irta: Szilvássy István [1]
Makro-régiók & Régiók – a magyarországi tervezési-statisztikai
régiók továbbfejlesztése Makro-régiók
& Régiók címmel, a kecskeméti II. REGIONÁLIS TUDOMÁNYI TAPASZTALATCSERE A
DÉL-ALFÖLDÖN című konferencián elhangzott előadás adja az alapját ennek az
írásnak, ami foglalkozik a magyarországi NUTS1 és NUTS2 tervezésistatisztikai
régiók lehatárolásával és felvázol, szakmai, közéleti vitára bocsát egy új
alternatívát. A szándék az, hogy a magyarországi régiók jobban megfeleljenek -
az EU legutóbbi három évben megkezdett makro-regionalizációs politikájának, a
makró-regionális tér kínálta lehetőségeknek, - a nemzeti összetartozás
fenntartásának, a magyarság kárpát-medencei identitásának, valamint - a valódi
fejlesztési funkcióknak, a kor és a belátható jövő kihívásainak. A regionalizmus
fogalmi kérdéseiből néhányra kitérve, az alábbiakban utalás lesz a művi és az
organikus megközelítés különbségeire és értékére, a régiók fejlettségi
mutatójára és méretezésére, valamint a változtatás lehetőségét adó EU-s
szabályozásra. A bevezetőben szó lesz a szakmai, tudományos közeg
lehetőségeiről, függetlenségének kérdéséről is.
1. Bevezetés
Az EU2020-nak is, Magyarország
geostratégiai szempontjának is és a „bottom up” elveknek is jobban megfelelő
NUTS1 és NUTS2 szintű területi lehatárolásra kíván új megoldást, alternatívát
mutatni az alábbi írás, amely nem első sorban a tudományosság, a
kredit-szerzés, hanem a közvita céljára és evidens módon a javaslat
megvalósítására készült. A szerző írását első sorban azért szánja a közélet
közterére, hogy az abban felvázolt alternatívára reflektálhasson a tudomány
művelője, a gyakorló szakember.
Ezzel kapcsolatban persze
számítani kell arra, hogy önálló, saját vélemény közzétételére, illetve
konstruktív hozzájárulásra kiki szerepe, kompetenciája vagy függetlenségének
mértéke szerint lesz majd képes. Ami a függetlenséget illeti. Az elmúlt
huszonöt évben a területpolitikai „lehatárolások” témáiban inkább az
„ikonosztáz” mögött kialakított és eldöntött változatra, mint axiómára
tekintett a tudományos közeg és a szakmai, a szélesebb körű nyilvánosság. Ezért
a NUTS2 szintű régióknak a forrás-disztribúciós intézményi funkciója mellett
nem lett például sem fejlesztési saját forrást közvetlenül generáló, sem
identitási funkciója, és, amint azt az ex-ante jelentések kimutatták, sem a
területi kohéziót erősítő, a területi fejlettségi ollót szűkítő hatása. A
kérdésben ügydöntő természetesen a hatalmi szempont, ami azonban nem zárja ki,
hogy legyenek alternatívák, és, hogy ezeknek a felhozatala és értékelése
független szakmai térben történjen. Ennek több oka is van, de talán a legfőbb,
hogy a hatalomgyakorlás, valamint a fenntartható fejlesztés és fejlődés nem
mindig állnak egy sorban. Erős, proaktív szakmai közegben azonban ennek nagyobb
lehet a való- színűsége és biztosítéka. Annak rezignált számba vétele, hogy a
politikai döntéshozók mikor, mely kérdésben egyáltalán nem, vagy nem a
szükséges mértékben vonták be a tudomány és a szakmai gyakorlat képviselőit az
elmúlt időszak regionalizációs döntéseibe, és, hogy esetleg nem kaptak nagyobb
szerepet a tudományos műhelyek a regionális politikák, stratégiák, programok
kidolgozásában, természetesen lehetséges, amint erről a konferencia elején szó
volt. Ez egyben beismerése viszont egy olyan függőségnek, amely szervilis
léthez vezet, amely az alternatívákban való gondolkodás és annak közlése
tekintetében a tudomány és a szakmai szereplőket eleve önkorlátozásra készteti.
Hosszabb távon a hatalom gyakorlásának birtoklásához a politikai döntéshozó
számára legalább annyira kell a szakmai függetlenség fenntartása, mint a szakma
gyakorlójának. A magyarországi NUTS1 és NUTS2 régiók alternatívájáról való
gondolkodás és – természetesen - jobbító megoldás felvázolása, valamint a vita
lehetősége nem ikonosztáz mögé való, nem a felkentek privilégiuma. Már csak
azért sem, mert mi magyarok nem keletről kaptuk a szentkoronát. Hozzátéve
azonban utalásként éppen e felvetéssel összefüggésben is, hogy „míg /keleten/ a
sztyeppén a politika is vallás, addig az Alföldön a vallás is politika”[2] .
A szakmai függetlenség igenlése, biztosítása tehát maga az axióma, amihez
célszerű mindenkinek igazodnia.
2. Továbblépés és a továbblépés iránya a NUTS2 régiók terén
A magyar terület- és
településpolitikával foglalkozó szakma erőtlensége és/vagy függősége is
hozzájárulhatott ahhoz, hogy az elmúlt 20-25 évben az optimálishoz képest túl
nagy teret kapott e téren az aktuál-politika, ami kedvez az anomáliák, a nem
rendszerszerű megoldások, a l’ art pour l’ art-szerű definíciók keletkezé-
sének. Ennek oksági vizsgálatát mellőzve, íme, néhány vetület: - Nem
községekről[3] , avagy
településről van törvényünk, melynek csupán egyik fejezete szabályozná a
település önkormányzatának a létrehozását és a működését, mint volt ez korábban
a magyar polgári gyakorlatban - és van jelenleg is több európai országban -,
hanem csak önkormányzatokról szóló törvényünk van. Ezzel a településnek, mint
lokális természeti - és mesterséges környezet, meg a helyi társadalom által
alkotott élő organizmusnak, entitásnak a szabályozása, menedzselése kikerült az
origóból. Helyére egy művi organizmus, intézmény: az önkormányzat, mint a
település struktúrájának egyik eleme került, és sok esetben ez vált prioritássá
és objektivizálódott. Számos példa alapján felmerülhetett a kérdés, hogy az
önkormányzatnak van-e települése, vagy a településnek önkormányzata. Az
aktuál-politikai szempontok és a mögötte kitapintható, a település
társadalmánál szűkebb érdekek dominanciája nemegyszer fordult elő, és, ami
alkalmat adott arra, hogy az önkormányzatnak, mint intézménynek az érdeke
önállósodjék, elváljon a település érdekétől. Az elmúlt időszakban erre több példát
is lehetne hozni. Mindehhez hozzá kell még tenni azt is, hogy a szabályozások
alkalmá- val sem mindig történt meg a települések típusait, nagyságrendi
sajátosságait jobban figyelembe vevő finomra hangolás. - A regionális olló az
elmúlt 25 évben továbbra sem záródott, egyes relációkban még jobban
szétnyílt. E tendenciát a térszerkezet intézmény-rendszere inkább stabilizálta,
mintsem csökkentette. A társadalmi-gazdasági fejlődés során az ország különböző
területei között jelentős társadalmi-gazdasági különbségek alakultak ki, amiket
a tájegységek eltérő természeti adottságai mellett történelmi hatások is
befolyásoltak.
Az ország legfejlettebb térsége Budapest és Pest megye,
valamint a nyugati területek általában fejlettebbek a keleti régióknál, és jól
érzékelhető egyfajta észak-déli megosztottság is. Ezek a különbségek tetten
érhetők a településszerkezetben, a népesedési viszonyokban, a gazdasági
fejlettségben és az életkörülmények alakulásában egyaránt.[4] -
A régiók intézmény-rendszere fejlesztési forrást közvetlenül nem generál.
Funkciója nem lett több, mint az EU-s támogatások redisztribúciójában való
részvétel, amely nem egyszer aktuális pártpolitikai érdekek szerint zajlott,
nem mindig megfelelve a valóban közösségi, nemzeti érdeknek. Az ország
regionális intézmény-rendszerének megfelelőségét több kihívás is próbára teszi:
Felülkerekedni a globális gazdasági válságon és a klímaváltozáson, vagy az
ukrajnai helyzeten, vagy az Európai Unió csökkenő versenyképességén, és más,
régióbeli problémákon. És meg kéne felelni az Európai Unió regionális
politikájának is: a konvergencia, a versenyképességi és foglalkoztatási, valamint
a területi együttműködési célkitűzéseknek, továbbá a nemzeti és a
makro-regionális szempontoknak. A hét (NUTS2 szintű) tervezési-statisztikai
régió lehatárolása ugyan időközben némileg kihatott a területi közigazgatási
intézmény-rendszer térbeliségére is, de valódi fejlesztési és identitási
funkciók nem társultak mindehhez. Mind az említett kihívásoknak való
megfelelés, mind ez utóbbi funkciók érvényesülése érdekében szükséges a
továbblépés, a változtatás. A hagyományos közigazgatási terek, egységek, a NUTS3
szintű megyék szerepének felértékelése nyilván nem változtatja meg azt
státuszt, hogy az EU rendelet szerint, az uniós támogatások lehívásához NUTS2
szintű tervezési-statisztikai régiók kellenek. Az EU támogatási feltételeknek
való megfelelés elengedhetetlenül, nagyon fontos. Ez az egyik peremfeltétel az
ország regionális intézmény-rendszerének alakítása, működése és ennek
továbbfejlesztése szempontjából. A továbbfejlesztés értelme abban van, hogy
általa növekedjék a területi kohézió, a lehető legtöbb EU-forrás kerüljön
felhasználásra nemzeti célok elérése érdekében. Emellett a makroregionális tér
által nyújtott lehetőségek maximális kihasználása is e célok érdekében
történjen a jövőben.
Van-e szükség és lehetőség a továbbfejlesztésre? A válasz
egyértelmű igen.
1. Mielőtt a magyar pesszimizmus
lenyomná a kérdésre adott igenlő vá- laszt, tudni kell, hogy az EU-s
jogszabályok adta keretek nem zárják ki a változtatást. Fontos továbbá kiemelni
azt is, hogy számos, elfogadott precedens van a szabálytól való eltérésre.
Magyarország esetében a jelenlegi hét NUTS2 szintű régió „nem közigazgatási”
egység. Az uniós rendelkezés úgy szól, hogy ha egy adott NUTS szinthez egy
tagállamban nincs megfelelő méretű közigazgatási egység, e NUTS szintet
megfelelő számú, egymással határos, meglévő kisebb közigazgatási egység
összevonásával kell képezni. Az ilyen öszszevonás olyan vonatkozó ismérveket
vesz figyelembe, mint a földrajzi, társadalmi-gazdasági, történelmi, kulturális
vagy környezeti körülmények.[5]
Meglehetősen kérdéses ezeknek az ismérveknek a megfelelősége a magyarországi
hét NUTS2 régió tekintetében. Annak idején a NUTS szintek lehatárolásának hazai
szempontjai, indikátorai ezeket az előírt körülményeket nem fejezték ki
markánsan. Kellően nem voltak szintetizáltak, és talán a szakmai szempontok is
háttérbe szorultak. Ez bizonyára leegyszerűsítette a politikai döntést és annak
fókuszába például a NUTS2 szintet megjelenítő szervezet székhelyének a kérdése,
illetve az aktuális, politikai nómenklatúra csoport- és egyéni szempontja
kerülhetett. A rendelet meghatározza a régiók lehatárolásának
alapkritériumaként, tól-ig határok között, a népesség számát. A NUTS2 szinten
ez minimum 800 ezer, maximum 3 millió fő. Ez azonban nem egy merev szabály,
mivel a 1059/2003/EK számút úgy módosította a 1137/2008/EK sz. rendelet, hogy
az „Egyes nem közigazgatási egységek azonban – sajátos földrajzi,
társadalmi-gazdasági, történelmi, kulturális vagy környezeti körülmények miatt
– eltérhetnek a fenti küszöbértékektől, különösen a szigeteken és a legkülső
régiókban.” És a tények, a gyakorlatok erre számos példát tudnak felmutatni. Az
EU27 országok közel egynegyedében (6 országban 1. sz. ábra) pedig nem is
érvényesül ez a szabály.
1. táblázat EU tagországok, ahol a rendelettől eltér a NUTS2 szintű
régiók mérete. NUTS2 lakosság száma ezer főben legkisebb legnagyobb
(Rendelettől való eltérések piros színnel jelölve)
Forrás: EUSTAT adatokból
szerkesztve
A „nem közigazgatási” egységek
esetében a NUTS akkor módosítható, ha a változás az érintett NUTS-szinten a
népesség tekintetében csökkenti minden
uniós területi egység méretének szórását. E kérdést a továbbfejlesztés során
majd vizsgálni kell.
2. A fejlesztési források az EU
költségvetéséből fognak származni és ismeretes, hogy a támogatások
jogosultságát és annak mértékét a NUTS2 régiók egy főre jutó
(vásárlóerő-paritáson számolt – PPS -) GDP-jének az EU átlaghoz mért indexe
határozza meg. Az index nagysága alapján 2014-től már három sávba: kevésbé
fejlett, átmeneti és fejlettebb kategóriába kerülnek a régiók és a kevésbé
fejlett régiók kapják a kohéziós politika költségvetésének felét. Ismert, hogy
Közép-Magyarország került a fejlettebb kategóriába, ami számos anomáliával
terhelt. Közép-Magyarország tehát például a Párizst magába foglaló Ile de
France vagy a legmagasabb GDP eredménnyel bíró Luxembourg NUTS2 régióval került
egy szintre. Vajon a Cegléd környéki tanyákon élők is így élik meg ezt a
minősítést?
Az eddigi felvetések és elgondolások, hogy Pest megye váljon ki,
még akkor is, ha vannak fővárosi régiók (Prága, Bukarest), azért sem lenne jó
megoldás, mert Pest megye kétsávos körrel veszi körbe Budapestet, és ebből az
elsőben alapvető infrastruktúrákban van életközösségben a fővárossal, ami
több mint egy agglomerációs viszony.
Abszurd lenne egy középen lyukas Pest megye. A NUTS2 szint képzése pedig, az őt körülvevő
négy NUTS2 régió bármelyikéhez való csatolás, az átelleni térségek miatt is
anakronisztikus lenne (a Dunakanyar, az Ipoly-mente, például mint a Dél-alföldi
régió része?! /sic/).
3. A következő ciklusban is az Európai Unió alapjaiból
származó támogatások fogják adni a hazai fejlesztésekhez szükséges forrásoknak
majdnem az egészét. A felzárkózáshoz, a versenyképesség eléréséhez logisztikai,
környezetvédelmi, ipari, mezőgazdasági területeken további infrastrukturális
beruházások szükségesek, és ezek forrásigénye lefedi a fejlesztési források
túlnyomó részét. Ebből az is következik, hogy az országnak szüksége van a minél
nagyobb arányú EU-támogatásra, és ez a konvergencia régiók által biztosítható,
továbbá az még legalább tíz évig evidencia, hogy a felzárkózás az EU fejlettebb
régióihoz egyben a versenyképesség programja Magyarorszá- gon. A térségben, a
Magyarországhoz hasonló fejlettségű országokban a regionalizáció biztosította,
hogy a lehető legjobb pozícióban igényelhessék az EU-forrásokat: mindegyik
NUTS2 régiójuk konvergens – az új besorolás szerint - „kevésbé fejlett”, de még
a fővárosi régiók is az „átmeneti” kategóriába tartoznak, amelyekben a
támogatási ráta magasabb. Az alábbi ábrán látható térkép szerint csak
Magyarország esetében fordul elő, hogy egy országon belül nem az „átmeneti”
régióval határosak a „kevésbé fejlett” régiók, hanem a „fejlettebb” régióval.
Ez mindenképpen előnytelen és nem valóságos állapot. Azt a befektetői piac,
térség-marketing szempontok sem igazolják, hogy abban a makro-térségben, ahol
Magyarország van, bármilyen előny lenne abból, hogy az országnak legyen
egyetlen olyan régiója, amelyet a „fejlettebb”, azaz az EU legversenyképesebb,
legfejlettebb, leggazdagabb régiók csoportjába sorolnak. Az pedig, hogy egy
ilyen csoportba tartozó, „fejlett” régiót csak „kevésbé fejlett” régiók vesznek
körül, és, hogy ezek közül kettő is az EU legfejletlenebb, leszakadó 20
régiójához tartozik, meglehetősen ellentmondásos.
4. Arról már volt szó, hogy a
NUTS2 régiók kialakítása nem egy szerves fejlődési folyamat, hanem az EU
előírásoknak való megfelelést szolgáló, bürokratikus eljárás eredménye.
Kétségtelen számos EU tagországban hasonlóan Magyarországhoz mechanikus módon történtek
a régió lehatárolások (például égtájak szerint Írországban, Bulgáriában, stb.).
Eltekintve egy igen szűk rétegtől, nem is tudja a lakosság, hogy mi a
területi-statisztikai régió értelme, hogy melyek vannak, és, hogy hol vannak,
melyek azok földrajzi kiterjedése. A magyar embereknek nincs e régiókkal
kapcsolatos identitási élménye. Magarország és a magyarság térbeli
elhelyezkedése, történelmi hagyományai, valamint a fejlesztéshez és
versenyképességhez szükséges régió-marketing pedig egy organikusabb
regionális lehatárolást, régióképzést igényelne. Ezzel együtt egyre
fontosabbá fog válni a makro-regionális megközelítés is, amit a magyar NUTS2
szint nem követ.
Nemzeti érdekeink
makro-regionalizmusa a Kárpát-medencére irányul, 2011-től pedig az EU Duna
makro-regionális stratégia lesz egyre fontosabb, még akkor is, ha - nemcsak
magyar részről – még gyenge affinitás tapasztalható e területi együttműködési
keret régió-fejlesztési eszközként való felhasználásában.
Mindezek felvázolása alapján
állítható, hogy nemcsak lehetséges, de szükséges előkészíteni és lefolytatni
a NUTS2 és ezzel együtt a NUTS1 szinten a régiók lehatárolásának
megváltoztatását.
3. A továbbfejlesztés
alternatívája, NUTS2 és NUTS1 szintű régiók új lehatárolása A változtatás
alapkövetelményei:
· megfelelni az
EU-szabályozásnak - a precedensek alapján;
· elérni az EU-s források legjobb és
leghatékonyabb abszorpcióját;
· jól megfelelni az EU2020 és a nemzeti
stratégiák célkitűzéseinek;
· erősíteni a régió-identitást és
térség-marketinget a tőke- és árupiacokon;
· jó pozíciót elfoglalni a versenytársak között
és a makroregionális területi együttműködésekben.
A javaslat lényege, hogy legyen
három a hét statisztikai-tervezési NUTS2 szintű régióból és a NUTS1 szint pedig
Magyarország egésze legyen, melynek eredmé- nyeként mindegyik régió a
konvergencia régió lesz és az EU által legjobban tá- mogatott „kevésbé fejlett”
régiók csoportjába kerül. Három NUTS2 szintű régióra voltak korábban
javaslatok, de ezek mind fenntartották a közép-magyarországi régió problémáját.
(Baráth Etele, stb.) Ebben a kérdésben talán Illés Iván ment a legtovább és a
legprogresszívebb eredménnyel. A három régió megnevezése és GDP aránya az
EU-átlaghoz, lakosság száma:
DUNÁNTÚLI RÉGIÓ - 49,6 %, · 1 217 ezer fő
·ALFÖLD RÉGIÓ – 42,7 %, · 3 287 ezer fő
E NUTS2 szintű régiókból kettőben
a lakosság száma meghaladja a rendeletben foglalt számhatárt, de erre „nem
közigazgatási” régiók esetén van lehetőség és amint látható volt, több
precedens van erre az EU számos tagországában. Duna menti régió, amely áll a
Duna folyó menti megyékből és a fővárosból, kiegészülve Nógrád megyével,
amelynek szerves kapcsolata van Pest megyével
és a fővárossal[7].
Dunántúli régió Somogy, Veszprém,
Vas, Zala megyékből, egyben megoldva a Balaton térségének kikülönítését annak
organikus környezetéből. A „kiemelt térség” problémája Magyarországon az, hogy
ahhoz elsődlegesen státuszt rendelnek és nem programot. Tekintve, hogy
felsőkorlátos források állnak rendelkezésre, a regionális politika egy ilyen
intézményesítéssel eleve verseny-hátrányba hozzá a többi régiót. Egy régió,
azaz az egészből egy rész kiemelésének, akkor van releváns értelme,
indokoltsága, ha az nem státuszban fejeződik ki, különösen nem állandó
státuszban, hanem egy meghatározott időszakban végrehajtásra kerülő és az
egészre pozitívan ható fejlesztési program keretében történik. Alföldi régió a Tisza és vízgyűjtő területének megyéit foglalja magába,
annak számos előnyével.
Ezek a régiók jól igazodnak az EU
TENT-T transzközlekedési rendszerhez, úgy az észak-déli, mint a kelet-nyugati
relációban. Valamennyi régió részt tud venni a határon átnyúló területi együttműködésben,
ami viszonylag helyre rakja és erősíti Magyarországnak a Kárpát-medencében
betöltött szerepét. Jó illeszkednek e régiók a Duna és a többi makroregionális
stratégiához, keretrendszerhez, valamint organikus és sajátos területi
együttműködést tudnak kifejteni minden
irányban országon kívül és belül. A három régió képviseletére vonatkozóan
megfontolandó az Európai Unió Tanácsa elnöklésében meglévő gyakorlatnak, a
rotációs rendszernek az adaptálása. Emellett szól a megyék megerősített
kompetenciája is./!/ Régió marketing és identitást növelő szempontból kedvező,
hogy közismert latin eredetű, történelmi földrajzi nevek illeszthetők e három
régió megnevezésébe:
· DUNA MENTI RÉGIÓ
avagy DANUBIA
· DUNÁNTÚLI RÉGIÓ avagy
PANNÓNIA
· ALFÖLDI RÉGIÓ avagy HUNNIA
A NUTS1 szint változását igényli
a NUTS2 szint megváltoztatása. Az új felállásban a NUTS1 szint Magyarország
lenne. Hasonló megoldás több tagország esetében létezik.
4. Összegzés
A fentiekben a szerző vázlatosan
kifejtette a magyarországi NUTS2 szintű régiók lehatárolása terén miért
szükséges a továbblépés és a továbblépés milyen irányban célszerű. Röviden
összefoglalta a lehetőségeket az Európai Unió dimenziójában, a rendelkezései és
a nemzeti érdekekkel összefüggésben.
A legfőbb adatokkal alátámasztva
bemutatta az új magyar NUTS2 szintű régiókat.
Ezek:
· DUNA MENTI RÉGIÓ avagy DANUBIA
· DUNÁNTÚLI RÉGIÓ avagy PANNÓNIA
· ALFÖLD RÉGIÓ avagy HUNNIA
Felvázolta ennek indokait és
jelezte, hogy a változtatásra – véleménye szerint – 2016-ban sor kerülhetne,
összefüggésben a régióknak ekkor esedékes EU által történő felülvizsgálatával.
Az új, organikusabb és az identitást növelő javaslatot a szerző szakmai,
társadalmi vitára bocsátja, melynek eredményeként reméli, hogy a politikai
döntéshozó is elfogadja a javaslat alapvetését. A szerző ez úton is megköszöni
a kecskeméti konferencia szervezőinek munkáját, profizmusát. Budapest , 2014. július hó
Szilvássy István, elnök
Magyar Település- és
Területfejlesztők Szövetsége
Felhasznált irodalom:
AZ EURÓPAI UNIÓ TERÜLETI MENETRENDJE
- Elfogadva a városfejlesztésről és területi kohézióról szóló 2007. május
24-25-i lipcsei informális miniszteri találkozó alkalmából - CdR 164/2007
EN-KD/IM/bh
EU BIZOTTSÁG ÉS TANÁCS KÖZLEMÉNYE
- Zöld könyv a területi kohézióról - Brüsszel, 6.10.2008 COM(2008) 616 végleges
CSOMÓS GÖRGY - KULCSÁR BALÁZS: A
magyarországi NUTS 2 régiók policentrikusságának vizsgálata - Debreceni Műszaki
Közlemények 2009/1- 2
NEMES NAGY JÓZSEF: A tér a
társadalomtudományban - Hilscher Rezső Szoci- álpolitikai Egyesület
"Ember-Település-Régió" Budapest ,
1998
VICENTE ÁLVAREZ ARECES (ES/PES):
„A GDP-n innen és túl – A haladás mérése változó világunkban” vitairat EU
Parlament „Környezetvédelem, éghajlatváltozás és energiaügy” szakbizottság
2010.03.03.COM(2009) 433 végleges
ILLÉS IVÁN: Régiók és
regionalizáció Tér és Társadalom 15. évf. 2001/1. 1-23. p.
HAMVAS BÉLA: Az öt genius -
Életünk könyvek, Szombathely1988
KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL:
Területi atlasz - Megyék, régiók Regionális rendszer - http://www.ksh.hu/teruleti_atlasz_megyek
EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS
1059/2003/EK RENDELETE (2003. május 26.) a statisztikai célú területi egységek
nómenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról (HL L 154., 2003.6.21., 1. o.) York , 183-214. o.
[1] Szilvássy
István, elnök – Magyar Település- és Területfejlesztők Szövetsége a politikus,
a média képviselője egyaránt.
[2] Hamvas Béla 1988: Az öt géniusz Életünk
könyvek, Szombathely
[3] 3
A „község” ebben a vonatkozásban a várost is magában foglalja nemcsak a vidéki
kisközséget, falut. (Vö. 1886. évi XXII. törvénycikk, stb.)
[4] Központi
Statisztikai Hivatal: Területi atlasz - Megyék, régiók Regionális rendszer http://www.ksh.hu/teruleti_atlasz_megyek
[5] AZ
EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1059/2003/EK RENDELETE (2003. május 26.) a
statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról (HL
L 154., 2003.6.21., 1. o.)
[6] KSH
Országos adatok 4.1.1.1 A népesség számának alakulása, terület, népsűrűség –
Frissítve: 2013.05.23. - http://www.ksh.hu/nepszamlalas/tablak_teruleti_00
[7] Az egy főre jutó bruttó hazai
termék (GDP) vásárlóerő-paritáson értéke viszonyítva az EU-27 átlagához,
amely ha kevesebb, mint 75 %, akkor jogosult a régió az EU kohéziós alapjából
támogatásra.
