Mini-beszámoló Brüsszelből (út közben): mint az EU Régiók Bizottságának független (LMP által delegált) tagja, a hátrányos helyzetű magyar régiókért, leszakadó térségekért, valamint a közlekedésfejlesztésben a nehéz örökséggel küzdő „új” tagállamoknak járó megkülönböztetett figyelemért emeltem fel a szavam.
Április 16-án, és 17-én, az Európai Parlament Antall József épületében tartotta ülését az EU Régiók Bizottságra. A napirenden lévő EU-joganyagok megközelítésekor a bizottság tette a dolgát, tehát az óriási területi különbségek felszámolásának fontosságát állította a központba. A jelentések, és az indokolt módosítások támogatásán túl én is erre erősítettem rá, két ügy kapcsán, mint független képviselő. Az EU 2020-ig tartó területi menetrendjének vitájában felhívtam a figyelmet arra, hogy nem sikerült érdemi eredményeket elérni a területi különbségek csökkentésében. Rámutattam, hogy Magyarország 4 régiója (mint ahogy az otthonom, Dél-Dunántúl is) az EU 20 leghátrányosabb területe közé tartozik. A régiók helyzetének megítélése továbbá nem lehetséges pusztán (főleg GDP-alapú) statisztikai adatokkal, hiszen óriásiak a régiókon belüli különbségek, sok a belső periféria. A kistelepüléseken élőknek vissza kell adni a megélhetés lehetőségét, továbbá a magyar kisvárosok, sőt, a nagyvárosok is egyre mélyebb válságba sodródnak. Kértem a képviselőtársaimat, hogy járják az általuk képviselt régiókat, és a tapasztaltakat vigyék magukkal Brüsszelbe, hogy az időnként túl nagy magasságban lebegő EU-s testületek szembesülhessenek az „európai” valóságnak ezzel az oldalával is.
A közlekedésről szóló 2011-es fehér könyv végrehajtásáról szóló vitához is hozzászóltam röviden. Itt szomszédos kollégák indítványozták, hogy megkülönböztetett figyelmet (így természetesen felzárkózásra használható közlekedés-fejlesztési forrásokat) kapjanak az „új” tagállamok, hiszen sokszor a közlekedési infrastruktúrának alapelemei is hiányoznak ezekben az országokban. A fejlesztési struktúrában tehát javasoljon a bizottság eltérő, ezt figyelembe vevő rendszert. Itt kialakult egy kis polémia. A görög jelentéstevő, és több (régi tagállamokat képviselő) kolléga indokolatlannak tartotta ezt a „szembeállítást”, régi-, és új tagállamok között. Az ügy fontosságának, és a javaslat megalapozottságának alátámasztására egy rövid hozzászólásban megosztottam a testülettel a magyar közúti infrastruktúra állapotának legfontosabb adatait, tehát azt, hogy a közúthálózat fele felújításra szorul, negyede pedig szinte már újjáépítésre. Továbbá, mivel nem állnak rendelkezésre elegendő mértékben felújítást célzó források, a szakemberek középtávon a legrosszabb állapotú közutak arányának jelentős növekedésétől tartanak. Magyarország, és a több volt szocialista országnak legyen tehát forrása a hátrányok ledolgozására. Talán szavaimmal egy picit hozzájárulhattam, hogy – ha szűkösen is – de többséget kapott a jelentéstervezet ez irányú módosítása, tehát azt így kapják kézbe a forrásokról döntő nagyemberek (csak hallgassanak is a jó szóra…).
További információk: cor.europa.eu
Fotógaléria: https://www.flickr.com/photos/cor-photos
