Rövíden a japán vizek radióaktivításáról

Olvassuk, hogy a talajvízben magasabb lett a radioaktivításszintje.
A reaktorok hűtésére használt öntözővíz jócskán visszakerül úgy a tengerbe, mint a talajba is. Erre számítottak, de reaktorok hűtésére, csak a speciális tűzoltókocsis megoldás adott a legelfogadhatóbb megoldást.
Ami a tokiói vízhálózatba mért magasabb dózisértéket illeti nehezen hihető, hogy alig 10 nap leforgása alatt a fukusimai talajvízszennyezés elért volna kétszáz kilométer feletti távolságra!
A magasabb radioaktivitás lehetne a földrengés utóhatása is, mivel a japán altalajban magas a radon-, illetve a thorontartalom. Mind a kettő könnyen bekerülhet az altalajből az ivóvízrendszerbe. A cézium pedig a radioaktiv felhőből kerülhetett volna a földfeletre, de onnan csak hosszabb idő alatt mosódik be a földalatti vírétegbe. A Csernobil-i katasztrófa után a tej radioaktivitása magasabb volt a normál értéknél, de az emberi szervezet számára káros értéket csak a tejtermékekben(főleg a sajtban és túróban) éppen a jód-131-es izotóp(8,3 nap a felezési ideje) dúsulása miatt.
Abban az esetben ha a meteorológiai viszonyok nem kedvezőek, azaz a japán szigeten szétterjeng a radioaktív elemeket tartalmazó felhő, akkor a talajra hulló jód, stroncium és a cézium mennyiség növekedésével a dózis is növekszik. Jelen esetben ez valószínűbb és, hogy a robbanás után keletkezett felhő nem kimondottan az óceán felé terjengett el, hanem érte a szárazföldet is.