Az alább közreadott cikkben annak írója egy sor következtetést von le anélkül,hogy észrevenné,hogy körbefut mint az az eb, amely mindegyre a sajátfarkába akar harapni. Magánérdekű erdőkitermelést magának(maguknak) megszerzőtől(szerzőktől) várná el, hogy az általa megnevezett autonómiaügyet - amiről azt tartja, hogy csak külföldi segitséggel lenne lehetséges megkapni - megoldja(megoldják)... persze azt elfelejti, hogy nagyon is sikamlós a hazai vezetés(ek) autonómiaügyhez való simulása vagy ellenkezése a választási harc pillanatnyi helyzetétől(állásától) függően... Talán éppen itt van a probléma megoldásának a lehetősége is, hiszen az EU-s előírások alkalmazásnak nem kellene attól függnie, hogy a népközösségünk érdekvédelmi alakulata éppen kormányon van vagy sem. A mindenkori hazai kormányokban éppen ezért alakulhatott ki az a felfogás, hogy a népközösségünk reprezentásaira csak akkor van szüksége ha éppen kibillenne alóluk a bársonyszék.
Visszatérve a szerző által említett "négyévenkénti autonómiázásra" a NUTS előírások országunkra - mint EU-tagországra - is kötelezőek, amit mind a két oldal meg kell értsen, el kell fogadjon és végre is kell hajtson! Ezért a régiókialakitás csak az illető régióban lakókra tartozik és nem lehet ellene tenni akárki is szeretné ezt elfelejteni, elhallgatni, vagy csak egyszerűen nem alkalmazni! Ha nem ismerjük jogainkat az nem a többségi vezetők hibája. De az már bűnné alakulhat át ha a népközösségünket félrevezetik, és teljesen mindegy, hogy erre mostanság egyfajta "ködösítés" van alkalmazva. Aki felrója az érdekvédelmi szervezetnek, hogy egy negyedszázada nem tudta az autonómiát kiharcolni előbb olvassa el az EU-s paragrafusokat. Azoknak akik a sajtóban leledzenek kötelező kellene legyen ezen paragrafusoknak a megismerése és főleg a népközösségünk felé való ismertetése, bemutatása.
A NUTS2 RÉGIÓ szintű Székelföldnek a kialakitásáért nem csupán azok kellene, hogy "harcoljanak" akiket megválasztunk, hanem népközösségi összefogással. A NUTS2-es Székelyföldnek a nemzeti tanácsi szinteken való "elutasítása" vagy "a nem elégséges mivolta miatt elhessegetése" csak az agóniára ad lehetőséget! A jogászaink vagy a parlamenti-, sőt az európarlamenti képviselőink át kellene már lépniük azon a küszöbön amit saját maguk érdekében emeltek...
Az Erdélyi Polgárban megjelent adatok alapján összefoglalható, hogy a gazdasági autonómia feláll, ha a NUTS Normákat betartjuk és alkalmazzuk. A NUTS2-es "Székelyföld" Régió elfogadása illetve elfogadtatása esetében a fejlesztési lehetőségek magukban hordják az autonómiáit legyen az gazdasági és/vagy politikai! Ennek megfelelő alkalmazása viszont már azoktól függne, akik mindezidáig hezitáltak és hezitálnak továbbra is.
Valószínűleg tévhit lehet az hogy a hazai vezetéseknek kell nekünk "megadnia" az autonómiánkat, mert az már régről köztudott volt, hogy egy évszázad is el kellett, hogy teljen, ahhoz, hogy megértsük ma már másvilágot élünk
Mivel nem egy utópisztikus esetről lenne szó, hanem a népközösségünknek a szabad óhajáról a vezetőink is megkéne értsék nem csak a kiegyezések a fontosak.
Felhívjuk a cikkíró figyelmét, hogy a NUTS Normák megfelelő eszköztárat és pozitiv példákat tartalmaz igy nem tevődik fel az eszközhiánya sem! (GBI, EP)
http://erdely.ma/publicisztika.php?d=198047&cim=megmaradunk
Visszatérve a szerző által említett "négyévenkénti autonómiázásra" a NUTS előírások országunkra - mint EU-tagországra - is kötelezőek, amit mind a két oldal meg kell értsen, el kell fogadjon és végre is kell hajtson! Ezért a régiókialakitás csak az illető régióban lakókra tartozik és nem lehet ellene tenni akárki is szeretné ezt elfelejteni, elhallgatni, vagy csak egyszerűen nem alkalmazni! Ha nem ismerjük jogainkat az nem a többségi vezetők hibája. De az már bűnné alakulhat át ha a népközösségünket félrevezetik, és teljesen mindegy, hogy erre mostanság egyfajta "ködösítés" van alkalmazva. Aki felrója az érdekvédelmi szervezetnek, hogy egy negyedszázada nem tudta az autonómiát kiharcolni előbb olvassa el az EU-s paragrafusokat. Azoknak akik a sajtóban leledzenek kötelező kellene legyen ezen paragrafusoknak a megismerése és főleg a népközösségünk felé való ismertetése, bemutatása.
A NUTS2 RÉGIÓ szintű Székelföldnek a kialakitásáért nem csupán azok kellene, hogy "harcoljanak" akiket megválasztunk, hanem népközösségi összefogással. A NUTS2-es Székelyföldnek a nemzeti tanácsi szinteken való "elutasítása" vagy "a nem elégséges mivolta miatt elhessegetése" csak az agóniára ad lehetőséget! A jogászaink vagy a parlamenti-, sőt az európarlamenti képviselőink át kellene már lépniük azon a küszöbön amit saját maguk érdekében emeltek...
Az Erdélyi Polgárban megjelent adatok alapján összefoglalható, hogy a gazdasági autonómia feláll, ha a NUTS Normákat betartjuk és alkalmazzuk. A NUTS2-es "Székelyföld" Régió elfogadása illetve elfogadtatása esetében a fejlesztési lehetőségek magukban hordják az autonómiáit legyen az gazdasági és/vagy politikai! Ennek megfelelő alkalmazása viszont már azoktól függne, akik mindezidáig hezitáltak és hezitálnak továbbra is.
Valószínűleg tévhit lehet az hogy a hazai vezetéseknek kell nekünk "megadnia" az autonómiánkat, mert az már régről köztudott volt, hogy egy évszázad is el kellett, hogy teljen, ahhoz, hogy megértsük ma már másvilágot élünk
Mivel nem egy utópisztikus esetről lenne szó, hanem a népközösségünknek a szabad óhajáról a vezetőink is megkéne értsék nem csak a kiegyezések a fontosak.
Felhívjuk a cikkíró figyelmét, hogy a NUTS Normák megfelelő eszköztárat és pozitiv példákat tartalmaz igy nem tevődik fel az eszközhiánya sem! (GBI, EP)
http://erdely.ma/publicisztika.php?d=198047&cim=megmaradunk
2016.01.06.
A magamfajta elkötelezett firkásznak sokszor támadhat olyasfajta érzése, hogy megszállottan, már-már monomániásan ismétli önmagát, rágódik az egyetlen témán, azt próbálja láttatni különféle megvilágításban, azt vizsgálja más és más szemszögből. S jut rendszerint ugyanarra a szomorú következtetésre: azazhogy – Sütő Andrással szólva – bizony nem úgy cselekszünk, hogy megmaradjunk.
Bárkinek, aki az erdélyi/székelyföldi magyarság legutóbbi huszonöt esztendejének mérlegét akarná megvonni, elsőként azt kellene megvizsgálnia, hogy a legfontosabb célkitűzéseink terén – autonómia, állami magyar tudományegyetem – léptünk-e előbbre. Az RMDSZ sorozatos kormányzati szerepvállalását is kizárólag eme célok eredményesebb szolgálata indokolta volna. Ismerjük be: az említett célkitűzésekből semmi sem valósult meg. Következésképpen a kormányzásban való részvétel sem túlzottan indokolt. Az nem elfogadható érv, hogy csak a hatalom pótszékében ülve számíthatunk ilyen-olyan infrastrukturális beruházásokra, egy-egy útszakasz aszfaltozására, egy-egy kultúrotthon renoválására.
Az autonómiázás négyévenként – az épp soron következő választások időpontjának közeledtével – rátör még ugyan az érdekvédőkre, de az önálló magyar tudományegyetem mintha már nem is lenne cél... Talán ismerős a „szövetségi” érdekképviselet módszerére igencsak jellemző mondás, miszerint a tulipános politikusok a székelyföldi autonómiára vonatkozó kéréssel lépnek be a kormányfőhöz, s erdőkitermelési engedéllyel a zsebükben lépnek ki onnan. Hát valahogy így állunk.
Egyébként, ha már az autonómia szóba került, szögezzük le: a szükséges eszközök híján kizárólag a magunk erejéből azt kivívni képtelenek vagyunk, azt a mindenkori román hatalom önszántából nekünk soha meg nem adja, ahhoz külső segítség, külföldi támogatás szükségeltetik. Képesek vagyunk ezt megszerezni? Ez itt a kérdés.
Mielőtt bárki is a válaszadással próbálkozna, hadd emlékeztessek: az állhatatosság, a következetesség – szerencsénkre! – nem a román politika legfőbb jellemvonása, ebből következően az autonómia mostani zsigeri elutasítása is változhat... Szentgyörgyi László Székely Hírmondó
