Kolozs megye után Maros megyében is találtak egy "fantom" iskolaépületet...

Két iskola, egy falu, nulla gyerek

Megjelent az Impulzus nyomán az Erdély Ma-ban [ 2010. március 31., 10:20 ] [409]

A Maros megyei Várhegyen elkészült a második iskola, de teljesen üresen áll. Románia a lehetőségek hazája: miközben a gazdasági válság és a tanügyi reform következtében a legtöbb faluban iskolákat vonnak össze és munkahelyek szűnnek meg, addig egy Maros megyei faluban elkészült az új iskola épülete. A gond csak az, hogy tanuló egy szál sincs benne.

Az új iskola építését két évvel ezelőtt kezdték el, a cél pedig az volt, hogy majd átvegye a régi épület szerepét. Az építmény el is készült és jelenleg teljesen üresen és kihasználatlanul áll, mivel a 635 lakosú falu (ennek 40%-a magyar) diákságát alkotó 15 tanuló a községközpont Marosszentanna tanügyi intézményeit látogatja.

A dolog érdekessége, hogy a község jelenlegi polgármestere két évvel ezelőtt tanácsi minőségében hagyta jóvá a tervet. Ennek ellenére azt állítja, ő nem is tudott az új épületről: „Nem tudom, hogy iskolának épült-e, ez csak egy lehetséges felhasználási mód. Az, hogy szentannai tanácsos voltam, még nem jelenti azt, hogy mindenről tudnom kellett, ami a községben történt. Nem is tudtam sem az épületről, sem a céljáról", szól Ráduly György polgármester elképesztő magyarázata.

A jól tájékozott és felelősségteljes polgármester a realitatea.net portálnak elmondta, ő csak arra emlékszik, hogy két évvel ezelőtt a községi tanács jóváhagyta, hogy a polgármesteri hivatal 20.000 lejt különítsen el az épület tetőszerkezetének megépítésére. Az építkezés további költségeit állítólag egy alapítvány fedezte, már amennyiben hinni lehet a polgármester úr memóriájának.

A dolog érdekessége, hogy a Maros Megyei Tanfelügyelőségen sem tudnak az új iskola megépülésének okáról vagy annak rendeltetéséről. A kérdés már csak, hogy az ügy az X-Aktákra vagy a Nemzeti Korrupcióellenes Ügynökségre tartozik. Azért van egy sejtésünk...

Megjegyzés.

Úgy néz ki, hogy "tervezett" formában voltak egyes iskolaépületek felújítva, mert a sajtósok a Kolozs után Maros megyében is felfedeztek egy olyan iskolaépületet amely más "rendeltetésre" vár mint, amiért rendbetették...

Ugye milyen leleményes a fekete-ipar?  (Erdélyi Polgár)

Sajtóhírek európarlamenterünkről

Szekusok keverik szerelmi kalandokba Tőkés Lászlót
Megjelent a Manna.ro-ban 2010-02-23 14:04:29

Cáfolta Tőkés László sajtófőnöke a Cancan című román bulvárlap azon értesülését, miszerint az európai képviselőt elhagyta volna a felesége előbbi állítólagos szerelmi kalandjai miatt, illetve azért, mert erőszakosan viselkedett volna vele szemben. A Cancan kedden közzétett cikkében azt állítja, maga Tőkés László vallotta be hétvégi marosvásárhelyi tartózkodásakor, hogy felesége elhagyta, és hogy ő ennek cseppet sem örül. Az értesülés, úgy tűnik, más sajtóorgánumhoz eddig nem jutott el. A bulvárlap konkrét hivatkozás nélküli „korábbi sajtóhírekre” alapozva állítja, hogy Tőkés Lászlót egyenesen Casanovaként emlegetnék lelkész kollégái. Demeter Szilárd sajtófőnök a Mannának elmondta, számítottak rá, amikor nyilvánosságra hozták a szekus-listát, hogy „valamilyen úton-módon visszaütnek a leleplezettek. És mivel ezen szocializálódtak, hát ilyen aljas eszközöket vetnek be”. Mivel Tőkés László EP-képviselő szeretné megvédeni a magánéletét, gyermekeit és feleségét, a továbbiakban nem fog reagálni a román bulvárlapokban megjelenő rosszindulatú pletykákra, közölte a sajtófőnök. Mint Demeter elmondta, nem ez volt az első bosszú a leleplezés miatt: „más diverziós eszközökkel is élnek, például rossz magyarsággal megírt elektronikus leveleket köröztetnek egy temesvári lelkész nevében, amelyben megint pénzlenyúlással vádolnak (ez, mondhatni, két évtizedes «vád»)”.  Illusztrációként elküldte az említett e-mail szövegét: „Tudomására kell hozzam egy sulyos helyzetett; szóval ez már több a soknál hogy egy magyar engem vádoljon. Internet cikkekben, a decemberi tüntetés "kudarcért"!! Személyesen, nagyon elegedve voltam ahogy a magyarség kijött felvonulni. Igaz hogy úgy tünik Tőkés az egyetlen elégededtlen volna, de ez már nem számmit sokat. Mi tudjuk a püspök nem igen mérlegeli a szavait és tobbet beszél a kelletenél - érintetlennek érzi magát. Másrészröl, a Magyarországi előirányozot pénz szervezési célal, nem jutott hozzam. Kérdezék meg Toró Tibort a ki kezébe került. Az is világos hogy emlitett összegek igazolásért szükséges olyan bűnbakot elűhozni mint engem. Istennek imádkozok kis felvilágositást kapjanak.”

Válik Tőkés László?
Megjelent az Udvarhelyi Hiradó-ban  Forrás: Mediafax Írta: Szasza

Az europarlamenti képviselő ellen felesége benyújtotta a válópert, hűtlenséggel vádolva őt. A Királyhágómelléki református püspök felesége, Tőkés Edit válópert nyújtott be a nagyváradi bíróságon, melyben hűtlenséggel vádolja férjét. Válóperi kérésében az asszony számtalan kalanddal gyanúsítja Tőkés Lászlót, elmondása szerint erről kollégái is tudtak, szükség esetén pedig bizonyítani is tudja ezeket szerelmes levelekkel, SMS-ekkel és egyéb jegyzetekkel. A nő állítása szerint 25 éves házasságuk során szellemi trauma és terror áldozata volt, férjének abszurd szokásai voltak, mint például, hogy írásban kommunikált családjával.

„Olyan helyzet állt elő, hogy velem és a gyerekekkel is hivatalos levélben kommunikált. Körülbelül 200 levelet küldött, valamint volt egy napló is, melybe hozzánk intézett kérdéseit jegyezte fel. Nekünk kötelességünk volt felírni minden egyes kiadásunkat, csatolva a számlákat és pénztárjegyeket” – írja válóperi kérelmében Tőkés Edit. Ugyanitt megjegyzi, férje nem volt hajlandó vele mutatkozni barátai körében, valamint semmilyen vacsorán, vagy egyéb eseményen sem. „Nem hívott meg az általa rendezett budapesti magán vacsorákra és bulikra, ahol viszont szívesen látta a barátait és kollégáit, ellenben velem sosem mutatkozott ismerősei előtt” – állítja a feleség, aki a válás mellett kéri lánykori nevének (Joó) visszavételét is. Ugyanekkor követeli Tőkés Lászlótól a gyerektartás fizetését is, kérése szerint a püspöknek jövedelme egyharmadát kellene két, diákkorú gyermeke taníttatására fordítania. A Mediafax hírügynökség megkereste Tőkés Lászlót az ügyben, ám ő nem volt hajlandó nyilatkozni az intimitás jogára hivatkozva. A képviselő szeretné tiszteletben tartani a család szentségét, ezért nem kívánja kommentálni a történteket.

Válókeresetet adott be Tőkés László felesége

Megjeent a manna.ro/mediafax 2010-03-29 13:09:31

Válókeresetet adott be a nagyváradi törvényszéken Tőkés László európai parlamenti képviselő felesége, írja a Mediafax hírügynökség. A keresetben Tőkés neje hűtlenséggel vádolja férjét, és azt szeretné elérni, ha a válást kizárólag férje hibájából mondanák ki. Tőkés Edith a beadványban azt állítja, a volt püspök "számos kalandjainak némelyikéről kollégái is tudtak, mert nem törekedtek diszkrécióra". Hozzátette, hogy amennyiben szükséges, bizonyítani is tudja állításait tanúkkal, SMS-ekkel, szerelmes levelekkel. Emellett a politikus felesége úgy véli, 25 évnyi házasságuk során férje pszichikailag terrorizálta. "Addig az abszurdumig jutott, hogy hivatalosan küldött levelekben kommunikált velem és a gyerekekkel, mintegy kétszáz levélben és egy naplón keresztül, amelyben leírta a nekünk szánt kérdéseit. Kötelezően el kellett számolnunk minden kiadással csatolt nyugtákkal, a tejről, gyűmölcsről, vízszámláról, stb" - áll Tőkés Edith keresetében. A feleség azt is megemlíti, hogy Tőkés elutasította, hogy vele jelenjen meg nyilvánosan, barátai között, vacsorákon vagy fogadásokon. Beadványában kéri, hogy viselhesse ezután leánykori nevét, és az EP-képviselő jövedelmének egyharmadát azon két gyermekük eltartására, akik még nem fejezték be tanulmányaikat. A házaspárnak három gyermeke van. A Mediafax megkeresésére Tőkés László elutasította, hogy a válásról nyilatkozzon a magánélethez való jogra és a család szentségére hivatkozva. A válóper első tárgyalási fordulóját május 12-én tartják.

Tőkés László élete legnagyobb próbatétele a válás

mti 2010-03-29 16:32:34

Élete legnagyobb próbatételeként éli meg Tőkés László európai parlamenti képviselő azt, hogy felesége válókeresetet nyújtott be - ezt maga a politikus nyilatkozta hétfőn az MTI-nek. A politikus az MTI kérdésére válaszolva elmondta, hogy felesége egy héttel ezelőtt adta be a válópert, miután tavaly decemberben elhagyta őt, és otthonukból elköltözött. "Mivel ezen a helyzeten nem tudtam változtatni, döntését kénytelen vagyok tudomásul venni és tiszteletben tartani" - mondta Tőkés László. A Mediafax román hírügynökség hétfőn közölte, hogy Tőkés Edith, az EP-képviselő felesége hűtlenséggel vádolja férjét válókeresetében, amit a nagyváradi bírósághoz nyújtott be. Rámutatott: család- és gyermekszerető emberként élete legnagyobb próbatételeként és válságaként éli meg a történteket. Leszögezte: az ügy további részleteibe nem avatja be a nyilvánosságot, mivel családját óvni akarja a nyilvánvaló politikai ártószándéktól, valamint a bulvársajtótól.

A politikus hozzátette, hogy munkájának és hivatásának a továbbiakban is megpróbál töretlenül eleget tenni.

Tőkés Edith szerint férje többször is megcsalta, emellett azt állítja a nagyváradi bírósághoz benyújtott keresetben, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) volt püspöke huszonöt éves házasságuk alatt "terrorizálta" őt, és "lelki sérüléseket" okozott neki. A Tőkés házaspárnak három gyermeke van.

Elindította a válópert Tőkés László felesége

2010-3-30 01:19

Tőkés László európai parlamenti képviselő felesége beadta a válókeresetet a nagyváradi törvényszéken, arra kéri a bíróságot kizárólag a férje hibájából mondja ki a válást: hűtlenséggel vádolja őt. Tőkés Edit egyebek mellette számos kalanddal vádolja férjét, ezek közül többről állítólag férje kollégái is tudtak, mert nem is próbálta titkolni őket. Tőkés László élete egyik legnagyobb válásgaként értékelte a felesége által kezdeményezett válópert, és azt szeretné, ha az ügy a nagy nyilvánosság előtt zajlana. A válóper első tárgyalását május 12-re tűzte ki a nagyváradi törvényszék - tájékoztat a Mediafax. (hírszerk., Sz.B.)

Megjegyzés

Nem a legszerencsésebb időpontban röppent fel a hír: Válik az európarlamenterünk felesége. Egész cikkáradat indult el, ki kárörvendve, ki sajnálattal, de a végeredmény az ami az MTI tudósításból is kiderül: "nagy próbatétele életének csúcsán levő embernek a válás".

Az utóbbi időben sajnos sok olyan jel volt, amelyik arról figyelmeztetett, hogy az európarlamenterünk elrugaszkodóban van a valóságtól. Állandóan a mások rendezésével, rendreutasításával, megleckéztetésével foglalkozni lehet, de az is meglehet, hogy onnan is jöhet ellenlépés vagy váratlan "támadás" , ahonnan másképpen az ember nem is számítana rá! (Jelen esetben a család illetve a hitvesi ágy mellől.)

Sajnálatos, hogy ilyen formán sikeres volt azok "munkálkodása", akik az expüspököt semlegesíteni akarták, de Ő sem volt közömbös a hátsóajtók nyitogatása terén, hiszen az MPP bihari testülete mellett rendre igyekezett "elkeríteni" mindazokat, akik esetleg kiálltak az első MPP elnök mellett.

Eddig még soha sem magyarázta meg tettét: miért lett pártnélküli EU-s parlamenter és miért állt össze a szövetségiekkel? Annak ellenére, hogy szinte minden MPP tag bekötött szemmel hit Neki miért hagyta el Őket? Politikai inditékai is lehettek, de el kellett volna mondania...

Ha őszintén elmondja tetteinek mi volt az indítéka, akkor ma is az MPP tagok ott állnának mellette! Ha nem mindenáron a saját-, és a közakarat összemosását keresi, ma nem kerűlt volna ebbe a helyzetbe. 

De, Ő is csak egy ember. Az ember pedig gyarló, ritkán ismeri el, hogy hibázik. Nem igen érti meg az utóbbi időben azt, hogy: "a másik ember is ember" (még ha az, egy nő is). Az ember felebaráti megbocsátása azok erénye, akik üdvözülnek.  Az élettársi szeretet pedig minden embertársunk kötelessége is.

A Családok a társadalom építőköveiként tovább vihetik a nemzetet, a népközösségünket. Sajnálattal kell tudomásul vegyük, hogy ezentúl egy családdal kevesebb lessz.

Egy ilyen dráma viszont senkit sem hatalmazhat fel arra, hogy a MPP belügyeibe beleavatkozzon, mert az Élet megyen tovább!  (Erdélyi Polgár)  

Tisztújító közgyűlés az Erdélyi Múzeum-Egyesületnél

Sipos Gábor, az új elnök, bízik a kollektív munkában

Szombaton a hagyományoknak megfelelően a Protestáns Teológiai Intézet patinás dísztermében tartották meg az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) rendes évi közgyűlését, amelyen kiértékelték a 2009-es esztendő munkáját, vázolták az idei tennivalókat, és – az alapszabályzat értelmében – új elnökséget választottak, ugyanakkor lecserélték a választmány egyharmadát. A fennállásának százötvenedik évfordulóját tavaly megünnepelt intézmény a romániai magyar tudományos élet meghatározója kíván maradni, és ennek érdekében akar több hangsúlyt fektetni munkájában a fiatalok bevonására, a műszaki haladás elmélyítésére. A hazai és magyarországi felszólalók szerint folytatni kell a kiváló kutatási és képzési eredményeket, amelyben fontos szerepet játszanak a Magyar Tudományos Akadémiához fűződő kapcsolatok, de nem szabad elhanyagolni a román és a nemzetközi tudományossággal való együttműködést sem.

Köszöntőbeszédében Görömbei András, a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának elnöke aktuális feladatnak nevezte a határtalanítás jegyében zajló tudományos együttműködést a nemzetrészek között, mivel az Európai Unió nem oldotta meg a magyarság közös gondjait. Görömbei szerint az EME bámulatos eredményeket produkált, és az erdélyi magyar tudományosságban megvan a folytonosságra való törekvés.

Szabó Vilmos magyar külügyi államtitkár a nemzeti célt, a Kárpát-medencei magyarság határmódosítás nélküli egyesítését említette, valamint azt, hogy az EU-n belül sem felhőtlen a viszony minden szomszéddal (pl. a szlovák kormány magyarellenes kampánya). Szilágyi Mátyás magyar főkonzul szerint az erdélyi magyarság jogos igénye folytatni gróf Mikó Imre szellemi hagyatékát, és ezért az EME a legjelentősebb mértékben rászolgál a magyarországi támogatásra.

Megnyitójában Egyed Ákos EME-elnök kiemelte a tavaly Budapesten és Kolozsváron lezajlott jubileumi emlékünnepséget, amikor az EME értékmentő, értékteremtő, és a jövőbe is tekintő munkáját vették számba. Az elnök szerint a választott vezetőség teljesítette feladatát. Beindult az elektronikus adattároló, célul tűzték ki a szélesebb közönség megszólítását, felismerték, hogy elengedhetetlen a kommunikáció a tudományos műhelyek és ágazatok között.

Bitay Enikő főtitkári jelentéséből kitűnt, hogy eredményei alapján az EME-t a nemzetközi kutatóintézetek 282-es mezőnyében a 130. helyre rangsorolták. A közgyűlés elfogadta a költségvetési, ellenőri és jogtanácsosi beszámolókat, a 2010-es munkatervet, valamint az alapszabály két paragrafusának módosítását: az EME kutatóintézetet tart fenn; a kutatóintézet vezetője elnökségi tag. A hozzászólások során Garda Dezső, a gyergyószentmiklósi fiókegyesület vezetője a vidéki egyesületrészek mozgásterének megnövelését siettette.

A közgyűlés tiszteletbeli taggá választotta dr. Balla Árpád székelyudvarhelyi főorvost (laudációt mondott Péter Mihály), és alapító tagjává fogadta dr. Széman Pétert, a szilágysomlyói fiókegyesület elnökét. Még a 150 jubileum jegyében gróf Mikó Imre emlékérmet adományoztak az EME-vel együttműködött több tucat személynek (köztük az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár szerkesztőgárdájának és a Szabadság tudósítójának is). Monoki István, a Gróf Mikó Imre Alapítvány elnöke, az Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatója két Mikó Imre-díjat adott át: Fehér Jánosnak a Teleki Mihály udvartartási naplója című munkájáért, és Dáné Veronkának a Torda vármegye jegyzőkönyvei forráskiadvány megjelentetéséért.

Ezután következett a mandátumát letöltött elnökség helyébe lépő új testület megválasztása. Az eredmény: elnök – Sipos Gábor, főtitkár – Bitay Enikő, alelnökök – Gyenge Csaba, Gyéresi Ápád, Kovács András, Péntek János, ellenőr – Somai József, jogtanácsos – Bányai József. És kicserélődött a választmány egyharmada.

Sipos Gábor, az új elnök, Jakó Zsigmond, Benkő Samu és Egyed Ákos utódjaként, zárszavában azt hangsúlyozta, hogy nincs szükség gyökeres programváltozásra. Ő az EME-ben a következő négy évre kollektív munkát képzel el, nem múltba fordulással, hanem a jövőre szóló hangolódással.ÖRDÖG I. BÉLA
Megjegyzés

A Kolozs megyei valamint a kolozsvári MPP elnöksége ezúton is kiván eredményekben gazdag tevékenységet az EME újonnan megválasztot elnökségének!  

Magyar sportemberek: Tasnádi István súlyemelő életútja

Megjelent a Szabadság-ban 2010. március 30. 

Tasnádi Moszkvában az első ötkarikás megmérettetésen

Tasnádi István 1953. március 21-én született a Kolozs megyei Szék községben. Hatodik osztályos korában a jobb megélhetés érdekében családjával Kolozsvárra költözött. Széken pajtásai már kiskorában rettegtek faluszerte elismert erejétől, a figyelemreméltó testi adottságokkal megáldott gyerek pedig Kolozsváron is kamatoztatni szerette volna erejét és szorgalmát. Nehéz körülmények között nőtt fel, ezért mindig is buzgott benne a bizonyítási vágy. Ennek és sportszeretetének köszönhetően már az általános iskolában kipróbálta magát kézilabdában, később pedig ökölvívásban, a szakiskolában. Ekkor úgy tűnt, tizenhét évesen megtalálta a végső állomást, végül fél év után ismét sportágat váltott, ezúttal utoljára…

A Kolozsvári Jövő/Viitorul Sportiskola 1971-ben súlyemelő szakosztályt indított, Voicu Alexandru edző pedig már korábban kiszemelte magának Tasnádi Istvánt a szakiskolában. Miután szülei is beleegyeztek, a diák azonnal áttért a súlyemelésre. Teremhiány miatt kezdetben több tanintézményben edzettek, nem rendelkeztek megfelelő felszereléssel sem, idővel azonban a sportiskola saját termet és felszerelést biztosított számukra. A mindennapos gyakorlás mellett elkezdődtek a két-háromhetente megrendezett versenyek.

A szakiskola befejezése után esztergályosként dolgozott a Technofrig gyárban, de közben kitartóan súlyozott is. A versenyzésért olykor bizonyos kockázatokat kellett vállalnia. 1973-ban bekötötte a máskülönben sértetlen vállát, hogy igazolást kapjon a gyárorvostól, s felmentést a munkahelyéről. Csupán így vehetett részt a galaci sportiskolai versenyen, amelyet meg is nyert – szerencséjére munkahelyén nem értesültek erről. Ebben az időszakban gyakran éjjel dolgozott, a következő nap délutánján pedig versenyezett.

A Clujana edzője, a fiatal tehetségre már akkor felfigyelő Javorek István így emlékezett: „… tagbaszakadt, kialakulatlan izomzatú gyerek volt, és a súlyemelési technikája nagyon »sápadt« volt. De ahogyan elnéztem a hatalmas csontjait, már akkor láttam, kitűnő sportolót lehet belőle faragni. Sajnos edzője nem volt hajlandó megengedni az átigazolását hozzám, így nem sokat foglalkoztam vele, pedig nagyon csiklandozta az orromat, hogy a kezem alá kerüljön.”

Tasnádi az 1970-es évek elején nehezen tartotta a lépést még fiatalabb ellenfeleivel is. Fáradságot nem ismerő munkával és kitartással azonban második helyen végzett szakításban az 1973-as országos ifjúsági bajnokságon. Ekkor beindult az éremgyűjtés: ezüsttel kezdődött Konstancán, majd tizenegy év elteltével ugyancsak ezüsttel végződött Los Angelesben…

Az 1973-as sikert hosszabb kitérő követte súlyemelő pályáján, a katonaság Bukarestben. Negyvenöt nap gyakorlat és az eskületétel után elkezdett újra edzeni, és meghaladta korábbi eredményét. Az ígéretes szereplés ellenére a Steaua edzője, Ştefan Achim öt tanítványa közül őt látta a legalkalmatlanabbnak a súlyozásra, és mivel elküldte a csapattól, ezzel egy év katonai szolgálatra kényszerítette.

Küzdelem a nagyhatalmakkal...

Miután 1974 novemberében befejezte a katonaságot, Tasnádi István megújult erővel és elszántan tért haza. Megfelelő anyagi háttér hiányában azonban dolgoznia kellett a Clujana cipőgyár gépészeti osztályán, miközben esti líceumba is járt. 1975 márciusában végül ismét elkezdett súlyozni, ezúttal a Clujanánál Javorek István irányításával, aki végre elkezdhette a már korábban kiszemelt tehetség csiszolását. Tasnádi hamar közeli kapcsolatba került Javorekkel, aki az edzéseken mindig jó hangulatot keltett, és fel tudta oldani a súlyemelők között adódó feszültséget. Csapattársai között olyan jó barátokra talált, mint Antal Ferenc, Máthé Csaba, Kiss Sándor és Kiss István. Később Javorek a következőképpen idézte fel a súlyemelőterem hangulatát és a Tasnádival kapcsolatos emlékeit: „Nagyon »csintalan« is tudott lenni. A teremben mindig osztogattam az úgynevezett »mellport«, a tenyeremet beporoztam magnéziumporral, és a srácoknak a mellére húztam egyet, mert nem dolgoztak erősen vagy csak úgy ajándékból. A gyerekek kérdezték Tasitól (szerk. megj. Tasnáditól) miért adom, ő azt mondta nekik, ettől izmosodik a leggyorsabban a mellük. Kezdetben el is csodálkoztam, miért mind jönnek a kezdő gyerekek naponta akár tíz mellporért is, amíg egyszer észrevettem, hogy Tasi, Kiss Sanyi meg Antal Feri csak úgy kuncognak, amikor a gyerekek hozzám jöttek porért.”

Talán a súlyemelőterem hangulata is segítette Tasnádit a nehéz időszak átvészelésében, amikor a naponta többórás edzés mellett nyolc órát dolgozott és esti líceumba is járt. Két-három héttel az újrakezdés után már annyit emelt, mint a katonaságban, de az első évben elért eredményei alapján csupán félig mentették fel a munka alól. Jelentős eredményeinek köszönhetően néhány hónap után már teljes felmentést kapott, így bár hivatalosan munkásként alkalmazta a Clujana, ideje nagy részét a súlyemelésnek szentelhette. Öt-hat hónappal a súlyozás folytatása után már megszerezte első országos csúcsát szakításban, 1975-ben elért eredményének köszönhetően pedig kiérdemelte a sportmesteri kitüntetést is. 1976-ban megszerezte első bajnoki címét is, ezután következett a nyolc évig tartó sikersorozat.

Folyamatosan javítva az országos csúcsokat, 1976-tól 1984-ig minden évben bajnoki címet nyert. 1976-tól az akkori 350 kg-os összetett országos csúcsot 1984-ig 50 kg-mal túlszárnyalta, úgyhogy szakításban 150 kg-ot 182,5-re, lökésben pedig a 200 kg-ot 217-re emelte.

Sikereinek köszönhetően Tasnádi nem maradhatott ki a felnőtt válogatottból sem, ahova huszonkét éves korában hívták be először. Az akkoriban erős mezőnyt felvonultató Balkán-bajnokságon többször is ezüstérmet akasztottak a nyakába. Nemzetközi hírnevet a bulgáriai Várnában rendezett 1979-es Eb-n szerzett, ahol a nyolcadik helyen végzett. Ebben az évben kirobbanó formában versenyzett, de ekkor érkezett első nagy csalódása is. A súlyemelőknek megtiltották a vb-részvételt Athénban, mivel egy román síkfutó lebukott egy nemzetközi verseny doppingvizsgálatán. 1980-ban már aranyéremért léphetett dobogóra a Duna-kupán, miután a legtöbbet emelt lökésben. A román válogatott, kulcsemberei között Tasnádival az 1980-as években, ha nem is érte utol, de felzárkózott olyan súlyemelő nagyhatalmak mögé, mint az oroszok vagy a bolgárok.

... és a rendszerrel

A válogatottnál Tasnádi István ismét találkozott Ştefan Achim edzővel, aki ekkor már nem hanyagolhatta el a sportolót, miután korábban nem ismerte fel a tehetségét és képességét a jó eredményekre. Bár rohamosan javuló eredményeivel Tasnádi kezdett egyre biztosabb helyet kiharcolni magának a válogatottban, több éven keresztül nem egyezett Achimmal.

A súlyemelés nemcsak megfelelő fizikai felkészülést igényel, a sportolóknak fejben és lelkileg is felkészültnek kell lenniük, a versenyen ugyanis csupán három kísérletük van egy fogásnemben. Mivel minden hiba számít, az edzőnek és tanítványának folyamatosan egyeztetnie kell a megfelelő súly kiválasztását. A válogatottban eltöltött első éveiben Tasnádi edzéseken gyakran elért egy bizonyos eredményt, ezt igyekezett teljesíteni versenyeken is. Bár gyakran átlépte az edzéseken elért eredményt, edzője mégsem bízott meg képességeiben, emiatt gyakori nézeteltérései és vitái származtak Achimmal. Az ankarai Balkán-bajnokságon 1977-ben például az edző szokása szerint nem egyeztetett tanítványával, és meggondolatlan döntése következtében Tasnádi csupán 150 kg-ot szakított. Tasnádi először tiltakozott a döntés ellen, mivel érezte, többre képes, emiatt Achim örökre szóló letiltással fenyegette. A három héttel későbbi országos bajnokságon 150 kg-ot szakított. Néhány nappal később nemzetközi versenyen képviselte ugyancsak a Clujanát Prágában, ahol országos csúcsot ért el, miután 155 kg-ot emelt szakításban. Gyakran nem engedték meg neki, hogy annyit emeljen, amennyire képes, ha többet próbált, felfüggesztéssel fenyegették, azzal vádolva, hogy hazaáruló, nem szolgálja a nemzet érdekét.

Vidéki sportolóként eleve hátrányos helyzetben részesítette a bukaresti sportvezetőség, kisebbségiként pedig annál is több gonddal kellett megküzdenie. Amikor csapatversenyben a magyar válogatottal találkoztak, mindig nagy nyomás alatt versenyzett. Vereség esetén ilyenkor is hazaárulónak nevezték, mivel szerintük szándékosan veszített azért, hogy a magyarországiak jobb eredményt érjenek el. Nemzetközi versenyek előtt a súlyemelőket rendre behívták kihallgatásra, számoljanak be terveikről, és hogyan érzik magukat Romániában. Valójában ki akarták szimatolni, ha esetleg szándékukban áll disszidálni. A magyar sportolókat, köztük Tasnádit is mindig alaposabban kikérdezték és átkutatták, sőt csapattársaitól is érdeklődtek róla.

Ilyen mostoha körülmények között nem csoda, hogy gyakran Kolozsvárott készülődött a válogatott versenyeire is, itthon ugyanis nem érződött annyira a diszkrimináció és kedvezőbb hangulatra talált. Kimagasló eredményeinek köszönhetően egyre nagyobb tekintélyre tett szert, ez pedig jelentősen enyhített a rá nehezedő terhen. Az 1970-es évek végére a válogatott meghatározó tagja lett, nélkülözhetetlenné vált súlycsoportjában. Ekkor már több időt edzett Bukarestben, ahol az erős válogatott társak már jobban ösztönözték felkészülése során.

Háromszor is a moszkvai olimpián

1980-ban Tasnádi István pályafutásának egyik legjelentősebb pillanata közeledett, az olimpiai részvétel Moszkvában. Ekkor azonban bekövetkeztek első súlyosabb sérülési gondjai is. Az Eb-n úgy tűnt, csuklósérülés miatt nem tud szakítani, a magyar válogatott orvosa azonban többször is meginjekciózta, és végül versenyezhetett, de nem ért el jelentős eredményt.

A Brassópojánai edzőtáborozás után, két nappal az olimpiára való utazás előtt a válogatott Bukarestben edzett. Tasnádi ekképp emlékezett vissza: „Felemeltem 100 kg-ot, de a súlyt véletlenül a karotidámra (szerk. megj.: nyaki verőér) ejtettem, nem kaptam levegőt, majd hátraestem, mint a deszka. Edzőm pofozgatott, majd miután visszanyertem eszméletem, kérdezte, tudom-e hol vagyok, erre én: Moszkvában. Másnap, amikor indultunk az olimpiára, a repülőtéren az útlevelet kérték. A súlyemelő szövetség elnöke nem vette ki iratainkat a rendőrségtől, és utasítására azt mondtuk, hogy a Sport és Testnevelés Nemzeti Tanács elnökének a listáján szerepelünk. Felszállás előtt az őrök felszólítására le kellett szállnunk, mivel nem volt útlevelünk. Végül a következő nap utaztunk el Moszkvába, miután a szakszövetségi elnök megszerezte iratainkat. Ezután társaim viccelődve megjegyezték: Tasi, te háromszor is voltál Moszkvában – a szédülés utáni képzeletbeli utazás és a repülőről való visszatérítés után harmadszor végül valóban sikerült kijutni Moszkvába.”SALLAI ANDRÁS LORÁND
A Kolozs megyei valamint a kolozsvári MPP elnöksége - ha kicsit késve is - boldog születésnapot kiván a kiválló kolozsvári sportembernek és mesternek!

Oktatási dilemmák

Megjelet a Szabadság -ban 2010. március 30. Olvasta 382 felhasználó.

Nagy az ellenállás a szakszervezetek részéről. Az érdekvédelmi szervezetek általában hallani sem akarnak a reformokról, hiszen az elmúlt húsz évben a politikum üres fogalommá koptatta ezt a szót, amely alatt mindenki azt ért, amit akar, és amit személyes érdekei megkövetelnek.

A kormány által ismertetett oktatási törvénytervezet önmagában biztos nem hoz megváltást, mint ahogy a tervezet kidolgozói sem képzelhetik magukról, hogy az esetleges kedvező változások kizárólag a saját érdemük. A törvénytervezet ugyanis olyan előírásokat próbál ötvözni, amelyeket más fejlettebb országokban már sikeresen kipróbáltak, például Finnországban, hiszen köztudott, hogy Daniel Funeriu csodálója a skandináv országok oktatási rendszerének, amelyek valóban jól működnek.

A tervezet nagy előrelépést jelent a decentralizáció irányába, hiszen példátlan szabadságot biztosít a tanároknak a tananyag meghatározása szempontjából, és az iskolák működésébe is ezentúl nem a minisztériumot képviselő tanfelügyelőségnek lesz elsősorban beleszólási joga, hanem az iskola tanári és szülői közösségének, ami elvileg sokkal egészségesebb.

Azért mondom, hogy csak elvileg, mert egyelőre minden iskola tanári karának, valamint a szülői és diákközösségnek meg kell tanulnia bánni a szabadsággal. Különben könnyen vezethet anarchiához a decentralizáció, hiszen a felsőoktatásból már tudjuk, hogy az amúgy rendkívül értékes egyetemi autonómia önkényes értelmezése valóságos intézményszörnyetegeket generált. Megerősödtek ugyanis a felsőoktatásban a klikkérdekek, és egyes rektorok úgy viselkedtek, mintha saját tulajdonukról döntenének, és nem egy közintézményről.

Még ha sikerül is elfogadtatni a parlamenttel az oktatási törvénycsomagot, akkor sincs semmi biztosíték arra, hogy az oktatási rendszer alaposan meg fog újulni, hiszen a helyi közösségek közül sokan képtelenek lesznek élni a tervezet által biztosított szabadsággal. A központosított rendszerben szocializálódott tanárok egy része továbbra is központi utasításokra fog várni, és fogalmuk sem lesz, hogy mit kezdhetnek a tananyag 25 százalékának a szabad megválogatása révén biztosította lehetőséggel.

Viszont a minden marad a régiben elv követése sem megoldás, hiszen az oktatás minősége valóban silány. Ezt el nem ismerni gyermetegség, még akkor is, ha kínos beismerni a hibákat. Változásra tehát szükség van, a merev ellenállás helyett pedig sokkal szerencsésebb lenne azon gondolkodni, hogy a változtatás után az oktatás valamennyi szereplőjének hogyan kellene magának, egyénileg megújulnia. A rendszer ugyanis elvégre egyedekből, tanárokból és diákokból áll. BORBÉLY TAMÁS

Megjegyzés.

A cikkíró egy kissé "mellé lépett" a felvetett problémának, mert nem igazán érti, hogy ITT(Romániában) és MOST(2010-ben) nem "reformot" hajt végre a mostani tanügyi miniszter! Egyszerűen a PÉNZMEGTAKARÍTÁS az, ami jeleneleg központi probléma!
Az újnak mondott de réginek tartott tanügyi törvénytervezetben alapos változtatásokat akarnak eszközölni! A tanügyminiszter által annyira "szeretett" skandináv tanügyi törvényekben nincsenek olyan megkötések ami a mostani román tervezetben felterjesztettek.
Csak szemelvényként egy iskola csak akkor kaphat jogiszemélyiséget, ha legkevesebb 300 tanulója van (az eddigi 200 helyett)!
Egy vidéki iskolában a legkevesebb 15 tanulóval indulhat osztály(az eddigi 10 helyett)! Nincs említve, hogy ez a szám "összevont"(I-IV osztályos tanulókból) osztályra is érhető!
Megemelnék az osztályonkénti tanulói-számot és a tanárok részére a heti órák száma min. 40 lesz! Kérdés, hogy az eddigi iskolánkívűli tevékenységeket - ezentúl - kötelezővé lehet-e tenni?

A cikkre visszatérve látható, hogy a cikkíró nem volt soha olyan helyzetbe, hogy egyik napról a másikra alapvetően meg kellene változtatnia stílusát, valaki megmondaná mit szabadna írnia és mit nem, vagy csak azt írhatna, amit egy láthatatlan - nagy távolságban levő - valaki "megsúgna". Mint, ahogy azt sem érti nem a reformok ellen tüntetnek, hanem a helytelenűl elképzelt és alkalmazott törvényi előírásokat megkerülő kormányhatározatoknak az alkalmazása ellen, a "tömbösitésnek" nevezett, de lényegében csak iskolaösszevonásnak látszó tanfelügyelőségi "tevékenységek" ellen, a fizetések "újraszámolásnak" nevezett de lényegében a kasszagéptől vékonyabb zsebbel való távozás ellen, a magyarosztályoknak a felszámolása ellen, stb. 

Ami a felsőoktatásról íródott, még elfogadhatóak, de cikk végén megfogalmazottak már egyenesen sértőek.
Silány, gyermeteg, stb jelzők használata elfogadhatatlan, mert nem tartja be a deontológiai elvek sokaságát. Egy olyan, aki csak helyzet bemutatását tartja fontosnak, mindig arra kell gondolnia, hogy ne általánosítson, soha se sértsen meg egy egész szakmai-, társadalmi réteget, jelen esetben a tanerőit, amelyiket nem engedik, hogy elvégezze a feladatát azaz, hogy tanítson-oktasson! Mert ha, ezt megteszi akkor téved!
Elsősorban azért mert Ő is e silány minőségű oktatást végezte el! Lehet, hogy ő is egy "selejtes" termék lett!

A központosított tanerők mindegyre kell bizonyítsanak, hogy tudnak egyénileg is cselekedni, ezért azt a 25%-os tantervi "szabadságot" igencsak kevesli a szakmai közösség(itt is mellé lépett a cikkírónk) Ami pedig a helyhatóságiakat illeti hasonlóan a szülői részekkel eddig is rendezték azokat a szálákat, amelyeket a minisztérium nem tudott, lásd a osztálypénzeket vagy a polgármesteri alapokat is.

Ami ezt igazolja az a következő mondata:  "Változásra tehát szükség van, a merev ellenállás helyett pedig sokkal szerencsésebb lenne azon gondolkodni, hogy a változtatás után az oktatás valamennyi szereplőjének hogyan kellene magának, egyénileg megújulnia." Ezek után újra igazat kell adnunk a cikkírónak az oktatási rendszer valóban  "egyedekből, tanárokból és diákokból áll" azzal toldanánk meg, hogy idesorolhatók a "végzősök" is! (Erdélyi Polgár)

A nyárádszeredai RMDSZ szerint az MPP feszültséget kelt

Megjelent Népújság nyomán az Erdély Ma-ban[ 2010. március 29., 22:47 ] [135]

A nyárádszeredai RMDSZ-szervezet, a polgármester és alpolgármester a város lakosaihoz szóló közleményt juttatott el szerkesztőségünkbe:

A helyi RMDSZ és a város vezetősége kifejti álláspontját a szombaton 18 órára szervezett nyárádszeredai előadással kapcsolatban: az ortodox terjeszkedés kérdése nemcsak Nyárádszereda ügye, hanem egy szélesebb réteg is állást foglal a kérdésben. Mi is felvállaljuk ennek az ügynek a rendezését, de úgy gondoljuk, hogy a helyi MPP kezdeményezései nem a legmegfelelőbb módszerek erre, inkább csak tovább rontják a hangulatot a közösségben. A kérdésben született tavalyi egyezség óta elcsitult a csatározás, és úgy tűnt, hogy sikerül békés úton rendezni az ortodox templom kérdését. De ha már nem a pópák kopogtatnak a városháza ajtaján, akkor az MPP próbál újabb feszültséget kelteni, amelyet mi felelőtlennek tartunk és elítélünk, annál is inkább, hogy a város polgármestere és alpolgármestere is a szórólapokból értesült a kezdeményezésről, ahelyett hogy a közös megoldások keresésére törekedne a másik fél is.

Megjegyzés.

A szövetségiek számára nem volt fontos, hogy a város vezetése butaságból, esetleg rosszhiszemúen vagy csak az egyezség érdekében megadta a lehetőséget egy templom épitésére. Elfelejtették, azt amikor az udvarhelyiek "megjárták" amikor is aláirtak egy  gyergyói magyar szervezet nevében, hamisan kiállitott , kéréssel a romániai egyház árvaháznak álcázott épületet húzott fel a város területén! Most pedig "csendesiteni" akarja a tagágát is azért szól az MPP-sek felé, azokat hibásnak kimondva! Feszültséget csak fennt a politikai körökben látni, lent csak a  "lenni vagy nem lenni" érvényesül! Példával élve: még a 20-as években Nagyszalontán 9 családnak akkora templomot épitettek, ahová több mint 300-an is belefértek volna! Mára már kicsinek tűnik és újat kell épiteni... (Erdélyi Polgár)  

Túlélte Neptunját az MPP

Megjelent a Reggeli Újság nyomán az Erdély Ma-ban[ 2010. március 26., 11:06 ] [201]

Nagy csoda tanúi lehetünk manapság, kedves, leendő anyósom. És erre büszke is vagyok! Történt ugyanis, hogy a szegénylegényünk megvetette a lábát, s szembeszökött a nagy, rettenetes hétfejű sárkánnyal. Ez alkalommal győzött is. Ez pedig felettébb ritkaság még manapság is.

A napokban immár sokadszorra élcelődött az egyik ismerősöm, hogy ugyanbiza hány szervezete van a nemzeti oldalnak, holott a tagsága majdhogynem ugyanaz. Kedvtelenül oktattam a tudatlant. Jól látja, ám tanakodjon azon is, hogy miért így alakult ez. Pofonegyszerű: azért szervezték egykori RMDSZ-tagok magukat MPSZ-szé, majd MPE-vé, később az MPP-vé és EMNT-vé, mert szegénylegények ők, mi több, konokul nyakaskodnak az olykor emberalakban hatalmaskodó sárkányok ellen. Ám nem könnyű meglátni az erdőben a korhadt fát. S ha hatalomra kerül a gonoszfajzat, egyre önfejűsködőbbnek, makrancoskodóbbnak láttatja a szegénylegényünket. Ekkor az eláll onnét, s megy nagy búsan tovább az útján. De bizakodik a továbbiakban is, s ebbéli állapotában rögvest emberére, pontosabban vérének testére lel. Együtt mennek hát. A sárkány pedig közéjük nyomakodik ismét.

De sokadszorra kevésbé figyel a beste lelke, s mind jobban előtűnik embertelensége. Megnő a feje, többszöröződik, s olyat tesz, amit nem kellene. Megdühödik ilyenkor aztán a szegénylegény, s kiáll. Ez alkalommal a lábát már jól megvetve ekképpen szól: „A párt alapszabályzatával ellentétes, amit Szász elnök akar. Megfellebbezem az országos tanács határozatainak bejegyzését a törvényszéken.” Mivel a lábát jól megvetette, hiába telt-múlt az idő, a sárkány pedig a döntnökéket meg nem vette (nem volt hitele-pénze hozzá), nyert a csatában.

S ez miért is tartozik magára, Mamókám? Mert ilyen szegénylegényféle győzelmekkel érhetjük el, hogy a mindenkori vezetőink nem tehetnek meg akármit. Az MPP most túlélte azt a betegséget, amibe szegénylegényeink korábban belehaltak, a neptunos vírusok miatt. Megyeri Tamás Róbert,

Megjegyés.

Már jó ideje látni, hogy a cikkirónk nem is tudja, hogyan kerüljön újra "előtérbe". Nem ismeri, hogy még nem is olyan rég volt egy magyar ajkú Független Párt, amit a szövetségiek sikeresen "kioltottak". Nem ismeri azt sem, hogy volt egy Kisgazda Párt is, amelyet hosszú, egyezkedés, huza-vona után beolvasztottak ugyancsak a szövetségiek - az "egységben az erő" szlogént használva.

Az "egykori" szövetségiek pedig nem úgy van használva ahogy az a valóságban is megtörtént, mert a netumosok végig a hatalom mellett "ücsörögtek" , végig azt hangoztattva, hogy az amerikai "lobby" akarja, hogy Ök a hatalmon legyenek, többé kevésbé és kisebb-nagyobb sikerrel... Az MPP-ben a "régi" alapszabályra hivatkozók, értsd "ellenzékiek" nem igen ismerik azt amire mindvégig hivatkoztak. Csak a hatalom megszerzése(vagy inkább vissza szerzése) volt számukra a fontos és semmiképpen sem az elvi kérdések mentén haladtak, mindenféle ürügyet kerestek. És még ha úgy állitják , hogy "nyertek" lényegében csak veszitettek!

Ha a "nemzeti" oldalt figyeljük, nem lehet oda nagyon sokakat sorolni, akik az MPP-vel együtt masiroznának. Első sorban azért, mert csak az MPP a hivatalosan bejegyzett-elismert jobboldalinak és kereszténydemokratának elfogadott párt a többi csak szervezkedések. Van amelyik már elnyerte jogi státuszát, van olyan aki több év után sem sikeres, csak külföldről támogatott. Ezért az MPP-nek ebbe a sorrendbe való sorolásánál a cikkiró téved - nem ismeri a valóságot. Az MPP-be sokan vannak, akik nem is biztos, hogy szövetségiek voltak, mert egyszerűen jobboldaliságuk nem egyezhetett meg azokkal, akik csak "ruhát cseréltek". (Erdélyi Polgár)     

Vizitdíj – második bevezetési kísérlet

- "Úgy néz ki, hogy a Cseke miniszter úr nem csihodik meg", hallottam nemrég a buszban, akkor nem értettem csak mikor elolvastam az alábbi cikket:

Megjelent a Reggeli Újság nyomán az Edély ma-ban [ 2010. március 26., 10:55 ] [94]

Véglegesítette az egészségügyi minisztérium az egészségügyi hozzájárulás, az úgynevezett vizitdíj bevezetésének törvényes keretét. Az intézkedést a 2006/95. törvény módosítása tartalmazza, amelynek tervezetét az intézmény közvitára bocsátotta a www.ms.ro honlapon, illetve elküldte véleményezésre a szakmai szervezeteknek, a szakszervezeteknek és a páciensek szövetségeinek. A rendszer jobbítását szolgáló módosító javaslatokat 10 napon belül várják. Ma délelőtt a szaktárca közvitát tart az Országos Közegészségügyi Intézet bukaresti székhelyén.

Az egészségügyi hozzájárulás azt a pénzösszeget a jelenti, amelyet a beteg fizet majd, amikor igénybe vesz valamilyen egészségügyi szolgáltatást. A minisztérium sajtószolgálatának közleménye szerint a hozzájárulás bevezetésétől azt várják, hogy a páciensek a sokkal költségesebb kórházi ellátás helyett gyakrabban vegyék igénybe az alapellátást, továbbá hogy jobban ellenőrizhetővé válik az egészségügyi rendszerben a ténylegesen nyújtott vagy csak (jogtalanul) elszámolt orvosi ellátás. Azt is remélik, hogy a páciensek is „felelősebbek” lesznek, tehát csak azok és csak akkor fordulnak orvoshoz, amikor erre szükség van.

A hozzájárulás tervezett mértéke az egyes szolgáltatásokért: háziorvosi ellátás munkaidőben 5 lej, otthoni vizit 15 lej; szakorvosi vizsgálat 10 lej, rendelési időn túl 20 lej; otthoni mentős vizsgálat 20 lej; rehabilitációs kezelések (gyógytorna, masszázs stb.) 50 lej kúránként, évente 2 kezeléssorozatot véve alapul; egynapos kórházi ellátás 10 lej, hosszabb beutalás 50 lej; laborvizsgálatok 1 lej vizsgálatonként; röntgenvizsgálat 5 lej; CT 25 lej, kontrasztanyaggal 50 lej; mágneses magrezonancia (RMN) 100 lej, kontrasztanyaggal 200 lej; angiográfia 150 lej; szcintigráfia 100 lej.

A fizetés alól mentesülnek az országos egészségügyi programokban (sugár- és kemoterápia, dialízis stb.) részt vevő betegek, valamint díjmentes marad a sürgősségi, baleseti sebészeti ellátás, a krízis-esetek (vese- vagy eperoham stb.) ellátása és például a szülés is. Egy beteg évente legtöbb 600 lejt fizet, ezen az összegen felül mentesül a hozzájárulás befizetése alól.

Több mint 700 millió lej többletbevételre számít az államkassza a hozzájárulás bevezetéséből. A cédulákból befolyó összeg azé, aki az ellátást biztosította: a háziorvosé, illetve a kórházé. A tervezet szerint a páciens a pénzéért a kért szolgáltatás díjának megfelelő értékű értékjegyet kap, amit aztán meg kell őriznie, hogy alkalomadtán igazolnia tudja, már elköltötte az éves 600 lejes „keretét”, s a további egészségügyi ellátásra ingyen jogosult. Az értékjegynek az orvosnál maradó részére rákerül a páciens személyi száma és aláírása.

A minisztériumi közlemény szerint az úgynevezett „vizitdíj” életbe léptetése azok közé a feltételek közé tartozik, amelyeket Románia kormánya tavaly vállalt a Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal kötött hitelszerződésben. A bevezetéséhez törvénymódosítás szükséges, a szaktárca már eljuttatta a javaslat szövegét a két ház szakbizottságaihoz. Ha a törvényhozás jóváhagyja, az intézkedés július elsejétől életbe léphet.

Az ugyancsak Emil Boc által vezetett korábbi, demokrata–szociáldemokrata kormány tavaly júliusban határozott először a vizitdíj bevezetéséről, ám akkor a hatalmas felzúdulás miatt végül lemondott erről. A mostani kormányban a demokrata–liberálisok a partnerre, az RMDSZ-re bízták a súlyos gondokkal küszködő egészségügyi minisztériumot, így tárcavezetőként Cseke Attila volt Bihar megyei szenátorra hárult a hálátlan feladat, hogy lenyomja a lakosság torkán a békát.

Tavaly, még ellenzékben a magyar érdekvédelmi szövetség megyei szervezete aláírásgyűjtést szervezett a vizitdíj bevezetése ellen. Cseke szenátor 2009-ben a parlament őszi ülésszakának kezdetén többek között éppen a vizitdíj bevezetésének terve miatt interpellálta Ioan Bazac akkori tárcavezetőt, választ várva arra a kérdésre, hogy akkor mi értelme fizetni a jövedelem után számított egészségbiztosítási járulékot. Most a Boc vezette koalíciós partner elvárja, hogy az RMDSZ az intézkedés mellett érveljen.

Földes Béla, a tavalyi tiltakozó akció fő szervezője érdeklődésünkre kijelentette: „A vizitdíj bevezetésének nincsenek meg a korrekt alkalmazáshoz szükséges feltételei. A most javasolt pótlólagos fizetés más fogalom, annak a vizitdíj csak esetleg egy része”. A múlt évben is azt kérték – magyarázta –, hogy az egészségbiztosítási pénztár kössön egyéni szerződéseket minden biztosítottal, és a szerződésben tüntessék fel, milyen ellátásra jogosultak. „Ez az első feltétel, és nem halasztható” – nyilatkozta Földes doktor.

Máté Zsófia, Reggeli Újság

Nem akadémikusok, pedagógusok kellenek – Összefognak a szülők

Megjelent ay Erdély Ma-ban a Háromszék nyomán [ 2010. március 29., 07:24 ] [314]

Egy olyan tanítónak, tanárnak, aki képzésekre jár, tudományos dolgozatokat ír, diákjai halomra nyerik a tantárgyversenyeket, több esélye van, hogy megőrizze katedráját, mint aki táborba, erdei iskolába viszi tanítványait, és munkája középpontjában nem a karrier, hanem a gyermek áll — fogalmaz a sepsiszentgyörgyi Váradi József Általános Iskola egyik, szűk körű szülői közössége.

Elégedetlensé­güknek sajtótájékoztatón adtak hangot, amelyen elmondták: nem értenek egyet azzal, hogy a pedagógusok értékelésénél többet nyom a latban a teljesítményüket igazoló papír, mint az, amit a gyakorlatban tesznek a gyermekekért.

Az említett iskolába járó gyerekek szüleinek véleménynyilvánítása amiatt vált időszerűvé, mert a héten megkezdik a leépítésre ítélt tanítók, tanárok tevékenységének értékelését, az elért pontszámok alapján dől el, hogy az azonos szakterületen tanítók közül ki megy, és ki marad. A tanfelügyelőség nem nevesítette azokat, akiknek ősztől nem lesz katedrájuk, hanem közölte a pénzügyi központokkal, hány osztállyal működhetnek jövő tanévtől, azt pedig mindenütt helyileg döntik el, hogy ennek függvé­nyében hány és milyen szakos tanárra van szükség.

Pap Adolf, a Váradi József Általános Iskola szülői közösségének tagja lapunk érdeklődésére elmondta: elégedetlenségüket az váltotta ki, hogy a tervezett leépítés egyik áldozata egy step by step-es tanítónő. De nem csak miatta hívják fel a figyelmet az értékelési rendszer hibáira, hanem mindazokért, akik amiatt nem érnek el magasabb pontszámot, mert a hét minden napján azon munkálkodnak, hogy a tantervekben előírtnál többet, életesebbet adjanak a gyermekeknek. Nem akadémikusokra, hanem pedagógusokra van szükség a katedrán — véli Pap Adolf, aki szülőtársaival együtt vetette papírra panaszait, és beadvánnyal fordult a tanfelügyelőséghez, illetve az oktatási minisztériumhoz, hogy változtassák meg az értékelés kritériumrendszerét. Ugyanakkor kéri a háromszéki szülőket, fogjanak össze, hogy a pedagógusi vénával megáldott tanítókat, tanárokat megtarthassák, a legjobbak ne válhassanak a tömeges elbocsátás áldozataivá. Fekete Réka

Megjegyzés.

Nem tudni mi késztette a cikkírót, hogy ebben a problémában is megszóllaljon, de valahogy leegyszerűsítődik a dolog, hiszen igen is kell a magasképzettségű tanár csak az a baj, hogy maga a "rendszer" nem megfelelő. Ettől természetesen meg lehet szólaltatni általános iskolai igazgatő bácsikat is, de ettől a lényeg nem válltozik: a gyermekeken ne spóroljon az állam, a kormány- egyik sem!

Nem érteni, miért kell értékelés alá venni azok tevékenységét akik 10-20 éve "teljesítettek" a rájuk bízott feladatokat elvégezték.

A RMPSZ-be be kellett volna lépjen mindegyik tanárnak és tanítónak, hogy most legyen hangsúlya a szakmának!  
Azzal, hogy el-, vagy bevégezzük a fentről elindított fejetlen eröltetett tömbösítésnek álcázott iskolacsoportosításokat csak azt érjük el, hogy igazuk lesz azoknak akik egyre csak a "tudományosan" összeállított statisztikai számokkal "játszadoznak"... (Erdélyi Polgár)   

Ponta: Európában nem léteznek etnikai alapú régiók

Megjelent az Erdély Ma-ban a polgarinfo.hu/kronika.ro nyomán [ 2010. március 29., 14:38 ] [78]

Európában nem léteznek etnikai szempontok szerint körülhatárolt régiók, a Szociáldemokrata Párt (PSD) pedig nem támogatja az RMDSZ régióátrajzolási tervezetét – jelentette ki a hétvégén Victor Ponta PSD-elnök.

Európában nem etnikai kritériumok szerint vonják meg a régiók határait – mondta egy szombaton, Buşteni-ban tartott sajtótájékoztatón Victor Ponta. „Európában éppen az az alapelv érvényesül, hogy az etnikai és nemzeti szempontok helyett fejlesztési és kohéziós kritériumokat érvényesüljenek” – fogalmazott a szociáldemokrata pártelnök. Hozzátette: pártja ellenezni fogja az RMDSZ által a romániai régiók határainak átrajzolásával kapcsolatban benyújtott törvénytervezetet, amelyet a szenátus hallgatólagosan elfogadott, és amely a képviselőházhoz került át megvitatásra.

Victor Ponta szerint az RMDSZ diskurzusa az 1950-es időket idézi, ezzel szemben a PSD nem nacionalista, hanem európai diskurzust folytat. Egy nappal korábban a PSD-elnök a kormányzó Demokrata Liberális Párt (PDL) szenátorait tette felelőssé amiatt, hogy az RMDSZ regionalizációs tervezetét vita nélkül, hallgatólagosan fogadta el a szenátus.

Mint arról korábban beszámoltunk, az RMDSZ mintegy egy évvel ezelőtt nyújtott be módosítási javaslatot a szenátusban a fejlesztési régiókról szóló 2004/315-ös törvényhez. A tervezet oly módon alakítaná át a fejlesztési régiókat, hogy Hargita, Kovászna és Maros megye közös régiót alkotna. Mivel a tervezetet a szenátorok nem vitatták meg az előírt határidőn belül, a hatályos törvények értelmében elfogadottnak minősül. A tervezetet esetében a képviselőházé a döntési hatáskör.

Megjegyzés.

Sajnálattal kellett tudomásul vegyük, hogy olyan dolgokba mond vélemény a frissen választott sociáldemokrata elnök úr amihez sajnos nem ért. De meglehet, hogy hiányzott arról a földrajz óráról ahol az európai népességről szólt a tanára... 

A baj inkább az, hogy nem érti, mi is az eurórégiós felosztás lényege! Azzal nem autonómiás törekvés valósul meg, hanem a szóban forgó terület csak az egyike, a fejlesztési zónák közül! 

Egy olyan párt, amelyik "kemény" ellenzéknek tartja magát legalább tájékozódnia kellene mielőtt véleményt mond, mert a vidékfejlesztés terén Románia már így is jó két éves lemaradásban van, köszönhető - első sorban -, a socdemes-demokrataliberális kománynak is!

A vidéken élők sorsával pedig egyetlen politikai tényező sem "játszhat" saját kedve szerint!

Le kéne már mondani arról, hogy állandóan a magyarajkúanak egyfajta országrombolói szerepet osszanak ki.  (Erdélyi Polgár)  

Beregszászi hírek, rendezvények

A Gazdasági és Vidékfejlesztési Szakosztályhoz érkezett meghívást szeretnénk közreadni, hiszen sokan lehetnek - főleg a határmentiek - akiket érdekelhetnek a kárpátaljai rendezvények.

KÁRPÁTALJAI VÁLLALKOZÁSFEJLESZTÉSI KÖZPONT
ЗАКАРПАТСЬКЕ АГЕНТСТВО ПІДТРИМКИ ПІДПРИЄМНИЦТВА

88017 Ungvár, Babuskin tér 5/a., tel.: 00-380-/312/-64-46-61 Tel./fax: 64-37-37,

cherk47@gmail.com, dgy@cdmaua.com

XI. Beregszászi Nemzetközi Borfesztivál

Jellege: az országosan ismert borünnep a Beregszászi Szent Vencel Borrend, a Beregszászi Városi Tanács és a Beregszászi Járási Tanács közös szervezésében kerül lebonyolításra. A fesztiválon minden évben részt vesznek Magyarország számos borvidékének képviselői, de érkeznek borászok Burgenlandból (Ausztria) Szlovéniából, Erdélyből. Ezek a fesztiválok bebizonyították, hogy a Beregszászi Borvidék nélkül nem teljes a Kárpát-medencei borpaletta. Az itt termett Királyleánynak, Olasz rizlingnek, Tramininek, Hárslevelűnek, Zweigeltnek más az íze. Köszönhető ez helyi talajnak és a hagyományos borászati technológiának. A Bakator, a Szerémi zöld fajták e vidéken még megtalálhatók. Másutt már csak a könyvekből ismerik. Az utóbbi években néhány, a Linner Bertalan által nemesített fajtát – Beregi rózsás, Gizella emléke, Beregi áldás stb. sikerült visszahonosítani. A népszerű ukrán vörösbort adó szőlőfajtát, a Golubokot is a fesztivál közvetítésével ismerték meg a magyarországi borászok. A borünnep programja szakmai találkozót és népünnepélyt, borversenyt, a borászati eszközök vásárát, nagyszabású kulturális gálaműsort, bor- , méz- ás sajtkóstolót, ünnepi felvonulást és borlovag-avatást tartalmaz. Időpont: április 16– 18.  Helyszín: Beregszász, Információ: Molnár Henrietta irodavezető,

Beregszászi Turisztikai Információs Iroda  90202 Kárpátalja, Beregszász, Zrínyi u. 25/2.

office@karpataljaturizmus.info, http://www.karpataljaturizmus.info/, 00-380-/3141/-432-70, 00-380-50-55-10-360, 00-380-97-536-94-75, Mob. 0620-5300-274

Tiszaháti húsvét

Jellege: húsvéti népszokások bemutatója, tojásfestő verseny és kiállítás. A népi gyermekjátékok felidézése.

Időpont: Április 6., 10.00 óra (közép-európai idő)

Helyszín: Tiszabökény (Farkasfalva), Tiszaháti Tájmúzeum, Skanzen

Információ: Borbély Ida, a Tiszaháti Tájmúzeum és Péterfalvai Turinform vezetője, 90354 Péterfalva, Rákóczi u 13. mob.: 00-380-98-64-63-888  E-mail: borbelyida@freemail.hu

Hagyományőrző Húsvét

(Dél-Ugocsai hímes tojások bemutatója)

Jellege: Népművészeti kiállítás, kulturális előadások és hagyományőrző húsvéti locsolkodások szokásai felelevenítése céljából szervezett rendezvény. A cél: hagyományaink felelevenítése és megőrzése, turisztikai látnivalók bemutatása. Időpont: április 6., 12.00 óra (közép-európai idő) Helyszín: Öregakli, Kultúrház.

Információ (főszervező): Jáger Katalin, a Dél-Ugocsai Zöld Falusi Turizmus és Agroturizmus elnöke, Nagyszőlősi járás, 90365 Újakli, Sevcsenko u. 42. Tel.:(+ 380) 50-9143144, mob. 0630-6138307.

E-mail: ugocsa.jager@citromail.hu

Novoszelicai ízek fesztiválja

Jellege: ruszin népi gasztronómia, hagyományőrző együttesek lépnek fel, ruszin népművészeti kirakodóvásár.

Időpont: április Helyszín: Novoszelica Információ: 90300 Nagyszőlős, Béke tér 3., Tel./fax: (+ 380) 3143 265-50. Grigora Éva, a Nagyszőlősi Járási Közigazgatási Hivatal Művelődési és Turisztikai Osztály módszerésze ( mobil: (+ 380) 50-215-9464), Bokotej Olga ugyanezen osztály turisztikai főfelügyelője, (mobil: (+ 380) 50-1758933).

Csernanka nacsanka feszivál

Jellege: ruszin népi gasztronómia, hagyományőrző együttesek lépnek fel, ruszin népművészeti kirakodóvásár.

Időpont: április Helyszín: Cserna Információ: 90300 Nagyszőlős, Béke tér 3., Tel./fax: (+ 380) 3143 265-50. Grigora Éva, a Nagyszőlősi Járási Közigazgatási Hivatal Művelődési és Turisztikai Osztály módszerésze ( mobil: (+ 380) 50-215-9464), Bokotej Olga ugyanezen osztály turisztikai főfelügyelője, (mobil: (+ 380) 50-1758933 

Virágvasárnap

Megjelent az Erdély Ma-ban[ 2010. március 28., 10:46 ]

Legyek szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor mezőn járnak,
A virágban gyönyörködjenek
(Reményik Sándor)

Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának napját ünneppé emelte az egyház. A Húsvét előtti vasárnapon már a hetedik századtól pálmaágat szenteltek. Erdélyben a barkaszentelés, pimpószentelés szertartása elengedhetetlen része a virágvasárnapnak. Az első tavaszi virágok egyike, a fűzfabarka megszárítva sok otthonban megbecsült helyen áll a következő húsvétig, esetleg hamvazószerdáig: vannak vidékek, ahol a nagyböjt kezdetén az előző évi virágvasárnapi barkát elégetik, és azzal hamvazkodnak.

Helyenként a szentelt barkát rontás ellen, gyógyításra, mennydörgés, villámlás elhárítására is használták. A megszentelt barka erejére egy idős asszony így emlékezik:

- Azt a szentelt pimpót megtartottuk a következő év húsvétjáig, s avval hevítettek bé az ünnepi kalácsnak. A pimpóból a kép mellé szúrtak több szálat, ami a következő esztendő húsvétjáig ott volt, hogy távol tartsa a villámokat, betegségeket, és újabban a sírokra is szoktunk egy-egy szálat szúrni, s evvel a templomban nyert érdemeket a holtakért ajánljuk fel.

A barkaszentelés mellett a római katolikus templomokban külön szépséget ad az ünnepi szentmisének a virágvasárnapi körmenet és a passió eléneklése. Jézus szenvedéstörténetének és keresztre feszítésének felelevenítése előkészíti a nagyhéti lelkiismeret-vizsgálatot, a magunkba fordulást, hogy Húsvét vasárnapján tiszta lélekkel örvendhessünk a Megváltó feltámadásának.

„Ő mindannyiunk bűnét magára vette" – Passiójáték Csíksomlyón

Marosvásárhely elterelve

Megjelent az Erdély Ma-ban[ 2010. március 27., 15:24 ] [219]

Kedden délután a városi hivatalban sokunkban kiütötte a biztosítékot Barbu Murgu, a D. Cantemir egyetem rektor azon kijelentése, miszerint Marosvásárhely városát Alexandru Lapusneanu alapította! Akiről mellesleg tudni kell, hogy 1552 és 1561 évek között uralkodott Moldovában. „Ha ti nem akartok engem, én úgyis akarlak titeket!” – idézet tulajdonosának nem oda való, a nyílt színi felemlegetése esetleg azt akarta üzenni számunkra, hogy bármennyire is megveti a város a saját első emberét viselt dolgai miatt, de megvannak a megfelelő titkosszolgálati módszerek, hogy akkor is polgármestert faragjanak belőle, ha esetleg a város lakóinak csak egy bizonyos kisebb hányada szavazna rá. Többünk szerint Murgu így akart már a legelején sokkolni, padlóra küldeni, kiiktatni a vitából, az ott tartózkodó józanabb kevesek vakmerő csoportját. Ez után a rektori nagy dobás után, már azt sem tudtuk, hogy sírjunk-e vagy pedig harsányan nevessünk. Végül az előbbinél állapodtunk meg és jól jártunk, hogy így döntöttünk, mert utólag megspóroltunk magunknak egy fölösleges érzelmi kifakadást.
Sirattuk, magunkat, hogy megszülettünk; őket is, és féltünk, a föld alattuk nem süllyed-e be alattuk töméntelen mennyiségben záporozó ostobaságaik hallatán. Sirattuk Európát, mert számukra az igazi nagy megmérettetés csak ezután következik. És végig csak belülről sírtunk, ahogyan arra Kós Károly tanított minket. Ezek szerint, Zámbó Jimmy-sen fogalmazva: legyen világos, Marosvásárhely városát annak idején nem megalapították, hanem épp ellenkezőleg: városunkat örökbe fogadták! És azért jött el hozzánk a fekete márciuskor a Görgény völgye teljes pereputtyal, hogy végre megkereszteltessünk!
De inkább törődjünk saját bánatunkkal. Már megint átszavaztak! Ez látszik, ezt mondják nekünk, így igaz; de az így realizált valóságkép, mégis nagyon csalóka, ugyanis, akik a gyűlésen összekötőút ügyben végül nemmel szavaztak, nem biztos, hogy ők úgy is gondolták, mint ahogyan az, per pillanat tűnik. Tehát Benedek, Bakos, Bálint és Molnár, ugyan ez alkalommal az új út ellen szavaztak, de az előzmények ismeretében, ez nem jelent semmit. És többek között olyan ezt megelőző történésekben volt részünk, mint van az, hogy Benedek tanácsostól tavaly a városi hivatal megvásárolt 225 négyzetméteres földterületet, potom 22.050 euróért. Nem sokkal később ugyanaz a társaság elsöprő többségű tanácsi határozattal megszavazta két kihelyezett hivatali munkapontnak a megnyitását: az egyik bérlése évi 80.000euróba kerül a városnak, a másik pedig 120000 eurót kóstál. A bevételek nagyságrendje viszont semmiképpen nem indokolnák ezeket, a kiadásokat, de a buli folyik tovább, és miért is volna másként, hiszen közösen szavazták meg, közös célból, egy kalap alatt. Az egyik bérbeadó, többek között egy személyben üzletember (kártyavárépítő) és megyei tanácsos, és közben híre terjeng annak, hogy nemrég visszavették tőle Rolls-Roys márkájú többszázezer eurót érő autóját, mivel elmaradozott a részletek kifizetésével. Tehát több közös szál is összefűzi tanácsosainkat, hogy az állandó messzeföldi kirándulásokat ne is említsük.
Tehát a szavazáskor az volt a stratégia, hogy kedves tanácsosaink úgy gondolták, hogy egy kis diverzióval jó nagyot bekevernek nekünk, és ezáltal úgy összezavarnak minket, hogy ettől, aztán jó ideig csak úgy kapkodjuk majd a fejünket, és mire mi halandók végre valahára kibogoznánk eme ügyletnek kusza szálait, már régen túl lesznek mindenen, és a pénz is hetedhét határon túlra vándorol, akár a mesében.
És most nézzük meg a másik oldalt. Borbély, mint köztudott, Király Károly egykori munkatársa került a nagypolitika felségvizeire. Az egyik legismertebb akciója az, volt, amikor a márciusi események bizonyítékainak egy részét beszolgáltatta a rendőrségnek – eredmény: félszáz embert ítéltek el, közülük csak egy volt román. Tőkés Lászlónak a politikai életből való eltávolítására tett kísérlet; Pokorny, megválasztott marosvásárhelyi polgármester mesterségesen kiprovokált kálváriája (1992), ki győztes befutóként végül visszalépni kényszerült; egy helyi építkezési vállalkozóval ápolt jó kapcsolata, az erdei út iránti évekig tartó csillapíthatatlan érdeklődése… Mindezek elég kifürkészhetetlen figurájává léptették elő ezt a fölöttébb jellemes személyt az érdekvédő-bagázson belül. A városi tanácson belül állandó saját csapata van, kik mindig csak a beintésére várnak. A kolozsvári Peti András mellett újabban Dávid is felsorakozott mögé.
A keddi polgármesteri hivatalbéli vitanapon, a 23-i Fekete Márciusunkkor, igenis nagyot hibáztak a köcsög utcai tanácsoslegények, hogy nem jelentek meg ismét testületileg e találkozón, mert ezzel csak azt érték el, hogy leleplezték önmaguk, azaz ily módon beismerték, hogy mind egy kézre játszanak. És itt jutnak eszembe Florea szavai, miszerint akkor lesz majd összekötő út, amikor azt ő is majd úgy látja jónak. És míg meredeken kúsztak fölfelé a telekárak, nem volt sietős az ügylet, de amint beállt a krach, azonnal intézkedni kellett, mert nemde bár… Volt egy hasonló üzlet az előző polgármester idejében, akkor a víkendtelepi el nem végzett munkáért akart tekintélyes summát, egy bizonyos tisztességtelen cég. Egy egyszerű törvényszéki perről volt szó, amelyet a hivatalnak simán meg kellett volna nyernie, de az ügy évekig elhúzódott, a felszámolt kamatpénzek összege, meg szépecskén gyűlt tovább, mígnem egy olyan összeg nem kerekedett belőle, amely már a csillagos ég alját súrolta. Aztán jött Băsescu új államelnök, aki, mint a kezdetekkor szokott az lenni, új seprű jól seper alapon, megrezzentette igazságosztó szemöldökét és törvényszéki tárgyalási maratonnak hirtelen vége szakadt, mégpedig pozitív végkifejlettel a városháza javára.
A keddi vitanap másik nagy hiányzója, Smaranda asszony és az ő Pro Európa ligája volt. Egy héttel ezelőtt még fáklyás összeborulás volt terítéken nála. Európai trendek szerinti sajátos politikai kinyilatkozások özönével lepte meg a szenzációra éhes médiákat az emberjogi harc nagyasszonya. És most, amikor konkrét lépésekről lett volna szó, ím, sehol. Ezek után megállapítható, hogy a szavak és tettek között az ő esetében is hibádzik az összhang. Az ő igazsága és tettei ugyanúgy a végtelenben találkoznak, akárcsak Bolyai párhuzamosai.
Márpedig az egész Somos-tető ügynek az volna a konkrét hátulütője, generálója, hogy a régi vásárhelyieket állandó jelleggel és mindenféle lehetséges formában, állandó feszültségben kell tartani, állandó szélmalomharcot kell vívatni velük, míg végleg önként is feladják majd. Tehát tudatosan alkalmazott titkosszolgálati eszközökkel, igyekeznek jobb belátásra bírni minket, és ehhez nem várt segítséget kapnak a mieinktől, akik majd, hogy nem ingyért dobnak oda minket a zsiványának. Zavaros ám, újból a Csele pataka, de nagyon!
A városszerte továbbfolytatódó fakoronametszések is ezt a valóságot vannak hivatva igazolni. Sajátjainkon keresztül bírnak le minket. A hivatal által a kézelőből előrángatott 400 felszólalót emlegető számadat pedig helyesen úgy értendő, hogy itt már bármit lehet, még azt is, hogy egy száz férőhelyes gyűlésteremben négyszázan szólalnak fel. A csupasz valóság pedig így virít: megtévesztésként a hivatal egy a favágásokat elfogadó petíció kezdeményezését indítványozta, amely papíron rövid idő alatt 400 körüli igenlő szavazat gyűlt össze. Többségében a hivatal alkalmazottai írták alá ezt a petíciót és azt is tudni lehet, hogy a főnökség a korareggeli órákban írta alá, a beosztottak pedig valamivel később hajtottak fejet az orruk alá tolt felmérési ív láttán.
Ezekről a rémtörténetekkel a helyi sajtónak kellene komolyabban foglalkoznia, felhívnia a figyelmet, a ránk leselkedő veszélyekre, arra, hogy a Balkán végleg felfalni készül minket. Vagy megvédjük értékeinket, vagy keresztülgázolnak rajtunk a miccsevők. Az erdélyi sajtó nagyon figyeljen, ne fogadjon el hír gyanánt mindenféle hamisan csengő, olcsó közhelyeket. Mi szeretnénk folytatni, de lassan minden kapu bezárul előttünk, nem mondhatjuk el többé véleményüket. Minduntalan érdekekbe ütközünk. A sajtó mindinkább a látszatnak szól, lassan már az egész csak képmutatás. És közben nem veszik észre, hogy már a mi kinyíratásunkért munkálkodnak.
Végezetül, íme egy újabb figyelmeztető jel számunkra: egy hét sem telt el, hogy oly szép számban emlékeztünk a Székely Vértanúk Emlékművénél, és a piros-fehér-zöld-szalagos koszorúknak máris nyoma veszett. Nem mi vittük el, de a román városlakókra sem gyanakszom … Fazakas Csaba  

Megjegyzés

Ez a cikk elég tisztán leírja  milyen "állapotok" vannak a városaink választottjainak az  űlésein. A falusi tanácsiűlésekről eddig is tudtuk, hogy a hozzá nem értés mellett egy nagy adag butaság is jellemző volt, tisztelet a kivételnek. A bemutatott kép nem teljes de a nagymérvű rókastílus és a "leleményesség" eddig sem volt gyengéje úgy a sociáldemokrata, liberális no és újabban már a szövetségiek is "felsorakoznak" a haszonleső és kiegyező politkusok mögé. 

Kár volt azt hinni , hogy csak a kolozsváriak kell elszenvedjék ezt a nagy fokú "piszkos " munkát.

Sajnos el kell ismernünk, hogy a cikkírónak igaza van , mert a sajtó valóban csak a látszatnak szól. Nem a valós dolgokkal, a visszaélő választott vagy közalkalmazott kipellengérezését vagy a gyanús ügyek bemutatását látja feladatának, hanem a szövetségi elsőemberünknek a kisgyerekek körében röhögő képét (valahogy úgy mint a kárpátigéniuszi primitívünk tette) mutatgatja... 

Azt senki sem akarja észrevenni, hogy egy "beállitott" , vagy reklám képet látunk, hiszen a gyermekek számára irt könyvbemutató csak egy újabb ürügy arra, hogy lássuk már csak a gyerekek hiszik el meséit... Sajnos  a valóság nem mese!(Erdélyi Polgár)

 

A Temes megyei Civil Tanács állásfoglalása

megjelent az Erdély Ma-ban[ 2010. március 26., 23:53 ] [15]

A Temes megyei civil szervezetek képviselői nevében kijelentjük, egyhangúlag tiltakozunk az ellen, hogy a gazdasági és pénzügyi világválság következményeit a román állam elsősorban az oktatási, az egészségügyi és a kulturális intézményeket érintő megszorításokkal kezelje. A romániai oktatás a Ceaușescu-diktatúrában nemcsak ideológiai béklyóban vergődött, hanem pénztelenséggel küzdött, ezért nem lehetett sem korszerű, sem hatékony. A rendszerváltást követően az oktatás csupán szlogenek szintjén vált prioritássá, a tervezett oktatási reform megfeneklett, alulfinanszírozottá vált és a média kereszttüzébe került. Az oktatási törvényt felülíró kormányrendelet, amely kizárólag gazdasági szempontokat érvényesít, szűklátókörűen alkalmazza a fejkvótás támogatást, átgondolatlan rendelkezéseivel megingatja szülők és gyermekek amúgy is gyenge lábakon álló bizalmát, ebben a formában elfogadhatatlan.

Tiltakozunk a vidéki iskolák bezárása ellen, amelyek következményeként a kistelepülések értelmiség nélkül maradnak. A vidéki gyermekeknek is éppolyan joguk, hogy otthonukhoz közeli iskolába járhassanak és ne kelljen ingázniuk. mint a nagyobb településeken élőknek.

A nemzeti kisebbségek fogalma önmagában is a számszerű kisebbséget jelenti. Minden kisebbséghez tartozó, adófizető román állampolgár nevében kijelentjük, az anyanyelvhez való jog nem számszerűség kérdése. Az anyanyelv elsajátításának pedig feltétele az anyanyelvű oktatás léte és működése, óvodától egyetemig. Az Európai Unió a kisebbségek Európája, a nyelvi és kulturális sokszínűség tárháza, nem olvasztótégely. Ezért úgy érezzük, a szűken értelmezett – vélt vagy valós – gazdaságossági megfontolásból született megszorító intézkedés ellenkezik az európai szellemmel.

Felelős kormány a jövő biztosítására törekszik, nem pusztán a jelennek él. A tűzoltóintézkedések ellehetetlenítik a jövőt: a román és a magyar gyemekek közös jövőjét, román és magyar kisközösségek jövőjét. A piacgazdaság csődje igazolja, hogy a jövőépítés nem kizárólag pénzkérdés, hanem felelősség dolga. Az államnak biztosítania kell állampolgárai jövőjét, nem vonhat el pénzeket olyan ágazatoktól, amelyek félévszázada pénztelenségben próbálják túlélni a válságos helyzeteket, mert a diktatúrában nem termelő vagyis nem gazdaságos ágazatnak tekintették őket. Az oktatás értékteremtő ágazat, ugyanúgy ahogy a kultúra is az, nélkülük az ember embersége kerül veszélybe, ahogy tiltakozásunk mottója, az e hónapban Kossuth-díjjal jutalmazott Kovács András Ferenc Vörösmarty rájátszása is igazolja. Temesvár, 2010. március 24.

Megjegyzés.

Üdvözöljük a Temes megyei CT-t , még ha egy kicsit le is késtek állásfoglalásukkal. Ebből is kiderült milyen magas szinten megyen az információk visszatartása, hiszen csak kevésbé hihető, hogy a civil tanács egyetlen tagja sem olvasta volna a sajtóban leadott MPP Állásfoglalását.

A jelenlegi "felelős" kormányba viszont ott vannak a szövetségiek is, akik már meglehet elfelejtették miért is vannak ott.(Erdélyi Polgár) 

Mit kezdjünk a régiókkal?

 Megjelent a Manna-ban 2010-02-23

Az erdélyi magyar közéletbe már 2007-ben berobbant a fejlesztési régiók átalakítása. Az RMDSZ javaslata olyan csendben csusszant át a szenátuson, hogy észre sem vettük. Jó ez nekünk? Határtologatás és aránylatolgatás.

Mit jelentenek a fejlesztési régiók?

A fejlesztési régiók az ügynevezett NUTS 2-ös csoportba tartoznak, ott ahol a NUTS 1 a makrórégió vagy az állam, NUTS 3-as a kisrégió (pl. megye) és a NUTS 4 a helység. A név magyar jelentése: Statisztikai Célú Területi Egységek Nómenklatúrája (kódjegyzéke), legtöbbször csak a francia elnevezés (Nomenclature des Unités Territoriales Statistiques) rövidítéséből eredően NUTS-rendszernek nevezik.

Az 1988-ban létrehozott európai uniós NUTS-rendszer eredetileg elsősorban az uniós statisztikai célokat és támogatási leosztásokat szolgálta. Legtöbb EU-s országban ezen régiók határai egyben közigazgatási egységek határai is. Nem így Romániában, ahol a jelenlegi, 1998-ban sebtében létrehozott NUTS-2-es fejlesztési régióknak nincsenek közigazgatási hatáskörei, hisz azok az általuk tartalmazott megyéknél maradtak.

Csak néhány területen hoztak létre regionális szintű intézményeket (pl. környezetvédelem, mezőgazdaság, statisztikai hivatal, fejlesztési ügynökségek), általában ott, ahol az uniós pénzelosztási és adatbegyűjtési mechanizmusok ezt megkívánták.

A konkrét közigazgatási, politikai hatalom a megyéknél maradt.

Lehetséges azonban, hogy a régiók átalakítása esetén ez meg fog változni. Itt válik érdekessé ez a kérdés. Ugyanis ha a fejlesztési régiók átalakítása együtt járna az új régiók közigazgatási jogkörökkel való felruházásával (egyúttal gyakorlatilag a megyei hatáskörök megszüntetésével), akkor ezek a régiók besorolnának az EU-s átlagba, valódi működő közigazgatási egységekké válnának, nemcsak virtuális statisztikai régiókká.

Ebben az esetben egyáltalán nem mindegy, hol lesznek határok, és az sem, hogy milyen hatásköröket kapnak ezek az új régiók.

Az RMDSZ régiójavaslatai az erdélyi magyarság  helyi arányaihoz viszonyítva.

Bár az RMDSZ 2008 novemberében benyújtott, és 2010 február 12-én a szenátusban hallgatólagosan elfogadott javaslata egyelőre közigazgatási hatáskörökkel való felruházásról nem szól, politikai diskurzusok szintjén azonban már egyre több utalás történik erre. Nem kizárt, hogy a folyamat végén megszüntetik a megyéket. Ha eljutunk oda, hogy ezeket az új régiókat valódi, jogi személlyel és közigazgatási intézményekkel rendelkező régiókká alakítsuk, akkor mi elkerülhetetlenül figyelembe kell, hogy vegyük az etnikai arányokat is.

Akárhogy is faragnák az új régiókat, nekünk magyaroknak mindegyikben kisebb lesz az arányunk, mint amit legtöbb esetben a jelenlegi megyékben el tudunk érni. Székelyföld esetében 52 év után valóban újra egységes közigazgatási egységbe kerülne a teljes régió, a közigazgatási jogkörökkel való esetleges felruházás után pedig ezen régió mentén lehetne a helyi autonómiát olyan szintig eljuttatni, amely megközelítené egy autonóm terület hatásköreit – mondják a jó oldalát.

Viszont ha a három megye lakosságát egybeszámoljuk a 2002-es népszámlálást figyelembe véve, akkor ebben a 3 megyés régióban a magyarok számaránya alig éri el az 59 százalékot. Egyedül Maros megye járna jobban, ahol a mostani arányunk 39%, Hargita megyében 84%, Kovászna megyében ez 74%.

Egy esetleges Bihar, Szatmár és Szilágy megyéből álló partiumi régió esetében a magyarok aránya 28% lenne, míg a jelenlegi megyefelosztásban ez előnyösebb Szatmárban (35%), körülbelül ugyanannyi Biharban (26%) és valamivel kevesebb Szilágyban (23%). Itt már a kormányzó PD-L minden valószínűség szerint nem engedne, hisz már láttak napvilágot olyan nyilatkozatok (pl. Daniel Buda képviselőházi frakcióvezetőtől), amelyek szerint Szilágy megyét inkább a kolozsi, észak-erdélyi régióhoz kellene csatolni, Partium helyette pedig megkapná Máramarost.

A Szilágy megye keleti részét kitevő román vidékek valóban inkább Kolozs megye vonzáskörzetébe tartoznak, míg a megye nyugati, magyarlakta vidékei inkább Biharéhoz és Szatmáréhoz. Román szemszögből ugye nincs Partium, hanem „Crişana şi Maramureş”, amelyben Szatmár és Máramaros megye egy történelmi régiót alkot. Máramarossal együtt és Szilágy nélkül létrehozandó régió esetében a magyarság aránya a partiumi régióban 22%-ra csökkenne, amely kisebb lenne, mint a mostani Szatmár és Bihar megyei arány.

Ez a felosztás előnytelenebb lenne a partiumi megyéknek, de segítene a máramarosi közösségünkön, amely egy – magyarság szempontból – “erősebb” régióba kerülne, illetve a kolozsi és besztercei magyar közösségeken is. Az RMDSZ tervezetében ugyanis a Kolozs, Beszterce és Máramaros megyéből álló Észak-Erdélyi régióban a magyarok aránya alig 12% lenne, míg egy Kolozs, Szilágy, Beszterce régióban már 16%.

Tegyük még ehhez hozzá, hogy az utóbbi változatban az új régió egyértelműen Kolozsvár központú lenne, míg a Máramarosos verzióban Kolozsvárnak osztoznia kellene Nagybánya vonzerejével is. Jelenleg Kolozs megyében 17%, Beszterce megyében 6%, Máramarosban pedig 9% a magyarok aránya. Kolozs megye egyértelműen a Szilágyos verzióval járna jól.

Természetesen az egész régióátalakításnak nem az etnikai arány a motorja, nem is lehet az. Az uniós szabványok földrajzi, környezeti, gazdasági, történelmi, kulturális egységet mondanak ki egy fejlesztési régió létrehozásának esetében. Az RMDSZ tervezetében az észak-erdélyi (Kolozs, Beszterce, Máramaros) régión kívül a többi erdélyi régió nagyjából megfelel ennek az elvárásnak. Az észak-erdélyi régió valahogy olyan maradéknak tűnik, ahhoz, hogy a többit „jól meg lehessen csinálni”.

Jó-e az egész erdélyi magyarságnak a fejlesztési régiók átalakítása?

Véleményem szerint abban az esetben, ha ezek továbbra is csak fejlesztési és statisztikai régiókként fognak megmaradni, közigazgatási hatáskör nélkül, igen, hasznos. Jóval hatékonyabb, kisrégió-közelibb uniós forrásleosztást lehetne ezeken keresztül levezetni. Nem utolsó sorban a régiók központjait, amelyek meghatározóak tudnak lenni a források elosztásában, számunkra előnyösebb városokba lehetne tenni.

Abban az esetben azonban, ha ezeket az új régiókat közigazgatási jogkörökkel is felruházzák, vagyis gyakorlatilag a megyék helyébe lépnek, véleményem szerint az erdélyi magyarság nem járna jól. Bár Erdélyben a jelenlegi 16 megyés rendszer elavultnak tűnik, túl sok bürokráciát tart fenn, mégis ez a rendszer előnyösebb, hisz így van a legjobb arányunk egy-egy kisrégióban, így van a legnagyobb lehetőség beleszólni a helyi ügyekbe.

Több megyei tanács vezető koalíciójában benne tudunk lenni, minden egyes megyének van saját kulturális és ífjúsági igazgatósága vagy tanfelügyelősége, ahol ott tudunk lenni, nagyobb a befolyásunk a helyi döntéshozatalban.

Nagyobb régiók esetén az összképet tekintve a magyarság részaránya mindenütt oldódna. Még Székelyföldön és Partiumban is, Észak- vagy Dél-Erdélyről és a Bánságról nem is beszélve. A székelyföldi területi autonómiát (amelyet legtöbben egy etnikai alapú autonómiaként képzelnek el) sem helyettesítené egy olyan, akár erős közigazgatási autonómiával rendelkező régió, ahol a lakosság közel 40%-át románok tennék ki (pontosabban: tették ki 2002-ben).

Esetleges korrekció lehetne az, ha a az új közigazgatási jogkörrel felruházott kisebb fejlesztési régiók létrehozása társulna új, régión belüli, járásos, kisrégiós szintű elosztással is. Ha a járások határai etnikai szempontból „jól” húzódnak meg, ha erős közigazgatási hatásköröket kapnak, a politikai befolyásunk lehetséges, hogy szinten maradna. Sok múlik itt a részleteken.

Ez azonban még több bürökráciával járna, például egy jelenlegi megye területén az 1 megyei helyett 5 járási közigazgatást kellene fenntartani. Alapos munkát igényelne a járási rendszer kidolgozása is. Erről még szó sincs egyelőre, hisz még az sem tiszta, hogy a fejlesztési régiók többek lesznek-e valaha, mint statisztikát gyűjtő, EU-s pénzeket elosztó, kvázi virtuális intézmények.

A fejlesztési régiók területének csökkentése tehát nem rossz dolog, ha nem rendelünk melléje közigazgatási hatásköröket. Véleményem szerint a közigazgatási, politikai hatalmat a megyéknél kellene hagyni, azokat tehát fent kellene tartani, hisz az erdélyi magyarság területi elosztása annyira töredezett és szétszórt, hogy nekünk még mindig ez a rendszer a legelőnyösebb.

Most már kiengedtük a szellemet a palackból. Figyeljünk oda, hogy a régióátszervezéssel nehogy úgy járjunk, mint a szlovákiai magyarok, akik a 2002-es régióátalakítás után sokkal előnytelenebb helyzetbe kerültek, mint korábban voltak. Czika Tihamér

Megjegyzés.

Eddig csak nagyon kevesen foglalkoztak a nagy-, és kisrégiós felosztásokkal. A fenti cikk megmutatja, hogy milyen kevés információ került ki a NUTS 1-4 -ről, a közvélemény elé, holott ez a vidékfejlesztések alappillérei. A cikkiró okoskodni akart és általánosságokkal teletűzdeli a fenti cikket, de lényegében nem ismeri egészében a dolgokat.

Az európai  Statisztikai Célú Területi Egységek Nómenklatúrája (kódjegyzéke), a francia elnevezésből (Nomenclature des Unités Territoriales Statistiques) rövidítve NUTS-rendszernek nevezi ezeket. Eddig helyes a dolog. A NUTS 1-es valóban az országos terület. A NUTS-2 az eurórégiót, a NUTS-3 a kistérséget (csoportosulást) és a NUTS -4 pedig a helységet fedné le. (Általában nincs megyei vagy járási kiterjedési kötelezettség).

Ezek nem csupán a támogatási leosztásokért voltak megalkotva, hanem az azonos érdekeltségű helységek, kistérségek pályázási lehetőségeinek a koordinálására.

A NUTS-1-es területek  elkészítik a Nemzeti Fejlesztési Tervet(NFT) és az ennek megfelelő Nemzeti Fejlesztési Stratégiát(NFS).

Az eurórégiók( NUTS-2) fejlesztési terveit (FT) a NFT-nek megfelelően kell elkészíteni, ugyanígy a kisrégiók  is elkészítik a saját Helyi Fejlesztési Tervüket (HFT). Ezeket az eurórégiós tervnek megfelelően kell alakítani. A kistérségi tervek azután a helységek fejlesztési terveiből áll össze. 

A Tăriceanu kormány már eleve elkésett a NUTS-ok kialakításával, nem értve mire is kellene összpontosítsanak! Sőt ebben a formában is "fordítva ültek a lóra" mert a helyi szükségletekre nem tud figyelni egy országosnak tervezett Fejlesztési Terv. Nem értették, hogy a cikkíró szerinti NUTS-2 a fejlesztési régió "teteje" és nem a NUTS 1. Azaz előbb az alsóbb rendű  NUTS típusú területek kell elkészítsék a saját tervüket ahhoz, hogy a magasabb rendűek a helyi sajátosságok figyelembe vételével tudják elkészíteni a magasabb rendű Fejlesztési tervűket. 

Erre azonban nem volt  lehetőség mert közben a 2007-től  az Únió része lettünk.

A SAPARD irodákat csak két év alatt tudta az akkori kormány felállítani,és most is hasonlóan történt, a LEADER által előírt Helyi Akció Csoportok (HACS-románul GAL) esetében is.  Még most sem teljes értékűek, pedig már 2010-et írunk. Mivel a HACS-ok (helytelenül) "felűlről" lettek kialakítva nem minden esetben voltak szerencsések. 

Itt kell megemlítenünk, hogy azok a NUTS-2-nek megfelelő eurórégiós felosztás, amely eredetileg csak 7+1 volt és most a szövetségiek által megduplázódhatnak, nincs semmi értéke a 2007-2013- közötti időszakban!

Elsősorban azért mert még Tăriceanu-éktól ránk maradt egyezségben amit az EU-val kötött Románia csak 80 HACS-t (GAL-t) lehet beindítani. 

Itt van a másik bökkenő, ugyanis már eddig 112 GAL lett a nemzeti listára felvéve!

Ahhoz, hogy ne vegyék észre az emberek, hogy hiba történt kitalálták még a Tăriceanu idejében hogy a GAL-ok "versenyezzenek" a támogatás megpályázásáért! Kialakítottak egy pontozási rendszert és igy állt fel egy nemzeti lista.

Mivel a szövetségi szakemberek rájöttek, hogy ez olyan lehetőség, amibe sok pénz van kialakítottak több kistérséget, amelyek jó része aránylag könnyen "átalakult" GAL-okká.

Ha meg nézzük a nemzeti listát sok olyan Kistérség (GAL) van, amelyek a nyertes 80 GAL közzé kerülhetnek. (főleg a székely megyékben)

A Regionális Operativ Program (ROP vagy románul POR) a fejlesztési tervek számára hívja le a pénz alapokat pályázatok formájában. Ezért sok helyen alakultak meg a pályázási irodák, amelyek inkább magánkézen találhatók.

Itt is hiba csúszott a Tăriceanu kormányzata idején mert az, aki a ROP-ot csinálja, a lehívható 45-55 %-os EU-s alapok mellé hozzá kell tegye az önrészt is!

Mivel a POR nem úgy lett leadva mint a romániai eurórégiók összesítése, így az állam kellett volna az önrészt hozzátegye... De az államnak már akkor nem volt pénze. A romániai eurórégióknak addig sem volt leosztva az a pénzalap amivel ők elindíthattak volna bizonyos tevékenségeket-pályázatokat, így minden csak papíron maradt és azok a már elfogadott pályázatok is elvesztek. 

Ugyancsak a Tăriceanu által olyan nagyon támogatott Ciotlos-nak köszönhető, hogy Romániában nincs olyan régió, ahol a támogatási tétel 85%-os EU-s pénzt kapjon! Holott nállunk legalább 10-15 olyan zónát lehet megtalálni ahol az EU-s kitételeknek megfelelően ezen a területen lakók a makszimális 85 %-os vissza nem térítendő összegekre lennének jogosultak!  

Ezek ismeretében a cikkíró által feltett kérdéseknek elértéktelenednek. Ami pedig a magyarság százalék arányát illeti, teljesen mindegy hogy mennyi lenne, hiszen a magyarajkúaknál most is magyasabb a civil szerveződéseinek a száma! Ezek  növelésével illetve ezeknek a GAL-okba való bejelentkezésével a magyarajkúak  nem csak aszámarányuknak megfelelő összeget tudnának elpályázni!

A romániai kistérségi GAL-ok kialakításánál az EU-s normák 10.000 - 150.000 lakosnyi területek engedélyezettek, de mégis a 75.000 körülötti kapja a legnagyobb pontszámot!

Érdekes, hogy az a Kistérség, amelybe több megyéből is jelenkeznek a helységek szintén magas szorzóval számolhatnak( ezért sem a megyehatár a döntő). Ami pedig a kistérségi reprezentációt illeti a lakossági számnövelés kedvező lehet. 

Ezek alapján összegezhető, hogy az új szövetségiek által olyan nagyon feldícsért régiós felosztással az önrészhez szükséges pénzalapoknak a leosztásakor kaphatunk vagy lőhetünk öngólt! Eddig is csak az számított, hogy a politikai akarat, kinek adta meg a fejlődési lehetőséget! (Erdélyi Polgár)    

Vélemények a március 15-kén történtekről

Ismét kettős mércével mér a kolozsvári rendőrség

Az Új Jobboldal megúszta, a magyar ifjakat megbírságolták

Kiss Olivér, Megjelent a Szabadság -ban 2010. március 19. Olvasta 695 felhasználó.

Az elmúlt időszakban másodszor fordul elő, hogy a rendőrség más-más mércével mérlegeli a román és a magyar fiatalok, köztük szélsőségesek akcióit. Tavaly december 1-jén bekísérték a rendőrségre az Új Magyar Gárda Székely Szakaszának képviselőit, mivel nem volt engedélyük arra, hogy a Székely Hadosztály 1918. december 1-jei kolozsvári megalakulása alkalmából koszorút helyezzenek el a Főtéren, míg az ellenük tüntető, és engedéllyel nem rendelkező Új Jobboldal (Noua Dreapta) képviselőinek semmi baja nem esett. Utóbbiak sértő és rágalmazó, a magyarságot gyalázó, és Trianont éltető szlogeneket skandáltak, hőzöngtek, zavarták a járókelők és a gépkocsik forgalmát. A legutóbbi rendőri megkülönböztetés az idei év márciusának derekán történt: míg az Új Jobboldal megúszta, dacára annak, hogy március 14-én SS-jelvényekkel tüntetett, addig a KMDSZ három képviselőjét és a Székely Szakasz „szakaszparancsnokát” bekísérték a rendőrségre. Habár szerdai közleményében a rendőrség azt hangoztatja, hogy határozottan és megkülönböztetés nélkül lépett fel a március 15-e körüli események során, a tények mást mutatnak: március 14-én a többnyire az U FC szurkológárdájának kemény magjából összetevődő Új Jobboldal tüntetése kapcsán senkit sem állítottak elő, kísértek be a rendőrőrsre, vagy büntettek meg, pedig a résztvevők közül néhányan SS-jelvényeket viseltek. Másnap viszont az Új Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Mozgalom Győri Wass Albert zászlóalj Székely Szakaszának „szakaszparancsnokát” bekísérték a rendőrőrse, elkobozták a kabátját, amelyen a nemzetiszocialista szlogen szerepelt: Meine Ehre Heisst Treue (Becsületem a hűségem). Mi több, a rendőrség közleménye szerint a kabátot elkobozták, s a felirat miatt hivatalból eljárást indítottak. Az iratcsomót továbbították a Kolozs megyei törvényszék mellett működő ügyészségre azzal a javaslattal, hogy büntető eljárást indítsanak.

Ez nem volt elég. Március 15-én bekísérték az 1-es számú rendőrőrsre a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) három képviselőjét, annak ellenére, hogy a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal és a rendőrség engedélyével és láttamozásával zajló rendezvénysorozat részeként hozzáláttak a forradalmi sétatér, az élő szoborpark, a kokárda-készítés, a korabeli műhely előkészítéséhez. Pontosabban a forradalom helyszíneit, illetve vezető személyiségeit ábrázoló Nagy-Magyarország térképet próbáltak kifüggeszteni a Mátyás-szoborcsoportot körülvevő kerítésre. A hölgyeket egy rendőrautóhoz kísérték, és elszállították.

Csütörtökön a rendőrség közleményt juttatott el lapunkhoz, amelyben ez áll: rendbontásért és csendháborításért 200–200 lejre bírságolták meg a KMDSZ három munkatársát. Ezt az 1991-ben elfogadott, 61-es számú törvény 1-es cikkelyének 1-es pontja alapján rótták ki. A közlemény szerint B. Éva-Eszter, V. Imola és P. Imola Beáta március 15-én Nagy-Magyarország térképét aggatta ki a Főtéren. A dokumentum arra is kitér, hogy „a térképen romániai városok is fel voltak tüntetve, többek között Kolozsvár”. A bannert a 2001-ben elfogadott 2-es számú kormányrendelet 5-ös számú cikkelye alapján lefoglalták.

Mit mondanak az említett törvénycikkelyek?

A pénzbírság alapját az 1991-ben elfogadott, 61-es számú törvény 1-es cikkelyének 1-es pontja képezi, amely a gazdasági, szociális és kulturális tevékenységek lebonyolítása esetén a közrend és csend, illetve a civilizált magatartásról szól.

A 2001-ben elfogadott 2-es számú kormányrendelet 5. cikkelye kimondja: elkobozzák a kihágás elkövetésekor használt eszközöket. A rendőrség tehát ennek alapján foglalta le a KMDSZ-es lányok által kitűzésre szánt Nagy-Magyarország térképet és a gárdás fiatalember egyenruháját. llieş Adnanától, a Kolozs Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivőjétől azt kérdeztük: a rendőrség miért alkalmaz kettős mércét a magyar és a román szélsőséges megnyilvánulásainak besorolásakor?

– A rendőrség azonos mércét alkalmaz. Csak a törvények a mérvadók. Az Új Jobboldal tüntetésén használt kelta kereszt nem minősül valamely önkényuralmi rendszer jelképének. Tudomásunk szerint legionárius, nemzetiszocialista vagy náci jelképek nem voltak láthatók a résztvevőkön. Sajnos, a megyei rendőrfőparancsnok nem tartózkodik a városban, hivatalos ügyben van távol, és nem zavarhatom – fogalmazott a szóvivő.

Nem így gondolja azonban László Attila, Kolozsvár alpolgármestere, aki kijelentette: szerinte a rendőrség igenis kettős mércét alkalmaz. – Jogi segítséget nyújtunk a bajba jutott KMDSZ-eseknek. Hangsúlyozom: bejelentett és a hatóságok által engedélyezett rendezvény volt, a főtéri szoborpark, az 1848-as forradalom és szabadságharc helyszíneinek, illetve annak főszereplőinek térképi ábrázolása benne volt a hivatalos programban – fogalmazott a tisztségviselő.

Hozzátette: megítélése szerint a román rendőrség mindent megtesz annak érdekében, hogy éreztesse, „ki az úr”. – A gárdások és vármegyések jelenléte miatt hamis feltételezésekre alapozott a rendőrség – vélekedett László Attila. Ugyanakkor Talpas Botond KMDSZ-elnök a Szabadságnak azt nyilatkozta: óriási tudatlanság jellemzi a rendőrséget.

– A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal és a rendőrség által engedélyezett, illetve láttamozott kulturális jellegű rendezvényt szerveztünk volna a Főtéren március 15-én. Történelmi térképek segítségével mutattuk volna be az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc eseményeit, valamint különböző állomásait. Mihelyt a hölgyek megkapják a hivatalos értesítést, leülünk beszélni egy ügyvéddel – mondta Talpas.

Hangsúlyozta: a közhivatal és a rendőrség által engedélyezett rendezvény miatt büntették meg a KMDSZ képviselőit. – Hogy Nagy-Magyarország térképét próbálták kiaggatni? Hát mi mást, hisz 1848-ban az volt az aktuális térkép – fogalmazott Talpas.

Juhász Péter - 19/03/2010 11:19
Itt a nagy alkalom, komoly "állami támogatást" szerezni a Magyar Ifjúsági Központ tervre: a KMDSZ (és nem a lányok, mint magánszemélyek) indítson kártérítési pert a Rendőrség intézménye ellen egy engedélyezett rendezvény megakadályozása miatt, amelyet törvényi alap nélkül, hatalmával visszaélve követett el a Rendőrség, amikor a szervezőket intézkedés alá vonta. A KMDSZ-nek és a kolozsvári magyar közösségnek óriási kárt okoztak ezzel (befektetett munka, hitelvesztés, ünnep/közrend megzavarása, rossz hírnév keltése stb.) ezért hatalmas kártérítést kell kérni, deklaráltan a MIK céljára. Sajtóban is verni kell a dobot, bevonni a közvéleményt.

Ellentámadásnak is jó lenne az ügyben, és minden esély megvan, ha nem is a "nagy pénz", de legalább az erkölcsi győzelem megszerzésére, az önérzetünk javítására.

Humus - 19/03/2010 13:09

@Teljesen eggyetértek Juhász Péterrel!

Lássa a román közvélemény a hatoságok,hogy talpra áll egyszer és mindenkorra a magyar és összefog.Feltehető a kérdés ezt miért titkolta eddig mindenki vagy a kmdsz miért nem mondta el a Szabadság napilapnak.

( http://www.erdely.ma/kozeletunk.phpid=66460&cim=birsag_egy_nagy_magyarorszag_terkep_miatt )Irányt kell változtatni Olivér nem kell félni jogorvoslást követelni jogfosztottságunknak és nem azt nézni mit szól a román értelmiség.

Én még javasolnék valamit a kmdsz és a kolozsvári magyarok - gárda nélkül - a főtéren összefogás értelmezéseként a 3 diaklány rendőri túlkapás miatt tüntetést kéne szervezni és nem kell félni! Biztos lesz visszhangja negativ is de legalább bekerűl a közvéleménybe és ott kell "image"-t kreálni élve a te folyton említett lobbizasoddal, magunkról és a román rendörségről!

Mutley - 19/03/2010 18:50

A hétfői rendőri akció nyílt bizonyítéka volt annak, hogy kettős mércével mér a rendőrség, sőt megfélemlíteni akarja a kolozsvári magyarságot..Magyarul azt üzeni: üljetek otthon, vagy...HATALMAS KÁRTÉRITÉST KELL KÉRNI A KMDSZNEK ÉS MINDENKINEK, STRASSBOURGIG KELL PERELNI ŐKET!

Micsoda érvelés a rendőrség részéről: voltak rajta román városok...

1.Akkor ezek nem voltak, sem lakoságilag sem másképpen román városok.

2.Itt voltak a hadi események nem Honoluluban

3.Az akkori helyzetnek ez a valós térképe...HA TETSZIK, HA NEM!

4.Kéne ismernie a történelmet a rendőrségnek: Nagy Magyarország nem volt önkényuralmi rendszer, sőőőőt 1848-ban az ellen lázadt a magyar nemzet és minket vert le UTOLJÁRA egész Európában a zsarnok.

És még valami...Ami a Noua Dreaptát illeti, igenis használták Codreanu képét és nevét, sovén szolgeneket skandáltak.Codreanu pedig legionárius fasiszta.Csak ők többségiek,ezért nem léptek a zsaruk!

A KELTA KERESZT PEDIG NÁCI JELKÉP IS, noha nincs betiltva törvényileg.

Megjegyzés.

A március 15-i ünnepeken a MPP vezetősége is részt vett és koszorút is helyezett el a Biasini emléktáblánál, de mindvégig rendes és főleg semmi kirívó tevékenységet nem vélt felfedezni a magyar fiatalok ifjúsági szervezetei által - nagyon példásan - megrendezett ünnepségi sorozatban. Hogy ha voltak is esetleges kommunikációs problémák, akkor csak az intézmények között: a polgármesteri hivatal egyes szervei és a rendőrségi alkalmazottak róvására lehet írni, mert nem ismerték teljességében az egész napi programot. A szervezők rovására csak annyi írható,hogy  bíztak abban, hogy ők mindent jól csinálnak - esetleg egy tartalék programot is be kellett volna iktatni, hogy ha mégis valamilyen gikszer(vagy provokáció) történik - és ne hagyják magukat megzavarni. A történelmi karon tanuló hallgatók tudhatták volna, hogy mire lehet esetleg "kényes" egy többségi, aki nem ugyanazt tanulta, amit Ők. Az egymás elfogadása ott kezdődik, hogy megpróbáljuk a másik gondolatait is mérlegelni. Ha én elfogadom Őt, abból nem természetszerűleg következik, hogy Ö is elfogad Minket annak, aminek Mi szeretnénk. (GBI)