.." a csillagok szavára,
a sors elől szökve, mégis szembe sorssal,
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit"
(Dsida Jenő - Nagycsütörtök)
Nagycsütörtök!
Utolsó vacsora, valaminek a vége és mégis egy új kezdet. Egy új kezdeté, amely feltámadást és reményt jelent. Reményt egy szebb, jobb, boldogabb, igazságosabb holnapért. Olyan holnapért, hol az igazság szent, ahol Júdás csókja sem bélyegez meg senkit. Nincsenek alvó apostolok, sem kufárkodó farizeusok.
Nem kell anyagi javak után rohangálnunk, lelki táplálékunk az, ami éltető erőt ad. Lelki nyugalmunk legnagyobb kincsünk és gazdagságunk.
Kis közösségünk összeforrt, összekovácsolt erő, amelyet semmilyen külső hatalom nem kényszerít térdre, sem megfélemlítéssel, sem más, az igazságszolgáltatás köpönyege mögé bújó, magát megváltónak kikiáltó módszerekkel. Hisszük, hogy van ilyen közösség, a mienk is ilyen.
Most csütörtökön ezért imádkozunk az unitárius imaházban. Egy ilyen holnapért.
Ezt követően városunk védőszentjének szobra elől engedjük útjára a remény lampionjait, bízva, hogy eljut oda, ahová szántuk, erőt ad azoknak, akiknek most a legnagyobb szükségük van rá, reményt és bizakodást azoknak, akik eddig a kétségek között vergődtek, megvilágosodást azok számára, akik sötétségben tapogatóztak.
Tudjuk, hogy a gondolatnak, a kimondott szónak teremtő ereje van. Imádkozzunk a Teremtőhöz, hogy segítsen minket, egyengesse útjainkat. Ebben a szellemben találkozzunk csütörtökön este 9 órakor
