2014. 06. 12.
Két éve, 2012 júniusában zajlottak le a legutóbbi helyhatósági választások, akkor kerültek tisztségükbe a polgármesterek. A környékbeli településvezetők többségének ez már második vagy többedik mandátuma. Ebből a négy évből most telt el kettő, azaz félidőhöz érkeztek. Értékelnek, előre tekintenek. Elsőként Mezei Jánost, Gyergyószentmiklós polgármesterét kérdeztük.
– Meglátása szerint milyen volt az első félidő, s mi várható a továbbiakban?
– A második mandátum lényegében egy új kezdet. Az első négy év nagy része minden polgármester számára a tanulást jelenti, évek telnek el, míg az ember kiismeri magát a közigazgatási szférában, ismerkedik a feladatokkal, tennivalókkal és ezek megoldásának lehetőségeivel. Ez mindenki esetében így van, nincs polgármester-iskola, mindenki a tapasztalataiból tanul, miután megválasztják. Az első mandátum emellett különösen nehéz volt, éppen a gazdasági válságra esett, s nem voltak előkészített pályázatok, pénztelenség, kaotikus rendszer volt a hivatalnál. Az első négy évben ennek a rendezése kezdődött el. 2012-től tart a második mandátum, ebben a legfontosabb, hogy a korábbi négyéves tapasztalat kiteljesedjen, eredményeket hozzon. Megtanultam, hogy hosszú távú célokat kitűzve lehet fejlődést tervezni. Egy mandátum ehhez nem elég, a hirtelen döntések helyett hosszú távú
stratégiák, programok kellenek.
– Melyeket tartja az elmúlt időszak legfontosabb intézkedéseknek?
– Amikor hat éve polgármester lettem, legfontosabbnak a szolgáltatások helyzetének rendezését láttam. Vesztességgel működtek, alacsony színvonalon, s sok pénzébe kerültek az önkormányzatnak, fejlesztésre nem volt lehetőség. Az első években a fűtésrendszer felújítását sikerült megoldanunk. Most következett a hulladékgazdálkodás, amit sikerült úgy kiszervezni egy szakcégnek, hogy valóban jelentős minőségjavulást érjünk el a szolgáltatás terén, tisztább legyen a város, és ne kelljen nagy befektetéseket végeznünk, amire nem is lett volna pénzünk.
Most az ivóvíz-csatorna szolgáltatás rendezése van folyamatban. A közüzemeket próbáljuk megmenteni, a szolgáltatásokat megtartani, s úgy néz ki, erre meg is találtuk a megoldást. A vállalat újra megáll majd a lábán, s veszteségek nélkül minőségi szolgáltatást nyújt, de persze ehhez radikálisan át kell szervezni. Rengeteg háttérmunka, tárgyalások folynak ezzel kapcsolatban. Ezek nem látványos lépések, de rengeteg energiába kerülnek.
– A víz-csatorna rendszernél hosszú évek óta húzódik a felújítás...
– Valóban, a rendszerfelújítás sajnos nehezen működik. Mivel a beruházást nem mi, hanem a fejlesztési minisztérium végzi, nekünk igazából nincs is beleszólásunk ebbe. Ami rajtunk múlik, az, hogy folyamatosan egyeztetünk, tárgyalunk a minisztériummal, a tervezővel, kivitelezővel, igyekszünk sürgetni a folyamatot. Volt, amikor azért állt a munka, mert a minisztérium nem folyósította a szükséges pénzt. Aztán garanciát kaptunk arra, hogy megvan a pénz. Most a kivitelezőnél vannak a gondok. A cég azonban csődeljárás alatt van, emiatt minden nehézkes. Nincs elegendő alkalmazottja, alvállalkozókkal végeztetné a munkát, de azok nem szívesen dolgoznak neki, mert korábbi munkálatokat sem fizettek ki. Mi beszéltünk több céggel, biztatjuk, kérjük őket, hogy vállaljanak ebben munkát, garanciákat ígérünk nekik. A munka, ha a vártnál lassabban is, de folyik, dolgoznak a derítőállomás kiépítésén, a felásott utakon is elkezdték a visszaaszfaltozást, ellenben a víztisztító állomás-építés el sem kezdődött, ott semmi nem történt. Optimista vagyok, bízom benne, hogy minden nehézség ellenére, idén befejeződik ez a beruházás.
– Az egyszerű polgár számára az látható, hogy az elmúlt két évben hiányoztak a jelentős megvalósítások.
– Valóban nem voltak látványos nagy megvalósítások ebben az időszakban, de amint említettem, nagyon kemény háttérmunka folyik számos szakterületen, amelynek a későbbiekben jön majd el az eredménye.
2012-től több téren is elővettünk a korábban a szőnyeg alá sepert dolgokat, olyanokat, amelyek a város számára hátrányosak voltak. Ilyen például a Monturist-ügy. A céget közösen a Budapest V. kerülettel azért alapítottuk, hogy gazdasági előnyöket hozzon, egy jó jövedelemforrás legyen, segítse a gyilkostói turizmus fellendülését. Ehhez képest nyolc évig semmiféle előnyét nem láthattuk a tevékenységnek, sőt, még az dókat sem fizették be. Az elmúlt időszakban elkezdtük itt is a helyzet rendezését, például az árusokat, vendéglősöket, vendégfogadókat arra próbáljuk rávezetni, hogy lehetőleg helyi termékeket forgalmazzanak, azokat kínálják az idelátogatóknak. Készül egy helyi rendezési terv, ami a látványt az üdülőtelep arculatának javulását hozza majd.
Ehhez kötődik – s ez már egy komoly megvalósítást jelent –, hogy sok év után elkészült Gyergyószentmiklós általános rendezési terve, s készül az átfogó városfejlesztési stratégia, pályázatok előkészítése zajlik, hogy ki tudjuk használni a 2014 őszétől megnyíló pályázati lehetőségeket. Előkészítettük például az átszervezett kataszteri irodával a város területeinek parcellázási tervét, hogy a terület-visszaszolgáltatás végre befejeződhessen.
A jövő szempontjából, a város gazdasági életét semmiképpen nem a multik, nagyvállalatok idevonzásában tartom valószínűnek, hanem az kell legyen a cél, hogy sok kis gyergyószentmiklósi vállalkozás létesüljön. Hívjuk haza a fiatalokat, hogy itt indítsanak vállalkozásokat, itt boldoguljanak, s itt adjanak másoknak is munkát.
Folyamatban van egy olyan szociális program, amely a cigányság, de egyébként a mély szegénységben élő gyergyószentmiklósiak felzárkóztatását célozza. Erről már számos tárgyalást folytattunk Budapesten s Bukarestben egyaránt. Akik ebbe bekerülnek, munkát kapnának, s ezzel várhatóan megszűnnének a lopások, kisebb garázdaságok, amelyek az embertársaik életét keserítik.
Megoldódik a kóborkutyakérdés a svájci alapítvány támogatásának köszönhetően. Amellett, hogy az utcákról eltűnnek a kóbor ebek, a magánszemélyek kutyái is ingyenesen átesnek az ivartalanításon, ezzel pedig az újabb szaporulatok is megállíthatók. Ez is nagy eredmény, úgy gondolom.
– Beszéljünk arról is, ami nem valósult meg. Visszanézve az elmúlt években elhangzott ígéreteit, a víz- és csatornahálózat felújításának befejezése az egyik eddig meg nem valósult ígéret, de például a Gimnázium és a Rózsák utcája sem újult meg.
– Mindkét utcafelújítás elindult – tervezési szinten. Amikor a terveket megkaptam, magam is megdöbbentem. Csak a Gimnázium utca felújításához 2 millió 2 százezer, vagyis régi pénzben 22 milliárd lejre volna szükség. Nagyjából ennyibe kerülne a Rózsák utcájának felújítása is. Ennyi pénze sosem lesz erre a városnak. Ebben az évben kisebb javítgatások lesznek, éppen járhatóvá tesszük a Rózsák utcáját, s azon vagyunk, hogy pályázati lehetőségeket keressünk a teljes felújításhoz.
Egy másik sürgősen felújítást igénylő utcánk a Békény, ahol a teherforgalom zajlik. Azon próbálkozunk, hogy ezt az utat átadjuk az illetékes minisztérium kezelésébe, hogy majd az újítsa fel. Másként saját költségvetésből nem tudjuk ezt megtenni. Az ilyen projektekben segít az integrált városfejlesztési stratégia, bízhatunk abban, hogy a 2014-2020-as periódusban ezek megvalósulhatnak.
– Nem volt botránymentes az időszak. Követve a visszajelzéseket, megállapíthatjuk, az elmúlt két évben a fűtésár-emelkedés volt az egyik olyan történés, ami a legnagyobb felháborodást keltette.
– Pontosítanék: a fűtés ára nem emelkedett, hanem az a támogatás csökkent, amit a város nyújt erre, persze az igaz, hogy a lakosság számára ez költségnövekedést jelent, többet kell fizetni a fűtésért.
A támogatáscsökkentés tovább tart, addig, amíg megszűnik teljesen. Úgy gondolom, a város költségvetéséből nyújtott fűtéstámogatás nem korrekt, mert csak a távfűtést használó tömbházlakók kapják, a családi házban élők pedig nem. Jelenleg egy újabb türelmi időszak van, ami alatt remélhetőleg sokan beszerelik a vízszintes elosztást. Ezt sürgetjük. Ettől nem lesz kisebb az ár, de szabályozható a fogyasztás, mindenki annyit fűt, amennyit akar, vagy meg tud engedni magának. Az ár nem tud csökkenni, de a spórlás csökkentheti a költséget. Ha ezt nem értik meg az emberek, akkor a támogatás teljes megszüntetése után sokaknak elviselhetetlen lesz a költség. Persze ezt nem akarjuk. Keressük a lehetőséget, hogy ha lesz olyan pályázat, ami a tömbházak szigetelésére ad lehetőséget, részt vegyünk bnne, hiszen egy jól szigetelt lakásban akár 20 száalékkal is kisebb lehet a fűtésköltség. E távhő-fűtés pedig mindenképpen előnyösebb lesz, mint más fűtési lehetőségek. Biztos vagyok benne, hogy sokan lesznek, akik leváltak a rendszerről, és vissza fognak csatlakozni.
– Nagy felháborodást keltett kutyaadó bevezetése is...
– Nos, a kóborkutya-gondokra évekig nem találtunk megoldást. Illetve lett volna megoldás kevés pénzből is, de nem vitelezhettük ki. Ma már nem létezne ez a probléma a városban, ha az állatvédők rugalmasabbak lettek volna. Az állatvédőknek is elfogadható megoldáshoz azonban sok pénz kell. Megkértük tehát a lakosságot, hogy havonta ötven banival járuljanak hozzá ahhoz, hogy a közterületekről eltűnjenek a gazdátlan állatok. Az igazsághoz hozzátartozik, valószínűleg elkerülhető lett volna a felháborodás, ha másként hozzuk ezt a lakosság tudomására: például köztisztasági illeték néven. Ezt elfogadták volna, hiszen az nyilván mindenkire vonatkozik. Az adó kutyaadóként került a köztudatba, sokakat zavart, hogy miért fizessen ilyen adót, ha kutyája sincs. Köztisztasági illeték létezett régebben, s nem volt belőle felháborodás. A kóborkutya-kérdés teljes rendezéséhez egyébként 150 ezer euróra van szükség, az kutyaadóból 25-30 ezer folyik be. Szerencsés helyzet, hogy svájci szervezet segít nekünk ebben. A munka, az ivartalanítás elkezdődött. Úgy gondolom, az ötven banis hozzájárulás nem sok ahhoz, hogy többé ne legyenek a közterületen kóbor kutyák. Az év végéig ez megoldódik, s el is lehet törölni ezt az adót.
– Milyen gondolattal zárná a mandátum-félideji értékelőjét?
– A materiális, kézzelfogható városépítés fontos, de nagy hangsúlyt fektetünk a közösségépítésre. Azon dolgozunk, hogy Gyergyószentmiklós arculata, a városról kialakított kép szebb legyen. A testvérvárosi és akár személyes kapcsolatokat erősíteni kell. Fontos ez a turizmus szempontjából. Eredménye lesz, és már van is a munkának. A Boldogasszony Zarándokvonattal több mint hétszáz vendég érkezett, ez jelentős és gazdasági potenciál az itteni vendéglátósoknak. S tapasztalatom, hogy akik egyszer eljönnek, megismerik a várost, azok máskor is visszatérnek.
S még valami: ha nem is látszik mindenki számára, nem dőltünk hátra pihenni. Tudjuk, mit akarunk, merre akarunk haladni. A java még ezután jön.
Gergely Imre
Gergely Imre
