Kedves Barátom!
Ezúton szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik fontosnak tartották a csíkszeredai rendezvényünk alkalmával, jelenlétükkel is kifejezésre juttatni, hogy az erdélyi magyarság autonómiatörekvése egy olyan cél, amiből nem engedünk, és amiért következetesen kiállunk. Külön köszönöm az MPP csíkszeredai és Hargita megyei szervezetének, személyesen Somay Péternek és Salamon Zoltánnak a munkáját, fáradságot nem kímélő, minden részletre kiterjedő figyelmük nélkül nem sikerülhetett volna.
Az ügy képviselete a legfontosabb, és ezt sokan megértették. Ezen a ponton külön ki kell emelnem a háromszéki szervezetünk masszív részvételét, de magunk mellett tudhattuk a Székely Nemzeti Tanácsot. A Csíkszéki Székely Tanács mellett a háromszéki tanácsok is közleményben fejezték ki, hogy támogatják törekvésünket és mozgósítanak – köszönet érte. Nem feledkezhetünk meg azonban Csíkszereda városvezetéséről sem, az általuk nyújtott segítségről (figyelmességüknek köszönhető az is, hogy a hókotró gépek egész délelőtt jártak, megtisztítva a „tapsteret” a latyakos hótakarótól.)
Összességében tehát sikeresnek értékelhető november 28-a, de azért üröm is került az örömbe, és erről is szólni kell, ez pedig az alacsony jelenlét. Csak halkan jegyzem meg, hogy 1918-ban is tél volt december 1-én, Advent és disznóvágások időszaka – és még négynapos mini-vakációról sem beszélhetett senki – de az összesereglett románság tudta, hogy ott a helye! „Mindenki saját sorsának a kovácsa” – tartja a népi bölcsesség is: Egy biztos: ha nem tudunk erőt felmutatni, akkor közösségünk sorsa megpecsételődik. Hogy ez ne így legyen, a jó példával elsősorban azoknak kellene elől járniuk, akik közéleti szerepre vállalkoztak. Az ügy és a téma, amit felmutattunk minden erdélyi magyar, minden székelyföldi magyar ügye, mint ilyen nincs helye a tunyaságnak, kényelemnek és lustaságnak, amikor azt képviselni kell!
Jó lenne tehát szem előtt tartanunk Bánffy Miklós intelmét is, mert az, hogy ma itt tartunk, annak is köszönhető, hogy a történelem során (beleértve a legutóbbi negyed évszázadot is) több esetben is „híjjával” találtattunk.
Baráti üdvözlettel, kívánok áldott Adventet!
Biró Zsolt
Marosvásárhely, 2015. Karácsony hava
