2015.05.26.
Forrás: rmdsz.ro
Elcsendesedtek a dolgok az RMDSZ háza táján a nagy kongresszusi újratervezés után, egyelőre nem sok jelét látni a megújulásnak. Akadozik a visszatérés a választókhoz, bő hónap teltével nem érhető tetten az új hang, új irány, amelyről annyit beszéltek, s melynek módját – a nyilatkozatok szerint – oly nagy igyekezettel, alapossággal dolgozták ki. S ha már ez nem nagyon jön össze, a szövetség vezetői gondoltak egy nagyot: ha nem tudják az érdekképviseletet az igényekhez idomítani, a választási küszöböt igazítják a valósághoz.
Sok eredményt kormányon sem értek el, ellenzékben azonban még nagyobb a pangás, s bár kegyeiket keresik a kormánypártok és az ellenzék egyaránt, jelentős ügyekben alig történik előrelépés. A zászlótörvény jó esetben félsiker, az önkormányzatoknak immár lehet lobogója, de a székely zászló használatát továbbra is megvétózhatják a prefektusok, s nem tudták ellensúlyozni az egyre gyakoribb propagandát sem a kisebbségek helyzetének romániai példás rendezéséről. Az autonómiastatútum az MPP nyomására ismét előkerült a fiókból, de ősszel dől el, egyáltalán beterjesztik-e a parlamentbe, alkalmasnak találják-e a pillanatot, s akad-e idejük ezzel foglalkozni. S ha a magyar közösség ügyeiben nem tudtak átütő eredményt elérni, pártvonalon elkönyvelhetnek egy nagy sikert: az alternatív küszöb elfogadtatása román partnereikkel lehetővé teszi, hogy akkor is bejussanak a parlamentbe, ha nem érik el az öt százalékot. Nincs miért aggódniuk, néhány képviselőjük és pár szenátoruk mindenképpen elfoglalhatja majd bársonyszékét, legalább négy megyében kell elérniük a 20 százalékot, s biztosított a képviselet.
Úgy tűnik, igen alacsonyra helyezte a lécet az RMDSZ, akár az elbizonytalanodott gátfutó, nem is próbál edzeni a minél jobb eredményért, hanem szinte földig törpíti az útjába kerülő akadályokat. Biztosra próbálnak menni, csak a célba érés a fontos, bármi áron. Az, hogy hányan jutnak be, úgy tűnik szinte mindegy. Két éve egy háromszéki magyar szenátorral és néhány hónapja egy képviselővel is kevesebb dolgozik Bukarestben. Észrevette bárki a hiányukat? Lesz különbség, ha nem húszan, hanem csak hatan nyomogatják a szavazógombot a parlamentben?
Egyébként az RMDSZ mostani biztonsági futása jól illeszkedik az eddigi politizálásba: nem kell nagy célokat kitűzni, jelentős álmokat kergetni, beérik kis lépésekkel, az esetleges apró eredményekkel. Meddig lehet még csökkenteni a mércét, mikortól kudarc az alig-siker? Meddig fogadja el az erdélyi magyarság a merjünk kicsik lenni politizálást? Erre egyelőre nem tudjuk a választ. Farkas Réka Háromszék
