Az oklándi unitárius egyházközség és a Magyar Polgári Párt szervezésében 2006 óta adják át a településen a Tiszteletbeli Székely címet azoknak a határon túliaknak, akik mindennapi munkájuk során kiemelkedő tevékenységet, példamutató életmódot folytatnak. Szombaton húsz személy részesült a kitüntetésben.
Látványos huszárfelvonulással és a helyi fúvószenekar muzsikájával indult az ünnepség szombaton, ugyanis a lovashuszár csapatok, köztük magyarországiak is, Homoródfürdőről lóháton érkeztek meg a településre. Oklándon immár hagyománya van a Tiszteletbeli Székely cím átadásának, hiszen Kelemen Levente unitárius lelkész és felesége, Éva a kezdetektől felkarolta a rendezvényt.
– Ez a kezdeményezés 2005-ben, egy évvel a csúfos december 5-i népszavazás után indult el, és az alapgondolata az volt, hogy ne csak az anyaország nyisson a határon túli magyarok felé, hanem a nemzeti összefogás érdekében mi is tegyünk lépéseket.
2008-ig Székelyudvarhely városa adta a Székelyudvarhelyért Alapítvánnyal közösen, ezt követően már csak az alapítvány dönt erről. Az elmúlt tíz évben majdnem háromezer személy kapta meg ezt a címet. Mindazok, akik a székelyekkel szimpatizálnak, és gyakran járnak Székelyföldre, kérvényezhetik ezt a címet, és nem kell nemzetmentő tettet végrehajtaniuk, viszont itt, Oklándon kicsit másképp működik – mondta el kérdésünkre Orbán Balázs székelyudvarhelyi önkormányzati képviselő.
Kelemen Éva úgy gondolja, a tiszteletbeli címet nem kérni, hanem kiérdemelni kell.
– 2006-ban az a tizenkét személy kapta meg a címet, akiket mi ajánlottunk és azóta évente találkozunk, és azok jelölhetik a következőket, akiket már kitüntettek ezzel az elismeréssel. Immár több mint kétszáz embernek adtuk itt át a Tiszteletbeli Székely címet, amely oklevéllel és éremmel is jár – mondta Kelemen Éva, aki megköszönte a helyi asszonyok segítségét, akik erre az alkalomra kenyeret, tésztát sütnek és a kultúrházban megvendégelik a meghívottakat.
A huszárok bevonulása után a vendégek és a helyiek a falu végétől gyalogosan vonultak fel a templomig, ahol Kelemen Levente unitárius lelkész rövid igehirdetését, majd köszöntőjét hallgathatták meg. – Számunkra, magyarok számára október a szomorú visszaemlékezéseknek a hónapja. Ez a mai találkozó is egy fájdalmas emlékezésből született.
Aki lelki rokonságot érez és sorsközösséget vállal az idők viharait is Isten segítségével dacosan álló székelységgel, és a testvéri összetartozás érzésétől tenni akarással száll síkra a nemzetegyesítés ügyéért, az Tiszteletbeli Székely címet kapjon. Én megelégszem azzal, ha magyar testvéreim megfogják a kezemet és jó szándékkal vannak irántunk – mondta a tiszteletes.
Szász Jenő a Tiszteletbeli Székely cím alapítója üdvözölte a régi és új tiszteletbeli székelyeket, majd arról beszélt, hogy ma azok akarnak vacsorát adni a bevándorlóknak Magyarországon, akik 2004-ben a határon túli magyarokat megtagadták. – Hálás vagyok, hogy az annak idején kipattant gondolatból itt Oklándon hagyomány lett, ugyanakkor a több ezer tiszteletbeli székely cím azt mutatja, szükség van az egymásra találásra – mondta Szász Jenő.
Homonyik Sándor, aki szintén Tiszteletbeli Székely lett, dallal köszöntötte az egybegyűlteket, majd Wetzel Tamás nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár szólt a jelenlévőkhöz. Végezetül a jelölt személyek laudációi hangzottak el, majd átadták annak a húsz személynek a Tiszteletbeli Székely címet, akik javarészt Magyarországon élnek és dolgoznak, orvosoknak, közéleti szereplőknek, zenészeknek, huszároknak: Marsi Bélának, dr. Szelei Bélának, dr. Mócza Györgynek, Máthéné Vincze Andreának, Huth Gergelynek, Sztolyka Zoltánnak, Tóth Zoltánnak, dr. Szabolcs Zoltánnak, Homonyik Sándornak, Győrffy Villám Andrásnak, Ézsiás Vencelnek, Pénzes Gábornak, dr. Tarcsa Csabának, valamint Szalonnának és bandájának (Pál István, Ürmös Sándor, Gombai Tamás, Karacs Gyula, Gera Attila, Doór Norbert).
Bár sokat javult az elmúlt években a nemzetpolitikai helyzet, ez a kezdeményezés semmit nem vesztett aktualitásából, hiszen továbbra is az a vezérfonal, amit egykoron megfogalmaztak: a nemzetrészek közötti kapcsolattartásnak, a határon átívelő nemzetegyesítésnek továbbra is egy Székelyföldről megfogalmazott eszköze, vallják a szervezők. Nagyálmos Ildikó nagyalmos.ildiko@udvarhely.ma
