Azt hallottam , hogy az amerikai iskolákban
engedélyezik a tanulók fegyverviseletét ! Ha igaz a hír, akkor valami
ilyesmit képzelek el; - csikágói
mama becsomagolja fia uzsonnáját, oda adja fiának, és megkérdi, mond Billikém, a revolvered a táskában van,
vagy a farzsebedbe tetted ?
Na kérem, ezen lehet nevetni de lehet sírni is.
Amerika fejlődik, már lassan mindent digitalizálnak, jönnek a robotok, a
háztartásokban a háziasszony már jóformán semmit sem csinál, a háborúba se
küldik a derék és nagyon jól képzett tengerészgyalogságot, helyettük a dragonok
intézik el az ellenséget. Szóval a technikai
fejlődés megállíthatatlan, de
mégis, mintha kicsit visszacsúsznánk a
történelemben. Persze ez még nem
középkor, ilyen az amerikaiaknak
nem is volt, de
ez már rosszabb,
mint a Vadnyugat.
Olvasom egy derék kanadai magyar lelkész,- aki
különben történész is,.- fejtegetéseit a
világ politikaivezetőiről, és mindenben igazat
adok neki. Felkészületlen, felületes gondolkodású, szedett-vedett
karrieristák kerülnek olyan
politikai pozíciókba, ahol döntések születnek százezrek sorsáról. Ne is
beszéljünk a közelmúlt véres
diktátorairól, hiszen Ceausescu
képzett suszter volt, Kádár pedig szorgalmas melós, akik aztán a
párttanfolyamok elvégzése után, már nyugodt lelkiismerettel foglalták el vezéri
pozíciójukat, hogy később korlátlan hatalom birtokában gyötörjék népüket. A
nyugati vezetők már a tanult,
legtöbbször jogi képzettséggel rendelkező kategóriából kerülnek ki, de ez nem
ad garanciát egy okos politikai orientációra.
Az amerikai elnökválasztásokra pl. az a jellemző, hogy gazdag családok
politikai ambícióival rendelkező tagjait kiemelik , és hatalmas pénzösszegek
„bedobásával” széles választási kampányt szerveznek, ahol az győz , akinek a
legtöbb pénze van. Persze itt is szerepet játszik a szerencse, a jelölt
egyénisége, és a háttérhatalmak
hajlandósága.
A második világháború időszakában a Világ sorsa
azon múlott, hogy két örült kezében összpontosult a szembenálló felek
irányítása. Az egyik oldalon egy misztikus, démoni erővel rendelkező diktátor
tartotta kezében a német nép
mondhatni terrorizálását, a másik
oldalon egy másik fenevad, azt csinált a hatalmas orosz néppel, amit csak
akart. Azóta is törik az okosok, pszichológusok, politológusok a fejüket, miként volt lehetséges, hogy évtizedekig pszichopaták
kezében legyen a föld népeinek a sorsa. (Zárójelben megjegyezném, hogy a sokat
kigúnyolt összeesküvés elmélet erre is ad magyarázatot, de erre most nem térek
ki )
A helyzet a világháború után sem változott. Hidegháborúval „szórakoztatták“ a világot, ahelyett, hogy a
nagyhatalmak vezetői, normális módon leültek volna beszélgetni, és végre
elhatározták volna, hogy a világot, együtt, közös megegyezéssel és békében kell
vezetni. Az utóbbi évtizedekben is csak a „konfrontáció” érvényesült, a „kooperáció„
helyett. Mondhatni, hogy a háború éveiben elkezdett, és a háborút lezáró
teheráni, jaltai és postdami
konferenciákon nem csak a megegyezés, tehát kooperáció, hanem egy erős
szembenállási politika érvényesült a két pólusú világon. Már maga az a tény,
hogy szinte mindenkit kizártak a tárgyalásokból, senki nem tudott a három nagyhatalom közelébe
kerülni, bizonyítja, hogy hosszú távra egy
nagyhatalmi világpolitika új fejezete kezdődött.
És kik döntöttek ?Az első kettőben az amerikai elnök, Roosvelt, Churchill angol
miniszternök és az szovjet diktátor Sztálin
vettek részt. A 63 éves Roosvelt már akkor nagyon beteg volt, Jalta után
két hónapra elhunyt. Rossz nyelvek szerint Sztálin erőszakoskodásai ellen nem
sokat védekezett, nem volt már ereje, egyedül Churchill ellenvetései fékezték a
paranoid gondolkodású szovjet diktátor elképzeléseit Európa bekebelezéséről.
Eltekintve attól, hogy részben be nem
számítható gondolkodású idős emberek
döntéseitől függött a világ sorsa,
az is rémítő tény, hogy
egyszerűen három ember , pár óra alatt, egy hosszú időre elrendezte népek,
nemzetek sorsát.
Lényegében máig sem változott sok.. Az Unióban,
bár Brüsszel tele van jól fizetett funkcionárussal, és a nemzeti parlamentekben nyüzsögnek a jól
öltözött, nagydumás politikusok, egy fizikusból politikussá átvedlett kancellár
asszony, a migrációra vonatozva kijelentette,
hogy „ wirschaffendas”, és ezzel Európának, úgy látszik, egyelőre
befellegzett.
Nos, ideje, hogy ezt a beteg rendszert, amit már
elég régen demokráciának csúfolunk, felcserélje valami értelmesebb, ésfőleg igazságosabb kormányzási rendszer.
Szó sincs arról, hogy én itt ajánlatokkal jöjjek, és akár egy szóval is a
parlamenti demokrácia rendszerét „aláaknázzam”. Nem, maradjon így, de akkor
vigyázzunk, mert ha nem változtatunk egy, két lényeges dolgon, a dolog rosszul
végződhet.
Egészen véletlenül került a kezembe a nem rég
elhunyt nagy olasz író, Umberto Ecco egy kis könyvecskéje, címe: „Az új középkor”, nem regény, és nem is
tudományos mű, olyan esszégyűjtemény, és nagyon érdekes.
Ecco tulajdonképpen a jeltudomány,
szemiotika, művelője. Lehet, hogy nincs összefüggés a két dolog között, és a
középkori jelenségek felfedezése mai világunkban, csak egy
véletlen Ecco esetében, de lehet
összefüggés is., hiszen nap, mint nap olyan
jeleket fedezünk fel, melyeket
már megélt az emberiség, akkoriban, abban a bizonyos történelmi középkorban. Az
is igaz, hogy a kb. ezer évig tartó
középkor, nem volt mindig olyan „sötét”, mint ahogy azt általában tanuljuk. Az
1300-as évektől számítandó reneszánsz korszak például Európa történetének egyik
legérdekesebb és szellemileg legvirágzóbb korszaka, és ha történtek is
párhuzamosan „sötét„ dolgok, pl. az inkvizíció,
a korszakot mégis a nagy irodalmárok és fantasztikus művészek nevei
fémjelzik. ( Dante, Petrarca, Leonardo, Michelangelo) Az újkor kezdetével-
mondjuk Amerika felfedezésétől, 1492-től számítva, -viszont
olyan szörnyűséges dolgok történtek, amelyek a legsötétebb középkornál is
szomorúbbak voltak. Az újonnan felfedezett amerikai földrészen akkor kezdődött
el több, ősrégi kultúra megsemmisítése. Az emberiség számára pótolhatatlan
veszteséget okozott az amerikai őslakók elpusztítása, akik békés, és rendezett
körülmények között éltek. A XX. század náci holokausztja tehát a történelem megismétlése volt, de mértékeiben
eltörpül a világtörténelem legnagyobb tömeges népirtása mellett, ami már nem a
középkorban, hanem az újkori Amerikában történt. Párhuzamosan Amerika
"meghódításával“, Európában
háborúk dúltak, a XVII.
században szinte fél Európa békés civil lakosságát kiirtották a vallásra
hivatkozva. Ez ismétlődne meg napjainkban
?
De vissza Eccohoz. A kis esszé kötet egyik fejezete szól az
új középkorról, és Ecco tulajdonképpen a nagyhírű olasz „ kollegát” Roberto
Vaccát idézi., aki azt állítja: „ hamarosan
új középkor köszönt ránk”.Nem egy új reneszánszra gondol, ellenkezőleg, egy
nagy apokalipszist feltételez.
Vacca teóriája szerint a modern, iparosodott világ annyira
bonyolult és szerteágazó, hogy az igyekezett, hogy egy központi hatalom,
vagy akár egy jól megszervezett
szakértői gárda irányítsa, teljesen reménytelen. Egy adott
pillanatban, váratlan és szerencsétlen kölcsönhatások eredményeképpen, a
társadalomban olyan változások következhetnek be, melyek az egész rendszert
felboríthatják, és
legrosszabb esetben apokaliptikus változások állhatnak elő.
Egy ilyen feltételezett esemény leírását szó szerint idézek Ecco
könyvéből: - Az Egyesült Államokban egy
szép napon a közúti és a vasúti közlekedés egyidejű zavarai miatt a
váltószemélyzet nem jut el egy nagy repülőtérre. A túlórázó irányítók
idegességükben hibáznak, két óriásgép összeütközik és egy nagyfeszültségű
vezetékre zuhan., így a feszültség más
és más, túlterhelt vezetékekre tevődik
át, és olyan mérvű áramkimaradás következik be, amelyet pár esztendeje New York
már átélt. Csak ezúttal súlyosabb lesz a helyzet, és napokig fog tartani. Mivel
esik a hó ésjárhatatlanok az utak, a gépkocsik iszonyú felfordulást
okoznak; a hivatalokban nyílt lángoknál
melegszenek az emberek, sok épület kigyullad, a tűzoltók pedig nem tudják
megközelíteni és eloltani a tüzeket. A telefonhálózat megbénul, mert
ötvenmillió magára maradt ember próbál egymással telefonon érintkezni.
Menetoszlopok masíroznak a hóban, az utak mentén mindenütt halottak hevernek. - Nos ennyit idéztem pontosan,
de van folytatás is, ami szerint, az egész egy nagy káoszhoz vezet, és mire
valamennyire „rend” lesz, az egész társadalom átalakult. Járványok mindenütt, a kórházak tele betegekkel, előkerülnek a
milliószámra eladott fegyverek, aki hamarabb lő, annak van igaza, a rend őrei már nem
számítanak, a politika megbénul, szóval egy teljesen új világ kezdődik,
talán még rosszabb, mint a középkorban,
amikor az 1400-as évek közepén a párizsi
Sorbonne diákjai valóságos nyomorban éltek, és bandákba verődve gyilkolnak,
fosztogatnak, ( köztük Villon, a nagy francia költő). Szomorú példák tucatját
lehetne sorolni.
Lehet, hogy túlzás ez a pesszimista elképzelés, és
mondjuk, hogy idáig nem jut el egy jól
szervezett, és technikailag jól felszerelt társadalom ! Vagy mégis, talán
történhet ennél sokkal .tragikusabb
?
Nap, mint nap hallom
ún. biztonságpolitikai szakértőink véleményeit. Néha nagyon érdekesek ezek a rövid interjúk,
sok dolgot megtudhatunk, amit addig nem is képzeltünk
el. Néha viszont megrémülök, mert az az érzésem, hogy a „szakértő” olyan
dolgokat is előkapar, amit esetleg a terroristák még nem is forgattak meg a
fejükben, így egyszerűen tippeket kapnak az ellenféltől. Erre vonatkozólag
nincs statisztika, de nem tartom valószínűtlennek, hogy Agatha Christie és
társai, ravaszul kiagyalt gyilkossági ötleteit nem e használták
fel az „amatőr gyilkosok”. Évek óta emlegetik pl, az
atomfegyverek bevetését terroristák
részéről, és legújabban, egy biztonsági szakértő, nagyon komolyan arról
beszélt, hogy vegyi fegyverek használata is lehetséges
terrorista csoportok részéről. Hangsúlyozom, ezt mi állítjuk, a másik oldalról
még nem emlékszem, hogy ilyesmi elhangzott volna. Nem mintha védeném őket, és
nem is gondolom, hogy jó szándékból nem gondolnak ilyesmire, de azért van egy
logika a dologban. A terroristák, ami
szemünkben paranoid, örült banda, de azt hiszem, kivételektől eltekintve ők sem
akarnak mind meghalni. Mert azt ők is tudják, hogy tömegpusztító fegyverek
használata mindkét oldalt elpusztítja.
Talán változtatni kellene a taktikán, és nem azt sorolgatni nap, mint nap, hogy
ők milyen szörnyűségekre képesek, hanem el kellene gondolkozni egy párbeszéden.
Úgy tudom a jó pszichiáter előbb megpróbál betegével beszélgetni, csak aztán
nyúl a fecskendő után.
Azt már látni, hogy a terrorizmus, mint világjelenség,
teljesen felborította hétköznapi ritmusunkat. Ma már egy egyszerű nyári
kiruccanást sem lehet a nélkül megtervezni, hogy valahol ne bukkanjanak fel az
emigráns, menekült, terrorista, öngyilkos merénylő, muszlim szavak. Már nemcsak
a repüléstől félünk, de veszélyes a vonat, a spotrendezvények, a zenei
fesztiválok. Nem lehet kiszámítani, hol robbanhat egy bomba, vagy hol kezd egy
örült vaktában lövöldözni. A világ teljesen bizonytalan lett, ez főleg
Európára, Ázsia egy részére és a Közel-Keletre vonatkozik. Amerika elég messze
van az iszlám világtól, és ők egyelőre jól védik magukat, különösen a szomorú
szeptember 11. óta.
Azt gondolom, hogy mégis az amerikaiak kezében van a kulcskérdés
megoldása, az ő világpolitikai ambícióik, ami a fél világon zavarja a politikai
stabilitást. Az Egyesült Államok szuperhatalmi terjeszkedésére jellemző
egyetlen adat; legalább 120 államban rendelkeznek különböző erejű katonai
támaszpontokkal. Mi ez, ha nem arcátlanság egy olyan ország részéről, akiknél a
XIX. század vége óta nem volt háború. Az 1860-as évek Polgárháborúja óta
Amerikát kívülről senki nem támadta meg, nem volt háborús veszélynek kitéve.
Hozzátenném, hogy az USA államadóssága olyan ijesztő számokat mutat, amit
hétköznapi, átlagpolgári ésszel nem is lehet felfogni. Innen is látszik, hogy
nem szabad összetéveszteni az Egyesült Államokat, a polgárait, azzal a valódi
hatalommal, amit egyszerűen Pénzimpériumnak nevezhetünk, és ami valójában a
Világ irányítója. Az a terjeszkedési, mindenütt jelenlévő szuperhatalmi
irányvonal, valójában nem az amerikai nép óhajának, vagy elképzeléseinek a
szüleménye, hanem a háttérből irányító a pénzhatalmi elit világuralmi stratégiájának egy kis része, a
hatalmas adósság felhalmozás tehát nem véletlen.
De meddig tarthat az így?
Meddig lehet a világ népeit a pénz erejével, hatalmával zsarolni, kizsákmányolni , a végletekig
manipulálni.
Ezért hiszek, legalábbis
szimbolikusan, egy új Középkor,
vagy valami más Új-nak
az eljövetelében. Mert nem arról
van szó, hogy a történelem visszafordul, és kezdjük az
egészet elölről,vagy félútról. Inkább
annak kellene megtörténni, hogy ezt a hatalmas erőt, amit a pénz képvisel világunkban, valamelyest
visszaszorítsuk aranyérmes első helyéről- hogy az olimpia nyelvén beszéljek-,
mert ha ez nem sikerül, akkor talán a
hindu, misztikus doktrínának kell igazat adjunk, akik szerint a mi
világunk már régen, a Kali-Yugában, a Sötétség korszakában jár. Az ősrégi hindu
filozófia rendületlenül hisz , egy soha
el nem veszíthető „emberfeletti
bölcsességben”, talán abban, amit a nyugati filozófusok, de a nagy
vallások prófétái is kerestek. A hinduk szerint ez a bölcsesség létezik, soha
nem veszhet el, és a sötétség korszakának végén, egy új ciklus kezdeténél újra
meg fog jelenni.
Nehéz okosnak lenni, mert sok okos dolgot leírtak már ezen a
világon, de igazából nem tudhatjuk kiknek higgyünk, a misztikusoknak, a vallás
tanítóinak, vagy a túlságosan racionálisan gondolkodó materialistáknak.
Umberto Ecco esszé kötete adta írásom alapötletét, így
visszakanyarodom hozzá, hiszen ennek az esszének valami köze van a
jeltudományhoz. A szemiotika tudománya
tulajdonképpen nem új, előfutárai a görög filozófusok, Platon és Arisztotelész
voltak, de modern világunkban jelentősége megnőtt. A mai emberi civilizációban a jelek, és a
különböző jelrendszerek, életünk részévé váltak, szellemi, de gyakorlati,
mindennapi életünk is a különböző jelek működésére alapszik. Életünk folyamán a
rejtett, vagy akár a feltűnő jelek, melyek egy része tudattalan, meghatározóak
és erősen befolyásolják életünk.
A jeltudománnyal kapcsolatban eszembe jutott pl. az is, hogy a híres olasz
szemiológus, Ecco, mellett, egy másik
világhírű nyelvész, Noam Chomsky is szemiológus,
és mindketten, a nemrég elhunyt
olasz, és az
amerikai Chomsky, aki még él, a világ legbefolyásosabb értelmiségiéi
közé tartoznak. Ecco, mint író, és mint
publicista elkötelezetten harcolt egy igaz világért, Chomsky, mint tudjuk a
leghangosabb bírálója hazája politikájának.
Érdemes tehát a jelekkel behatóbban foglakozni, hiszen a
Világ megértése szempontjából, a jelek tudománya egy kulcsfontosságú tudomány.
Az ember talán legfontosabb tulajdonsága, hogy jeleket használ, hiszen az
emberi nyelv a legfontosabb, és legismertebb nyelvrendszer.
Talán a jobb megértés kedvéért két kicsinyke, talán együgyű,
de érdekes példa arra, hogy a jelekre, mennyire különböző módon reagálunk. –
Egy televíziós kép egy tál frissen
sütött halról.; aki szereti a halat,
annak a látványra, összefut a nyál a szájában,
egy másik, aki utálja a halételeket, undorodva elfordul. Vagy ; egy
hangulatos, italozó társaságban valaki
az internacionálét dúdolgatja, egy társa
rászól, nem tudsz valami szebbet, mint a rohadt komcsi dalt , egy másik erre; ugyan ne hülyéskedj, ez egy
nagyon szép francia zene. - Nos, a „jelek”, különböző módon hatnak, ezért van
nagy jelentőségük.
Egy elképzelt
anekdotával kezdtem ezt a kis
írást, a csikágói Billiről. Az amerikaiak fegyverhasználata vitás kérdés,
megosztja a társadalmat. Van aki fél, és biztonságot érez, ha a zsebében
fegyver lehet. De sokan vannak, akik ha fegyverük van, dühükben,
elkeseredésükben, vagy mérhetetlen gyűlöletükben használják is. De mi volna, ha
senkinek nem volna fegyvere? Visszatérne az ököljog, politikusaink
párbajoznának igazságuk megvédéséért, vagy kénytelen lennénk érveinket a
szellem erejével érvényesíteni ? Kérdések özönét lehetne még felsorolni, de az biztos, hogy a józan ész nem tudja felfogni, nem tud
magyarázatot találni arra, hogy a XXI.
század, a fellendülés, a gazdaság
ésszerű irányítása, a közbiztonság megszilárdítása, és világunk globális
problémáinak közös rendezése helyett, a gyűlölködés, az
erőszak és az általános félelem százada lesz.
Amerikában 100 lakosra 88,8 fegyver jut, és minden évben egy
kb. 30 ezer lakosú kisvárosnyi ember hal
meg a lövöldözések nyomán. Hollywood, az amerikai filmgyár, évente sok ezer
krimi filmet dob piacra, és ezt teszik a világ más filmközpontjai is. A televíziók szórakozató műsorainak legnagyobb
része erőszakot, gyilkosságokat, szörnyűségeket mutat be, és ezek egy részét a
közönség készpénznek is veszi. A valóság és
virtuális jelenségek között óriási a különbség. Ezt elsősorban azok
tudják igazán, akik életükben már sok mindent átéltek, nem véletlen tehát, hogy
a televízió virtualitásaa fiatalok
körében népszerűbb. Ha valaki egyszer
már jól megvertek az mosolyogva, vagy dühöngve nézi a kalandfilmek, hosszú
percekig tartő verekedéseit.
A jelek,
jelcsoportok, amit a média naponta elküld nekünk, a fejünkbe táplál, nagy
mértékben az erőszakot szuggerálják. Csodálkozunk, ha a világ erőszakos lett ?
Az biztos, hogy a tévéerőszak
napjaink egyik sokat,ám meglehetősen bizonytalan kontúrú problémája.-olvasom egy erre vonatkozó szakdolgozatban. Ideje, hogy a
problémával többet foglalkozzunk, de szerintem az alapkérdések mégis a politikára hárulnak.
Ha a világot meg akarjuk menteni az erőszaktól, akkor
elsősorban a vadkapitalista fegyvergyártás megfékezését kell, végre,
világszinten kezdeményezni. Ha ezt nem tudják
felsőbb politikai körökben elhatározni, ha továbbra is a pénzhatalmasok
akarata érvényesül, akkor nem a középkor jön vissza, hanem jöhet egy hatalmas
méretű fegyveres konfliktus, ami véső fokon egy olyan apokalipszishez vezet,
ahol minden elpusztul. Talán valakik meg
is maradnak, de régi szép világunkat, földünk gyönyörű természeti kincseit, éskultúránk
vívmányait, amit az utóbbi pár ezer évben felépítettünk, soha nem tudják visszaszerezni.
Világunk bármely szegletében találunk jó felkészültségű, az
igazságot ismerő gondolkodókat. Nincs hiány zseniális, mindenkitől megcsodált
értelmiségiekben. A dolgok mégis rosszul mennek. Miért ? Mert nem rájuk
hallgatunk, hanem eladtuk magunkat a
PÉNZNEK. A médiát a pénz dirigálja, és a média hatása óriási, a
tömegmanipuláció fegyverével, azt tesz a tömegekkel, amit csak akar.
Lépjünk tehát egy egész kicsit előre, és akkor nem lesz, sem
új középkor, de apokalipszis sem !
Hollai Hehs Ottó, Németország
Megjelent a budapesti Kapu folyóirat augusztusi számában
