Bözödújfalu különlegességét vallási sokszínűsége adta. Száz esztendővel ezelőtt az alig 700 lelkes faluban a katolikus, az unitárius, az ortodox és a székely szombatos felekezet hívei is megtalálhatóak voltak.
A mesterséges tó kialakításához már 1975-ben hozzákezdtek, ám a munkálatok két évvel később leálltak, s csak 1984-ben indultak újra. A rezsim cinizmusát jól mutatja, hogy a szülőfalujuk végzetét jelentő gát építésénél javarészt helyiek dolgoztak, akik még örültek is a munkalehetőségnek. Hogy mi a végső cél, arról a hatalom persze mélyen hallgatott, s a bözödújfaluiak csak akkor döbbentek rá, mikor már megindult a kitelepítés.
Ennyi maradt a toronyból
Sükösd Árpád által 1995-ben emelt emlékművön a következő szöveg áll: “A tó fenekén Bözödújfalu nyugszik, 180 házának volt lakói szétszórva a nagyvilágban ma is siratják. A diktatúra gonosz végrehajtói lerombolták, és elárasztották, ezzel egy egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át, egymást tisztelve, és szeretve, példás békességben. Immár a katolikus, unitárius, görögkatolikus és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma.”
Az elmúlt évtizedekben csak a katolikus templom tornya emlékeztett rá, hogy valaha itt egy magyar falu állt – tegnap délutánig…
BG