2015.04.24.
Forrás: sogorcsaba.ro
Az őshonos nemzeti kisebbségek – ide tartoznánk mi, erdélyi magyarok, illetőleg székelyek is – helyzetéről tartottak meghallgatást szerdán az Európai Parlamentben, az állampolgári jogok bizottságában. Nagyon szép, nagyon jó, örvendezhetnénk – csakhogy az EP plénumában legutóbb 2009-ben beszéltek a nemzeti és őshonos kisebbségek jogairól, a tegnapihoz hasonló meghallgatást pedig azóta sem sikerült tartani.
Gál Kinga, a Fidesz–KDNP EP-képviselője, a Kisebbségi Munkacsoport néppárti társelnökének szavai pontos tényállást jeleznek: „Az elmúlt tíz év munkáját is tükrözi a meghallgatás. Míg a veszélyeztetett növény- és állatfajokat uniós jogszabályok védik, addig a nemzeti és nyelvi kisebbségeket semmilyen közösségi jogszabály nem védi, az általános diszkriminációellenes szabályok pedig láthatóan nem elegendőek.
A Európai Bizottság következetesen hárítja egy uniós jogszabály elfogadását, noha a Lisszaboni Szerződés után erre meglenne a lehetősége. Százezrek ilyen irányú európai polgári kezdeményezését elvetette. Politikai akarat hiányában az Európai Parlament 2005 óta nem fogadott el kisebbségeket védő határozatot, ezért itt lenne az ideje újabb lépéseket tenni.”
Tiszta, nehezen félreérthető beszéd. Nincs politikai akarat. Gál Kinga szavai világosan utalnak az európai politikusok kisebbségi kérdéskörben tanúsított indokolatlan óvatosságára, tehetetlenségére. Ezt erősíti Kalmár Ferenc külügyminisztériumi miniszteri biztos álláspontja is, ő ugyanis még nem látott olyan kisebbségi ügyet, amelyet az Európai Unió oldott volna meg, s ne utalt volna vissza a tagállamoknak. Európa tekintélyes, választott, illetve kinevezett testületei nehezen tudnak érdemben változtatni az őshonos – tehát nem jöttment – kisebbségek helyzetén. Vélhetően nem is nagyon akarnak.
Egyik szemünk sír, a másik meg nevet: egyszerre siralmas és nevetséges, ahogyan az EP politikusainak nagy része viszonyul a kérdéshez. Az ígéretek, ködös állásfoglalások mezsgyéjére nem is igazán érdemes elkalandozni, az elmúlt évek, évtizedek történései világosan utalnak arra, hogy a mai uniót, az egykori Európai Szén- és Acélközösség jogutódját meghaladja e probléma.
És emiatt nem csak mi háboroghatunk, joggal tehetik ezt szerbiai vlachok, dobrudzsai törökök. A sor hosszan folytatható, ugyanakkor e sorsközösség számára egyértelmű: csak magunkra számíthatunk.
Mózes László Háromszék
Megjegyzés
A "nemzeti kisebbség" mint EU-s fogalom csak nagyon nehezen értelmezhető s ha ehhez, még hozzájön az "őshonos"-ság is, akkor már mintegy egy láthattalan akadály emelkedik a nemzetállamot "védő" politikus szeme elé...
Elgondolkoztató, hogy nem lenne jobb és főleg egyszerűbb, ha visszatérnénk a rég bevált "népközösség"-re?
Igaz, az RMDSZ még a hőskorában megmagyarázta, hogy akkor lenne autonómiaközelbe a székelység, "ha átvesszük a kisebbség fogalmát", de mára már bebizonyosodott, hogy holtvágányra terelődött EU-s szinten is a nemzeti kisebbség problematikája.
Meglehet, hogy amíg nem robban ki valahol egy kisebbség-többség közti háború addig nem is fontos az EU-s politikusok számára a kisebbségi problémának a megoldása...
Az EU-s politikusai számára még akkor sem fontos a kisebbségi probléma rendezése, ha már az Európa határán jó ideje már beindult egy ilyen folyamat!!!
Ezt a folyamatot elcsúfitja mindaz ahogyan értelmezik a konfliktust a résztvevők, hiszen annak ellenére, hogy az ukrán vezetők a területi integritást védnék az orosz "kisebbség" (valójában egy 10 milliós népközösségről van szó) önrendelkezési harcát terrorista mozgalomnak állítják be.(Úgy-e, hogy milyen ismerős ez!?)
Ezt a folyamatot elcsúfitja mindaz ahogyan értelmezik a konfliktust a résztvevők, hiszen annak ellenére, hogy az ukrán vezetők a területi integritást védnék az orosz "kisebbség" (valójában egy 10 milliós népközösségről van szó) önrendelkezési harcát terrorista mozgalomnak állítják be.(Úgy-e, hogy milyen ismerős ez!?)
Ja, hogy fegyveres harcot indított el az orosz kisebbség? Hát igen, ez főleg azért is következhetett be, mert az új - állítólag demokratikus elveket valló - ukrán vezetőség első intézkedései között találjuk a kisebbségi nyelvek betiltását és addig autonómterületek státuszának az eltörlését...
Nem az orosz Nagy Medve, hanem az addigi jogait elvesztő orosz kisebbség az, amelyik kénytelen fegyvert fogni a jogainak a megvédéséért, még akkor is ha ezzel kivívták volt a terrorista elnevezést.
Nem a területi integritás kellene előtérbe kerüljön az ukrán vezetők fejében, hanem az ország újjáépitése!
De ehhez le kellene mondjanak azokról a dogmákról, amelyeket esetleg nyugatról sugaltak nekik.
Azonban meglehet, hogy a stratégák, akik valahol nagyon távolról azt akarják velünk elhitetni, hogy egy kisebbségnek nem lenne szabad a jogaiért másképpen harcolni mint, hogy fejet hajtva, nagy alázatosság kimutatásával, kérlelje a többségiek vezetőit, hogy elvégre is neki is igaza van...
Mi, úgy gondoljuk, hogy a népközösségeknek is joga van az önrendelkezésre, ott ahol erre a feltételek adottak. A következetesség és az elszántság, amiről az orosz népközösségiek - fegyverrel a kezükben,ugyan -, de jelzést adtak mindenképpen a józanságra kellene intse a demokratikus elveket vallóknak, hogy itt az idő, hogy nézeteiket, álláspontjaikat felülvizsgálva a jobb és főleg békésebb megoldás felé mozduljanak el!
Az erőfitogtatás vagy a többségiség hírdetése még nem elég arra, hogy a sok milliós orosz kisebbséget letiporják, jogait elvegyék, stb.
Ha az ukrajnai oroszok harcukat elvesztenék az az egész Únióra kihatna és a demokrácia elveinek a kicsorbulásához vezetne: A kisebbség arra kell törekedjen, hogy a többség akaratát elfogadja, de a többségnek a "kötelessége" a kisebbségiek véleményét is meghallgatnia. Itt lenne az alkalom, hogy az ukrán vezetés meghallgassa az orosz kisebbséget s az elvett jogait visszadva, azokat továbbra is tiszteletben tartsa. (EP)
