A föld sorsa - fórum

Részetek közlünk az alfahir.hu álta leközölt cikkből. Ebből kiderülhet, hogy ami az anyaországban történik attól az erdélyi föld sincs távol. Számunkra megdöbbentő adat van megadva éspedig a krumpliból - amely a szervezetünk a vashiányt pótolhatná. Ma már az erős műtrágyázás miatt alig van egy pár gram! Régen 110 gram vas volt 1000 gram pityókába, de ma már alig van ennek egy tizede(10g)!
Nemrég találkoztam az egyik roskai krumplitermelővel, aki elmondta ellátogatott Székelyföldre több pityókatermelő gazdához mert kiváncsi volt miért nagyobb az ottani termény mennyiség. Nos, sajnálattal vette tudomásul, hogy a székelygazdák a  70 kg kálium trágya helyett 300 kg-ot szórnak ki egy hektárra. Nagyon furcsálta, hiszen Ő úgy tudja, a kálium nem kedvez a szívnek...  (Erdélyi Polgár)

http://alfahir.hu/visszaszerezni_az_onrendelkezesunket
Pintér Balázs 2015. 04. 23.

/.../

Egyre romló földminőség

Márai Géza, ökológiai gazdálkodással foglalkozó agrármérnök előadásában arra mutatott rá, hogy a fogyasztók és a döntéshozók általában csak a termény mennyiségét érzékelik, a statisztikákban ez jelenik meg, pedig az agrárminőség ennél sokkal fontosabb. Hangsúlyozta, a nagybirtokos gazdálkodás elképesztő mértékben rontott a föld termőképességén, összetételén. 
„A nagytőke bekebelezte az élelmiszer-termelés alapjait” – hangoztatta, hozzátéve, ahhoz, hogy nagy mennyiségű élelmiszert állítsanak elő, a műtrágyázás és a „szintetikus mezőgazdaság” összes eszközét magas technológiai szintre kellett emelni. Mint mondta, az élelmiszer-feldolgozás iparága mellett kialakult az adalékipar is, amelynek ugyanazok a tőkeérdekeltségek a „gazdái”.

„Se színe, se bűze, se íze, valahogy mégis el kell hitetni a vásárlókkal, hogy ez élelmiszer”

– fogalmazott, kiemelve, hogy a szóhasználat is árulkodó, az például, hogy ma az „élelmiszer” szót használjuk az „élelem” helyett.

Az agrármérnök ezután döbbenetes adatokat sorolt. Az 1860-as évekig visszanyúló adatsorok alapján elmondható, hogy a talaj humusztartalma a negyedére csökkent, de a vas- és mésztartalma is 70-80 százalékot veszített százötven év alatt. A földek erősen elsavanyosodtak a foszfor- és nitrogén-alapú műtrágyázás, valamint a kénes és savas esők miatt. A megtermelt élelemből mindezek nyomán értékes elemek tűntek el: míg például hetven éve a burgonya kilója 110 milligram vasat tartalmazott, ma csak 5-öt – utalt Márai Géza a mára krónikussá váló vashiány egyik magyarázatára.

Mint mondta, ezekben az adatokban a Nyugat-Európa és Észak-Amerika nálunk is sokkal lesújtóbb képet mutatnak, hiszen ott korábban elkezdődött a vegyszerezés.

Végtelen repceföldek

Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató történelmi léptékbe helyezte a földkérdést. Az Antall-kormány művelődési és közoktatási minisztere arról beszélt, egy népcsoport sorsa attól függ, milyen kapcsolata van egymással, és milyen a természeti környezettel. Mint mondta, a legnagyobb katasztrófák mindig akkor történtek, amikor az emberek egymás közti kapcsolata megromlott, és ez lehetővé tette, hogy a természeti környezet egy törpe kisebbség kezébe kerüljön. Megromlott a magyar társadalmon belüli viszony, ezért jött a tatárjárással a veszteségünk. Akkor szerinte azért buktunk el, mert akiknek hivatása lett volna megvédeni az országot, várták a tatárokat, nem segítettek a királynak, s elidegenítették a jobbágyságot is. Ma csak „végtelen repceföldeket” látunk, pedig, mint mondta, csak a helyi szükségleteket kielégítő módon, a természettel együttműködve lehet fennmaradni.