2014-04-24 by transylvaniaheavenA politikusok közül, csak az igazán nagy formátumúak képesek minden témában, fajsúlyos véleményt mondani. A mezei képviselők általában megelégszenek egy témával, amiből képességeikhez mérten felkészülnek. Erről beszél a parlamentben, a tévében, rádióban, fórumokon. Azok a politikusok akik képtelenek polgári szakmájukat politikai tőkévé változtatni választanak egy egyszerű témát, amihez nem kell nagy szakértelem. Bogdan Diaconu a magyar gyűlöletet választotta.
Igen, ez a dilettáns jogász, kis stílű politikus, tehetségtelen író, nem talált más témát mint minket erdélyi magyarokat. Velünk kel és velünk fekszik, mindig csak minket támad. Ha kell a zászlónk ellen fakad ki, gyűléseink ellen tiltakozik, petícióinkat próbálja szabotálni, be akarja tiltani az RMDSZ-t. Ez az ember csak gyűlölködni tud. Nem a hazáját szereti, mint ahogy az önfényező bemutatkozójában írja, hanem minket utál. Ezzel, hogy minket utál, Romániát sem szeretheti, mert akár tetszik akár nem, mi is Románia vagyunk.
Ő magyarok nélkül akarja Romániát, meg akarja változtatni. Ez az a kérdés amiben egyetértünk, mi is meg akarjuk változtatni. De mi nem akarunk senkit sem eltüntetni, nem akarunk másokról, helyettük dönteni, nem akarjuk betiltani senki zászlaját, nem hisszük, hogy mi vagyunk a kiválasztott nép, de legfőképpen abban különbözünk, hogy mi nem valami ellen hanem valamiért harcolunk. Ugyanannak a kötélnek a két végén vagyunk. A kérdés az, hogy végül gyűlölködők vagy a patrióták nyernek, hogy a Bogdan Diaconuk lesznek-e többen vagy mi leszünk többen.
Igen, bizonyos értelemben mi jobban védjük Romániát mint Diaconu, mi nem akarjuk megfosztani az országot az értékeitől, hanem meg akarjuk tartani azt ami sokszínűvé teszi, ami egyszer élhetőbbé teheti. Feszítsük meg a kötelet, kényszerítsük térdre Diaconuékat.
Fancsali Ernő
