Forrás: hirmondo.ro
Amióta – május elsejétől – életbe lépett a 2014/145-ös törvény, amely a mezőgazdasági termékek piacokon való árusítási feltételeit szabályozza, megcsappant az érintettek vásáros kedve. A kézdivásárhelyi piacon a helyi termelőkkel beszélgetve más gondokkal is szembesültünk.
A piaci árusoknak minden általuk kínált termékről pontos kimutatást kell vezetniük, és ez főként a kevés iskolával rendelkező, idős emberek számára jelent olyan áthághatatlannak tűnő akadályt, hogy a vásáros hangulatból az eredeti kofák jelenléte hamarosan már csak emlék marad. A piacgondnokság vezetője, Slezinger László szerint máris megcsappant az érdeklődés a piacolás iránt, úgy véli, hiába tartják fenn számukra a törvény előírásai értelmében az asztalok 40%-át, egyre kevesebben igénylik azokat. Miután a törvény életbe lépett, felvilágosították az érintetteket az úgynevezett eladói füzettel kapcsolatban, és elmagyarázták a használati módját is, de kilátástalannak tűnik, hogy a gyakran iskolázatlan idős emberek ezt megértsék. Ugyanis minden piacra hozott terményt, legyen az egy maroknyi virágmag, be kell vezetni a nyomtatványba, és a nap végén a bevételt is. Az eladási árat és a termény származási helyét is látható helyen ki kell függeszteni.
Gazdasági elvek kontra gyakorlat
Elvben a törvény az adócsalást akadályozná, meg a vásárlót védené, viszont a piacgondnok szerint nemcsak a helyi termelők élete bonyolódik, hanem a piac kínálata is kárát látja, a nekik fenntartott első sor sem nyújt szép látványt. Az üres asztalok veszteséget generálnak, mondja Slezinger, aki szerint a város anyagi támogatása nélkül ezért sem fejleszthető a piac.
Kézdivásárhelyen az egy havi asztalbérlet 180 lej a helyi termelőknek (amelybe a környék falvaiból érkezők is beleértendők), a napi jegy ára 8 lej egy asztalra; a viszonteladóknak 10%-kal több, azaz 200 lej/hó, beleértve a hétvégeket és ünnepnapokat is. Összehasonlításképpen: Sepsiszentgyörgyön napidíjjal számolnak, amely 8 lej az idegenből érkező termelőknek, és 4 lej a város által kiadott őstermelői igazolással rendelkezőknek.
Szabad a vásár
Slezinger szerint nekik csak az igazolások meglétét kell ellenőrizniük, és nem tudhatják, hogy az árus egyben termelő-e vagy sem. A mendemondáról, hogy a piacon egyes törzsárusok megszabják az árakat, és másokat is ezek betartására kényszerítenek, az igazgatónak nincs tudomása, de megemlítette: ha az újonnan érkezett árus megkérdi, hogy olcsóbban árusíthatnak-e, természetesen egyetértenek vele, még nem volt arra példa, hogy ezért valaki beléjük kötött volna.
Kíváncsiak voltunk az érintettek véleményére is. Ketten a városból voltak, hárman faluról, ez utóbbiak mind hetven feletti asszonyok, s elmondták, ha a városban van dolguk, kihasználják az alkalmat, hogy kevés jövedelemkiegészítőre tegyenek szert, de másként aligha éri meg, hiszen szinte csak annyit keresnek, mint amennyi a buszozásra elmegy. A bérlet olcsóbb lenne, de nekik kapálni is kell, nem ülhetnek egész nap a placcon, mint a viszonteladók. Az eladói füzettel kapcsolatban teljesen tanácstalannak bizonyultak, azt latolgatták, le kell mondaniuk a piacolásról, mert nem értik a papírmunkát.
Jancsó Katalin Székely Hírmondó
