számára: újabb bőrt, bőröket próbálnak lehúzni az amúgy is nyomorgó lakosságról.

Számunkra külön öröm, hogy az első tisztségviselő, aki elvállalta, hogy szembehazudik a szilveszteri másnapossággal küszködő népecskével, éppen Cseke Attila, az RMDSZ által javasolt egészségügyi minister. Cseke úr egy január 5-i sajtótájékoztatón jelentette be, hogy speciális adót készül kiróni a gyorséttermi ételekre, édességekre és szénsavas italokra! Az új adó – állítólag – az egészségügyi tárca költségvetését pótolná ki, jelen pillanatban ugyanis a teljes összeomlás felé közeledik ez a szektor.

Ismétlem: nem ez az első alkalom, hogy a román kormányzat ugyanazért a dologért többször adóztat meg minket. Közelmúltunk leghírhedtebb ilyen jellegű húzása éppen a jelenlegi államelnök nevéhez fűződik: az utak javítására kirótt plusz adót mai napig “Basescu-taxának” nevezik román polgártársaink. Most azonban az RMDSZ-re osztották ki a csörgősipkás bohóc szerepét, és a történést lefordítva nem lehet megállni mosolygás nélkül – két évnyi szakadatlan kampány, ígéretek, programok, markóbélák és kelemenhunorok után érdekvédelmi szervezetünk a következő formában bizonyítja kormányképességét: megemeli a hamburger, a torták és a kóla árát! Mert – nyilatkoztatta ki rezzenéstelen arccal Cseke Attila – egészségtelenek. S az ez ember, aki azt akarja elhitetni velünk, hogy a drágább kóla az egészégünket védi, Románia egészségügyi minisztere! Hát így haladunk előre: autonómiánk még nincsen, de – a világon elsőként – hamburgerminisztert már adott nekünk az RMDSZ. Szondy Zoltán (megjelent a Polgári Élet-ben)

Autonómiát Vaslui megyében is!

Szélesedik az autonómia, azt is mondhatjuk, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ) a kormánykoalíciós partnerrel, a Demokrata–Liberális Párttal (PD-L) történő egyezkedések nyomán sikerült székelyföld határát egészen Vaslui megyéig kitolni.

Az RMDSZ-nek Hargita és Kovászna mellett Hunyad és Szilágy, illetve a Kárpátokon túli Vaslui megyében sikerült prefektusi posztokat kialkudnia. A SZÁT Ladányi Lászlót (Hargita), György Ervint (Kovászna), Dézsi Attilát (Hunyad), Végh Sándort (Szilágy) és Székely Leventét (Vaslui) jelölte a területi kormányhivatalok élére. A jelölteket az RMDSZ területi szervezetei javasolták a testületnek, azok tettek javaslatokat a kialkudott hat új alprefektusi posztra is. Ha Emil Boc miniszterelnök aláírja kinevezésüket, akkor a SZÁT jóváhagyásával Horváth Levente Arad, Borsos K. László Beszterce-Naszód, Pásztor Sándor Bihar, Ambrus Károly Brassó, Böndi Gyöngyike Máramaros, Pataki Csaba pedig Szatmár megye egyik alprefektusi tisztségét kaphatja meg. Kinevezésükkel egyébként az RMDSZ által támogatott alprefektusok száma nyolc lesz az országban, ugyanis Temes megyében Marossy Zoltán, Maros megyében pedig Bárzci Győző István révén már tavaly ősztől ellátja ezt a tisztséget a szövetség. A legérdekesebb Székely Levente esete, aki Vaslui megyében lesz a törvény őre, a helybéli magyarok nagy örömére. Székely Levente Csaba (Toldalag, Románia, 1955. május 21.) állatorvos, országgyűlési képviselő volt a román parlamentben 2004-2008-ig az RMDSZ színeiben. Galaţi megye egyik Galac melletti választókerületéből került a parlamentbe. Legfőbb célja a vidékfejlesztés volt. Aki ismeri a mozgásokat, annak nem meglepő a zsíros posztok elosztása, 2005-ben az RMDSZ-t az a “megtiszteltetés” érte, hogy Mehedinti megyében lett prefektus, Madaras Lázár közgazdász, egykori parlamenti képviselő. Balázs Árpád (megjelent a Polgári Élet-ben)

Romániai magyar esély!?

Mint ismeretes, Markó Béla miniszterelnök-helyettes a kormányban az oktatási, művelődési és kisebbségvédelmi területet fogja felügyelni.

Borbély László környezetvédelmi, Cseke Attila egészségügyi és Kelemen Hunor kulturális miniszter lett, továbbá tudomásunk van róla, hogy az erdélyi magyarság 5 prefektusi tisztség és 10 alprefektusi tisztség boldog várományosa.

Ebben a történelmi helyzetben, minden magyar ajkú helyi és megyei tanácstagnak egyetlen egy életbevágó teendője maradt.

A 2010-es esztendőben minden olyan határozat-tervezetét, amely a romániai magyar oktatással, művelődésüggyel, a magyar kisebbség védelmével, valamint a magyar környezet védelmezésével és a magyarok egészségének a védelmével foglalkozik, sürgősen be kell adnia.

Ezeknek a határozat-tervezeteknek a beterjesztése után pedig kutyakötelessége követni ezeknek a beadványoknak a sorsát: ki miként támogatja.

Leghamarabb azokat a magyar jegyzőket kell monitorizálni, akik szolgalelkűségből, kényelemből vagy egyéb okok miatt nem támogatják a magyar, alulról jövő kezdeményezéseket.

Ezek után azokat a magyar prefektusokat kell figyelmeztetni, akik visszadobják a magyarok számára létfontosságú határozat-tervezeteket.

Végül – magától értetődően – szintén monitorizálni kell a magyar minisztereket, akik azért vannak a kormányban, hogy a romániai magyarság elképzeléseit végrehajtsák.

Tervezeteink sorsát, bármilyen legyen az, hozzuk a sajtó nyilvánossága elé! S szebb lesz álmunk…

Csíki Sándor (megjelent a Polgári Élet-ben)

Mire számíthatnak az elszakított területeken élő magyarok 2010-ben?

(részletek a http://www.kitekintő.hu/ –ben megjelent cikkből ) [ 2010. január 01., 16:11 ] [1127]

Romániában 2010-ben kiderül, hogyan állják ki a gyakorlat próbáját az előző esztendő eredményei. Nevezetesen meglátjuk, hogyan lesz képes az új román kormány – soraiban az RMDSZ-szel – biztosítani a parlamenti többséget, mely a román törvényhozásban 236 szavazatot jelent. A kormánykoalíció: a PD-L, az RMDSZ, és a kisebbségiek összesen 241 szavazattal rendelkeznek, ami minimális többséget jelent a parlamentben. Ez azt jelenti, hogy ha a jelenlegi kormány ki akarja húzni a következő választásokig, akkor a koalíciót alkotó pártok frakcióinak stabil hátteret kell biztosítaniuk a kormány számára, hogy ne forduljanak elő átszavazások, frakcióból esetleg kormánykoalícióból való kilépések. Érdekes lesz figyelni az RMDSZ politikáját, mely kormányerőként igyekszik majd érvényesíteni programját, és képviselni az erdélyi magyarság érdekeit. A koalíciós megállapodás tartalmazza a kisebbségi jogok bővítésének területét, s a kisebbségi törvénytervezet elfogadását. Ennek fontos garanciájának tűnik, hogy Kelemen Hunor lett a Boc-kormány művelődési minisztere. 2010 végén meglátjuk milyen mértékben sikerül a kormány négy RMDSZ-es politikusának Székelyföld igényeit is kielégíteni.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács mellett a Magyar Polgári Párt (MPP) is kritizálta az RMDSZ kormánypozíciójával kapcsolatban. 2010 fontos kérdése lesz, hogy sikerül-e közös nevezőre jutni az MPP-vel annak érdekében, hogy a romániai magyarság némiképpen közös hangon szólalhasson meg. Az eredményesség fokmérője lesz, hogy az elkövetkező esztendőben sikerül-e megtartani a már évek óta halogatott székelyföldi referendumot. A népszavazás már jelentős eredménynek számítana, hiszen az autonóm státusz kétségkívül túlzottan előrehaladott várakozás lenne 2010-ben. (…)

Új magyar kormány?

A határon túli magyarság életét, valamint Magyarország szomszédságpolitikáját befolyásolják a 2010 tavaszán esedékes magyarországi parlamenti választások is. Orbán Viktor várható győzelme más megvilágításba helyezi a határon túli élő magyar közösségek ügyét. Megkönnyebbülés lehet számukra, hogy a Fidesz miniszterelnök-jelöltje nem kívánja a kisebbségpolitikát a választási kampányban szavazatszerzés céljából felhasználni. (Szlovákiában azonban feltehetően ütőkártyaként fogják használni a magyar kérdést a szlovák választási kampány során). A következő négyéves periódusra pedig Budapest hatékonyabb fellépését ígéri a határon túli magyar közösségek érdekében. Fontos azonban, hogy a határozott fellépés ne legyen kontraproduktív, és ne eredményezze a magyar kisebbséggel szembeni keményebb diszkriminatív politikát a szomszédos országokban, kiemelten Szlovákiában. A határon túli magyar közösségek életében fontos esemény lehet a jövőre esedékes évforduló, a trianoni békediktátum 90. évfordulója. Ez az alkalom lehetőséget nyújhat Kárpát-medence népei számára a konfliktusok csökkentése és az országok közti problémamegoldó kommunikáció fokozáse érdekében. A radikális nacionalizmus és a szélsőségek visszaszorítása fontos feltétel ahhoz, hogy Kárpát-medence ne legyen a Balkánhoz hasonló puskaporos hordó. Trianon méltó – nem siránkozástól, hanem a kor adta újfajta lehetőségek kihasználásával tűzdelt – megemlékezése jó alkalom lehet arra, hogy határok felett egyesítse Kárpát-medence magyarjait. A 2010-es esztendőben tehát ismét lehetőségek adódnak majd a nemzeti konfliktusok kezelésére. A kérdés csak az, hogy mennyit sikerül valóra váltani ezekből a lehetőségekből. (Medgyesi Ádám, Kitekinto.hu)

.

Megjegyzés: Érdekes témát hozott fel a cikkíró, mert a jelenlegi kormány számára valóban fontos a koaliciós tagok a "belső" ellenzékének a - párton belüli -kielégítése. Ezzel az utalással a cikkíró a szövetségi vezetői felé egyfajta jelzést ad, hiszen fontos lehet a számukra is a polgáriakkal való kiegyezés, egy közös platform kialakítása. A cikkíró a "radikális nacionalizmus és a szélsőségesek visszaszorítása" megemlítésével, pedig azt is jelzi, hogy a leendő magyar kormányalakítók is a szövetségiek és a polgáriak kiegyezését várnák el.

Ideje lenne a tárgyalásokat elkezdeni, mert a Fidesz győzelme valószínűleg megosztja majd a pénzalapokat is, lásd az Orbán Viktor ama kijelentését, hogy ezután az általa vezetett kormány a nemzeti tanácsokat(így az EMNT-t ) fogja majd támogatni. Ez azt is jelenheti, hogy ezután sem a szövetségiek sem pedig a polgáriak nem remélhetnek továbbra is fideszes pénzeket , amennyiben a kiegyezés nem jön létre. ( HZ)