Vissza a „ K ö z é p k o r b a „ ?

http://kapu.biz/media/online/2016

Azt hallottam , hogy az amerikai iskolákban engedélyezik a tanulók fegyverviseletét ! Ha igaz a hír,  akkor valami  ilyesmit képzelek el; -   csikágói mama becsomagolja fia uzsonnáját, oda adja fiának, és megkérdi,  mond Billikém, a revolvered a táskában van, vagy a farzsebedbe tetted ?

Na kérem, ezen lehet nevetni de lehet sírni is. Amerika fejlődik, már lassan mindent digitalizálnak, jönnek a robotok, a háztartásokban a háziasszony már jóformán semmit sem csinál, a háborúba se küldik a derék és nagyon jól képzett tengerészgyalogságot, helyettük a dragonok intézik el az ellenséget. Szóval a technikai  fejlődés   megállíthatatlan, de mégis, mintha  kicsit visszacsúsznánk a történelemben. Persze ez  még  nem  középkor, ilyen az amerikaiaknak  nem is  volt,  de  ez   már  rosszabb,  mint  a Vadnyugat.

Olvasom egy derék kanadai magyar lelkész,- aki különben történész is,.-  fejtegetéseit a világ politikaivezetőiről, és mindenben igazat  adok neki. Felkészületlen, felületes gondolkodású, szedett-vedett karrieristák kerülnek olyan  politikai  pozíciókba, ahol  döntések születnek százezrek sorsáról. Ne is beszéljünk a  közelmúlt  véres   diktátorairól,  hiszen Ceausescu képzett suszter volt, Kádár pedig szorgalmas melós, akik aztán a párttanfolyamok elvégzése után, már nyugodt lelkiismerettel foglalták el vezéri pozíciójukat, hogy később korlátlan hatalom birtokában gyötörjék népüket. A nyugati vezetők  már a tanult, legtöbbször jogi képzettséggel rendelkező kategóriából kerülnek ki, de ez nem ad garanciát egy  okos politikai  orientációra.  Az amerikai elnökválasztásokra pl. az a jellemző, hogy gazdag családok politikai ambícióival rendelkező tagjait kiemelik , és hatalmas pénzösszegek „bedobásával” széles választási kampányt szerveznek, ahol az győz , akinek a legtöbb pénze van. Persze itt is szerepet játszik a szerencse, a jelölt egyénisége, és a háttérhatalmak   hajlandósága.

A második világháború időszakában a Világ sorsa azon múlott, hogy két örült kezében összpontosult a szembenálló felek irányítása. Az egyik oldalon egy misztikus, démoni erővel rendelkező diktátor tartotta kezében a német  nép mondhatni  terrorizálását, a másik oldalon egy másik fenevad, azt csinált a hatalmas orosz néppel, amit csak akart. Azóta is törik az  okosok, pszichológusok,   politológusok a fejüket, miként volt  lehetséges, hogy évtizedekig pszichopaták kezében legyen a föld népeinek a sorsa. (Zárójelben megjegyezném, hogy a sokat kigúnyolt összeesküvés elmélet erre is ad magyarázatot, de erre most nem térek ki )

A helyzet a világháború után sem változott.  Hidegháborúval  „szórakoztatták“ a világot, ahelyett, hogy a nagyhatalmak vezetői, normális módon leültek volna beszélgetni, és végre elhatározták volna, hogy a világot, együtt, közös megegyezéssel és békében kell vezetni. Az utóbbi évtizedekben is csak a  „konfrontáció” érvényesült, a „kooperáció„ helyett. Mondhatni, hogy a háború éveiben elkezdett, és a háborút lezáró teheráni,  jaltai és postdami konferenciákon nem csak a megegyezés, tehát kooperáció, hanem egy erős szembenállási politika érvényesült a két pólusú világon. Már maga az a tény, hogy szinte mindenkit kizártak a tárgyalásokból, senki  nem tudott a három nagyhatalom közelébe kerülni, bizonyítja, hogy hosszú távra egy   nagyhatalmi világpolitika új fejezete kezdődött.

És kik döntöttek ?Az első kettőben  az amerikai elnök, Roosvelt, Churchill angol miniszternök és az szovjet diktátor Sztálin  vettek részt. A 63 éves Roosvelt már akkor nagyon beteg volt, Jalta után két hónapra elhunyt. Rossz nyelvek szerint Sztálin erőszakoskodásai ellen nem sokat védekezett, nem volt már ereje, egyedül Churchill ellenvetései fékezték a paranoid gondolkodású szovjet diktátor elképzeléseit Európa bekebelezéséről. Eltekintve attól,  hogy részben be nem számítható gondolkodású idős emberek  döntéseitől függött a világ sorsa,  az is  rémítő tény, hogy egyszerűen három ember , pár óra alatt, egy hosszú időre elrendezte népek, nemzetek sorsát.

Lényegében máig sem változott sok.. Az Unióban, bár Brüsszel tele van jól fizetett funkcionárussal,  és a nemzeti parlamentekben nyüzsögnek a jól öltözött, nagydumás politikusok, egy fizikusból politikussá átvedlett kancellár asszony, a migrációra vonatozva kijelentette,  hogy  „ wirschaffendas”,  és  ezzel Európának, úgy látszik,  egyelőre   befellegzett.

Nos, ideje, hogy ezt a beteg rendszert, amit már elég régen demokráciának csúfolunk, felcserélje valami értelmesebb,  ésfőleg igazságosabb kormányzási rendszer. Szó sincs arról, hogy én itt ajánlatokkal jöjjek, és akár egy szóval is a parlamenti demokrácia rendszerét „aláaknázzam”. Nem, maradjon így, de akkor vigyázzunk, mert ha nem változtatunk egy, két lényeges dolgon, a dolog rosszul végződhet.

Egészen véletlenül került a kezembe a nem rég elhunyt nagy olasz író, Umberto Ecco egy kis könyvecskéje, címe: „Az új középkor”, nem regény, és nem is tudományos mű, olyan esszégyűjtemény, és nagyon érdekes. Ecco tulajdonképpen  a jeltudomány, szemiotika, művelője. Lehet, hogy nincs összefüggés a két dolog között, és a középkori jelenségek felfedezése mai világunkban, csak  egy  véletlen  Ecco esetében, de lehet összefüggés is., hiszen nap, mint nap olyan  jeleket fedezünk fel, melyeket már megélt az emberiség, akkoriban, abban a bizonyos történelmi középkorban. Az is igaz,  hogy a kb. ezer évig tartó középkor, nem volt mindig olyan „sötét”, mint ahogy azt általában tanuljuk. Az 1300-as évektől számítandó reneszánsz korszak például Európa történetének egyik legérdekesebb és szellemileg legvirágzóbb korszaka, és ha történtek is párhuzamosan  „sötét„ dolgok, pl. az  inkvizíció,  a korszakot mégis a nagy irodalmárok és fantasztikus művészek nevei fémjelzik. ( Dante, Petrarca, Leonardo, Michelangelo) Az újkor kezdetével- mondjuk  Amerika  felfedezésétől, 1492-től számítva, -viszont olyan szörnyűséges dolgok történtek, amelyek a legsötétebb középkornál is szomorúbbak voltak. Az újonnan felfedezett amerikai földrészen akkor kezdődött el több, ősrégi kultúra megsemmisítése. Az emberiség számára pótolhatatlan veszteséget okozott az amerikai őslakók elpusztítása, akik békés, és rendezett körülmények között éltek. A XX. század náci  holokausztja tehát  a történelem megismétlése volt, de mértékeiben eltörpül a világtörténelem legnagyobb tömeges népirtása mellett, ami már nem a középkorban, hanem az újkori Amerikában történt. Párhuzamosan  Amerika  "meghódításával“,  Európában háborúk dúltak,  a  XVII.  században szinte fél Európa békés civil lakosságát kiirtották a vallásra hivatkozva. Ez ismétlődne meg  napjainkban ?

De vissza Eccohoz. A kis esszé kötet egyik fejezete szól az új középkorról, és Ecco tulajdonképpen a nagyhírű olasz „ kollegát” Roberto Vaccát idézi., aki azt állítja: „ hamarosan új középkor köszönt ránk”.Nem egy új reneszánszra gondol, ellenkezőleg, egy nagy  apokalipszist  feltételez.

Vacca teóriája szerint a modern, iparosodott világ annyira bonyolult és szerteágazó, hogy az igyekezett, hogy egy központi hatalom, vagy  akár egy jól  megszervezett  szakértői  gárda  irányítsa, teljesen reménytelen. Egy adott pillanatban, váratlan és szerencsétlen kölcsönhatások eredményeképpen, a társadalomban olyan változások következhetnek be, melyek az egész rendszert felboríthatják,   és  legrosszabb esetben apokaliptikus változások állhatnak elő.

Egy ilyen feltételezett esemény leírását szó szerint idézek Ecco könyvéből: - Az Egyesült Államokban egy szép napon a közúti és a vasúti közlekedés egyidejű zavarai miatt a váltószemélyzet nem jut el egy nagy repülőtérre. A túlórázó irányítók idegességükben hibáznak, két óriásgép összeütközik és egy nagyfeszültségű vezetékre zuhan., így a feszültség  más és  más, túlterhelt vezetékekre tevődik át, és olyan mérvű áramkimaradás következik be, amelyet pár esztendeje New York már átélt. Csak ezúttal súlyosabb lesz a helyzet, és napokig fog tartani. Mivel esik a hó ésjárhatatlanok  az  utak, a gépkocsik iszonyú felfordulást okoznak; a hivatalokban nyílt  lángoknál melegszenek az emberek, sok épület kigyullad, a tűzoltók pedig nem tudják megközelíteni és eloltani a tüzeket. A telefonhálózat megbénul, mert ötvenmillió magára maradt ember próbál egymással telefonon érintkezni. Menetoszlopok masíroznak a hóban, az utak mentén mindenütt halottak  hevernek. - Nos ennyit idéztem pontosan, de van folytatás is, ami szerint, az egész egy nagy káoszhoz vezet, és mire valamennyire „rend” lesz, az egész társadalom átalakult.  Járványok mindenütt,  a kórházak tele betegekkel, előkerülnek a milliószámra   eladott fegyverek,  aki hamarabb lő,  annak van igaza, a rend őrei már nem számítanak, a politika megbénul, szóval egy teljesen új világ kezdődik, talán  még rosszabb, mint a középkorban, amikor az 1400-as évek közepén a  párizsi Sorbonne diákjai valóságos nyomorban éltek, és bandákba verődve gyilkolnak, fosztogatnak, ( köztük Villon, a nagy francia költő). Szomorú példák tucatját lehetne sorolni.

Lehet, hogy túlzás ez a pesszimista elképzelés, és mondjuk,  hogy idáig nem jut el egy jól szervezett, és technikailag jól felszerelt társadalom ! Vagy mégis, talán történhet ennél  sokkal .tragikusabb ? 

Nap, mint nap hallom  ún. biztonságpolitikai szakértőink véleményeit.  Néha nagyon érdekesek ezek a rövid interjúk, sok  dolgot  megtudhatunk, amit addig nem is képzeltünk el. Néha viszont megrémülök, mert az az érzésem, hogy a „szakértő” olyan dolgokat is előkapar, amit esetleg a terroristák még nem is forgattak meg a fejükben, így egyszerűen tippeket kapnak az ellenféltől. Erre vonatkozólag nincs statisztika, de nem tartom valószínűtlennek, hogy Agatha Christie és társai, ravaszul kiagyalt gyilkossági ötleteit nem e  használták  fel az  „amatőr  gyilkosok”. Évek óta emlegetik pl, az atomfegyverek  bevetését terroristák részéről, és legújabban, egy biztonsági szakértő, nagyon komolyan arról beszélt,  hogy  vegyi fegyverek használata is lehetséges terrorista csoportok részéről. Hangsúlyozom, ezt mi állítjuk, a másik oldalról még nem emlékszem, hogy ilyesmi elhangzott volna. Nem mintha védeném őket, és nem is gondolom, hogy jó szándékból nem gondolnak ilyesmire, de azért van egy logika a dologban. A terroristák,  ami szemünkben paranoid, örült banda, de azt hiszem, kivételektől eltekintve ők sem akarnak mind meghalni. Mert azt ők is tudják, hogy tömegpusztító fegyverek használata mindkét oldalt  elpusztítja. Talán változtatni kellene a taktikán, és nem azt sorolgatni nap, mint nap, hogy ők milyen szörnyűségekre képesek, hanem el kellene gondolkozni egy párbeszéden. Úgy tudom a jó pszichiáter előbb megpróbál betegével beszélgetni, csak aztán nyúl a fecskendő után.

Azt már látni, hogy a terrorizmus, mint világjelenség, teljesen felborította hétköznapi ritmusunkat. Ma már egy egyszerű nyári kiruccanást sem lehet a nélkül megtervezni, hogy valahol ne bukkanjanak fel az emigráns, menekült, terrorista, öngyilkos merénylő, muszlim szavak. Már nemcsak a repüléstől félünk, de veszélyes a vonat, a spotrendezvények, a zenei fesztiválok. Nem lehet kiszámítani, hol robbanhat egy bomba, vagy hol kezd egy örült vaktában lövöldözni. A világ teljesen bizonytalan lett, ez főleg Európára, Ázsia egy részére és a Közel-Keletre vonatkozik. Amerika elég messze van az iszlám világtól, és ők egyelőre jól védik magukat, különösen a szomorú szeptember 11. óta.

Azt gondolom, hogy mégis az amerikaiak kezében van a kulcskérdés megoldása, az ő világpolitikai ambícióik, ami a fél világon zavarja a  politikai  stabilitást. Az Egyesült Államok szuperhatalmi terjeszkedésére jellemző egyetlen adat; legalább 120 államban rendelkeznek különböző erejű katonai támaszpontokkal. Mi ez, ha nem arcátlanság egy olyan ország részéről, akiknél a XIX. század vége óta nem volt háború. Az 1860-as évek Polgárháborúja óta Amerikát kívülről senki nem támadta meg, nem volt háborús veszélynek kitéve. Hozzátenném, hogy az USA államadóssága olyan ijesztő számokat mutat, amit hétköznapi, átlagpolgári ésszel nem is lehet felfogni. Innen is látszik, hogy nem szabad összetéveszteni az Egyesült Államokat, a polgárait, azzal a valódi hatalommal, amit egyszerűen Pénzimpériumnak nevezhetünk, és ami valójában a Világ irányítója. Az a terjeszkedési, mindenütt jelenlévő szuperhatalmi irányvonal, valójában nem az amerikai nép óhajának, vagy elképzeléseinek a szüleménye, hanem a háttérből irányító a pénzhatalmi elit  világuralmi stratégiájának egy kis része, a hatalmas adósság felhalmozás tehát nem véletlen.

De meddig tarthat az így?  Meddig lehet a világ népeit a pénz erejével, hatalmával  zsarolni, kizsákmányolni , a végletekig manipulálni.

Ezért hiszek, legalábbis  szimbolikusan, egy új Középkor,  vagy  valami más  Új-nak  az eljövetelében.  Mert nem arról van szó, hogy  a  történelem visszafordul, és kezdjük az egészet elölről,vagy félútról.  Inkább annak kellene megtörténni, hogy ezt a hatalmas erőt, amit a pénz képvisel világunkban, valamelyest visszaszorítsuk aranyérmes első  helyéről- hogy az olimpia nyelvén beszéljek-, mert ha ez nem sikerül,  akkor talán a hindu, misztikus  doktrínának  kell igazat adjunk, akik szerint a mi világunk már  régen, a Kali-Yugában,  a Sötétség korszakában jár. Az ősrégi hindu filozófia rendületlenül   hisz , egy soha el nem veszíthető „emberfeletti  bölcsességben”, talán abban, amit a nyugati filozófusok, de a nagy vallások prófétái is kerestek. A hinduk szerint ez a bölcsesség létezik, soha nem veszhet el, és a sötétség korszakának végén, egy új ciklus kezdeténél újra meg fog jelenni.

Nehéz okosnak lenni, mert sok okos dolgot leírtak már ezen a világon, de igazából nem tudhatjuk kiknek higgyünk, a misztikusoknak, a vallás tanítóinak, vagy a túlságosan racionálisan gondolkodó materialistáknak.

Umberto Ecco esszé kötete adta írásom alapötletét, így visszakanyarodom hozzá, hiszen ennek az esszének valami köze van a jeltudományhoz.  A szemiotika tudománya tulajdonképpen nem új, előfutárai a görög filozófusok, Platon és Arisztotelész voltak, de modern világunkban jelentősége megnőtt. A  mai emberi civilizációban a jelek, és a különböző jelrendszerek, életünk részévé váltak, szellemi, de gyakorlati, mindennapi életünk is a különböző jelek működésére alapszik. Életünk folyamán a rejtett, vagy akár a feltűnő jelek, melyek egy része tudattalan, meghatározóak és erősen befolyásolják életünk.

A jeltudománnyal kapcsolatban  eszembe jutott pl. az is, hogy a híres olasz szemiológus,  Ecco, mellett, egy másik világhírű nyelvész, Noam Chomsky is  szemiológus, és mindketten, a nemrég  elhunyt olasz,  és  az  amerikai Chomsky, aki még él, a világ legbefolyásosabb értelmiségiéi közé tartoznak.  Ecco, mint író, és mint publicista elkötelezetten harcolt egy igaz világért, Chomsky, mint tudjuk a leghangosabb bírálója  hazája  politikájának.

Érdemes tehát a jelekkel behatóbban foglakozni, hiszen a Világ megértése szempontjából, a jelek tudománya egy kulcsfontosságú tudomány. Az ember talán legfontosabb tulajdonsága, hogy jeleket használ, hiszen az emberi nyelv a legfontosabb, és legismertebb nyelvrendszer.

Talán a jobb megértés kedvéért két kicsinyke, talán együgyű, de érdekes példa arra, hogy a jelekre, mennyire különböző módon reagálunk. – Egy  televíziós kép egy tál frissen sütött  halról.; aki szereti a halat, annak a látványra, összefut a nyál a szájában,  egy másik, aki utálja a halételeket, undorodva elfordul. Vagy ; egy hangulatos, italozó  társaságban valaki az internacionálét dúdolgatja, egy társa  rászól, nem tudsz valami szebbet, mint a rohadt komcsi dalt , egy  másik erre; ugyan ne hülyéskedj, ez egy nagyon szép francia zene. - Nos, a „jelek”, különböző módon hatnak, ezért van nagy jelentőségük.

Egy elképzelt  anekdotával  kezdtem ezt a kis írást, a csikágói Billiről. Az amerikaiak fegyverhasználata vitás kérdés, megosztja a társadalmat. Van aki fél, és biztonságot érez, ha a zsebében fegyver lehet. De sokan vannak, akik ha fegyverük van, dühükben, elkeseredésükben, vagy mérhetetlen gyűlöletükben használják is. De mi volna, ha senkinek nem volna fegyvere? Visszatérne az ököljog, politikusaink párbajoznának igazságuk megvédéséért, vagy kénytelen lennénk érveinket a szellem  erejével érvényesíteni ?   Kérdések özönét lehetne  még felsorolni, de az biztos, hogy a  józan ész nem tudja felfogni, nem tud magyarázatot találni arra, hogy a XXI. század, a fellendülés, a gazdaság  ésszerű irányítása, a közbiztonság megszilárdítása, és világunk globális problémáinak közös rendezése helyett, a gyűlölködés,  az  erőszak és az általános félelem százada lesz.

Amerikában 100 lakosra 88,8 fegyver jut, és minden évben egy kb.  30 ezer lakosú kisvárosnyi ember hal meg a lövöldözések nyomán. Hollywood, az amerikai filmgyár, évente sok ezer krimi filmet dob piacra, és ezt teszik a világ más filmközpontjai is. A  televíziók szórakozató műsorainak legnagyobb része erőszakot, gyilkosságokat, szörnyűségeket mutat be, és ezek egy részét a közönség készpénznek is veszi. A valóság és  virtuális jelenségek között óriási a különbség. Ezt elsősorban azok tudják igazán, akik életükben már sok mindent átéltek, nem véletlen tehát, hogy a  televízió virtualitásaa fiatalok körében népszerűbb.  Ha valaki egyszer már jól megvertek az mosolyogva, vagy dühöngve nézi a kalandfilmek, hosszú percekig tartő verekedéseit.

 A jelek, jelcsoportok, amit a média naponta elküld nekünk, a fejünkbe táplál, nagy mértékben az erőszakot szuggerálják. Csodálkozunk, ha a világ erőszakos lett ?

Az biztos, hogy a tévéerőszak napjaink egyik sokat,ám meglehetősen bizonytalan kontúrú problémája.-olvasom egy erre vonatkozó szakdolgozatban. Ideje, hogy a problémával többet foglalkozzunk, de szerintem az alapkérdések mégis  a politikára hárulnak.

Ha a világot meg akarjuk menteni az erőszaktól, akkor elsősorban a vadkapitalista fegyvergyártás megfékezését kell, végre, világszinten kezdeményezni. Ha ezt nem tudják  felsőbb politikai körökben elhatározni, ha továbbra is a pénzhatalmasok akarata érvényesül, akkor nem a középkor jön vissza, hanem jöhet egy hatalmas méretű fegyveres konfliktus, ami véső fokon egy olyan apokalipszishez vezet, ahol minden elpusztul. Talán  valakik meg is maradnak, de régi szép világunkat, földünk gyönyörű természeti kincseit, éskultúránk vívmányait, amit az utóbbi pár ezer évben felépítettünk, soha nem tudják  visszaszerezni.

Világunk bármely szegletében találunk jó felkészültségű, az igazságot ismerő gondolkodókat. Nincs hiány zseniális, mindenkitől megcsodált értelmiségiekben. A dolgok mégis rosszul mennek. Miért ? Mert nem rájuk hallgatunk, hanem eladtuk magunkat a  PÉNZNEK. A médiát a pénz dirigálja, és a média hatása óriási, a tömegmanipuláció fegyverével, azt tesz a tömegekkel, amit csak akar.

Lépjünk tehát egy egész kicsit előre, és akkor nem lesz, sem új középkor, de apokalipszis sem !

Hollai Hehs  Ottó, Németország

                  Megjelent a budapesti  Kapu folyóirat augusztusi számában

„Mentsük meg Kolozsvárt Bukaresttől” – mit mutatnak a számok?

http://www.maszol.ro/index.php/hatter/71868-mentsuk-meg-kolozsvart-bukarestt-l-mit-mutatnak-a-szamok

2016. október 31.,   Bogdán Tibor

Élénk vitát váltott ki a múlt héten az RMDSZ román nyelvű óriásplakátjainak decentralizációt sürgető üzenete. Pedig a pénzügyminisztérium adatai azt mutatják, hogy az erdélyi megyék többet fizetnek be a központi költségvetésnek, mint amennyit kapnak belőle.

A román állam költségvetésébe tavaly több mint 25,5 milliárd lejt fizettek be az ország megyéi és Bukarest. Ebből az összegből az állam alig 6,5 milliárd lejt utalt vissza a megyéknek és a fővárosnak. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy minden 100 euróból 75 euró a román államnál maradt. Az adatok hivatalosak: a Gândul portál kérése hozta nyilvánosságra a számokat a pénzügyi tárca.

A két véglet: Vaslui megye és Bukarest

Akadnak viszont megyék, amelyek nem jártak rosszul a „vásárral”. Így 15 megye többet kapott vissza többet az állami költségvetésből a megyei szinten befizetett adók és illetékek összegénél. A „szerencsés megyék” között azonban mindössze egy erdélyi és egy bánsági akad: Máramaros és Krassó-Szörény. 

Máramaros megye a költségvetésnek befizetett több mint 112 millió euró helyett közel 117 millió eurót kapott vissza, Krassó-Szörény megye pedig több mint 77 millió euróban részesült a befizetett nem egészen 65 millió euró helyett.

Hat további megyénél az államtól kapott pénzek alig 50 százalékát jelentették a megyei szintén begyűjtött és az állami költségvetésnek eljuttatott adók és illetékek összegének.

A „legszerencsésebb” 2015-ben Vaslui megye volt, amely a központi költségvetéshez 66 millió euróval járult hozzá, cserében viszont közel 105 millió eurót kapott vissza, vagyis több mint 158 százalékában részesült a befizetett pénznek. Pontosabban: minden 100 euró után 158 eurót kapott. A megyei tanács elnöke, Vasile Mihalachi azonban így is panaszkodik, szerinte ez a pénz sem elegendő, így a megyének 35 millió eurós kölcsönt kellett felvennie a helyi gazdaság támogatásához.

A lista túlsó végén Bukarest áll, amely a központi költségvetésnek átutalt minden 100 euróból mindössze 11 eurót kapott vissza az újraosztásnál. A főváros alpolgármestere, Mircea Raicu viszont megértő. Szerinte sokak számára ez igazságtalanságnak tűnhet, ám a megyék, történelmi tartományok közötti szolidaritás mindezt megköveteli.

A legnagyobb vesztes: Erdély

Az erdélyi és bánsági megyék viszont – a korábban említett két megye kivételével – nem járnak jól a befizetett összegek visszaosztásánál. Közülük Kolozs, Brassó és Temes megye veszít a legtöbbet. Az előző ugyan több mint 436 millió euróval járul hozzá az állami költségvetéshez, ebből az összegből azonban alig valamivel több, mint 192 millió eurót kapott vissza, Brassó megye csaknem 304 millió befizetett euróért nem sokkal több, mint 140 millió euróban részesült, Temes megye a 422,2 millió eurós befizetés nyomán 188 millió eurót kapott cserébe.

Bihar megye 230,6 millió eurót fizet és csak 150 milliót kap vissza, Szeben megye 193,5 millió euró helyett csupán 111,5 millió euróval marad, Szilágy megyének 80,3 millió euróért cserében csak 63,6 millió eurót utalnak vissza, Hunyad megye esetében pedig a mérleg szintén veszteséges: 125,5 millió euró befizetésért a román állam mindössze alig több, mint 114 millió euró fizet vissza.

Székelyföldi is keveset kap

A helyzet a székelyföldi megyék esetében sem jobb. Hargita megyének az illetékekből és adókból származó 106 millió euróért cserében meg kellett elégednie 87,5 millió euróval; Kovászna megye ugyan 75 millió eurót küldött az országos költségvetésbe – vissza viszont alig valamivel több mint 59 millió eurót kapott. Maros megyében még rosszabb a helyzet, hiszen 202 millió euróból csak 143 millió eurót kapott vissza.

• 
  
  
  
  A befizetett adókból Kolozs, Temes, Brassó és Prahova megye, illetve Bukarest kapja a legkevesebbet vissza | Forrás: Pénzügyminisztérium/Gandul.info
  A Kárpátokon túli megyék közül több is jóval szerencsésebb helyzetben van. A „pozitív rekordot” tartó Vaslui megye mellett Botoșani megye 67,5 millió befizetett euróját a román állam 33 millió euróval toldotta meg, így a megye csaknem 101 millió eurót kapott vissza. Gorj megye a 78,4 millió euróért cserében 83 millió eurót kapott, Teleorman megye 52,6 millió euróért 75,5 millió euróban részesült, Vrancea megyének a központi költségvetésbe beküldött valamivel több mint 63 millió eurója 81,6 millió eurót hozott.
  A többletösszegekben részesülő megyék vezetősége minden esetben magyarázatot talál a „nyereségre”. Argeș megyei tanács elnöke, Marian Oprișan szerint nem rendelkeznek kőolaj-finomítokkal, kikötőkkel, repülőterekkel, ipara is gyengén fejlett, mivel a mindenkori kormány 25 év óta nem fordítottak gondot az országnak erre a részére, így tehát – a gyengén fejlettség behozása miatt – a megye mindenképpen jogosult ezekre a pénzekre. A vesztes megyék jelentős többsége azonban elégedetlen a fennálló helyzettel.
  Akadnak elégedetlenkedők
  A Konstanca megyei tanács elnöke, Nicușor Constantinescu szerint a visszaosztásnál Bukarest korántsem a fejlettségi szintek kiegyenlítését, a megyék közötti szolidaritást veszi figyelembe, hanem a pénzeket politikai szempontok szerint osztja szét. 
  Alin Tișe, a Kolozs megyei tanács elnöke azonban már megértőbb. Szerinte a bevételeknek és a visszaosztásnak pontosan így kell alakulnia az egységes állam pénzügyi életében. A megyei tanácsoknak nem szabad alamizsnát várniuk a kormánytól, inkább alternatív megoldásokon kellene gondolkodniuk – állítja a politikus.
• Mint kifejtette, szakítani kellene végre azzal a gyakorlattal, hogy a „pénzszerző” megyéktől el kell venni, mivel amúgy is van elég pénzük. Az összegek egy részének természetesen a fejletlenebb megyékhez kell kerülnie, más részének azonban a „gazdag megyékhez”, hogy ott is lehessen fejleszteni – véli a tanácselnök.

Iohannis nem írta alá a magáncsőd intézményét bevezető törvényt

http://itthon.ma/erdelyorszag.php?cikk_id=16045

2016. október 31. 

Klaus Iohannis elnök újratárgyalásra visszaküldte a parlamentbe a magáncsőd intézményét bevezető és szabályozó törvény életbe léptetésének elhalasztásáról szóló törvényt.

A kormány által elfogadott rendelet december utolsó napját jelölte meg a jogszabály életbeléptetési határidejeként, a parlament azonban október 31-re módosította ezt a dátumot. Iohannis szerint ha előbbre hozzák a jogszabály életbeléptetését, fennáll a veszélye annak, hogy nem sikerül időben biztosítani a törvény által előírt bizottságok létesítéséhez szükséges költségvetési, illetve humán erőforrást. 

„Megfelelő szervezeti keret hiányában lehetetlen lenne mind az átütemezett adósságrendezési ütemterv, mind az egyszerűsített csődeljárás alkalmazása” – áll az elutasítást részletező elnöki indoklásában. A képviselőház október 4-én fogadta el a magáncsőd intézményét bevezető és szabályozó törvény életbe léptetésének halasztásáról szóló törvényt.

[Agerpres]

Musai-Muszáj: tendenciózus a polgármesteri hivatal indoklása a kacsintós tábla elutasítására

http://itthon.transindex.ro/?hir=44336

2016. október 31. 

Hivatalos választ vár a Musai-Muszáj a Kolozsvári Közszállítási Vállalattól, miután a civil kezdeményezés a sajtóból értesült arról, hogy a polgármesteri hivatal visszavonja a már kiadott engedélyt a többnyelvű helységnévtábláról szóló plakátjaikra - közölte a Musai-Muszáj. Szerintük a polgármesteri hivatal indoklása, miszerint azért nem adnak engedélyt a plakáttervre, mert az egy folyamatban lévő perre utal, tendenciózus, hiszen nem lehet egy peres ügyre hivatkozva korlátozni a szólásszabadságot, ez ugyanis az alapvető emberi jogok közé tartozik. 

Az aktivista csoport arra kéri a Com'on Kolozsvár pályázatot szervező PONT csoportot és a Közösségi Alapítványt is, hogy határolódjanak el a Polgármesteri Hivatal álláspontjától. 

Oana Buzatu városházai szóvivő ugyanis azt mondta, a PONT csoportnak és a Közösségi Alapítványnak kötelessége meggyőződni arról, hogy a támogatott projektek betartják a versenykiírás feltételeit és a hatályban levő törvényeket. 

A Musai-Muszáj szerint a PONT csoport és a Közösségi Alapítvány jó hírneve sérülhet azzal, hogy a polgármesteri hivatal az ő felelősségüket is feszegeti, ezzel akár diszkriminációhoz asszisztáló szereplővé is válhatnak - írták közleményükben. 

A Musai-Muszáj arra kéri a PONT csoportot és a Közösségi Alapítványt, hogy tisztázzák, a Musai-Muszáj a verseny összes szabályát tiszteletben tartotta. 

A szóvivőt pedig arra szólítják fel, hogy nevezze meg, a Musai-Muszáj plakátkampánya Románia melyik hatályos törvényét sérti meg. 

"A Musai-Muszáj csoport negatív fejleménynek tekinti a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal által gyakorolt diszkrimináció új, intézményes formáját!" - zárul a közlemény, amely még a táblára szánt közérdekű információkat is ismerteti. (hírszerk.) - a Transindex.ro portálról

4,1-es földrengés volt Vrancea térségben

http://itthon.transindex.ro/?hir=44338

2016. október 31. 

A Richter-skálán 4,1-es földrengés volt Vrancea térségben hétfőn nem sokkal 14 óra előtt. A rengés 100 km mélységben következett be. - a Transindex.ro portálról

A felkelők mérgező gázt vetettek be Aleppóban

http://www.bumm.sk/kulfold/2016/10/30/a-felkelok-mergezo-gazt-vetettek-be-aleppoban

2016. október 30. MTI-HÍR

A felkelők mérgező gázt vetettek be vasárnap az észak-szíriai Aleppó kormányzati ellenőrzés alatt álló részén, s a támadás több mint 30 embernél okozott fulladásos panaszokat - közölte vasárnap az állami média. A bejelentést az ellenzék hazugságnak nevezte.

A SANA állami hírügynökség szerint az egyik lakónegyedre "mérgező gázokat tartalmazó lövedékeket" lőttek ki. Az állami televízió idézte egy aleppói kórház igazgatóját, aki szerint 36 ember - civilek és katonák - került be hozzájuk klórgáz okozta fulladás miatt.

Zakaria Malahifdzsim, az aleppói felkelőcsoport egyik vezetője tagadta a jelentést, és hazugságnak nevezte azt. 

Az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja (OSDH) nevű emigráns szervezet megerősítette, hogy a kormányerők tagjai köréből érkezett jelentés "légzési nehézségekről" a frontvonal két zónájában, de azt nem tudni, hogy klórgáz okozta-e.

Az AFP francia hírügynökség az OSDH-ra hivatkozva arról számolt be vasárnap, hogy az utóbbi 48 órában 38 polgári személy vesztette életét és 250-en sebesültek meg az ellenzék Nyugat-Aleppóra mért tüzérségi támadásaiban.

Pénteken a felkelők átfogó támadást indítottak Aleppóban, hogy megtörjék az ostromgyűrűt, amelyet hetekkel ezelőtt vont területeik köré a hadsereg. (mti)

A miniszterelnök is rendreutasította Erdélyt

http://itthon.ma/erdelyorszag.php?cikk_id=16015

2016. október 29. 

Dacian Cioloş szerint nem az kell legyen a cél, hogy Románia régiói elszigetelődjenek egymástól, hanem inkább szorosabbra kellene szőni a kapcsolatot.

„Én nem hiszem, hogy bármely régiót meg kellene menteni Bukaresttől, de Erdélynek különösképpen nincs oka panaszra. Erdély és a Bánság gazdasági szempontból nagyon jól fejlődött. Szerintem az ország keleti és déli részén vannak problémák, ott lesz szükség a jövőben komolyabb projektekre, hogy ezek a régiók is felzárkózzanak. Nem hiszem, hogy ez a fajta hozzáállás az ország fejlődését szolgálja. Inkább arra kellene megoldásokat keresnünk, hogy infrastrukturális fejlesztésekkel, illetve más területeken is minél jobban összekössük egymással az ország különböző régióit, ne elszigeteljük őket egymástól” – fogalmazott az erdélyi származású miniszterelnök, aki egyre inkább kezd beleszokni a bukaresti munkamenetbe. 

[Forrás: Agerpres]

László Petráékat díjazta a Médiatanács is

Valamit is magára adó sajtóorgánumnak nem kéne beállnia azok közzé, akik nem vettek annyi fáradalmat, hogy megnézze azt a  videót is amiből kiderülthetett, hogy a László Petra még ha akarta volna sem tudta volna a "felrugni" azt migráns apát, aki a gyermekét sem kimélve dobta magát előre - hamis futbalista módjára - és maga alá temette azt a gyereket, amelyiket meglehet hogy csak "kölcsönbe" kapott. Persze ha mindenáron csak a rossz és negatív véleménynek adnak helyet, akkor már nem kelene semmin sem csodálkoznunk... de lássuk a Népszava cikkét: Z.S. EP 
http://nepszava.hu/cikk/1110403-laszlo-petraekat-dijazta-a-mediatanacs-is/

nepszava.hu 2016. okt 30.

A Lakitelki Filmszemle után a szolnoki Tisza Mozi által szervezett Hatvan év múltán című pályázaton is díjazták a Röszkén menekültet elgáncsoló László Petra által szerkesztett dokumentumfilmet, a Nemzetidegeneket - szúrta ki a Magyar Időkben a 444.hu.

A zsűri a Médiatanács által felajánlott első díjat ítélte oda a László Gábor rendezte filmnek.

László Petráék nem először kaptak díjat az alkotásukért, korábban a Lakiteleki Filmszemlén is sikert aratott a Nemzetidegenek című film. Lezsák Sándor, az Országgyűlés fideszes alelnöke személyesen is gratulált a különdíjukhoz, amit személyesen az N1TV volt operatőre, egyben a film szerkesztője vett át.

Bizonyára sokan emlékeznek a tavalyi botránya kapcsán elhíresült sajtómunkásra, aki azzal keltett felháborodást, hogy a menekültválság idején felrúgott egy menekülő apát és fiát Röszkénél. Ezután László Petra eltűnt a nyilvánosság elől: az N1TV-től kitették, interjút nem adott, állítólag el is költözött családjával addigi otthonukból.

A demokratikus ellenzék felháborodott László Petra "díjazásán", az MSZP rövid közleményében csak annyit írt: szégyen, a DK pedig ironikusan azt szorgalmazta, hogy Bayer Zsolt után a menekültrugdosó operatőr is kapjon lovagkeresztet.

ŐRTÜZEK MELLETT Kiáltványban kérték Székelyföld autonómiáját

http://mno.hu/kulfold/kialtvanyban-kertek-szekelyfold-autonomiajat-1369094

MTI, 2016. október 30.,

Kiáltványban kérték Székelyföld területi autonómiáját azok a székelyek, akik a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) hívására őrtüzeket gyújtottak vasárnap este a székelyföldi települések környékén levő magaslatokon.

A valamennyi őrtűz mellett felolvasott kiáltványban a megmozdulások résztvevői kijelentették: élni akarnak az önrendelkezés jogával, és e jog alapján követelik Székelyföld államon belüli önkormányzását!

„Ragaszkodunk a nyolc székely széket és 149 önkormányzatot magába foglaló Székelyföld határaihoz, amelyet a helyi közösségek népszavazása tesz majd véglegessé. Követeljük, hogy az Európában gyakorolt normák érvényesüljenek és a Székely Nép – Európa autonóm közösségeihez hasonlóan – megélhesse önrendelkezését Székelyföld autonómiája révén” – áll a kiáltványban.

A régiósitás nem lehet politikai adu tárgya, mert azt a NUTS normák írják elő!

Nemrég sikerült újra szóra bírnunk azt, aki a NUTS-ról annyit cikkezett.

- Tisztelt Horváth úr, az eltelt 2 év után újra teritékre kezd kerülni az az un. "régiósitás". Ez a választások közeledte miatt is politikai témává kezd fajulni, mi értelme lehet, hogy csak ilyen körülmények között beszélnek egyesek arról, ami kötelező  norma az egész EU-ban?

- Sajnos ezt mi is tapasztaljuk, hogy egyfajta politikai csatározási témává alacsonyodik le az egész ország fejlődésében annyira fontos régió és ezen belül a NUTS2-es régió témája. Holott éppen ez lehetne az mozgatóerő, amivel épiteni, segíteni lehetne az ország gazdasági fejlődését, jövőjét.

- A socdem-esek már biztosra veszik a választások megnyerését, de sokan közülük nem ismerik a NUTS-normákat, sokat beszélnek róla de inkább csak mellébeszélést lehet tőlük is hallani és hiába kínlódik a tehnokrata kormány nem igen érezni változásra való hajlandóságot.

- Na, itt álljunk meg egy kicsit és disztingváljunk: ami a szocdemeket illeti nagyjából a volt fejlesztési miniszter úr által elhintett dolgokat mondják fel, azaz a régiósitást összeszűrik a dezcentralizációval. Nemrég hallottam a kolozsvári ügyvezető elnöknek bátor kijelentéseit, de annak ellenére, hogy sok dologról beszélt, valószinűsíthető, hogy nem ismeri a NUTS-os előírásokat. Dragnea úr által elhintett érvről - a megyék megszüntetéséről - kérdezte a riporter ezt az urat, amire Ő olyan választ adott, hogy szinte mellbevágott vele. Nem ismeri, hogy a megye a NUTS3-as normának felel meg: kötelező kategória és nem lehet csak úgy ide-oda módosítgatni, hiszen az előírásokban az szerepel, hogy 150.000 és 800.000 közötti lakosságra van szükség ebbe a kategóriába soroltnak. Ezzel szembe több megye is van ahol már 800.000 feletti a lakossági szám azaz maga egyedül átminősíthető NUTS2-es kategóriába(pld. Szucseáva megye). A NUTS1-3-as kategóriákban változtatást csak a hétéves terv végén vagy a következő terv elején lehetne, ezt pedig azért teszik igy, hogy a statisztikai adatokkal ne lehessen manipulálni. Ez az úr viszont nagyon értékelte az Észak-nyugati régió lehetőségeit, csak nagyon elvont formában... 

- De mi van tehnokrata kormányban?

- Ami tehnokrata kormányt illetti pedig az a helyzet, hogy Ciolos úr ismeri, jól ismeri azokat az előirásokat amikre az országvezetésnek figyelnie kell, nehogy elmarasztaló eljárásokat indítsanak UE szinten, lásd a magyar kormánynak több ilyen eljárásban kell védekeznie. Éppen emiatt is csak az alacsonyabb NUTS kategóriában tud és akar "mozogni", ahol a NUTS4-es és a NUTS5-ös leledzik és amelyik az országvezetéseknek mozgástere. Ezért is teszi szóvá mindenhol ahol csak erre lehetsége van. A NUTS4-es kategória a Leader kistérségi fejlesztésekbe elérhető pénzalapokra helyezné a hangsúlyt, de ebben a kategóriában is gyökeres változtatásra, sőt szemléletváltásra lenne szükség! A NUTS2-es régiószintnek nem akarna Ő sem nagyobb hatáskört adni, hiába változtat mindenféle szinten a mostani fejlesztési miniszter ebbe az irányba. A Centrum vagy a Központi Régiót eleve kizárják a Európai szintű Területi Társulásokból illetve az ennek szánt pénzalapokból. Azaz a központban lakókat eleve elzárják "megkülönböztetik" azaz alkotmány által előírt egyenjogúságból, esélyegyenlőségből, de még sorolhatnánk a többieket is. 

- Őn szerint mik lennének ezek?

- Amint az EU-s gyakorlatban már bebizonyosodott a kormányokat az segitheti a legjobban, ha sikerül nekik a civileket is munkára bírni. Egy NUTS4-es kategóriában éppen ezért kell létrehozni a Helyi Kezdeményező Csoportot - a GAL-t -, hogy a civilekkel közösen lehessen fejleszteni a Leader Kistérségeket! Ezzel szembe az eddigi kormányok nem civilekre épített, hanem a polgármesterekre és a helyi tanácsokra, annak ellenére, hogy a törvény előírja csak 49 % ban lehetnek jelen ezek a Helyi Fejlesztési Tanácsokba, a civilek 51% elenyésző, így ezek a ráhatása is az! De menjünk tovább, ha nincs civil kezdeményezés támogatva akkor azok nem is tudnak hathatósan résztvállalni, pedig éppen ebben rejlene a kistérségi fejlesztés előnye. Ami az Integrált Fejlesztési Egyesületeket - az ADI-kat - illeti sokszor olyan kitételek is bekerülnek az alapszabályba amivel éppen a civilek vannak ki-, vagy letiltva. Kezdjük azzal, hogy tagsági díjakat olyan magasra szabják, hogy egy egyesület vagy egy civil csoport nem igen tudná megadni, így kimaradnak azoknak az ötletei is, akikért az ADI-kat felállítják! Persze, akik ebben résztvesznek nem igen érdekli az, hogy a lakossági meghallgatásokra összpontosítsanak, és hogy nyílt információk mellet az "üvegzseb" is látható legyen. A polgármesteri hivatalok zöme nem képes a törvény által előírt nyilvánosságra törekedni. Nincseknek naprakész weboldaluk, és nem jelentetik meg a közérdekű információkat úgy ahogy a törvény előírja. A polgármesterek pedig úgy viselkednek mintha helyi kiskirályok lennének. A civil tevékenységre fittyet hánynak vagy csak nélkülözik azok tevékenyégét. Sőt egész Erdély területén alig lehet olyan helységet találni ahol egyáltalán léteznének civil szerveződések, egyesületek s ha van is akkor azokra mint valós ellenségre tekintenek, nem pedig mint egy partnerre!

- Ezek kemény kijelentések! Nem fél attól, hogy "előveszik"?

- Sajnos ez a valóság! Amiért nem beszélnek róla attól még létezik, sőt a különböző csusztatásokra és korumpálódásokra ad lehetőséget! Már azzal, hogy bevitték az 1, 2, 3-as tengelyeket a 4-esbe eleve lecsökken a civilek hatása. 

- Ezek szerint tudatosan vagyunk félrevezetve?

- Feltehető ez is, de ennél fontosabb, hogy a civilek nem tudnak egyesületeik révén olyan pénzalapokhoz jutni, amivel a lakossági életfeltételek javulnának. Annak ellenére, hogy a pártoknál léteznek ugyan vidékfejlesztési és gazdasági szakember csoportok esetleg szaktestületek, ezekre nem igen hallgatnak és sokszor megpróbálják őket valamilyen féleképpen semlegesíteni vagy esetleg zsíros állásokra ajánlják őket, hogy aztán ezáltal megszabaduljanak tőlük.

- Viszont ebben a felállásban, Őn szerint még mindig érdemes a NUTS2-es Székelyföld Régióban gondolkodni, vagy változott az álláspontja?  

- Köszönöm a kérdését! Igen mindenképpen járható út a NUTS2-es Székelyföld Régió! Sőt most, hogy újra mindhárom székelylakta megyében magyarajkú a megyei tanácsok elnöke továbbra is az illetőktől függ, hogy mennyire lennének bátrak ebbe az irányba terelni a dolgokat! Az aláírásgyűjtésben a szövetségi struktura nagyon is hathatós lehet. Amint látható volt a többségi vezetések eddig sikeresen "semlegsítették" a lakossági megkérdezést illetve egy esetleges referendumnak még a kiírási lehetőséget is, így csak az aláírásgyűjtésnek lehet sikere, de kérdéses mennyire lesznek bátrak a választottjaink. Azt is el kell mondani, hogy a magát "ellenzékinek" mondók mindegyre a szövetségieket kritizálják, de semmiféle alternatívát sem tudnak felmutatni. Vannak ugyan bizonyos tervek, de azokban is csak a lényegtelen és inkább elméleti kérdések által fogalmazódnak meg a fejlesztési lehetőségek.
- De kérdéses lehet a többségiek hozzáállása is ezekben a megyékben

- Nem éppen így állnak a dolgok! Hiszen senki sem mondhatná, akarhatná, hogy az általa lakott térségben ne legyenek olyan fejlesztések, amelyeket az újonnan kialakított NUTS2-es Székelyföld Régióban meg lehet majd valósítani. Már nem tudom hány "szpecialista" kimondta, hogy a Székelyföld magára maradva nem lenne életképes, de arra senki sem figyelt fel, hogy éppen ezért kaphatnának nagyobb szerepet az Eu-s pénzalapok! Arról nem is beszélve, hogy a gazdasági önállóság csak hozzáállás kérdése és nem kimondottan a politikai akaraté! Ha már kialakult a Székelyföld NUTS2-es Régió, akkor az Európai Területi Társulásokkal való együttműködési lehetőségek nagyban besegíthetnek a fejlesztésekbe! 

- És lenne politikai akarat?

- Ezt a kérdést nem nekem kell feltenni! A Gazdasági és VidékFejlesztési Szakosztályunk továbbra is készít régiószintű fejlesztési terveket, de valószínűsíthető, hogy a mostani tehnokrata kormányba is léteznek ezirányú tevékenységek. Kérdés csak annyi, hogy a politikában leledzők is megértik azt, hogy  nekik is könnyebb lenne ha a régiószinteken elindul egyfajta helyi fejlesztési folyamatok, mert akkor a kormánynak is könnyebb lesz.

- Köszönöm a beszélgetést!

- Én köszönöm a lehetőséget    

legjegyezte: Zöld Sára, EP

"Nagyon erős földmozgás volt" - Ausztriában is érezni lehetett a reggeli olasz földrengést

http://hvg.hu/vilag/20161030_Ausztria_Olaszorszag_foldrenges_katasztrofavedelem

2016. október. 30. VILÁG szerző: MTI

A katasztrófavédelem igyekszik kideríteni, vannak-e emberek a romok alatt. Súlyos károkat okozott Közép-Olaszország több településén a térséget vasárnap reggel sújtó újabb, a pontosított adatok szerint 6,5-es erősségű földrengés, amelyet még Ausztriában is érezni lehetett - derült ki az olasz polgári védelem jelentéséből.

"Nagyon erős földmozgás volt" - mondta Cesare Spuri, a katasztrófavédelem egyik illetékese. "Épületomlásokat jelentettek többek között Mucciából, Tolentinóból (.), most pedig igyekszünk kideríteni, vannak-e emberek a romok alatt" - tette hozzá.

Az ANSA olasz hírügynökség jelentése szerint három embert sikerült élve kimenteni a törmelékek alól Tolentinóban. Halálos áldozatokról egyelőre nincs hír, az augusztusi pusztító földmozgás által súlyosan érintett Amatricében tudni két sérültről.

A reggel 7.41-kor bekövetkezett földrengés epicentruma Norcia és Perugia között 10 kilométeres mélységben volt.

A térségben szerdán is mozgott a föld, és a már akkor súlyos károkat szenvedő Ussitában ezúttal is pusztítást végzett a természeti katasztrófa. Marco Rinaldi polgármester azt mondta, hogy a településen "minden beomlott".

Mint arról beszámoltunk, az olasz televízió helyszíni felvételeiből kiderült, hogy a Norciában élő apácákat és szerzeteseket is ki kellett menekíteti. A héten már volt egy komolyabb földrengés-sorozat Itália középső részén. Augusztusban pedig Amatrice környékén volt pusztító földrengés.

Erős földrengés volt Olaszországban – egyelőre nincsenek áldozatok

http://privatbankar.hu/makro/eros-foldrenges-volt-olaszorszagban-egyelore-nincsenek-aldozatok-299785
2016. október 30., Privátbankár, MTI
Újabb nagy erejű földrengés rázta meg vasárnap reggel Közép-Olaszországban. Az olasz polgári védelem első adatai szerint a rengés 7,1 -es erősségű volt, nem sokkal később azonban a korábbi adatokat javítva 6,1-re mérte a 7 óra 41 perckor történt földmozgás erősségét. Az amerikai földtani intézet (USGS) először ugyancsak 7,1 es földrengést jelzett, később ezt 6,6-ra módosította.
Az epicentrum a szerdai földrengések térségében volt Norcia és Perugia között tíz kilométeres mélységben. A CNN értesülései szerint egyébként egyelőre nincs hír áldozatokról, de több olasz műemlék is megsérült, például a San Benedetto templom is.
Norcia városában és Macerata térségében újabb épületdarabok omlottak össze. Norcia utcáin az emberek letérdepelve imádkoznak, miközben egymást követik az utórezgések. Rómában is megijedtek az emberek.

Újabb földrengés az olasz csizma kellős közepén

http://www.globoport.hu/177530/ujabb-foldrenges-az-olasz-csizma-kellos-kozepen/

6,6-os erősségű földrengést észleltek Itáliában, nem messze attól a régiótól, ahol csütörtökön kétszer is erős földmozgás volt (5,5 illetve 6,1). A katasztrófavédelem főnöke a csütörtöki földrengések után úgy nyilatkozott, hogy nincsenek halottak, de sok régi értékes épület összedőlt.

Egy férfi szívrohamot kapott, amikor a födrengés megkezdődött. Ő volt az egyetlen halott. A vasárnapi földmozgás pusztítását még nem mérték fel. Augusztusban az amatricei földrengés idején csaknem 300 ember meghalt és több mint ezer megsebesült. Az anyagi károk is nagyon jelentősek voltak.

Olaszországban a második világháborút követően már mindenütt földrengésbiztos házakat építenek, de a korábbi épületeket nem mind korszerűsítették. Ezért a földrengések idején elsősorban ezek károsodhatnak Itáliában.

Három százalékon az RMDSZ

http://itthon.ma/erdelyorszag.php?cikk_id=16002

2016. október 28. 

A Szociáldemokrata Párt (PSD) fölényes győzelmét vetíti előre az ISSPOL közvélemény-kutató legfrissebb felmérése. A biztos szavazók körében (43%) a PSD a voksok 54 százalékát szerezné meg. Az RMDSZ jóval az 5 százalékos küszöb alatt teljesítene, a szavazatok 3 százalékával.

A biztos szavazók körében így alakul a pártok támogatottsága: PSD 54%, PNL 21%, USR 10%, ALDE 5%, PMP 3%, RMDSZ 3%.

Megint jól kiosztják a magyarokat

http://itthon.ma/erdelyorszag.php?cikk_id=16004

2016. október 28. 

„Megmentjük Nagyváradot Bukaresttől. Az adóink Erdélyt gazdagítsák, ne a fővárost.” Ez az üzenet szerepel az RMDSZ által Nagyváradon elhelyezett kampányelőtti óriásplakátokon. Kolozsváron is hasonlóakat lehet látni.

Az interneten nem várattak magukra a kommentárok, miután a „mitikákat” azzal vádolták, hogy általában az erdélyiek és különösen a magyarok adóiból élnek.

De mit mutatnak a számok? 

A Republica.ro által megkeresett volt pénzügyminisztériumi államtitkár, Gabriel Biriş azt mondta,

Bukarest az állami költségvetés legnagyobb nettó befizetője, sokkal nagyobb, mint bármelyik másik romániai város.

Bukarest esetében az adókból és járulékokból az állami költségvetésbe befizetett pénznek csak 15-20 százaléka tér vissza a közösséghez, Gabriel Biriş becslése szerint. Kolozsvár esetében az arány 40 százalék körüli, vélekedik a volt pénzügyminisztériumi államtitkár.

„Arról van szó, hogy ki mennyit fizet be az állami költségvetésbe és mennyit kap vissza. Messze Bukarest rendelkezik a legkisebb visszatérítési aránnyal a lakosok által befizetett adókat tekintve. Úgy tudom, hogy ami az egy főre eső arányt illeti, Bukarest áll a legrosszabbul. De az (RMDSZ) üzenete a megosztást szolgálja, nem az összefogást. És mit is kellene megmenteni?”, kommentálta Biriş, aki mosolyogva hozzátette, „azt tartotta furcsának, hogy az üzenet román nyelvű”.

Minden bizonnyal az összes megyeszékhely, nagyváros, Bukaresttől Kolozsvárig, Nagyvárad, Brassó, Iaşi pénzt ad a hátrányosabb helyzetű térségeknek, melyek sokkal több pénzt kapnak az állami költségvetésből, mint amennyit befizetnek. Határozottan nem mondható az, hogy Erdély gazdagítja Bukarestet, mert Bukarest nettó befizető, de azt lehet állítani, hogy Erdély gazdagítja Teleormant, Vasluit, melyek többet kapnak, mint amennyit befizetnek a költségvetésbe”, mondja Dragoş Cabat gazdasági elemző és a Financial View tanácsadócég egyik tulajdonosa.

Másrészt a kolozsvári RMDSZ helyi sajtó által idézett vezetője azt nyilatkozta, hogy az óriásplakát üzenete egyaránt szól a magyarokhoz és románokhoz.

„A hirdetésünkön szereplő üzenetnek nincs szegregációs áthallása. Ellenkezőleg, az üzenet mind a magyarokhoz, mind a románokhoz. Végső soron mi olyan témát hozunk fel, amiről eddig nem beszéltek. A közigazgatási és adózási autonómia az egész közösségnek előnyös lesz, a magyaroknak és a románoknak is. Különben ezt a témát már oly sokszor felhozták (az ellentmondás az eredeti szövegben – a szerk.), többek között román politikusok is”, mondta a kolozsvári RMDSZ vezetője, Csoma Botond, akit az actualdecluj.ro idézett.

A Pénzügyminisztérium által a Gândul kérésére 2012-ben elküldött adatok szerint az állam az összes megyétől és Bukarest municípiumtól több mint 25,5 milliárd euró adót szedett be. Az állami költségvetés a jövedelemadóból és az áfából visszajáró összegek formájában nagyjából 6,5 milliárd eurót fizetett ki.

E cikk megjelenéséig a Pénzügyminisztérium nem válaszolt a Republica.ro kérésére, hogy küldjön frissebb adatokat azokról az összegekről, melyekkel a megyék és Bukarest hozzájárulnak az állami költségvetéshez, illetve a közösséghez a helyi költségvetéseken keresztül visszatérő összegekről.

Hogyan tér vissza a polgárok pénze a közösségekhez?

Radu Georgescu, a CFO Network adótanácsadó cég társvezetője elmagyarázta a Republica.ro-nak, miként tér vissza a polgárok pénze a közösségekhez.

„Az állami költségvetés bevételei tekintetében megfigyelhető, hogy a költségvetés nagyon nagy, nagyjából 80 százalékos mértékben támaszkodik a lakosságra. A cégek csak 10 százalékkal járulnak hozzá”, mondja Radu Georgescu.

Összehasonlításképpen, Németországban a lakosság 60 százalékkal járul hozzá, a cégek pedig 40 százalékkal.

Ennek az az oka, hogy Romániában a tőkebevételnek alacsony az adómértéke, míg a munkán nagyon nagy adóterhelés van, magyarázta Radu Georgescu.

A lakosság a fogyasztási adókkal – áfa, jövedéki adók –, a jövedelemadóval, a bérre kivetett járulékokkal, a helyi adókkal járul hozzá a költségvetési bevételekhez.

A kiadások legnagyobb részét a nyugdíjak és a társadalombiztosítások teszik ki

Az állam által beszedett pénzt az elfogadott állami költségvetésnek megfelelően osztják szét a megyei tanácsok, polgármesteri hivatalok, minisztériumok között.

„Ezek az intézmények fizetik ki a béreket, a nyugdíjakat, a folyó kiadásokat. Ami megmarad, az megy infrastruktúrára. A legnagyobb összeg a nyugdíjakra és a társadalombiztosításokra megy el (36%), bérekre pedig 25 százalék. Az infrastrukturális kiadások fejleszthetnék Romániát, de ezekre csak 9 százalék marad”, magyarázza az adótanácsadó.

Az AEÁ-ban, például, az infrastruktúra-beruházások a teljes kiadás 17 százalékát jelentik. [Forrás: Főtér]

Kövér László az RMDSZ és az MPP jelöltlistáinak támogatására kérte a Székely Nemzeti Tanácsot

http://itthon.transindex.ro/?hir=44277

2016. október 26. 

Levélben kérte Kövér László a Székely Nemzeti Tanácsot (SZNT), hogy mozgósítsa a romániai parlamenti választásokon való részvételre Székelyföld népét, és biztassa arra, hogy szavazzanak a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Magyar Polgári Párt (MPP) együttműködésén alapuló magyar képviseletre. Az Országgyűlés elnökének a levelét a Székely Nemzeti Tanács éves küldöttgyűlésén Farkas Balázs csíkszeredai konzul olvasta fel szerdán délután Marosvásárhelyen. Kövér László arra kérte az SZNT-t, hogy "ne essen kamaszbetegségbe", emelkedjen felül a korábbi vélt vagy valós sérelmein, és előlegezzen bizalmat a román törvényhozásba küldendő magyar képviselőknek. Az MPP tiszteletbeli elnöki tisztségét is betöltő Kövér László az RMDSZ jelöltlistáin szereplő két MPP-s jelöltet név szerint is megemlítette. Mint fogalmazott: Biró Zsolt és Kulcsár Terza József személyében először nyerhetnek román parlamenti mandátumot az SZNT küldöttei. Kövér László levelében úgy vélekedett, hogy a székelyföldi területi autonómia és a román nép által az 1918-as gyulafehérvári nyilatkozatban megígért teljes nemzeti szabadság "lenne az orvosság" a Romániában felhalmozódott magyar vonatkozású bajokra.
"Akik ma különféle bukaresti és brüsszeli intézményekben veszélyforrásként tekintenek a székely autonómia iránti jogotokra, azoknak a saját önrendelkezési jogára szintén veszélyek leselkednek, csak még nem biztos, hogy tudnak róla" - fogalmazott a házelnök. Úgy vélte: "nincs, és nem lehet valós és tartós európai önrendelkezés a tagállami nemzetek önrendelkezési joga nélkül, a nemzeti többségeknek pedig nincs és nem lehet valós és tartós az önrendelkezési joguk a számbeli kisebbségben velük együtt élő nemzeti közösségek önrendelkezési joga nélkül".
Az erdélyi magyar politikai szervezetek összefogásának, közös fellépésének a szükségességéről beszélt a küldöttgyűlés előtt Szili Katalin miniszterelnöki megbízott is. "Amíg két indián egymás skalpját követeli, addig a sápadtarcúak örülnek" - jelentette ki az országgyűlés volt elnöke. Hozzátette, a vitákat a közösségen belül kell lefolytatni, és a kialakult közös állásponttal kell a román társadalmat megszólítani. 

Szili Katalin megemlítette, hogy a 89-es rendszerváltozás óta eltelt 27 év, a háromnegyede a kommunista rendszer időtartamának. Ez idő alatt a határon túli magyarság fogyása tízszázalékos volt. Kijelentette: ha nem tesz sürgősen a közösség az áldatlan helyzete ellen, félő, hogy a demográfiai változások "zárójelbe teszik" az egész autonómiakövetelést.
Az SZNT küldöttgyűlése állásfoglalásban rögzítette a választásokra vonatkozó álláspontját. Eszerint magát a székelység közképviseletének tekinti, és ennek megfelelően nem vesz részt a választásokon, és nem jegyezteti be magát politikai alakulatként. Természetesnek tartja ugyanakkor, hogy képviselői lelkiismeretük szerint induljanak a választásokon pártjaik színeiben vagy akár függetlenként.
Az állásfoglalás szerint az SZNT képviselői - ha elindulnak a választásokon - nem várhatnak támogatást az SZNT-től, "amint egyetlen parlamenti képviselő sem várhatja el azt, hogy maga a parlament támogassa őket a választásokon". Állásfoglalása végén a tanács azzal a kéréssel fordult a székely közösséghez, hogy "olyan képviselőket válasszanak, akik elkötelezettek Székelyföld autonómiája iránt, és hajlandók is cselekedni érte".
Az állásfoglalást élénk vita után 59 támogató és 28 ellenszavazattal, tíz tartózkodás mellett fogadta el a küldöttgyűlés. A hozzászólók némelyike törölte volna az utolsó kérést az állásfoglalásból, mások pedig az SZNT autonómiastatútumának a határidőhöz kötött benyújtásához kötötte volna a támogatást. (mti)- a Transindex.ro portálról

Az ellenzék kilátásai

http://nepszava.hu/cikk/1110120-az-ellenzek-kilatasai/

Népszava|2016. okt 28.

Ami a 2018-as választásokat illeti, az ellenzék kilátásai nem rózsásak, de nem is teljesen reménytelenek. Céltudatos munkával az esélyek javíthatóak. 

Az mára már elfogadottá vált, hogy csak összefogás, együttműködés hozhat eredményt. Ez azonban még kevés, mert gyökeres szemléletváltozásra van szükség az összes résztvevő (pártok, civil szervezetek, szakszervezetek, egyesületek, stb.) részéről. 

Nagyon sok múlik a pártvezetőkön, felül tudnak-e emelkedni a szűk pártérdekeken; a többieket szövetségesnek kell tekinteni, és úgy is kell viszonyulni hozzájuk. Nem kell szeretni egymást, de a korrektség alapvető követelmény a kapcsolatokban. 

Másik fontos szempont a közös egyéni képviselő-jelöltek kiválasztása. Meg kell keresni a körzetekben a nyerésre esélyes személyeket, függetlenül pártszimpátiájuktól, lehetnek függetlenek is. 

A harmadik nagy feladat a politikától elfordult emberek nagy csoportjának megszólítása. 

A közvélemény-kutatások szerint a társadalom 40 százaléka tartozik ebbe a csoportba. Optimális esetben ezeknek az embereknek egyharmada, esetleg fele mobilizálható. Az idő halad, el kell kezdeni a közös gondolkodást, és egy-két hónapon belül meg kell határozni a teendők menetrendjét is. Godot

Üdülőhelyi státust kap Borszék, Szilágybagos, Désakna és több más település

http://itthon.transindex.ro/?hir=44281

2016. október 27. 

Kormányhatározatban nyilvánítanak üdülőhellyé 12 települést, közöttük székelyföldi, Kolozs, Szilágy és Szatmár megyeieket is - olvasható az Országos Turisztikai Hatóság (ANT) honlapján. A készülő határozattervezet szerint az iratcsomók kielemzése és helyszíni szemlék után a következő települések üdülőhellyé nyilvánításáról döntöttek: a maroshévízi Bánffy-fürdő, Borszék (Hargita megye), Avasfelsőfalu (Szatmár megye), Désakna (Kolozs megye), Marosszentgyörgy (Maros megye), Kolibica (Beszterce-Naszód megye), Szilágybagos (Szilágy megye), Mojszén (Máramaros megye), Sucevița, Pojorâta (Suceava megye), Moinești (Bákó megye) és Baia de Fier (Gorj megye). Az üdülőhellyé nyilvánítás az adott települések gazdasági fejlődése mellett lehetőséget nyújt az ilyen célú európai alapok megpályázására is - írják még a honlapon. (hírszerk.) - a Transindex.ro portálról

Megfenyegették a többnyelvűségért harcoló civileket

http://erdely.ma/kozeletunk.php?id=205000&cim=megfenyegett%E9k_a_t%F6bbnyelvus%E9g%E9rt_harcol%F3_civileket

2016.10.26.

Kolozsvári közösségi közlekedési eszközökön szeretett volna kampányolni a többnyelvű helységnévtáblák ügyében a Musai-Muszáj akciócsoport, de a közlekedési vállalat egyelőre nem tette ezt lehetővé, sőt megfenyegették az ügyben eljáró civil aktivistát – tájékoztatta az MTI-t a csoport.

A Musai-Muszáj akciócsoport tájékoztatási projektje a kolozsvári polgármesteri hivataltól nyert támogatást. Így a város pénzén kezdtek bele a többnyelvű helységnévtábláknak – a polgármesteri hivatal által 15 éve elutasított – kihelyezését elősegítő tájékoztatási kampányba. Olyan háromdimenziós reklámot készítettek, amelyen egyik oldalról nézve egynyelvű, másik oldalról nézve többnyelvű Kolozsvár-tábla látszik, a kép két oldalán román és magyar nyelvű szöveg válaszol a többnyelvű táblákkal szemben leggyakrabban hangoztatott kifogásokra.

A polgármesteri hivatal láttamozta a reklámot, az alárendeltségében működő közlekedési vállalattal csupán a reklámszerződést kellett volna megkötni. A társaság alkalmazottja a szöveget látva elutasította ezt, és visszakérte a szerződés – általa még alá nem írt – változatát. Akkor kezdett tettlegességgel fenyegetni, amikor a civil aktivista elutasította a szerződés visszaadását. Ezt csak azután tette meg, hogy lefényképezte a szöveget. Az akciócsoport reményét fejezte ki, hogy a plakátkampány kedvező elbírálásban részesül, és az érintett közalkalmazottat felelősségre vonják fenyegető magatartásáért.

MTI

Eltávolíttatta a rendőrség az RMDSZ vitatott plakátjait

http://erdely.ma/gazdasag.php?id=204994&cim=eltavolittatta_a_rendorseg_az_rmdsz_vitatott_plakatjait

2016.10.25. 

Forrás: kronika.ro

Leszedette a kolozsvári rendőrség az RMDSZ heves reakciókat kiváltó óriásplakátjait, amelyekkel a szövetség még a tulajdonképpeni választási kampány előtt kívánta megszólítani az erdélyi nagyvárosok lakosságát – számol be Gyergyai Csaba a kronika.ro-n. 

A múlt hét végén Kolozsváron és Nagyvárad határába kihelyezett román nyelvű óriásplakátokon a következő szöveg áll: Megmentjük Kolozsvárt (Nagyváradot)! Bukaresttől. Az adóink Erdélyt gazdagítsák, ne a fővárost!” Kovács Péter ügyvezető elnök – az RMDSZ kampányfőnöke – a Maszol.ro portálnak elmondta, a hirdetésfelületeket bérlő cégekkel kötöttek szerződést az óriásplakátok elhelyezéséről.

Mint kiderült, a kolozsvári cégnél kedden a polgármesteri hivatal kérésére megjelentek a helyi rendőrség képviselői, és 30 ezer lejes pénzbírsággal fenyegették meg őket, ha nem távolítják el az RMDSZ kampányanyagait. Kovács Péter úgy tudja, eddig két, „a decentralizáció elvét” támogató, román nyelvű óriásplakátjukat távolították el Kolozsváron, arról azonban nem tudott részleteket, hogy a helyi rendőrség mire hivatkozva fenyegette meg a plakátoló céget. Az ügyvezető elnök idézte a román alkotmánynak a gondolat- és a véleményszabadságra vonatkozó előírását, továbbá azt is, hogy az alaptörvény értelmében tilos bármilyen cenzúra alkalmazása.

Az RMDSZ-es plakátok heves reakciókat váltottak ki, elsősorban a közösségi médiában, de a különböző blogokon és a hírtelevíziókban is. A kezdeményezést hevesen bírálta a Szociáldemokrata Párt (PSD) Kolozs megyei szervezete: hétfői közleményükben elszakadáspárti retorikával vádolták az RMDSZ-t, mely szerintük „a '90-es évek hangulatát idézi”. A PSD szerint a választási üzenet mind gazdaságilag, mind pedig morálisan elhibázott.

A nacionalista hangvételű Antena 3 televízió Ştirea zilei című hétfő esti műsorának meghívottjai Románia titkos feldarabolási tervéről beszélgettek a plakátok kapcsán. A tévé egyik ismert műsorvezetője, Radu Tudor a blogján ellenjavaslatként azt kezdeményezte, hogy szabadítsák meg Bukarestet az RMDSZ-től.

Az említett tévéműsorban bírálta a szövetséget a magyarellenes kirohanásairól ismert Dan Tanasă is, aki szerint az RMDSZ óriásplakátjain olvasható üzenet egyértelműen azt sugallja, hogy tulajdonképpen a szövetség Erdély függetlenedését sürgeti, és szeparatista szlogennek nevezte a plakátokon feltüntetett szöveget. „Évek óta mondom, hogy a Székelyföld területi autonómiája csak másodlagos cél, valójában egy annál sokkal nagyobb terv része” – tette hozzá a blogger, aki Kovászna megyében képviselői mandátumra pályázik az Alianţa Noastră România nevű alakulat színeiben.

A Transindex portálon közölt véleménycikkében Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke csodálkozásának adott hangot, hogy egyesek csak most veszik észre: az RMDSZ számára 26 éve Erdély élvez elsőbbséget. A kampányfőnöki tisztséget is betöltő politikus arról tájékoztatott, hogy nyolcféle óriásplakátot helyeztek ki Erdély nagyvárosaiban. Ezek egyikén például azt mondják, hogy olyan Erdélyt akarnak, „ahol az autópálya aszfaltból van, és nem papírból”.

„Decentralizálásról és szubszidiaritásról beszélünk, amikor követeljük, hogy az adóink ne Bukarestet gazdagítsák. Azt kérjük, amit mindig is kértünk: építsük le a központosított államot, bízzunk meg a helyi és megyei önkormányzatokban, adjunk át minden lehető hatáskört és az ezzel járó forrásokat. A külügyi és védelmi területeken kívül nem indokolt Bukarestben központosítani. Úgy gondoljuk, hogy ami jó Erdélynek, az jó Romániának” – fogalmazott írásában Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke.

A szövetség egyébként összesen 75 óriásplakátot helyezett el Erdélyben – ezeket a kampány hivatalos kezdete előtt kell eltávolítani –, melyekkel Kovács szerint nemcsak az erdélyi magyarokhoz, hanem az erdélyi románokhoz is el akarják juttatni az RMDSZ üzenetét – írja a kronika.ro.

Mégsem indít független jelölteket az EMNP

http://itthon.transindex.ro/?hir=44220

2016. október 24.

Mégsem indít az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) független jelölteket a decemberi parlamenti választásokon - jelentette be Szilágyi Zsolt, a párt elnöke egy hétfői nagyváradi sajtótájékoztatón. 

A politikus elmondta, az erdélyi és a kárpát-medencei viszonyokat is figyelembe véve, hosszas elemzés után hozták meg a döntést, akkor, amikor egyes megyékben már össze is gyűlt a jelöltek indításához szükséges számú támogató aláírás. 

"Úgy döntöttünk, hogy most nem indulunk, erőinket a párt és az önkormányzati képviselők munkájára összpontosítjuk. A politikai harc több csatából áll, ez a harc néha azt is jelenti, hogy az ember erőt gyűjt, igyekszik bölcsen dönteni, és a kihívásokkal szembenézve megpróbál még nagyobb erőt felmutatni" - fogalmazott Szilágyi Zsolt. (mti)

A Magyar Becsület Renddel tüntették ki Tőkés Lászlót

http://erdely.ma/kozeletunk.php?id=204984&cim=a_magyar_becsulet_renddel_tuntettek_ki_tokes_laszlot

2016.10.24. 

Fotó: MTI

A Magyar Becsület Rend kitüntetést vehetett át Tőkés László volt királyhágó-melléki református püspök, Fidesz-KDNP-s európai parlamenti képviselő és Olofsson Placid bencés szerzetes vasárnap az Országházban.

A kitüntetések átadásán Orbán Viktor miniszterelnök hangsúlyozta: a bátornál is bátrabb a két kitüntetett, „embert próbáló időben tettek tanúbizonyságot hitről és becsületről, szabadságról és hazaszeretetről.

Olyan határhelyzetekben álltak helyt a rájuk bízottakért, amelyekben sok ember elbukott volna – emelte ki. „Bebizonyították, hogy a hősök igazsága mindig jövő idejű" – tette hozzá a kormányfő.

A miniszterelnök a magyar szabadság és az európai keresztény kultúra két bátor tanúságtevőjének nevezte a kitüntetetteket.

A Tőkés László kitüntetéséről szóló rendelet már március 11-én megjelent a Magyar Közlönyben, napokkal azután, hogy Klaus Iohannis román államfő visszavonta Tőkés Románia Csillaga kitüntetését, miután európai parlamenti képviselőként felvetette, hogy Magyarország vállaljon „védhatalmi" szerepet Erdély érdekében.

A Magyar Becsület Rend odaítélésének indoklása hasonló, mint amivel 2009-ben megkapta a Románia Csillaga kitüntetést: bátorságának és emberi méltóságának – ami a személyes példa erejével a kommunista diktatúrát megdöntő temesvári forradalom kirobbanásához vezetett, s ezáltal megnyitotta a szabadság útját Románia és az erdélyi magyarság előtt – kivételes elismeréseként adományozták neki a kitüntetést.

A századik életévében járó Olofsson Placid bencés szerzetes-papot 1946-ban tíz évre a Gulágra internálták kényszermunkára, és hazatérte után sem dolgozhatott sem papként, sem tanárként. Az indoklás szerint a kitüntetést a kivételes élethivatását a legembertelenebb körülmények között is reményt adó derűvel megélő, a sokféle megpróbáltatás ellenére is töretlen és lelkiekben egyre gazdagodó, páratlanul hosszú és példaadó életútja elismeréseként kapta.

A kitüntetések átadásán ott volt mások mellett Kövér László, az országgyűlés elnöke, Rogán Antal, a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter, Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke, Várszegi Asztrik pannonhalmi bencés főapát.

MTI

Az 1956-os forradalom után Erdélyre pszichológiai terror telepedett Azért is börtön járt, ha csoportosan gyújtottak gyertyát a forradalom áldozataiért

http://mno.hu/velemeny/az-1956-os-forradalom-utan-erdelyre-pszichologiai-terror-telepedett-1367745

S. Király Béla, 2016. október 22., 

Az 1956-os magyar forradalom romániai következményei a magyarországinál sokkal nagyobb kihatással voltak a társadalomra – vonja le a következtetést Dávid Gyula irodalomtörténész a Nap Kiadónál megjelent 1956 Erdélyben – és ami utána következett című könyvében. A 88 éves szerző fegyelmezett, ténytisztelő ironikus-önironikus reflexióit és könyveit ismerve állíthatom: megállapítása nem hatásvadász kijelentés, és nem kisebbíti a magyarországiak szenvedéstörténetét, nem rangsorolja a határon inneni és azon túli magyarok kálváriáját, hiszen a szenvedés közös volt. Ráadásul „56 csodálatos hetei megérdemelték, hogy szenvedjünk érte” – hangsúlyozta október 14-én, a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartott könyvbemutatóján az utolsó erdélyi börtönviselt, akinek átfogó ismeretei vannak a tatárjárás-sötétségű időszakról.

Dávid Gyula csupán számarányos megállapítást tett, és fel akarta hívni a figyelmet a tényre, hogy milyen keveset tudunk a határ túloldalán rekedt magyarság ’56 miatt elszenvedett kálváriájáról. Az igényes olvasónak és legalább a gimnáziumi történelemtanároknak tudniuk kellene – a tankönyvekben nincs nyoma – a magyar forradalom szomszédos országokat ért lökéshullámairól, hiszen azokat a kommunista-soviniszta kormányok nyomban az őshonos kisebbségi magyarság ellen fordították.

Különösen a Gheorghe Gheorghiu-Dej vezette Román Kommunista Párt vetett be minden elképzelhető aljas módszert, hogy az erdélyi magyar értelmiség életét kilátástalanná tegye, intézményeit lefokozza vagy megszüntesse. Rajtuk kívül elsősorban az egyetemi hallgatók, a gimnazisták, munkás­ifjak járták meg a kálvária minden stá­cióját – általában az utolsót kivéve. A cél régi, csak az eszközök újak, amelyeknek kedveztek a nemzetközi fejlemények is: az őshonos kisebbségek beolvasztása, olyan helyzet teremtése, hogy feladják identitásukat vagy távozzanak, ha a vegetálásnál többre vágynak.

Aki elment – ha egyáltalán valaki szökni tudott vagy akart –, az jobban tette, ha nem a kádári Magyarország felé vette útját. 1957. március 14-én Debrecenben az ÁVH letartóztatta, majd visszaadta Romániának Bíró Benjamint és Józsa Csabát, azt a két baróti középiskolás diákot, akik 1956. november 9-én szöktek át Magyarországra, segíteni a forradalmat. Barátjukat, Mojszesz Mártont rendszerellenes versei miatt hét évre ítélték, és szabadulása után is annyit zaklatták, hogy tiltakozásul 1970-ben Brassóban nyilvános helyen felgyújtotta magát, s belehalt sérüléseibe.

Az 1958-as romániai Kádár-látogatás után vérszemet kapott a kommunista hatalom: megszaporodtak a koncepciós perek, a bebörtönzések. Kádár János akkor ezt is mondta Marosvásárhelyt: „Mi eddig is tudtuk és nagyra értékeltük, most személyesen is tapasztalhattuk, hogy a Román Népköztársaságban megvalósult a nemzetiségek jogegyenlősége a politikai, a gazdasági és a kulturális élet minden területén.” E szemenszedett hazugságon nem enyhít a tény, hogy a diplomáciai elszigeteltségéből kitörő Magyar Szocialista Munkáspárt és a vezetői tisztségét erősítő Kádár nem számított egyenlő félnek a szovjet szemszögből „rangidősnek” tartott Gheorghe Gheorghiu-Dej vezette Román Munkáspárttal szemben, és kereste támogatásukat.

A romániai magyarság körében a magyar forradalomra való emlékezés az 1989-es hatalomváltás óta rendszeres. Évről évre – és nem csak a székelyföldi városokban-falvakban – megemlékezésekre kerül sor, hiszen igen sok településen érte hatósági atrocitás azokat, akik a forradalom napjaiban nyíltan vállalták a szolidaritást. Már azért is börtön járt, ha csoportosan gyújtottak gyertyát a forradalom áldozataiért. Még 1965 decemberében is ítéltek el embereket, miután nemzetközi nyomásra Kádárék részleges amnesztia meghirdetésére kényszerültek.

A történelem groteszk kegyetlenséggel ismétli önmagát. 2006-ban úgy készültek összegzésre az erdélyi történészek, börtönviselt visszaemlékezők, hogy előzőleg a magyarországi kormány és a politikáját támogató értelmiségi garnitúra győzködése miatt elmaradt a magukat magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon élő magyarok honosítását lehetővé tévő törvény megalkotása.

Dávid Gyula mellett – a teljesség igénye nélkül – Tófalvi Zoltán kutatásait, publikációit, Stefano Bottoninak és Gazda Józsefnek az ’56 utáni megpróbáltatások időszakáról írt könyveit kell még kiemelni az érdeklődő számára. A történész Bottoni szerint csak 1962 decemberéig 24 249 személyt börtönöztek be. A magyar forradalom 50. évfordulójára megjelent életrajzi adattárban mintegy 1200 magyar letartóztatott és elítélt személy adatai szerepelnek, noha a katonai bíróságok és a Securitate irattárai csak részben hozzáférhetők, s a korszak politikai pereinek iratanyaga napjainkban is csak részlegesen van feldolgozva.

Szász Zoltán történész szerint is pszichológiai terror telepedett ’56 után Erdélyre, és a magyar értelmiségre hűségnyilatkozatokat, önkritikákat kényszerítettek, a magyarországi „ellenforradalmat” menetrendszerűen elítélő gyűléseken kötelező volt részt venni. Erről nem lehetett beszélni a hetvenes–nyolcvanas években sem: akkori erdélyi gimnazistaként, egyetemi hallgatóként a történtekről magam is nagyon keveset hallottam. Az újabb kutatások szerint csak 1957-ben – Kádár látogatása előtt – 2822 politikai letartóztatásra került sor. Ellenforradalmi tevékenység címén 1957–59 között 9968 ítélet született, köztük 45 halálos, s a börtönökben meghalt 139 őrizetes. Csak a Székelyföldön 1965-ig 824 ítéletet hoztak a katonai bíróságok. A magyarokat keményebben sújtotta a represszió: a halálos ítéletek közel felét magyar vádlottak felett mondták ki.

Távlati szempontból súlyosabb volt a központi biztonsági szervek – ’56 tapasztalatait felhasználó – stratégiai váltása. Akkor vált kiemelt feladattá a kisebbségi „magyar sovinizmus” elleni harc. A magyar (ellenőrzött) kulturális tevékenység lehetőségeit bővítik, új folyóiratok indulnak, majd a magyar nyelvű rádióműsorok óraszámát emelik – azért, hogy „ne a budapesti rádió adását hallgassák”.

Ismét előveszik az ország integritását fenyegető belső magyar veszélyre való hivatkozást. Chivu Stoica miniszterelnök 1957. március 20-án „a magyarországi ellenforradalom határrevíziót követelt” valótlan gondolatát pendítette meg, és a belügyminisztérium ráállt a magyarok alaposabb megfigyelésére, rögeszmésen keresve az Erdély elszakítására irányuló szándékokat. S mert azokat nem találta, „az apparátus rossz munkáját” tette érte felelőssé.

Még 2006-ban is – néhány évvel a Kempinski Hotelben a Medgyessy és Göncz, illetve Adrian Năstase által közösen ünnepelt december elseje után – ezt hadovázta a volt kolozsvári polgármester: „Az akkori Securitate helyesen tette, hogy a magyar forradalommal szimpatizálókat börtönbe vetette, mert azok mind Románia területi integritása ellen mesterkedtek.”

A magyar forradalom leverését követő időszak jó ürügy volt a román kommunista hatalomnak, hogy biztonságát megszilárdítsa. Noha a magyarság szenvedte el a legnagyobb méretű a leszámolást, szász és román egyetemistákra, értelmiségiekre is lecsapott a hatalom. Felszámolták a román történelmi pártok maradványait, végleg letörték a görögkatolikus egyház újjászervezésére irányuló kísérletet és a mezőgazdaság „szocialista átalakítása” útjában álló paraszti ellenállást.

Volt azonban a magyar forradalomnak egy távolabbi következménye, amellyel nem számolhattak a kommunista zsandárok: a határokon túl sokakat ráébresztett a nemzeti hagyományok megismerésének és megbecsülésének fontosságára. Az erdélyi diákság nagy része megerősödött lélekkel tisztázta helyét: hogy szemben áll a proletár internacionalizmus jegyében folyó nemzeti tudatrombolással. Nem kábította őket tovább a baloldaliság hamis illúziókból leszűrt mákonya, és nélküle vágott neki a bizonytalan jövőnek. A globalizáció árnyékában továbbra is aktuális mind a magyarországi, mind a romániai retorzióváltozatok történelmi üzenete.

A szerző politológus

1956 és a morális cselekvés emlékezete A történelemben mindannyiunknak lesz olyan helye, ami felett nem a „vádlottak padja” felirat szerepel

http://mno.hu/velemeny/1956-es-a-moralis-cselekves-emlekezete-1367514

Böcskei Balázs, 2016. október 23., 10:

Minden olyan doktrínát, amely elvben meggátolja a barátság lehetőségét két ember között, akadálytalan és tévedhetetlen lelkiismeretességgel utasított volna el. (…) Mivel Lessing teljesen politikus alkat volt, ragaszkodott hozzá, hogy igazság csak ott létezhet, ahol a diskurzus humanizálja azt. (…) Az ilyen beszéd jóformán lehetetlen az egyedüllétben; ahhoz a területhez tartozik, ahol a számos hang és a ki-ki által „igaznak véltek” hangoztatása összekapcsolja és elválasztja az embereket, pontosan azokat a távolságokat hozva létre, amelyek együttesen a világot képezik. Minden igazság, amely ezen a területen kívül van, függetlenül attól, hogy hasznára vagy kárára van-e az embernek, szó szerint embertelen – írja Hannah Arendt Embernek lenni sötét időkben című esszéjében.

Kortárs jelenünk megértése és a maradék integritásunk megóvása érdekében a szuperjelen elismert szerzői mellett a „klasszikusokhoz” is lehet fordulni. Elhazudva magam elől a kis magyar politikai valóság tartópilléreinek szilárdságát, éveken át arra készítettem fel magam, hogy bár az emlékezet plurális, és az emlékezetpolitikai viták befejezhetetlenek, a történelemben mindannyiunknak lesz olyan helye, ami felett nem a „vádlottak padja” felirat szerepel. Hogy a betűk, szerkesztőségek, állami források és pályázatelbírálások felett őrködők nemcsak akarják, hanem tudják is, hogy a kulturális emlékezetben, a kánonban mindenkinek helyet, múltat, ént kell adni. A plurális emlékezet elválaszt, de egyúttal hidat is felhúz terek, szobák, idők és tettek között. Az olyan történelmi eseménybe és sűrűségbe, mint 1956, olyan „igaznak vélteket” teremt, amelyeknek nem a másik (oldal) kizárása a céljuk, hanem inkább például a szembenézésről folytatott humanizált diskurzus. Ilyen beszéd, ilyen tudás, a mindenki számára egyetlen haza nem épülhet fel „egyedüllétben”, azaz akkor, ha csak az egyik fél tudása az egyetlen és érvényes történelem.

Voltak persze ettől eltérő szemérmes kísérletek is, de a baloldaliaknak meglehetősen csalódottan kellett szembesülniük azzal, amikor (posztkommunista) baloldali politikusok 1956-os reflexióikban, szabadulva az MSZ(M)P örökségétől, elfelejtettek beszédjükbe, politikai tudásukba építeni olyan csodákat és utópiákat, amelyek azokban a napokban földre szálltak – amelyeket „munkástanácsok” alatt ért az, akinek politikai szíve a baloldalon dobog. Hozzászokott a fül ahhoz, hogy szinte történelmi technikakönyvbe illő száraz Nagy Imre-portrékat szerelt össze a baloldal ünnepi beszédről ünnepi beszédre, hogy abból kibontva olyan köztársaságképet vázoljon fel, amelyhez értelemmel (sokaknak csak talán), érzelmileg (sokaknak inkább sehogy) nem lehetett csatlakozni. S éppen ezért az, aki azt állítja, hogy a politikai baloldal kanonizálta 1956-ot, az tényleg nem tudta magában legyűrni mindazt, amit a kormányzathoz közel álló, a politikai harcot abszolutizáló G. Fodor Gábor így írt le: „Van egy lelkiállapot. A jobboldali politikai közösség mind a mai napig úgy viselkedik, mintha ostromlott erőd lenne. Részben ez magyarázza, hogy ha a jobboldal kormányra kerül, akkor erőt vesz rajta a revánsvágy, akkor is ragaszkodik sarkalatosnak tekintett szimbolikus ügyeihez, ha azok több politikai kárral járnak, mint haszonnal, és rendre befeszül, ha a kritikus hangok megpróbálják eltántorítani a saját maga által választott úttól.” Ehhez képest miközben pluralizálódott az emlékezet (vagy ennek minden forrása adva volt a Terror Háza Múzeumon túl például a Politikatörténeti Intézetnek is), úgy viselkedik a jobboldal egyre inkább, ahogyan azt G. Fodor jellemezte.

A fragmentált nyilvánosságban a tartalmas könyvek és kiállítások híre és hatóereje sokkal kisebb, mint az olyan beszélgetéseké, amelyeken olyan „emlékezetpolitikai érzékenyek”, mint Bayer Zsolt vagy Szentesi Zöldi László értekeznek az ’56-os Emlékbizottság támogatásával a magyar baloldal ’56-képéről és deficitjeiről – baloldali meghívott nélkül. Mennyivel jobb lenne, ha a roma hősökről is beszélnénk, bár csak a Terror Házában tudnak arra választ adni, hogy a roma ’56-os hősök kiváló, hiány- és emlékezetpótló videói nézettsége miért értékelhetetlen (e sorok írásakor a 256 megtekintéses Strausz Károly-portré a „rekord”). De ha már az emlékezetkanonizálás egy csúcsintézményénél járunk, meg kell említeni, hogy Pálfi György Egy akaraton 1956–2016 című kiállításának rövidfilmjei olyan közel hozzák 1956 napjait generációkon átívelően, amilyen közel Nagy Imre egy kiállított szemüvege soha nem fogja. Unalmas technoluddista az, aki nem látja, hogy a 3D-s szobák mégis csak ’56-os történelmet „csinálnak”. Ezt a kiállítást még az sem árnyékolja be, hogy nemrég a tízéves őszödi beszédről folytatott beszélgetésnek pár szobával arrébb ugyanitt szerveztek alkalmat. A politikai érdeklődést és lojalitást bizonyítani hivatott otromba esemény éppen olyan lehetetlenül illeszkedett a múzeumi térbe, mint az ’56-os óriásplakátok a budapesti látképbe. Holott azoknak ott helyük van, és nem a plakátolt cigány hősök és további ’56-os morális bátrak arcképei tehetnek arról, hogy leginkább csak az ’56-os Emlékbizottság elnyert pályázataiban van emlékév, mintsem a politikai levegőben, az állampolgárok napi praxisában, a fejekben.

Ahhoz ugyanis, hogy emlékévről beszélhessünk, ahhoz a reprezentáció igénye mellett reprezentációs közeg is kell. Ahogyan tíz évvel ezelőtt betakart mindent az őszödi beszéd, majd pedig 2006. október 23-a szégyenteljes eseményei és azt követő még szégyenteljesebb „válságkezelése”, úgy a hatvanadik évforduló sem látszik ki abból a politikai térből, amelynek része. A pesti lányok és srácok archív képei és a rájuk emlékezés szegélyezte utak esnek áldozatul annak, amikor tegnapi szóvivők „98 százalékoznak”, vagy éppen hangosan hallgatnak a strómanjobboldal üzleti mindennapjairól. Nem Tóth Ilona, hanem Rogán Antal napjai ezek, nem az 56-os városi gerillák históriai kibontásának hónapjai, hanem egy érvénytelen népszavazás felhatalmazási keringőivel telik meg a tér. Más és más okból, mint tíz éve, de ez az évforduló is élmények elől ellopott, politika által elvett és eltakart emlékév. Ilyen végletesen immáron másodszor, tíz év leforgása alatt.

Karl Jaspers írja Arendtnek 1956. november 10-én: 1956 magyar forradalma „olyasmi, amiről Kant azt mondaná: »nem merülhet feledésbe többé«. Következményei vannak.” Erdélyi Ágnesnek az Arendt ’56-képével foglalkozó írásában meg is keresi a vonatkozó Kant-utalást, amelynek itt morális pátosza, üzenete van: eszerint „valamiképp alapvetően morálisnak kell lennie annak, amit az ész tisztán állít a szemünk elé, ám nagy, korszakot nyitó hatása miatt egyben olyasmiként, ami az emberi léleknek iránta elismert kötelességére int”. Kant ezt a „valamit” a történeti perspektívára vonatkozólag gondolja el. Kellően naiv voltam, amikor azt gondoltam, hogy a magyar politikai jobboldal tanult abból, ami 2006 őszén történt. Ehelyett a kormányzó jobboldal mintha csak annyiban viselné szívén az emlék­évet, amennyiben a 13,5 milliárd kiemelt tételeinek hallgatólagos jóváhagyása szükséges.

1956 üzenete: lehetséges a morális cselekvés, az antitotalitárius feltámadás, a cselekvés szabadságát követelő hazaszeretet, és van olyan, hogy „a magyar lélek”. Ennek átadását ma nem várhatjuk a domináns politikától, egyénenként kell az emlékév egyes darabjait magunknak összerakni. Hiá­ba az emlékév könyvei, az emlékezések, a történészi karnyújtások, ezek az összerakosgatások a történészen túlmutató vagy abban lakozó másik magyar nélkül kudarcra van ítélve.

Gergely Ágnes írja: „Budapestből az emlékét szeretem. (…) Budapest számomra annyi, mint szoborban a negatív tér: azáltal van, hogy nincs.” 2016-ban az ’56-os emlékév azáltal van, hogy nincs, és ebben a nincsben egy majd valaha lehetséges emlékév ábrándját szeretjük.

Egyszer majd biztos eljön, valahol túl 2006-on és 2016-on, megtaláljuk. Valahol, valamikor, 1956-ban. 

A szerző politológus