2016. október 15.
Az ENSZ 1969-ben nyilvánította október 15-ét a vakok és gyengén látók világnapjává.
E napon kicsit több figyelem irányul a látássérült emberekre, a cél a közvélemény figyelmének felhívása sajátos helyzetükre, keresve gondjaik megoldásának lehetőségeit, a társadalomba való széleskörű és teljesebb beilleszkedés útját.
A fehér bot a vakok utcai közlekedésének közismert és elengedhetetlen segédeszköze. Alkalmazásának gondolata a francia Guilly d’Herbemont grófnőtől származik, aki azt javasolta, hogy a látássérültek egy könnyen felismerhető eszközt hordjanak, amely segíti a tájékozódásukat, de figyelmezteti a járművezetőket, a gyalogosokat is, hogy vak ember közeledik és vigyázzanak rá.
Szemünk fénye az egyik legértékesebb kincsünk, amelyet óvni kell, sokan azonban csak akkor érzik fontosságát, amikor már a szemük egészsége károsodott. Az Egészségügyi Világ- szervezet adatai szerint a világban 285 millió ember szenved látáskárosodásban, 39 millió a vakok, 246 millió a gyengén látók száma, ebből 19 millió gyermek látáskárosodott. A szem-betegségek 90%-ban a fejlődő országok lakóit sújtják, és elsősorban a szegénység okozta vitaminhiánnyal, illetve a szemüveg és az orvosi ellátás hiányával magyarázhatók. Felmérések szerint az emberek több mint felének volna szüksége valamilyen látáskorrekcióra. A gyermekek közel 30%-a küzd valamilyen látásproblémával. Ha a családban magas fokú a rövidlátás vagy távollátás, illetve előfordult cukorbetegség vagy öröklődő szembetegség, fokozottan ajánlott a rendszeres szemészeti szakvizsgálat.
A vakok – attól még, hogy nem látnak – élhetnek teljes életet, hiszen más érzékszerveikkel kompenzálják a látásukat. Szaglásuk, tapintásuk, hallásuk sokkal kifinomultabb, mint a látóké, ezen érzékszerveik által tapasztalják meg a külvilágot és építik fel saját belső világukat, amelyben gyakran több az érzelem és a megértés, mint más emberekében. Kifinomult érzékeiknek köszönhetően fogékonyabbak a művészetek, főként a zene, az irodalom és a szobrászat iránt. A híres vak emberek közül megemlíthetjük Homérosz görög költőt, John Milton angol írót, Ray Charles amerikai zenészt, Stevie Wonder amerikai énekest, Andrea Bocelli olasz operaénekest, Art Tatum amerikai dzsessz-zenészt, José Feliciano spanyol zenészt, Vak Béla magyar uralkodót, Bárczy János és Molnár Gábor írót, Érdi Tamás zongoraművészt.
Romániában 1906. augusztus elsején Erzsébet királyné (akit a nép a betegek és szenvedők édesanyjának nevezett) I. Károly király támogatásával megalakította a Romániai Vakok Szervezetét. Ugyancsak ő, 1909-ben létrehozta a vakok róla elnevezett menhelyét, amely ma mint gimnázium és egészségügyi középkáderképző működik a látássérültek számára. A szervezetet 1949-ben felszámolták, majd 1956-ban újra alapították Romániai Vakok Társasága néven. 1963-ban az elnevezést megváltoztatták Romániai Vakok Egyesületére, amit jelenleg is használnak. Napjainkban az egyesületnek mintegy 80 000 tagja van, 212 alkalmazottja és a fővároson kívül 30 vidéki fiókszervezetben fejti ki tevékenységét.
A rendszerváltás után speciális helyzet jelentkezett hazánkban, a látássérültek száma hirtelen 106 000-re ugrott. Ennek a magyarázata, hogy a vakok pénzbeli segélye 1064 lej, sokan igyekeztek ilyen betegnyugdíjhoz jutni (köztük olyanok is, akik gépjárművet vezettek).
A fejlett európai országokban már az 1800-as évek elején elkezdődött a vak gyermekek intézményes oktatása és óvodai képzése – állami feladatként. A speciális iskolákban külön kiképzett gyógypedagógusok foglalkoznak a gyerekekkel, ily módon az ő számukra is lehetőség nyílik a társadalomba való beilleszkedésre, a munkavállalásra. Hazánkban 7 ilyen profilú tanintézetben több mint 1600 gyerek tanul. Aradon 1922 óta működik ilyen iskola „Sfânta Maria” néven a Duca Vodă utcában, ahol több mint 300 látássérült gyerek tanul óvodás kortól gimnázium utáni képzésig. Megyénkben már 1873-ban, Világoson Bohusné Szögyény Antónia intézetet alapított saját költségén a vakok számára, ahol oktatás is folyt. A tanintézetekben a gyerekek elsajátítják a Louis Braille által kifejlesztett írást, így használhatják a tankönyveket és irodalmi alkotásokat is olvashatnak. Romániában olvasható a Braille írással írt folyóirat, a „Litera noastră”, amely fontos információkat tartalmaz a látássérültek számára.
A társadalom szemlélete lassacskán változik a vak és gyengén látó emberek irányában, de sok még a tennivaló annak érdekében, hogy az esélyegyenlőség maradéktalanul megvalósuljon. A nem látó emberek értelmes segítségre várnak, hogy tanulhassanak, dolgozhassanak, gyermekeket nevelhessenek, és hasznosan élhessék életüket.
Dr.Vajda Sándor főorvos
