Az autonómia alkotmányellenes, ezért tárgyalni sem lehet róla, mondta nemrég Traian Bãsescu annak kapcsán, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlése a hónap elején elfogadta a Kalmár-jelentést, ami kiemelten foglalkozik a kollektív jogokkal meg a területi autonómiákkal. Teszi ezt úgy, mint amikor a fizika-professzor kijelenti, hogy örökmozgót nem lehet készíteni, mert az ellenkezik a fizika törvényeivel. Van azonban a két dolog között némi lényegbevágó eltérés.
Elsõsorban az, hogy Románia alkotmánya nem természeti törvény, azt emberek szavazták meg, s ugyanazok meg is tudják változtatni. Sõt, ha alaposan megnézzük akkor kiderül, hogy van az alkotmánynak egy olyan cikkelye, ami azt mondja ki, hogy autonóm közhatóságokat sarkalatos törvénnyel lehet létrehozni, következésképpen a székely parlamentet meg -kormányt (mint autonóm közhatóságot) a jelen alkotmány keretei között is létre lehet hozni.
A bãsescui kijelentés sokkal inkább azon a ki nem mondott, de a románok körében általános hallgatólagos értelmezésen alapszik, hogy egy autonóm régió olyan mint egy önálló állam, a létrehozása révén Románia egysége bomlana meg. Nekik már az is túl sok, hogy létezik az országban két olyan megye, ahol a lakosság több mint fele székely, ezért ott mindig magyar megye-elnököt választanak, a megyeházán magyarul beszélnek meg hasonlók. Szörnyûség, na!
Van azonban még egy lényeges dolog, ami kiderül az ilyen kijelentésekbõl. Az, hogy a román politikusoknak ebben a témában nincsenek érveik. Tudják azt, hogy ha elindul az autonómiáról egy párbeszéd, akkor annak során mi érvek és példák garmadáját tudjuk felhozni, csupa olyat, amibõl az derül ki, hogy nem csak nekünk, de az itt élõ románoknak, sõt, egész Romániának hasznára válna, ha Székelyföld autonóm státust kapna. Ezzel szemben arra a kérdésre, hogy ezt mégis miért nem akarják, õk pontosan tudják a választ (röviden: mert nekik az a céljuk, hogy a székelyek beolvadjanak vagy vándoroljanak ki), de azt is tudják, hogy ezek nem szalonképes dolgok, ezért maximum azt válaszolhatják, mint az akaratos kisgyerek avagy az agresszív kismalac: csak! Azt azonban õk is tudják, hogy ez fölöttébb kínos lenne, ezért – is – választják ezt a taktikát, hogy elkerülik a párbeszédet. Határozottan kijelentik, hogy az alkotmány tiltja az autonómiát, tehát nem lehet beszélni róla és punktum.
